Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-11-03 / 88. szám

Tizenkettedik évfolyam. 88. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, november 3. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Előfizetési ár: Kéziratokat vissza nein adunk. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed­évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér, Hirdetéseket a legjutányosabb árban köziünk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. MATOLAI ETELE. Dr. BÚZA BARNA. Ki vágyik a hatalomra? Irta: Búza Barna. A Zemplén vezércikkben fog­lalkozik a politikai helyzettel. A cikk nincs aláírva, de könuyen ráismerhet mindenki az Írójára. En a cikkíró személye iránt őszinte és nagy tisztelettel va­gyok, de cikkének egy pár rész­letét nem tudom szó nélkül hagyni. Megismétli ez a cikk azt a jó­indulatú állítást, amit a pesti kö­zösbankos lapok már meguntak hangoztatni (mert nem hitte el nekik senkid, hogy a tüggetlen- ségi párt csak azért vetette fel az önálló bank követelését, hogy ez által kitúrhassa az alkotmány­pártot a hatalomból s ő jusson hatalomra. Szóval egy konclesés az egész küzdelmünk. Hát megmutatta a független­ségi párt most legutóbb is, hogy milyen koncleső. Egy állást már elfoglalt az alkotmánypárttól. Ed­dig a képviselőház egyik alelnöke alkotmánypárli volt, most függet­lenségi párti lett Mig alkotmány párti volt az alelnök, kapott a képviselőház pénztárából 12000 korona évi fizetést. Mihelyt füg­getlenségi párti lett az alelnök, azonnal beszüntettük a fizetését, ma az alelnök ingyen szolgál. íme, ilyen konclesők vagyunk mi. Azt mondják, a hatalomra tö rekszünk Hát ha mutat nekem a Zemplén cikkírója egyetlenegy alkotmányos országot a világon, ahol a kisebbség kormányozná az országot, akkor elismerem, hogy nálunk is az alkotmánypárti ki­sebbségnek van joga az országot kormányozni s bűnös a függet­lenségi többség, ha a hatalmat ki akarja venni a kisebbség ke­zéből. De ilyen ország egyetlenegy sincs az egész világon. Mindenütt a többség kormányoz. Hát olyan halálos bűn, ha nálunk is kormá­nyozni akar a többség? Pedig mi még ezt se tettük Három éven át türtük, hogy a kisebbség kormányozzon Türtük a béke kedvéért. S most se akarjuk ezt megbolygatni. Felő­lünk maradhatnak tovább az al­kotmánypárti miniszterek is, fő­ispánok is, egyiknek se kívánjuk az állását. De az elvünket, az or­szág érdekét nem vagyunk haj­landók feláldozni azéit, hogy ők hivatalukban maradhassanak. Am, ha nem hiszik, tegyenek próbát. Mondja ki Andrássy Gyula gróf, hogy akarja az önálló ban­kot s kitart mellette. Jótállók róla, hogy egyetlenegy ember se lesz köztünk az ellen, hogy ő maradjon tovább is belügyminisz­ter s hogy az ő főispánjai ma­radjanak. De mikor látom, tudom, hogy elpusztul ez az ország, ha a gazdasági függetlenséget ki nem vívjuk s mikor bizonyos va­gyok benne, hogy kitartással el­érhetjük most ennek első részét, az önálló bankot, akkor csak nem kívánhatják, hogy mindenről mondjak le s fogadjam el az or­szágot tönkretevő gazdasági kö­zösséget, csak azért, hogy az al­kotmánypárti miniszterek és főis­pánok megmaradjanak ? Azt mondják: Andrássy nem állhat az önálló bank mellé, mert nem ez az elve. Tehát A ndrássy nem térhet el az elvétől s ez tőle helyes dolog. De mi térjünk el, mi mondjunk le elvünkről, tö­rekvésünkről, mert ha le nem mondunk, ha elveinkhez ragasz­kodunk, akkor gonosz emberek, konclesők, felforgatók vagyunk. Mikor ígértem én, hogy a kö zös bank hive leszek ? Megmond­tam már 1906 ban, első beszá­molómban, megmondtam 1907- ben, mikor a kvótaemelést beje­lentettem választóimnak, hogy az önálló bankhoz és önálló vámte­rülethez ragaszkodom, egyéb dol­gokban kész vagyok a béke ked­véért engedni, de ebben a kettő ben, amit az ország létkérdésének tartok, nem fogok engedni. Nyíl­tan hangoztatom ezt három éve, sose tagadtam, sose titkoltam. Hát olyan nagy bűn az, hogy a szavamat megtartom ? En az önálló bank mellett ki­tartok, — nem tehetek s nem akarok tenni máskép. Ha ez nem tetszik az uraknak, ne szidjanak minket. Tessék uj választást csi­nálni, tessék minket megbuktatni s ha a választáson a nemzet ne kik ád többséget, akkor hosszab­bítsák meg a közös bankot, meg a közös vámterületet akár száz esztendőre. A nemzet belepusztul, de ha olyan többséget fog vá­lasztani, amelyik ezeket a gyilkos dolgokat elfogadja, akkor nem is érdemel jobb sorsot, mint a pusz­tulást. De tőlünk ne követeljék, hogy az ő kedvükért továbbra is tűrjük az országot megrontó gaz­dasági rabszolgaságot, mert ez becstelenség volna tőlünk s ezt nem tesszük, bármi történik is. Hogy a nemzet megtegye egy uj választáson, azt se hiszem. Az tény, hogy a függetlenségi párt van a parlamentben több­ségben. Az is tény, hogy a független­ségi párt az önálló bankot akarja, Az is tény, hogy az osztrákok pedig egyértelmüleg a közös bankot akarják. Ezekből pedig kétségtelen, hogy akik itthon most a közös bankot akarják a nemzetre erő­szakolni, azok arra vállalkoznak, hogy a magyar parlamenti több­ség letörésével az osztrákok aka­ratát érvényesítsék Magyarországon. Nem igy van? Tessék ezt le- cáíolni! Hogy az az Andrássy Gyula, akiért rajongtam, akit a nemzeti jogokért vívott küzdelmében olyan lelkesedéssel követtem s akit, mint férfit, ma is őszintén tiszte­lek, hogyan vállalkozhatik ilyenre, az érthetetlen előttem s nagyon rosszul esik nekem. De még ő érte se tudom az elvemet elhagyni, tett ígéretemet megszegni. Nem kérek semmi hatalomból, semmi fizetésből, de az elvemet sem engedem. Hiszen kérem, ha mi olyan nagyon vágyódnánk azokra a miniszteri, államtitkári és főispáni javadalmakra, amiket most olyan önzetlenül élveznek s úgy féltenek tőlünk az alkotmány­párti urak, csak annyit kellene szólanunk : lemondunk az önálló bankról s már egy féléve benne ülnénk a sok jó zsíros hivatalban. Egy szavunkba kerülne, hogy megkapjuk a kormányt, de legye nek nyugodtak s ne féltsék az urak a javadalmaikat: mi azt az egy szót nem fogjuk kimondani. Tehát csak vállalják önök a kormányt, buktassanak meg min­ket s élvezzék a hatalmat és a fizetést mindörökké. Mi elveinkért küzdünk s a hatalom csak akkor kell nekünk, ha elveink érvénye­sülésével vállalhatjuk. Szolgálni az osztrákok akaratát és érdekét csak azért, hogy a hatalmon ma­radhassanak ; ezt önök cselekszik most, nem mi! ítélje meg minden gondolkozni tudó ember, nem igy van-é ? — nov. 3. Mit akarnak? Egy abszurd, telje­sen lehetetlen terv került újra nap­világra a mi hires vármegyénkben. Egyes urak, akik semmi érzékkel nem bírnak a hasznos, a célszerű, a jó dolgok iránt, most egy, a maga valóságában megdöbbentő tervve! áll nak elő és kompromittálják most uj ból — isten a megmondhatója há­nyadszor — vármegyénket. Helyi la­pokban, de több fővárosi lapban is közreádták hivatalosan, hogy vár megyénk gazdasági egyesülete a Kossuth-szobor leleplezését egy állat- kiállitással kapcsolatban akarja ren­dezni. Igazán nem tudja az ember nevessen-e, vagy bosszankodjék a szerint, hogy meggondolatlanságból vagy merő rosszindulatból született-e ez a terv. Evek hosszú során át kü lönféle dolgokkal tervszerűen halo­gatták a Kossuth-szobor leleplezését és most, amikor már semmiféle mó­don nem lehet megakadályozni, hogy a leleplezés tavasszal megtörténjék, egy ilyen szégyenletes tervvel ho­zakodnak elő, hogy rontsák annak a lélekemelő ünnepélynek a fényét, a nagyszerűségét. A Kossuth-szobor leleplezése egymaga is van olyan országos jelentőségű ünnepély, hogy az óriási számú közönséget vonzzon a leleplezésre. — Nem kell ahhoz semmiféle más nagyobbszabásu do­log rendezése. Vagy talán a Kossuth- szobor leleplezését akarják kihasz­nálni valamiféle jövedelem szerzé­sére? Ezt nem tartjuk helyesnek. De ha már feltétlenül akarják, hát van arra ezer mód, sőt kiállítást is rendezhetnek sokfélét, azonban állat- kiállitás rendezésével teljesen lerom­bolni az ünnepély fényét és—úgy­szólván — megsérteni a Kossuth emlékét nem tartjuk megengedhe­tőnek, sőt határozottan elítéljük azt. Nem hisszük, hogy a terv kieszelői- nek a Kossuth-emlékónek a meg- gyalázása volna a célja és ezért már jóelőre figyelmeztetjük az ille­tékes köröket, hogy erről az eléggé el nem Ítélhető tervről mondjanak le még mielőtt az nagyobb hullá­mokat ver. Búza Barna ör. beszámolója. — gyűlés a függetlenségi körben. — Kerületünk országgyűlési kép­viselője: dr. Buzá Barna vasár­nap délután tartotta meg beszá­molóját a függetlenségi kör nagy­termében. A nagypolitikát ezút­tal teljesen kerülte Búza Barna, mert azzal a jövőben megtar­tandó nagyobb arányú politikai beszámoló keretében kíván fog­lalkozni — csupán városi ügyek­kel foglalkozott és rövid vázla­tokban kívánta keretét adni an­nak a munkásságnak, melyet kép- viselősködése ideje alatt a város érdekében kifejtett. Es bátran mondhatjuk, hogy ez a beszámoló hosszú időkre emlékezetes lesz mindazoknak, akik azon részt vettek. Értékes, nagyarányú, ritka szorgos mun­kásságról adott számot Búza Barna. Meggyőződést szerezhet­tünk arról, hogy a képviselők közt szokatlan ambícióval, mun­kássággal törekedett megfelelni annak a hivatásnak, melyért őt a parlamentbe küldték. Sokat je­lentő, nagyértékü eredményt pro­dukált Búza rövid pár év alatt és Ujhely utóbbi években tett rohamos fejlődésében óriási része van Búza eléggé nem dicsérhető és soha meg nem hálálható mun­kásságának. De nem csak eddigi munkás­ságáról adott számot ezen a gyű­lésen, hanem egyben programm- ját adta annak az útnak, melyet továbbra is kiván követni váro­sunk fejlesztése érdekében. Es ennek a programmnak az éle a borászati ügyek fejtegetése köz­Lupunk 4- oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom