Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-10-09 / 81. szám
81. szám (3) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP nyert az önálló bank és az önálló vámterület létesítésére. Vagy nem e a nemzet nyilatkozott azon a sok népgyülésen, melyeken országszerte az önálló jegybank mellett foglaltak állást. Mutasson csak egy népgyülést is a «Zemplén», melyen az önálló bank ellen nyilatkoztak és akkor beszélhet a bank ellen. Es ezt jól tudja a „Zemplén“ is, de hát az a hatalom, arai most letünőben van mégis csak fáj és megérdemel egy kis füllentést. Ami pedig a politikai becsületet illeti, arról jobb lett volna nem Írni. Mi szerintünk a politikai becsület az, hogy annak, aki éveken át a függetlenségi párt nagylelkűségét vette igénybe, nem szabad azt megmarnia, megrágalmaznia még akkor sem, ha az a bizonyos hatalom, melynek fényében eddig sütkérezett a „Zemplén“ és a többi 67-esek, kezd már alátünui. Jólesz hát ha az urak ott a túl oldalon elhalgatnak, és ma culpát kiálltának azokért a bűnökért, melyet évtizedeken át elkövettek a nemzettel szemben ; a függetlenségi pártot pedig hagyják békében ha ladrti az ő megkezdett utján, amelyről különben a legválogatottabb hazugságokkal sem fogják letériteni. Az általános választói jog meglesz önök nélkül, de meglesz az önálló magyar jegybank is az önök ellenére. Sikkasztás a városnál. — 21932 korona elsikkadt. — Valkovszky Elek főbelőtte magát. — Tömeges felfüggesztések és fegyelmik. — Az ital, a tulságba vitt élvhaj- hászat újabb áldozatot követeltek. A könnyelmű emberek eme meg- rontói ismét kivégezték egy ember életét. Valkovszky Elek városi pénztáros sikkasztott és aztán, mert váratlanul rovancsolást ejtettek meg nála, meg akarta magát ölni. A könnyelmű «mberek bűnös végzete utolérte Valkovszkyt is. Állítólag 21932 koronát sikkasztott. Ennyire rúg az az összeg, melyet bűnös utón szerzett, hogy féktelen vágyait kielégítse. De — mint most utóbb kiderült — ezenkívül mintegy harminc ezer koronát költött el rövid idő alatt, amelyet váltókölcsönre vett fel az intézetektől. Megdöbbenéssel vegyes elkeseredés fogja el lelkünket, mikor e sorokat Írjuk. Szinte elképzelhetetlennek tűnik fel el előttünk, hogy az akit ezelőtt nemrégen még mint a tisztviselők mintaképét emlegették, ma bűnbe esve, ott fekszik a kórház egyik külön szobájában fájdalmas kínok közepette és várja, hogy mikor teszi rá kezét a hatóság, hogy törvény elé állítva elvegye azt a büntetést, melyet földi igazságszolgáltatás fog kimérni rá. Az „úri“ halál nem sikerült Ez a kis hideg szerszám, mely gyakran oly biztosan működik, ezúttal felmondta a szolgálatot. Valkovszkyra már csak a legborzasztóbb halál vár : az erkölcsi halál. Mert Valkovszky Elek sikkasztó, aki a legnyugodtabban, hideg vérrel lopta el azokat a keserves filléreket, melyeket a polgárság véres verejtékkel izzad ki. Es ha még a megélhetésére lett volna szüksége erre a pénzre, talán sajnálni tudtuk volna. De igy, amikor csak azért lopott, hogy azt a pénzt az örömtanyá- kon elpezsgőzze örömlányok társaságában, a megdöbbenés fog el minket, mikor az ő bűnbeesését említeni halljuk. Bárhogy Ítéljük is meg azonban a Valkovszky esetét, egyet mégis kénytelenek vagyunk leszögezni: hogy az ő bűnbeesését is nagyban elősegítette az a kö rülmény, mely legtöbb megtéve- lyedésnek az okozója: a lanyha ellenőrzés. Es itt meg kell állnunk egy percre. Emlékeznek még olvasóink arra az esetre, mikor a megyei árvaszéknél történt sikkasztás. Ott is a lanyha ellenőrzés okozta leginkább, hogy a sikkasztás oly nagy méretűvé nő- hette ki magát. Akkor a bajba esett tisztviselők azzal védekeztek, hogy ők nem is mertek volna bizalmatlanok lenni azzal az emberrel, aki a „lovagiasság“ mintaképe, »valódi ur« volt. — Körülbelül ez az eset áll fenn ma is. Valkovszky Elek a legbecsületesebb emberek hirében állott és állandóan olyan társaságban forgott, melynek tagjai kifogástalan úri emberek. Természetes tehát, az ellenőr nem fog iránta bizalmatlansággal viseltetni. Es ő élt is ezzel a bizalommal úgy, hogy most magával rántja és kenyerétől fosztja meg azokat a tisztviselőket, akiknek nincsen egyéb hibája, minthogy könnyelműen bíztak benne. De minthogy mindennek, úgy ennek a dolognak is a polgárság adja meg az árát. Az elsikkasztott összeg visszatérítésére a leghalványabb remény sincs. Egészen bizonyos, hogy ezt a hiányt pótadóban fogják kivetni s a polgárság fogja kiizzadni azokat a filléreket, amelyeket Valkovszky könnyelmű kedvteléseire elköltött. A fogház ajtajai tehát rövidesen megnyílnak, hogy feledésbe borítsák ezt a most oly nagy port vert ügyet. De a közigazgatási hatóságok azt hisszük, nem elégszenek majd meg az ügy ilyetén elintézésével, hanem a legszigorúbb vizsgálatot indítják néhány évre visszamenőleg és ki fogják deríteni, hogy vannak-e bűntársak ebben a sikkasztásban és hogy kinek a hanyagsága foly- táu lehetett azt máig takargatni. Ennyi egyelőre, amint ez esetről ma írhatunk, a vizsgálat még nincs befejezve és igy még mindig előfordulhatnak a polgárságra nézve újabb keserves momentumok. Bevárjuk tehát a vizsgálat végét és ha annak teljes anyaga és eredménye kezünkben lesz, akkor majd visszatérünk erre a dologra és részletesen fogunk foglalkozni a város egész pénzkezelésével is. A nagy port vert vizsgálatról és öngyilkossági kísérletről egyébként az alábbi tudósításunkban számolunk be részletesen : Váratlan vizsgálat. Minden évben legalább egyszer váratlanul rovancsolást szokott tartani a vármegye alispánja a városi pénztárban. Ezúttal is egy ilyen vizsgálatot kívánt tartani D ó k u s Gyula alispán és e célból f. hó 7-én d. u. 3 órakor megjelent a városi pénztárban Pintér István árvaszéki elnök, dr. S z i r m a y István városi főügyész, Kapu Gyula pénzügyi számvizsgáló és Mertens Arthur közig, gyakornok kíséretében. Amint a vizsgálóbizottság beért a pénztárba, Dókus Gyula alispán rögtön átvette a pénztárnoktól és ellenőrtől a pénztár kulcsait és átküldött a polgármesterhez, hogy a vizsgálaton a város képviseletében a városi ügyésszel és számvevővel jelenjen meg. Mintegy negyed óra múlva megérkezett Kiss Ödön h, polgármester, dr. Reichard Salamon h. vár. ügyész és SzSISsy Sándor számvevő, akikkel együtt a bizottság aztán nyomban hozzáfogott a könyvek lezárásához. Először a gyámpénztár átviszgálására került a sor. A vizsgálat esti 8 óráig tartott s semmi rendetlenséget vagy szabálytalanságot nem derített ki. A gyámpénztárt tehát rendben találták. Barátságosan haza. A bizottság a gyámpénztár átvizsgálása után lepecsételte a pénztárszekrényeket és a házipénztár vizsgálatát másnap délelőttre halasztotta. A bizottság tagjai együtt távoztak el a pénztárból és a kapunál még a legbarátságosabban búcsúztak el egymástól. Valkovszky Elek pénz- tárnok Amóthfalvi Emil pénztári ellenőrrel együtt ment haza és ekkor még az izgatottság legkisebb jele sem mutatkozott Valkovszkyn. Az öngyilkosság. Valkovszky hazaérve megvacsorázott és aztán szivarra gyújtva sé tálni kezdett fel és alá a szobában. Ekkor már mutatkoztak Valkovszkyn az izgatottság jelei. Gyors tempóban mérte végig a szobát egynéhányszor, majd egyszer, midőn felesége háta mögé került, előre ment a küszöbig és ott hirtelen főbe lőtte magát. A lövés zajára Vilkovszkyné elájult és a földre bukott. Valkovszky akkor — akin szerencsére a golyó nagyobb kárt nem tett — feleségéhez sietett, felemelte a földről, a díványra fektette és hideg vízzel élesztgetni kezdte. Ekkorra már berontottak a szobába a lövés zajára figyelmessé lett szomszédok, akik látták, hogy Valkovszky a feleségét élesztgeti, eleinte azt hitték, hogy ValkovszkySzombat, október 9. nénak esett baja, csak azután vették észre, mikor Valkovszky feléjük fordulva orvosért küldte őket, hogy Valkovszky fejéből bugyog a vér. Terjed a hír. A szomszédok természetesen orvosért és a rendőrségre futottak. A rendőrségen T i m k ó Gyula Írnok teljesített inspekciós szolgálatot, aki a hir vétele után nyomban értesítette az alkapitányt és dr. Stern városi alorvost, akikkel együtt Valkovszky lakására siettek. Alig érkezett meg a rendőrség, mindjárt gyors egymásutánban jöttek Valkovszky lakására Chudo vszky Móric dr. közkórházi igazgató, Schmied Lajos rendőrkapitány, Arnóth- falvy Emil pénztári ellenőr. Chudo vszky dr. nyújtotta Valkovszky- nak az első segélyt. Ekkor már óriási tömeg verődött össze a Valkovszky lakása előtt, akiket a rendőrsó g aztán azzal tudott csak elküldeni, hogy tagadta az öngyilkosság hírét. Valkovszky tagad. Mikor Chudovszky dr. bekötötte Valkovszky sebét, Arnóthfalvy és a többi jelenvoltak rosszat sejtve vallató ra fogták Valkovszkyt, aki azonban csökönyösen tagadott. Tagadta, hogy csak a legkisebb hiány is van a pénztárban. Arra vonatkozólag azonban, hogy miért követte el az öngyilkosságot, megtagadott minden felvilágosítást. Barátai közül ezután többen eltávoztak, csak Arnóthfalvy és dr. Bándczy Kálmán, Biharvár- megye főispáni titkára maradt ott egész éjjel, nehogy Valkovszky újból kárt tegyen magában. Operálva. Reggel aztán dr. Bánóczy Kálmán kocsin felállította Valkovszkyt a közkórházba, ahol dr. Chudovszky Móricz igazgató rövid operáció után eltávolította fejéből a golyót. Valkovszkyt a kórház 3 as számú kü- lönszobájában helyezték el. Állapota nem válságos és ha valami komplikáció közbe nem jön, felépülés biztosra vehető. Kiderül a sikkasztás. Az öngyilkosság folytán 8 án reggel a bizottság nagyobb eróllyel látott neki a vizsgálatnak. 10 órakor délelőtt kezdődött a vizsgálat és déli 1 órakor fejezték be. A házi pénztárt vizsgálták at ez idő alatt és ekkor kiderült, hogy abból 21932 korona 99 fillér hiányzik. Futó tüz- ként terjedt el a városban a sik- a sztás hire és mindenütt a legnagyobb megdöbbenést keltette. Jól tudták már akkor, hogy Valkovszky vagyona túl van terhelve és igy a legkevesebb remény sincs arra, hogy a város kára megtérüljön. Sirnak a bankok is. Valkovszky nemcsak a pénztárban talált hiánynak hágott a nyakára, hanem megkárosított pénzintézeteket és magánosokat is. Hir szerint a helybeli bankok nagy részénél és magánosoknál mintegy 30000 korona kölcsönt vett fel. Persze ennek az összegnek üthetik a nyomát a hitelezők, mert abból jóformán semmi sem fog megtérülni. jYíagyar-frane^ia biztosító intézet sátoraljaújhelyi főügynöksége Landesmann jVtiksa és kársánál Sátoraljaújhely, Rákóczi-utca 1. sz.
