Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-10-09 / 81. szám

81. szám (2) FÉLSOMAGYARORSZAGI HÍR LAP Szombat, október 9. két ijedten odadjuk, ha Lueger egyszer hangosan elkiáltja ma­gát ? Jöjjön akármi, most meg kell állnunk. Ha most meghátrálunk, soha többet Bécscsel szemben meg nem állhatunk. Ha most be­adjuk a derekunkat, évtizedekre ki leszünk szolgáltatva az ellen­állás minden lehetősége nélkül Bécs kénye-kedvének. Értse meg a nemzet: nem a bankról van itt már szó. Sokkal többről. Arról, hogy tehetünk-e már egyszer legalább egyetlen- egy lépést is előre a boldogulás fele? Arról, hogy érvényesülhet-e Magyarországon csak egyszer is a magyar nemzet akarata, vagy örökre a császári parancs, a bé­csi akarat rabszolgái vagyunk ? Ez a kérdés fog eldőlni a mos­tani küzdelemben. A mi helyzetünk erős, csak ki kell tartanunk. Törvény alapján állunk, királyi eskü szentsége szól mellettünk. S a törvénytipró erőszaknak sem lehet ellenünk hatalma. Azt megakadályozhatják, hogy a nemzeti bankot felállít­suk, de hogy a közös bank sza­badalmát meghosszabbítsuk, arra nem kényszerkhetnek. Ha 1911. január elsejéig meg nem szavaz­zuk a közös bank uj szabadal­mát, akkor ezen a napon az osztrák magyar bank megszűnik létezni. Szuronyokkal sok mindent lehet csinálni, de szuronyokkal bankot alipitani nem lehet. Le­het akármennyi szuronya a császárnak, a közös bank fenn­maradása mégis a mi kezünkben van és ha mi nem akarjuk, nem fog fennmaradni. A nemzet sorsa tisztán a nem­zet kezében van. Ha kitart tör­vényes joga mellett, biztosan győzni fog. Ha behódol, akkor nem is érdemel mást, mint hogy idegen érdekek nyomorgó rab­szolgája legyen. A városi választásokhoz. Egy-két hét, talán már csak né­hány nap választ el a kópvi-selőtes tületi tagok választásától. A kortes­aztán volt bőven látni való! Akik Jókainak „A lőcsei fehérasszony“ regényét olvasták, egymásután akad­tak olyan emlékekre, amelyek Jó­kainak abban a regényében előfor­dulnak. Nem kevésbbé volt érdekes és tanulságos a Franciska muzeum és Andrássy Dénes gróf képtára is. Délben már Rozsnyón volijunk. Itt remekül megebédeltünk s útnak in­dultunk hazafelé megrakodva bőven ismeretekkel, kellemes emlékekkel és benyomásokkal. S ha még hozzá­vesszük azt is, hogy ennek a ki rándulásnak testedző jellege is volt, megismerték ifjaink a fáradalmakat s nagy mértékben előmozdította az igy akarat fejlődését s hogy végül al­kalmat adott arra, hoyy tanárt és tanulót, a tanulókat egymással kö­zelebb hozta, nyugodt lelkiismerettei mondhatjuk, hogy a reá fordított idő és költség (fejenként 24 kor.) nem volt elpazarolt, hanem o'y tőkét gyűjthetett ifjúságunk, mely bőven meghozza kamatait. Mikrosz. tesmozgalmak már megindultak. Elénk sürgés forgás észlelhető egy­némely helyi hatalmasság portája körül. Egymást érik a titkos ülések, melyeken a választás haditerveit be­szélik meg egyes érdekkörök. Nagy titokban folynak a készülődések a nagy napra, melyen — előrelátható­lag — heves támadásban fognak összeütközni a különböző érdekkö­rök, hogy maguknak biztosítsák a győzelmet. Soha még ily nagy készülődések nem előztek meg városi választást. Soha még nem folyt oly szenve- delmes, féktelen agitáció, mint épen most. Különböző jelszavak alatt mintegy 3—4 párt készül a választá­sokra és napról-napra titkos gyűlése­ken tárgyalják meg a már elért ered­ményeket és a követendő taktikát. Mindezekből a szorgos készülődé sekből egy eredményt lehet azon­ban csak megállapítani, hogy a vá­ros közönsége nincs megelégedve a mai képviselőtestülettel, nem látja érdekeit biztosítva, ha mai összeállí­tásában marad meg a képviselőtes­tület. Igaz ugyan, hogy pártok, he­lyesebben mondva — mert itt jó­formán csak ilyenek küzdenek egy­más ellen — érdekkörök szerint kü­lönbözők a kifogások a mai képvi selőtestület ellen, más és más szem­pontból kívánják azt újjászervezni, uj erőkkel felfrissíteni, de végered­ményben még sincs egyik sem meg­elégedve a mai helyzettel. Hogy őszinték legyünk, hát kény­telenek vagyunk kijelenteni, hogy a képviselőtestület ellen a mai össze­állításában nekünk is van kifogásunk. Mi sem tartjuk a mai képviselőtes­tületet munkaképesnek. Eme néze­tünknek különben már nem egy iz ben adtunk kifejezést egyes alkal­makkor. Most nem akarunk ismét­lésekbe bocsátkozni — s ezért nem is soroljuk fel az egyes eseteket külön-külön — de rámutattunk an­nak idején mindig, hogy ez a kép­viselőtestület mindenre inkább hasz nálható, amit a város érdekében való eredményes munkára. A mai képviselőtestületben — és ezt eléggé fájdalmasan kell konsta­tálnunk — soha, egyetlen esetben sem lehetett valamelyes nagyobb szabású dolgot tárgyalni anélkül, hogy magánérdekek ne vegyültek volna a vitába, sőt rá tudnánk mu­tatni a város nem egy határozatára, melynél ezek az érdekek győztek a közérdekkel szemben. Különösen a vallási ellentétek éle­sedtek ki ebben a képviselőtestület­ben. Es utóbbi időben minden fon­tosabb ügy tárgyalásánál, de külö­nösen a választásoknál ezek az el­lentétek kerültek összeütközésre. Két pártra volt szakadva a képviselőtes* tűiét zöme vallás szerint és ha tár­gyalásra került a sor, nem az elvi különbségek, vagy nézeteltérések ál­lították csatasorba az embereket, hanem a vallási ellentétek. Es ezzel az áldatlan harccal szemben hiába állt oda a város érdekét szem előtt tartók csoportja, nem lehetett el­fojtani ezt a csúnya és csakis a vá­ros érdekeinek ártó harcot. És ezért mi is szükségesnek tart­juk, hogy a képviselőtestületbe uj tagok is kerüljenek azok helyére, akik kötelességeiknek nem feleltek meg a múltban; kívánatosnak tart­juk, hogy a legközelebbi képviselő testületi tagválasztásnál olyan embe­rek kerüljenek a város tanácstermébe, akik nem felekezeti szempontból fognak elbírálni egyes kérdéseket, hanem mindenekelőtt a polgárság, a város érdekeit tartják szem előtt és hozandó határozataikkal a város fej­lesztését, boldogulását fogják elő­segíteni. • De ezt a célt nem látjuk elérve titkos üléseken összekotyvasztott ter­vekkel, melyről legfeljebb csak a benfenteseknek van tudomásuk. Soha sem tartottuk helytelennek, sőt a legegészségesebb helyzetnek tartjuk ma is azt, ha a választásokon több párt méri össze erejét, mert igy al­kalma van a város polgárságának ahhoz a párthoz csatlakozni, a mely­nek programmját a város érdekében megfelelőbbnek tartja. Csakhogy tes­sék ám nyílt harcot kezdeni. Állja­nak ki nyílt porondra az egyes pár­tok vezetőférfiai. Mondják el nyíltan, hogy mi kifogásuk van a jelenlegi állapotok ellen és hirdessék nyíltan azt a“ programmot, amelyet a jövő­ben követelni kívánnak. Adjanak al­kalmat a polgárság összességének arra, hogy megismerve a különböző terveket, ahhoz csatlakozzék, a mely­nek programmja a legjobban meg­felel az ő meggyőződésének. Adja­nak alkalmat arra, hogy leszögezve mostani Ígéreteiket, ellenőrizhessék működésüket. Ilyenformán helyesnek tartjuk a harcot, de titokban, suba alatt, össze­esküvők módjára készített tervekkel nem, mert ezt szerencsétlennek tart­juk a városra nézve. Nyílt harcot folytassanak a pártok elvekért, előre meghatározott programmért és nyíl­tan igyekezzenek meggyőzni a pol­gárságot arról, hogy a város érdekét csak az ő terveik szolgálják. Ha igy cselekszenek, akkor a polgárság aka­rata fog érvényesülni a választáso­kon, de ellenesetben újra csak egyes érdekkörök fognak bekerülni a kép­viseletbe, kiknek terveit senki sem fogja tudni és akik újra csak a vá­ros érdekének védelmét fogják utolsó kötelességüknek tartani. Ezért jó előre — amíg még nem késő — figyelmeztetjük a város pol­gárságát, hogy ne üljön fel egyes érdek körök hangzatos frázisainak, ne szegőd­jék eszközül egyes helyi hatalmasságok érdekeinek elősegítéséhez, hanem igye­kezzék a választások, a város és ezzel együtt a saját érdekét szolgálni. Válasszanak a mostani válasz­tásokon olyan embereket, akik a város érdekét fogják szolgálni és nem magánérdekeket és akik nem vallási szempontból fogják a fel­merülendő kérdéseket megtárgyalni, hanem egyesegyedül a közérdek szem. pontjából, a polgárság érdekében. Ha igy feg eljárni a polgárság a közelgő választáson, akkor rémé­nyünk lehet arra, hogy a mai áldat­lan állapotok megszűnnek és egy egészségesebb, egy jobb állapot fog következni, de ha fel fognak ülni az egyes érdekkörök hangzatos frá­zisokba burkolt titkos céljainak, akkor megmarad a mai helyzet, sőt talán még a mainál is rosszabb viszonyok következnek. 67-es rágalmak. — Válasz a Zemplénnek. — Most, hogy a politikai válság tető­pontját érte el, nap-nap mellett je­lennek meg egyes 67-es lapokban oly cikkek, melyek kétségbeesetten izgatnak a koalíció fennmaradása mellett. Képtelenebbnél képtelenebb érvekkel igyekeznek álláspontjukat igazolni és ebbeli erőlködésük közben aztán megrágalmazzák a független­ségi pártot és kígyót békát kiáltanak azokra, akiknek védőszárnyai alatt élvezték eddig a hatalom minden előnyét. A hatalom elvesztésétől való féle­lem irátja velük azt a sok képtelen hazugságot, melyeket mostanában összehordanak a koalíció fenntartása érdekében. Eddig csak a fővárosi lapok hasábjain találkoztunk az ilyen közleményekkel, most legutóbb azon­ban átragadt ez már a vidéki sajtóra is. Ami 67-es laptársunk a „Zemplén" legutóbbi számában például szintén erősen kapaszkodik a koalícióba és eközben tajtékzó dühvei megmarja a függetlenségi pártot. Azt írja laptársunk, hogy a koalí­ciónak fenn kell maradnia : 1. mert a függetlenségi kabinetben nem talál biztos alapot a jövő rendje; 2. mert a koalíciónak paktum sze­rint kötelessége az ez idószerint leg­sürgősebb törvényt, "<■ általános vá­lasztói jogról szólót letárgyalni; végül 3. mert a bankügyre és egyéb elő- ráncigált kérdések megoldására a füg­getlenségi pártnak a nemzettől fel­hatalmazása nincs; és mondja mind­ezt a «Zemplén» a politikai becsületre való hivatkozással. Azt hisszük felesleges bővebben fejtegetnünk, hogy a «Zemplénének mindezek az érvei egyrészt nevet ségesek, másrészt — enyhén bírálva — valótlanságok. De menjünk pontról pontra. Hogy a függetlenségi kabinetben nem talál biztosítékot a jövő rendje, ezt — azt hisszük — a Zemplén maga sem hiszi. Hiszen nemrégen még hasábokon zengett dicshymi.u- szokat a függetlenségi miniszterek­ről, azok államférfim bölcsességéről, kormányzási képességéről. Ei ami jó tulajdonság meg volt ezekben az államférfiakban még 2—3 hónappal azelőtt, az meg kell hogy legyen ma is. Ha akkor képesek voltak kormányzásra, képesek ma is. Es ők be is akarják ezt bizonyí­tani, mert megakarják például egye­dül valósítani az általános választó­jogot, — még hozzá jobban, — mint eleinte tervezve volt. Sőt, sürgősen akarják megvalósítani, csakhogy megakadályozzák őket e törekvésük­ben azok, akiknek szekerét a „Zemp­lén“ tolja és akik ép úgy ragaszkod­nak a hatalomhoz, mint a „Zemplén“. Álljanak csak félre a (47-esek, majd akkor meglátják, hogy nincs szük­ség rájuk, mert kormányoz a füg­getlenségi párt még jobban mint ők. Az pedig határozott valótlanság, hogy a nemzet nem adla beleegye­zését az önálló bankhoz. Hiszen a függetlenségi pártnak es egyik leg­főbb programmpontja és amikor a nemzet bizalma folytán többséget nyert, nemcsak hogy felhatalmazást kapott, de ezzel egyenes utasítást Legjobb minőségű plüs, loden és nyúlszőr KALAPOK, szőrme éá loden SAPKaK " kaphatók —1 Szenes Cipőt kalap és uridivat üzletében a megyeházzal szemben. Nagy választék: Flannel ingek, gyapjú mellények, vadász karisnyák, téli harisnyák, trikó áruk, téli kéz- tyük, bokavédó'k stb. téli uridivat cikkekben. Valódi Jaeger tanár féle alsó ruházat« Újdonság: Eredeti angol gallérvédő. —1 : Finom férfi cipők, ............. 11 s

Next

/
Oldalképek
Tartalom