Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-10-06 / 80. szám
Tizenkettedik évfolyam. 80. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, október 6. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. POLITIKAI ÚJSÁG. Előfizetési ár: LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS : Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. NegyedMATOLAI ETELE. ür. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 íiilér- ESyes szám ára 10 fillérHirdetéseket a Iegjutányosabb árban közlünk. Várakozó helyzetben. Kossuth Ferenc audiencián volt a királynál. Ezzel az audienciával a válság elért forduló pontjához és kimenetele — egyik vagy má sik irányban — döntő elhatározással lesz a politikai események további fejleményeire. Bárhogy is döntsön a király, a döntő szót mondja ki a mostani krízisben és az eddigi tétovázás, a bizonyta lanság helyett egyenesen kisza bott útra térnek az események. Ez a különös jelentőség kapcsolja az ország közvéleményének oly felcsigázott érdeklődését a kihallgatáshoz és forditja az egész ország szemét Kossuth Ferenc személye felé. Kossuth Ferenc ma a többség vezére. A lefolyt három év alatt a függetlenségi párt — noha számbelileg többségben volt — nem egymaga alkotta a töbségi kormánypártot, hanem szövetkezve a másik két parlamenti párttal, amelyek szintén részt vet tek a nemzeti ellenállásban. Most ez a koalíció megszűnt, a többségi pozíciót a tüggetlenségi párt egymaga foglalja el és igy a par- lamentárizmus követelményei szerint neki egymagának kell kormányt alakítania. Ez a többség hatalmas, egységes, szilárdan áll vezére mögött és talán soha sem forrt annyira egybe a legteljesebb harmóniában, mint épen ezekben a válságos napokban. Sok titkos reménység j kisérte csöndben azokat a belső kisebb-nagyobb súrlódásokat, amelyek a függetlenségi párt kebelében időnkint felmerültek. Sokan reménykedtek abban, hogy a függetlenségi párt meghasonlik, szétbomlik, frakciókra töredezik és leszorul többségi pozíciójáról. Ezek a reménykedések soha sem váltak valóra és talán épen most érte a legnagyobb csalódás a függetlenségi párt ellenségeit, amikor a vezér és pártja a legbensőbb egységben forrtak össze. Tudjuk, hogy a kibontakozás ^gyik terve az volt, hogy tömő ritik a hatvanheteseket és legá- zolják a függetlenségieket, a másik — amely számított avval, hogy a függetlenségi párt nélkül ma egy lépést sem lehet tenni — viszont csak a bankcsoport kiszorítására törekedett és megelégedett volna avval, ha Kossuth Ferenc hívei nagy táborával a fúzió jelszava alatt bevonul a 67-esek soraiba és kiugratja a pártból az úgynevezett bank-csoportot. Ezek a tervek most mind csütörtököt mondtak. A legélesebb világításban áll most az ország előtt az a tény, hogy a függetlenségi pártban nincsenek csoportok, nincsenek különböző törekvések, hanem az egész párt tömör egységben áll vagy bukik az önálló bankkal. A fúziós kísérleteknek evvel egyszersmindenkorra vége szakadt. Lehetetlenné tette a fúzió nyélbeütését elsősorban az a körülmény, hogy a többi pártok elutasították annak idején Kossuth Ferencnek hivó szózatát és lehetetlenné tette most az, hogy a függetlenségi párttal szemben gyengítették a nemzeti álláspontot és az osztrák hadállások erősítésére siettek. A függetlenségi párt azonban elég erős és hatalmas egymagában is, hogy átvegye a kormányzást és a kibontakozás útjára vigye a nemzetet. A párt kormányzati prográmm ját markáns vonásokkal fogla’ta egybe Kossuth Ferenc a legutóbbi partértekezleten A párt nem törekszik lehetetlenségekre, nincsenek felforgató tendenciái. Távol áll tőle az, hogy állandó kont- roverziákat teremtsen a király és a nemzet között, mert ez csak az alkotmányválságot állandósítaná és lehetetlenné tenne minden békés munkát, nyugodt fejlődést az országban. Munka- programmja a lehetőségekhez iga- zódik és bizonyos sorrend keretébe illeszti aspirációit, amely sorrendben fokozatosan vinné közelebb az országot függetlenségéhez, önállóságához. De ebben a munkaprogrammban első pont a nemzet gazdasági önállósága, amelynek megvalósítása nélkül a függetlenségi párt nem vállalkoz- hatik kormányra, hacsak nem akarja az elvtagadás vádját magára vonni. Nemsokára, talán már napok múlva el fog dőlni, vájjon hajlandó-e a korona a függetlenségi pártot e feltételek mellett kormányalakítással megbízni, vagy pedig más embereket, más pro- grammot keres a kibontakozás munkájának végrehajtására. Mi nem hisszük, hogy a füg. getlenségi párt elejtésével más politikus vállalkozhassak erre a munkára. Az ország óriási többsége áll ma a függetlenségi párt mellett és minden újabb választás csak még jobban erősiteni sorait. Ellenben igenis reménykedünk abban, hogy Bécsben végre mégis közeledés történik a függetlenségi párt kibontakozási programjához, amit legalább sejtetni enged az a megváltozott hangulat, amelylyel a bécsi lapok a mostani politikai eseményeket kommentálják. A párt lábhoz tett fegyverrel áll, nyugodt önérzettel, erős magabizással, erejének komoly méltóságában várja a döntő fordulatot. Várja a vezér intését, készen arra, hogy küzdelembe menjen, vagy hogy megkezdje az alkotó munkát az ország önállóságának kiépítését. A napipiac kérdéséhez. A sok, nagyon sok gond mellé most egy újabbat szerzett magának a város. A „Vörös Ökör“ ügye, a vízvezetékkel, csatornázással járó bajok és más egyéb dolog — úgy látszik — nem elég gondot adtak a város közönségének, mert most meg- toldta azt még eggyel : a napipiac Kórós gyerekei. Irta: Vértesy Gyula. Hajdanában, mikor még a szőlőhegyeken, ott a Mátra lankás dűlőiben illatoztak viaszsárga gohérok és muskotályok, a lilaszin izabellák, meg a fekete kadarkák, akkor még az öreg Kórós bátya is igazi csősz volt. Jó konveciót kapott, mert az istenáldott hegyek csak úgy öntötték a felséges nedűt; hozzá úgy suttyomban lesi puskás is volt és jó sok nyulat meg foglyot ellőtt a vadász urak elől és ebből is pénzelt valamicskét, szüretkor pedig mindenünnen kijárt neki egy kis ajándék, azonfelül, hogy úgy élhetett, mint valami kiskirály, nap-nap után duslakodván a legfinomabb báránytokányokban, tésztás kásákban és túrós csuszákban, nemkü- lömben a legjobb borokban, jó szokás lévén, hogy mikor újat szednek, régit kell inni. Szóval a vén kiszolgált káplárnak olyan jó dolga volt, a minő saját beismerése szerint még akkor se volt, a mikor a királyt szolgálta. Hanem egyszerre csak vége szakadt az ő jó módjának is. Akkor mikor jóformán koldusbotra juttatta a mi egész vidékünket az a nyomorult féreg, mely elől nem volt menekvés. Hiába harczol tunk ellene, ő volt a győztes; alig egy-két óv alatt dudva verte fel a régi szőlők helyét. A filoxéra lett az ur véges- végig a Mátra alján. — Nem csak a hegyeket ölte meg, tekintetes uram ez a féreg, de az embereket is. Az öreg tekintetes urat is ez vitte a sírba. Nem is csoda! Urak voltunk, oszt’ egyszerre csak koldusok leltünk. Hej, nem is érdemes már ilyen világban élni, a melyikben szőlő sem terem! Nagyon el volt akkoriban keseredve a vén paraszt. Emlékszem, hogy egyszer elkísért a volt szőlőhegyekre, ahol azóta kukoricza termett, meg árpa, ha termett; de jobbára gaz és dudva s tele jött a szeme könnyel a pusztulás láttára s mig az ingujjával törülgette a szemét az mormogta magában: — Rossz vagy ón Istenem, rossz vagy ! Hogy tehetted ezt 1 Minek legyen az ember jó, minek legyen becsületes, ha te ilyen rossz vagy azokhoz, akik sohasem bántottak! Akkoriban nem sok ügyet vetettem az öreg beszédére, csak most jutott az eszembe, most hogy a napokban három esztendei távoliét után újra hazakerültem a pátriámba és látttam újra az öreg Kóróst, a kiből azóta másféle csősz lett, mint a minő volt annak előtte. Csak most jutott az eszembe ez a mondása mely akkor csúszott ki a száján, mikor perbe szált a teremtővel : — Minek legyen az ember jó, ha még az égiek se jók ? Csodálatos változáson ment át az öreg I Úgy neki volt ruházkodva, hogy alig ismertem rá. Vászoning helyett kék mándli volt rajta, nagy pitykékkel és a régi bocskor he lyett csizma; mintha csak nem is afféle zsellérsorban levő ember lenne hanem legalább is fertály telkes gazda. Nem is igen kellett kérdezősködni a felől, hogy változott ilyen jóra a sorsa, hamarosan előállt vele! — A szőlőket mikor kirágta a féreg, akkor azt hittem, hogy az én életem gyökerét is elrágta. Koldu- sabbnak éreztem magam a koldusnál. Ebben az állapotban ért utói a szerencse. Mintha csak a megváltóm lett volna az a kölyök, aki a leányom hozott haza a városból. Hej, pedig első haragomban kis hijja, hogy meg nem fojtottam mind a kettőt! Kár lett volna! A gyerek szerencsét hozott nekem! Mert a porontytyal együtt dajkaságba kaptunk egy másikat is. Valami gazdag asszonyságé lehetett. Tetszik tudni olyan gyerek, a kiről nem volt szabad sokat beszélni. Mert a nagyúri kiasszonyok meg asszonyok is sokat botlanak ám. Talán még többet, mint a mifélénk ! A kis gyerekért sokat fizettek. Mindnyájan megélhettünk belőle. Mikor azután két esztendős lett, elvitték. De a leányom kapott ám más gyerekeket is. Nem mind volt ilyen drága gyerek. Cselédlányok meg varókisasz- szonyok is kerültek bajba és a leányom, Isten tudja hogy, hogy nem de mindjárt kimaszatolta a bajukat. Annyi gyerekünk lett egyszerre, mint a raj ! Volt olyan is, a kit az anyja kéthetes korában már elválasztott és hozzánk adott. Úgy táplálta a leányom cuczlival. Mégis felpenderedett az istenadta 1 — Es nem halnak a gyerekek ? — Hát kiről a isten elvégezte, az bizony elpatkol, de annak nem oka senkisem ! Beszélgetés közben a házához értünk. Behívott: •— Instálom, tessék beljebb kerülni, hagy mutatom elő a gyermoi- met. Mint eső után a békák, úgy nyüzsögtek mindenfelé a kis jószágok. Voltak vagy tizen ! Valamennyi egyformán piszkos és egyformán sápadt. Mintha csak apró halottakat láttam volna. Végtelen szomorú kép volt! Egy csomó halálra való élet! Egy halom bimbó, amely sose fog nyílni! — Betegek ezek a gyerekek, Kórós ? — Ezek, instálom? Úgy esznek, mint a kis malacok ! Egy-egy nagy karéj kenyeret majszol el mindegyikük minden evéskor. Lapunk 4- oldal.
