Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-09-11 / 73. szám
73. szám. (2) FELSOMAG i A Rö RSZ ÁGI HÍRLAP Szombat, szeptember 11. hirdetné mindenfelé. A monarchia érdeke is parancsolja, hogy az ország gazdasági fejlődésének szabad utat engedjenek, de parancsolja azt is, hogy óvakodva kerüljenek minden olyan próbálkozást, amely súlyos válságba sodorná a monarchia egyik államát. Kormányféríiaink sürü tanácskozásokat folytatnak egymással, hogy kölcsönösen tisztázzák a krízis megoldásra vonatkozó terveiket. A politika nyáron át ugyan békén szendergett, de a vezető politikusok azért ép oly tevékenyen munkálkodtak — sőt még inkább — mint máskor. Ezeknek a ‘tanácskozásoknak eredményeiről, az államférfiak ötleteiről, terveiről most még semmi bizonyosat nem tudunk. De tudjuk azt, hogy csakugyan komoly igyekezettel, nagy felelősségtudással keresték a kibontakozás útjait és bízunk abban, hogyha sikerül talán valami megállapodásra jut niok, ez a megállapodás mindenesetre a nemzet érdekében való lesz. Erre garancia egész poli tikai múltjuk, kipróbált hazafiságuk. Es tudjuk azt is, hogy a harcban az egység biztosítja az erőt, a győzelmet. Ha ők valamit elhatároznak, nekünk rendületnül kell őket támogatnunk, hogy lehetővé tegyük állásfoglalásuk érvényesülését. Az ő vezérletük alatt egységesen megyünk — ha arra kerülne a sor — a küzdelembe és teljes a reményünk, hogy ez a küzdelem a mi igazaink diadalát fogja meghozni! — szept. 11. Nem lesz nagyküldöttség. Folyó hó 7-én megjelent lapszámunkban beszámoltunk a gazdasági egyesület Eh, gondoltam — bizonyára gyik siklott keresztül a cserjéken vagy talán egy nyulat ugrasztottam ki a búvóhelyéből. Ily módoD megnyugtatván önmagamat, tovább mentem. Alig haladtam tiz tizenöt lépést, a zörej a bokrok közt megismétlődött. Senki sem foghatja rám, hogy ijedős természetű lettem volna, de amikor ott álltam egyedül, egy ismeretlen erdő kellős közepén, a mind sűrűbbre váló esti szürkületben, önkéntelenül megremegtem. Kezemet zsebembe mélyesztve, ujjaim görcsösen tapadtak oda a revolveremhez. Néhány lépést tehettem még, ami kor a bokrok közül felém ugrott valaki. Kiáltani akartam, de a hang megakadt a torkomon. A pénzedet! — kiáltotta támadóm s megragadta a mellemet. Csak a villogó szemeit láttam. — Odaadom — szóltam rekedten s a zsebemből kirántva a revolveremet, keresztüllőttem a fickót. Meg- tántorodott. Szemeivel csodálkozó, fájdalmas, szinte megrázó pillantást vetett felém, aztán összeesett. En pedig folytattam az utamat. De az a tekintet, amelyet a halálra sebesült ember reám vetett, nem hagyott nyugodni. A legkülönfélébb gondolatok cikkáztak át agyomon. Ki tudja, minő szánalmas sors, minő szőlészeti és borászati szakosztályának a hegyalja érdekében megindított segítő akciójáról. A megtartott értekezlet egy nagyküldöttség utján határozta átadni a pénzügyi és földmivelésügyi minisztereknek a hegyalja szőlőbirtokosainak segély kérelmét tárgyazó memorandumát és a fogadás napjának megálla pitása végett Dr. Molnár Bélát kérte fel, hogy az iránt a miniszterelnökkel érintkezésbe lépjen. Amint illetékes helyről bennünket értesítenek Dr. Molnár Béla küldetésében eljárván, a miniszterelnök- pénzügyminiszter azon óhajtását fejezte ki, hogy miután ő ismeri a Hegyalja szőlőbirtokosainak e mostoha évben való nehéz helyzetét, a segélyakció ügyében szívesen veszi fel a tárgyalás fonalát, azonban álljon el az érdekeltség attól, hogy egy 300 tagú küldöttség utján juttassa el hozzá a beadandó memorandumot, mivel 300 emberrel tárgyalást nem folytathat és úgy is csak szűk sablonos keretekben nyilatkozhatna a nagyküldöttség előtt s meg akarja kimúlni az úgy is mostoha viszonyok között levő szőlőbirtokosokat attól, hogy a küldöttségben való felutazással tetemes kiadásokat eszközöljenek. De szívesen venné, ha 8—10 emberből áiló küldöttség keresné fel e hó 17-én, akikkel azután behatóan megtárgyalná a kérelmet, a segítés módozatait és lehetőségét; igy véli célszerűbbnek a viszonyok alapos megismerését. S a kérelemnek súlyt úgy sem a küldöttség nagy száma, de az alapos tájékoztatás és a nehéz helyzet minden irányú feltárása ad. Ezen kifejezett kívánság előtt a szőlészeti és borászati szakosztály elnöksége — belátva annak célszerűségét — meghajolva, ez utón értesíti a Hegyalja érdekeltségét, hogy a nagyküldöttség vezetésének eszméjétől eláll és miniszterelnök pénzügyminiszter kívánságához képest a két miniszterhez Meczner Gyula főispán vezetése alatt 8 — 10 hegyaljai szőlőbirtokosból álló küldöttséggel viszi fel a memorandamot és kérelmet. szomorú balvégzet késztette ezt az embert, hogy vad módjára az erdőn barangoljon ? Talán a végső kétségbeesés birta őt arra, hogy rabolni menjen ? Istenem, hiszen ennyiféle nyomorúság vau ezen a földgolyón! Ki ismerné, kiéitenó meg valameny- nyit ? Azután meg arra gondoltam, hogy elvégre is orvos vagyok s bárki legyen is az, aki véres sebével a közelernben fekszik, kötelességem, hogy segítsek rajta, ha tudok. Vissza fordultam. A sebesült még ott feküdt a gya- logösvény mentén, mozdulatlanul. Gyors elhatározással feltéptem a ruháját; sebére, melyből lassan szivárgott a vér, szükségkötést alkalmaztam, homlokát esővízbe mártott zsebkendőmmel megdörzsöltem s a fejét gallyakból, levelekből rótt párnára fektettem. Alig készültem el a mentéshez szükséges legsürgősebb teendőkkel, úgy rémlett, mintha a távolból valami fény csillant vaina meg a fák között. Kirohantam a kocsiutra. A fény egyre köztdedett. Most már a lovak dobogását is hallottam. Majd a kocsikerekek zörgését és os,torpat- togását. János! — kiáltottamteljesierőmből. Meghallotta. Es a lovak közé suhintott. Néhány perc múlva mellettem volt. János, —■ szóltam az izgalomtól A mi parlamentimből. — Viharos városi közgyűlés. — Viharos gyűlése volt kedden délután a városi képviselőtestületnek. Némethy Bertalan csinálta ezt. Csakhogy ezúttal Némethy ellen zudult fel a képviselőtestület, amiért a város érdekei ellenére egy privát cég érdekeit igyekezett kielégíteni a képviselő- testületben. Az Incze ajánlatáról van szó. Incze Lajos és társa cég ugyanis mindenáron a város nyakába akarja sózni teljesen értéktelen s hasznavehetetlen téglagyárát a körülte fekvő kevés értékű földterülettel együtt. A képviselőtestület már egyszer elutasította Inczét a kérelmével a Némethy Bertalan vezetése alatt megindult heves ellenzés miatt és ime megint visszakerült a város aszralára a senkinek sem tetsző, semmit sem érő ajánlat De csuda történt. A képviselő- testület megmaradt továbbra is előbbi elhatározása mellett, csak Némethy Bertalan változott meg, amennyiben minden szónoki képességét, erejét latba vetve igyekezett a városra nézve végzetesen szerencsétlen vétel keresz- tülerőszakolására. De vállalkozása nem sikerült és az ajánlatot egyhangúlag levették napirendről. Ámde Némethynek ez a hirte len nézetváltozása élénk visszatetszést szült a képviselőtestületben és olyan viharra szolgáltatott okot, amilyen már régen nem volt. Különösen Hajnal Dezső kelt ki élesen Némethy ellen és egy hasonlattal igyekezett rámutatni arra, ami — szerinte — Némethy nézetének ily gyors vál tozását okozta. Mi nem kívánunk bővebben remegő hangon, — itt az ösvény mellett egy sebesült ember feleszik. Ezt a kocsiba kell emelnünk . . . . Majd hazavisszük a kastélyba hozzád . . . A sebesültet ketten föltettük a kocsiba. Húsz perc múlva a kastélyban voltunk. Egy öreg szolga került elénk és szomorú hangon jelentette: — Az öreg méltóságos ur az imént lehelte ki a lelkét 1 . . . Megnéztem a halottat. Egy negyedórával ezelőtt talán még segíthettem volna rajta. Egy negyedóra ! Ugyanaz az idő, a mit a „másiknál töltöttem. Elszorult a szivem, kétség mar- dosta a lelkemet, vájjon helyesen cselekedtem-e ? Föláldoztam az öreg báró életét, mialatt egy semmirekellőét megmeri tettem. Mert a fickó megmenekült. Két hót múlva talpra állott. Hogy hol van most ? Itt — nálam. Az inasom. Tizenöt év óta hűségesen szolgál. Szorgalmas, becsületes, ragaszkodó. O a jobb kezem: a Péter. Fehér Jenő. foglalkozni Némethy ezuttali szereplésével már azért sem, mert a lapot bizonyos szálak kötötték még régebb időkben Némethyhez, de — bármennyire is rosszul esik nekünk — kénytelenek vagyunk annyit kijelenteni, hogy legutóbbi viselkedése semmiesetre sem volt méltó Némethy eddigi közéleti szerepléséhez és hogy a legutóbbi közgyűlésen egy csapásra lerontott mindent, amit eddigi küzdelmei során kivívott magának: a város polgárságának őszinte nagyrabecsülését és tiszteletét. Megnyitás. Általános érdeklődés közepette nyitotta meg Kiss Ödön h. polgármester a közgyűlést. Jelen voltak : Jelenek Adám, Némethy Bertalan, Behyna Miklós, Alexander Vilmos, Horváth József, dr. Erényi Manó, Isépy István, Matolai Etele, Miklósy István, Hajnal Dezső, Kádár Gyula, Gáthy Géza, Móré Dániel, Fuchs Jenő, Keresztessy Lajos, Tóth András, Waller Aladár, Milacsek János, Szedlák János, Schwarcbarth Lipót, Hericz Sándor, dr. Székely Albert, Armágyi János, Majoros Gyula,Kapu Gyula, Davidovics Adolf, Grünbaum Simon, dr. Haas Bertalan, Túrái János, Reichard Lajos, dr. Róth József, Papp Gyula, Kulics János, Nagy Sándor, Krausz Lipót, Szőllősy Arthur, Kovalcsik János, Orosz Mihály, Vadászy Antal, Zin- ner Henrik, dr. Legeza János, Lof- kovics Jakab, Kótits László képviselőtestületi tagok és az elöljáróság tagjai közül .• Pataky Miklós, dr. Reichard Salamon, Szőllősy Sándor és Rakinányi Jenő. Apróbb ügyek kerültek előbb napirendre. Arad város átirata, melyben Kossuth szobrának leleplezésére hívja meg Sátoraljaújhely várost, került először napirendre. A képviselőtestület a leleplezésen való képviseltetósével dr. Búza Barna, Kincsessy Péter és Ehlerth Gyula képviselőtestületi tagokat bízta meg, egyben elhatározták, hogy a szoborra a város nevében koszorút helyeznek. A legtöbb adót fizető képviselő- testületi tagok névsorába a közigazgatási biróság felebbezés folytán felvette Székely Elek volt polgármestert 1883 kor. 23 fillér és Alexander Manót 1883 korona adóalappal és helyettük törölte a névsorból Meczner Gyula főispánt és dr. Adriányi Bélát. A képviselőtestület tudomásul vette a virilisek névsorának ekként való megváltoztatását. Tudomásul vette a képviselőtestület a belügyminiszternek a napipiac ügyében érkezett leiratát, mellyel Székely Albert dr. felebbezését el utasítja és helybenhagyja a városnak az elhelyezésre vonatkozó határozatát. A szemét- kötelező kihordásáról alkotott szabályrendeletet nemhagyta jóvá a belügyminiszter, hanem utasította a várost egyes szakaszok módosítására. A képviselőtestület a szabályrendeletet a belügyminiszter utasításainak megfelelőleg módosította és jóváhagyás végett újból felterjesztette, A szemét ügyek keltették az első nagyobb vitát, A pénzügyi és egészségügyi bizottságok javaslatot terjesztettek a képviselő- testület elé, hogy a szemétkihordást házilag kezeljék, Schönfeld Adolf helybeli lakos pedig ajánlatot tett a városnak arra, hogy a szemótki- hordást bérlet utján eszközölje. Haas Bertalan dr. volt az első Szenes Cipót elsőrendű uridivat s kalapil^kfébeti SátoraliauihelY. Főtér a meaveházával szembenAz iskolai idényre tanulóknak fehérnemüek, kalapok, nyakkendó'k, harisnyák legeló'nyó'sebben beszerezhetők. Legfinomabb férfi czipők. Nagy választék legújabb divatu kalapokban, fehérnemüek, nyakkendó'k, zsebkendők stb. uridivat külön- ......- ............... legességekben. - .. ----- ------~s
