Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-30 / 9. szám
[9. szára. (6.) F EX SOMAGYA RORSZ ÁGI HÍRLAP Szombat; január 30. sem hinni azt, hogy a nemzeti érdekekért való küzdelemben a legcsekélyebb ingadozást is tanúsíthatnák. A küzdelem megvívásának pedig az a módja, hogy ezek mögé a vezérek mögé meg- bonthatlan, tömör fallanxban sorakozzunk és bizonyítsuk be, hogy igenis ebben a kérdésben is mint minden olyanban, amely nemzeti önállóságunk kivívásának, nemzeti jogaink érvényesülésének kérdése íelfogásbeli különbségek nélkül egységes az egész magyar nemzet. Ha igy harcolunk, a győzelem el nem kerülhető, mert hiszen akkor válságról beszélni sem lehet. Amikor egy változás az elő zőnél simább utat nem nyújt a kibontakozásra, akkor válságról szólni sem lehet, amikor egy kor* mány törekvései mellett az egész nemzet a maga minden akaratá val, minden erejével áll meg s amikor a legelső nap elsöpörne ez a nemzeti akarat minden olyan kísérletet, amely ettől az iránytól eltérő törekvés magvát rejtené magában. — jan. 30. Az édes bor bejelentése az uj bortörvény szerint. Az uj bortörvény (1008. évi XLVI1. törvénycikk; szerint többé nem szabad mazsolaszőlő vagy cukor fölhasználásával édes bort készíteni. Az uj törvény életbelépte, vagyis január 1-e előtt ily módon készített édes vagy más csemegebort pedig január 81-ig büntetés terhe alatt be kell jelenteni az illetékes I. fokú hatóságnak, tudniillik a járási főszolgabírónak, vagy városokban a rendőrkapitánynak. A bejelentett borkészlet az óv végéig még forgalomba hozható, viszont a bejelentés elmulasztása a törvény 38 szakasza értelmében 3 hónapig terjedhető elzárással és 1000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A bejelentéshez szükséges űrlap mintája a törvény végrehajtása tárgyában múlt évi 112.000 sz. alatt kiadott rendelethez van csatolva. Az illetékes hatóságok föladata, hogy a bejelentés megtörténtét ellenőrizzék. A végrehajtási rendelet 27. szakasza szerint az az édes, vagy más csemege bor, a melyet nem hoznak forgalomba, hanem a tulajdonos saját házi szükségletére van szánva, nem esik a bejelentési kötelezettség alá. fi nép barátja. — Egy kis összehasonlítás. — A múlt vasárnap a városházán tartott összejövetelen felszólalt dr. Grosz Dezső is, a betegpénztári botrányokból ismert nevű ügyvéd és keményen bizonyította, hogy az adóreform a kisiparosok és kiskereskedők adóját emelni fogjaBúza Barna ugyan ceruzával s a kétszerkettő megcáfolhatatlan igazságával bizonyította be, hogy amit Grosz Dezső adóemelésnek állít, az kézzelfogható adóleszál- litás, de mégÍ3 maradtak iparo sok és kereskedők, akik jobban hittek a Grosz Dezső szavának, mint a kétszerkettőnek, s ma is azt hiszik, hogy itt adóemelés lesz és áldják Grosz Dezsőt, aki ilyen önzetlenül igyekezett őket az uj terhektől megvédeni. Hát erre az önzetlenségre nézve akarunk egy pár tanulságos adatot telhozni. Olvassa el mindenki, s Ítéljen belőlük. Dr. Grosz Dezsőnek, mint ügyvédnek, évi tiszta jövedelme köztudomás szerint legalább 8000 korona. Ez után a jövedelem után íizet ő 80 korona kereseti adót. Tehát fizet 1%, egy per cent adót. Összehasonlításul közöljük itt még egynéhány újhelyi polgár adóját. Gottlieb Sámuel tizet 100 kor. adót, Lomniczer József 150 koronát, Majoros Gyula 83 koronát, Engel Izrael 122 koronát, Halász Herman 91 koronát, Szakácsy Károly 106 koronát, Szegő Sándor 164 koronát, Klein Salamon 120 koronát, Lyócsa András 80 koronát, Minyocska György 80 koronát, Bernjén István 120 koronát, Landesmann Miksa 120 koronát, Bloch Májer 98 koronát, Deutsch Simon 113 koronát. Krausz József 169 koronát, Kálmán Sámuel 121 koronát, Léner Miksa 85 koronát, Lőw Mihály 197 koronát, Léner Dávid 81 koronát, Rose József 94 koronát, Keller Menyhért 106 koronát, lakács János kőfaragó 154 koronát, Klein Albert 86 koronát. A többieket, akik 2—3—4 száz koronákat fizetnek, nem is akarjuk itt felsorolni. Hát kérdezzük mindenkitől, a ki Ujhelyben az embereket ismeri s elhiszi, hogy azoknak, a kiket itt felsoroltunk, több jövedelmük van, mint Grosz Dezsőnek? Legtöbbjének negyedrészannyi jövedelme sincs. Es mégis több adót fizetnek, mint Grósz Dezső. Miért ? Mert igazságtalan a ki vetés. Grosz Dezsőre kivetnek egy percentet, Majoros Gyulára, Bloch Májerre, Léner Miksára kivetnek 6, 8, 10 percentet. Botrányos dolog, hogy Majoros Gyula, Léner Miksa, Bloch Májer, Lyócsa András, Takács János, Keller Menyhért, Demjén István több adót fizessen, mint Grosz Dezső 1 Ep ezen akar a kormány segíteni az uj törvénnyel. Azt akarja, hogy igazságosan legyen elosztva az adó. Hogy Majoros, Léner, Lyócsa kevesebbet fizessenek Grósz Dezső pedig többet, mert ez az igazság. S akkor előáll nagy ügyesen Grósz Dezső — és az ország többi Grósz Dezsői — és mit mond ? Nem azt, hogy rósz a javaslat, mert ő ezután többet fog fizetni. Hanem hogy rósz a javaslat, mert Majoros, Léner, Bloch többet fog fizetni. S Majoros, Bloch, Léner, Keller, Lyócsa elég naivak, hogy elhiszik a Grósz Dezsőknek ezeket a valótlanságokat, szidják a kormányt és a javaslatot, amely pedig épen őrajtuk akar segíteni s nem akarja engedni, hogy a Grósz Dezsők helyett is ők fizessék az adót. futtában elolvastam az egész kéziratot, avagy tárcát — miként Hubelka bácsi nevezi — úgy, ahogyan kivévén a helyesírási hibákat, amelyeket kijavítottam, itt következik : A kicsiny isaszegi házban, ahol laktunk küszöbön volt a karácsony. Mátyás, az öcsém (ma is él, de már hat éve nem láttam, mert nincs pénzem, hogy elutazhassam hozzá és legalább egyszer meglássam a kis birtokát) nyolc éves volt, én tizenkettő. En nem tudtam beszélni, ő nem birt járni. Hét teljes hónap óta feküdt az ágyban. Sem az isa- szegi, sem a péceli, sem a gödöllői orvos nem volt képes talpraállítani. Sem a pesti klinika. A doktorok azt állították, hogy meghűlt, a szomszéd zsidó asszony azt mondta, hogy Sára cigányasszony verte meg a szemével, de akár melyik volt is igaz a kettő közül, Mátyás öcsém már hét hónapja feküdt, soványo- dott és senyvedett. (Folytatás.) Kisiparosok, kiskereskedők vigyázzanak ! Ne engedjék magukat félrevezetni a betegpénztári ügyész ur által, aki a saját bőrét akarja önökkel megmentetni! SZÍNHÁZ. A színtársulatról. — Munkácsi vélemények. — II. Lapunk legutóbbi számában jeleztük, hogy közölni fogjuk a közönség tájékoztatása céljából a „Munkácsi Hírlap" kritikáját is. Eleget teszünk ebeli Ígéretünknek és az alábbiakban szószerint közöjük a jelzett kritikát: Látszólag Polgár Béla színigazgatónak van igaza, a mikor a közönségnek a helyi sajtó utján nyilvánított véleményét egyszerűen figyelembe nem véve, nem pótolja azokat az elmulaszthatlan hiányokat, melyek nélkül a jövőben elérendő céljainak vágja el az útját. Az a látszólagos igazság az, hogy a mi hálás, jóindulatú közönségünk minden este bőségesen gondoskodik arról, hogy a legértéktelenebb darab is cassa darabnak váljék be. Ebből a szép látogatottságból me riti a színigazgató ur, hogy jó ennek a közönségnek úgy is. Nincs ám egészen igaza. A jóakaralu kritika, mely minden or a társulat jólétének megvalósításán fáradt, sok tekintetben a közönség megnyugtatására is szolgált, mert a színigazgatók ezt méltányolva, sokban igyekeztek eme igazságos jóakarattal szemben áldó. zatokat is hozni. Kunhegyi, Mezey. Micsey mind igazolják ezt, csupán Polgár ur hunyorít satyrikus mosollyal e kívánságok felé. A szinügyi bizottságnak nevetségesen semmi a szerepe, csodálatosan hallgat minden panaszt és nem tudja, hogy ebbe neki is van beleszólása. Megkísértjük leírni még egyszer mindazt, amiről az egész közönségnek, úgy tudjuk egy a meggyőződése és salváiva leszünk az intri* kusság vádja alól, melynek már csak azért sem akarunk hírébe kerülni, mert ismételjük, hogy érdeklődő barátai voltunk mindig annak a cu’turális törekvésnek, mely a színpadról tanítja a közönséget az élet megismerésére és igazságaira, ugyszigtén azoknak, a kik e hivatás szolgálatában e törekvésnek művelői. Hangsúlyoznunk kellett ezeket, nehogy egy pillanatig is személyeskedést, avagy rosszindulatot keressenek cikkünkben. Egy vidéki színtársulatnak, melynek kerületében S.-A.-Ujhely 23000 lakossal, 3 hónapos saisonnal, Munkács 18000 lakossal, két hónapos saisonnal, továbbá Eperjes és Beregszász nyújthat az év legnagyobb részében biztos hajlékot, határozott direktívát adni arra nézve, minő módon legyen szervezve, csak any- nyiban lehet, hogy az ember szám* vetésileg tudja a minimális havi bevételeket és ennek arányában odahelyezi a direktor áltál fizethető gázsit. Hét—nyolczszáz forintos primadonnákat és 3—400 frtos színészeket nagyon természetes nem szerződtethet, mert egyszerűen nem bírja el a legnagyobb bevételek mellett sem, a mikor még egy csomó segédszi- nészt, kóristát és zenekart is fenn kell tartani, anélkül, hogy érdemesebb és jogos subventiót élvezne. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanát és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „BoeAé" eredeti csomagolást. F. SSoilmxnn-La Roche A Co. Basel (Svájc) ßß Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara" QVegenkint 4.— korona. sem sértett meg, avagy nézett le, amiért nem értek jót a jelekkel való beszédhez, sőt ellenkezőleg, ámbár az szemmel láthatólag nehezére esik neki, mert a régi időben még nem tanították ám olyan ügyesen a beszédre a némákat, mint manapság, még ő iparkodik itt-ott ahol éppen tud, egy egy hangos szót kimondani. A minap is, csípős, fagyos szél fútt az utcán, összejöttem vele valahol a belvárosban és valóságos beszédáradattal rohant meg az öreg: — Um . . üm! — . . elolvasni! Es mivel a beszédáradat nála ezzel a három szóval már ki is merült, az ő sajátságos, kapkodó mozdulatával belenyúlt a vékony őszi (oh, nem, téli) kabátjának a belső zsebébe, s kihúzott belőle, képzeljék, egy kéziratot! Ezt aztán, folytonos kézveregetés, meg a ruhám gombjának barátságos ránci- gálása közben be'eeroszakoita a markomba : — Elolvasni . . . üm . . . üm mindjárt / — De micsoda ez, Hubelka bácsi ?, kérdeztem nem annyira fennhangon, mint inkább az ajkam billegetésó- vel, — csak nem valami? . . , — Elolvasni ! — törte a szót harmadszor is az ő sajátságos tompa hangján vágván a szavamba. — Elolvasni ! tárcza ! Belepillantottam a kéziratba, s csakugyan afféle tárcza lehetett. — De mit csináljak én ezzel ? kérdeztem most már izgatottan. Nem vagyok ón szerkesztő! Nem vagyok én iró 1 En tisztességes, becsületes államhivatalnok vagyok, Hubelka bácsi! Irodasegédtiszt, Hubelka bácsi! Hát mit akar mégis tőlem! Minek néz maga engem? A kíváncsiság ördöge azonban már belém lopózott. Es mivel őrizkedtem attól, hogy magammal vigyem az öreg kezeirását (csak Írást nem szeretek látni magamnál ! Nem eleget kürmölük bent az igtatóban reggel nyolc órától, vagy esetleg, ha elkésem kilencedféltől, hanem akkor már bírságot kell fizetnem érte, — délután kettőig ?) kaptam magam és az öreggel együtt behúzódván a legközelebbi kapualjba,
