Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-23 / 7. szám
Tizenkettedik évfolyam. 7. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, január 23. POLITIKAI ÚJSÁG egjelen minden szerdán és szombaton esie Kéziratokat viasza nerr. adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 2Kiadóhivatal: Landeaaiann Miksa es Társánál. LAPVKZÉR: MATOLAI ETELE. POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Ur. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: egész évre I 0 korona, félévre korona, negyedévre 2 korona 50 fillér.— Egy szám ára I 0 fillér, Hiríetéaeket a legjutányosabb árban közlünk Az adóreformról. Irta : Búza Barna. Az adóreform ellen szenvedélyes és rendszeres agitáció folyik az egész országban. Azokat, akik meghallgatták a Budapestről lá- zitásra kiküldött szónokok dikci- óit és elolvasták a lapok célzatos ferdítéseit, arra kérném, hogy mielőtt végképp felháborodnak és elkeserednek a kormány ellen az adóreform javaslat miatt, ol vassák el azt a javaslatot, vagy legalább valamelyik komoly, szavahihető és megbízható emberüktől kérdezzék meg annak a tartalmát. Akkor mindjárt másképpen fognak gondolkozni felőle. Mert mondhatom, hogy rosszhiszemű célzatosan ferdítő módon még egyetlen javaslatot sem ismertettek és egy ellen sem lázi- tottak, mint most az adóreform javaslat ellen. Telekiabálják az országot, hogy ez a javaslat egy rettenetes adóemelés, hogy különösen a szegény népet sújtja erősen és hogy főképpen tönkreteszi azt ipart és kereskedelmet s e közt első sorban a kisiparost és kiskereskedőt. Valóságos rémképeket festenek, hogy milyen rohamosan fog elpusztulni a kisipar és kiskereskedelem, mennyire megszűnik egyszerre a hitele s mennyirre lehetetlenné válik a megélhetése, ha ez a javaslat életbe lép. A magyar kisiparos és kiskereskedő végtelenül sokat szenvedett az elmúlt korszakban, megszokta, hogy az ő helyzete egyre csak rosszabb lesz, hogy ő rajta segiteni senki sem akar, nem csoda hát, ha bizalmatlan és minden uj javaslatot gyanakvással fogad. De általános emberi tulajdonság, hogy mindig inkább hisszük a rosszabbat, mint a job bat és ezért van könnyű dolguk azoknak a lázitóknak, akik most az iparosok és kereskedők nyu galmát az adóreform rágalmazásával akarják felkavarni. Mielőtt azonban iparosaink és kereskedőink teljesen elhinnék a Pestről kiküldött uraknak szörnyű jövendöléseit, az adóreform rombolásairól, emlékezzenek vissza egy másik törvényjavaslat tárgyalására, amely alig fél esztendővel ezelőtt folyt le a képviselőházban. Ez a törvényjavaslat a végrehajtási novella. Emlékezhetik mindenki, hogy mikor ezt a törvényjavaslatot, amely az adóst a túlságosan szigorú végrehajtással szemben az eddigi törvénynél sokkal hathatósabban akarta megvédeni, benyújtotta az igazságügyminiszter, ez ellen is, bár nem ilyen nagyszabású, de éppen ilyen elkeseredett, ilyen országos hajsza indult meg körülbelül éppen azok részéröl, akik most az adóreform elleni tárna dóhadjáratot vezetik. Emlékezhetik rá mindenki, hogy ezek a jó urak és az ő újságjaik akkor is tele kiabálták az országot azzal, hogy ez a javaslat a kisembert, a kisiparost és kisgazdát teljesen meg fogja rontani, mert lehetetlenné teszi, hogy hitelt kaphas son és igy a pusztulásba juttatja. Még a képviselőházban is hallottuk ezeket a caszandra jóslatokat, egyik.másik rémlátó képvi selő egyenesen országos pusztulásról, majdnem az egész ország csődjéről beszélt, ha ez a javaslat életbe lép. Tényleg fel is volt izgatva majdnem az egész ország. Hozzám is jöttek csoportosan kisgazda és kisiparos választóim ingerülten és elkeseredetten panaszkodni, hogy miért szavazok én meg olyan törvényt, amely őket tönkre fogja tenni. Mikor kérdeztem, hogy honnan tudják ezt, azt felelték, hogy az újság ból olvasták. Alig tudtam megnyugtatni őket s valami aggodalom még mindig maradt is ben- nök és ime ez a törvény immár egy fél esztendeje életben van és a rettenetes romlásnak, pusztításnak nyomát sem látjuk, sőt ellenkezőleg, épp azok a kisgazdák és kisiparosok, akik fel voltak ez ellen a törvény ellen annak idején lázitva, hálásan ismerik el most, hogy ez az uj törvény csakugyan sokat segített a helyzetükön. Nem is ártott ez senkinek, csak holmi uzsorásoknak, részletfizetésre áruló vigé- ceknek és 20 forintos végrehajtásokból élősködő ügyvédeknek. Emlékezzék rá mindenki, aki meg fogja érni, hogy majdha ez az adóreform javaslat életbe lép, egy fél esztendő múlva kisiparos, kiskereskedő és kisgazda épp olyan hálásan fogja emlegetni, sőt sokkal hálásabban, hogy bizony ez nagyon jó törvény és nagyon sokat enyhített az ő terheiken s akkor azután be fogja látni mindenikük, hogy e felől a törvényjavaslat felől célzatos ferdítésekkel vezették félre és izgatták fel őket a javaslat ellenségei és azok vidékre küldött ügynökeik. Hogy kik ellenségei a javaslatnak és miért ellenségei, azt igen könnyen megérthetjük. Ez a javaslat az országra nézve nem emeli az egyenes adók terhét. Összesen az ország ugyanannyi egyenes adót fog fizetni ezután is, mint most. Igaz, le se szállítja, mert annyi az ország kiadása, hogy az adót leszállítani léketetlenség. Hanem emelni sem fogja. De mást csinál : az eddig hag) on igazságtalanul felosztott adóterhet igazságosabban osztja fel, a teher egy részét leveszi a szegény ember válláról s áthárítja a gazdagabbakra, úgy hogy e szerint a javaslat szerint ezután a szegényebb emerek kevesebbet, a gazdagabbak pedig többet fognak fizetni. Különösen többet lógnak fizetni a nagy földbirtokosok, a nagy háztulajdonosok, a nagy tőkepénzesek, a nagy bankárok és nagy bankok. Ami igazságos is. Csakhogy természeteden ez mégis fáj azoknak, akiknek az adóterhe ezután elég erősen megnövekedik. Hogy csak egy példát említsek, a pesti magyar kereskedelmi bank körülbelül 10 millió korona évi jövedelme után mindössze 30 ezer korona egyenes adót fizetett, vagyis minden 100 korona jövedelem után 3 fillér adót fizetett, holott egy szegény ember 100 korona jövedelem után legalább 20 korona adót fizetett. Természetes, hogy miután az adó igazságosabban lesz elosztva, ezek a nagyobb intézetek és gazdagabb emberek most már a jövedelmük szerint jóval nagyobb adót fognak fizetni. Ez fáj az ő zsebüknek s ezért szeretnék megbuktatni a javaslatot. Csakhogy természetesen ha ezzel állanának az ország elé, hogy buktassák meg azt a javaslatot, mert ez az ő adójukat emeli fej hát kinevetné őket mindenki. De ők sokkal ügyesebbek. Cselíogással élnek. Nem maguk mennek a harcba, mert tudják, hogy igy könnyen legyőznék őket. Hanem lázitják a kisiparosokat és kiskereskedőket, azokkal ostromolják meg a javaslatot, gondolva, hogy igy könnyebben akadályozzak meg annak megvalósulását. Ezért csinálják gyűléseken, újságokban azt a nagy lármát. Elhitetik, hogy ami fehér az fekete, hogy ami adóleszállitás, az adóemelés, elhitetik a kisiparossal és kiskereskedővel, hogy ez a javaslat, amely éppen az ő javukra szolgál, megsokszorozza az ő terhüket és meg lógja rontani őket. Sőt fellármázták a városokat is és igyekeztek velük elhitetni, hogy ez a javaslat általában a városi polgárságot adóztatja meg erősen a földbirtokosok javára. Természetesen a polgáremberek, a kisgazdák, a kisiparosok nem ismerik a javaslatot, nem tudják mi van benne, elhiszik tehát az újságcikkeknek és a Pestről kiküldött lázitó vigécekneky hogy az a javaslat csakugyan ellenük szól és tényleg harcba mennek, hogy megakadályozzák ezt a javaslatot. így sikerül a nagy pénzembereknek és nagy bankoknak, meg azután a régi rendszer zavart csinálni és a zavarosban halászni kivánó letört alakjainak, hogy saját érdekük ellen lázitsák a kisembereket, hogy éppen azt a javaslatot és azt a kormányt támadtassák a kisiparossal és kiskereskedővel, amely valahára tényleg az ő javukat akarja, tényleg az ő terhe.ken akar könnyíteni. Hát én csak azt mondom, ne higyjenek Magyarország polgárai mindenfele zagyva beszédeknek. Várják be, mig ez a törvény életbe lép. Akkor nézzék meg adókönyvecskéiket. Azok fogják AMERIKAI TÖLTHETŐ TOLLSZÁR kapható ^ ^ ÁRA 1 KORONA. LANDESMANN MIKSA KÖNYV-, PAPÍR- és ÍRÓSZEREK KERESKEDÉSÉBEN. Lapunk G oldal.
