Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-26 / 51. szám
51. szám. 2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, junius 26. nul szüksége van, ha a külső államok felfegyverkezésével lépést akar tartani és erre semmiképpen sem kapnak többséget, ha harcba kergetik a nemzetet. Ilyen körülmények között kétszer is megfontolják odafenn, vájjon alkalmas-e a mostani időpont arra, hogy belső válságot teremtsenek az országban. Okunk van hinni, hogy idáig nem fognak elmenni. Az egész Lukács-féle akció azt bizonyítja, hogy a korona igenis keresi a békés és parlamentáris megoldás módozatait a mostani válságból. A Khuen-Héderváryval való fe- nyegetődzés csak arra jó, hogy a függetlenségi pártot engedékenységre bírják. De ha látják odafenn, hogy a függetlenségi hatalmas többség továbbra is rendületlenül megáll követelései mellett, azokból egy hajszálnyit sem hajlandó engedni, akkor végre is kénytelenek lesznek a párt álláspontját honorálni és követeléseit megadni. Súlyos helyzetben van most az ország, lehet, hogy még súlyosabb idők következnek el ránk. De a nemzet nem csügged, bizalommal, reménységgel, hittel és elszántsággal megy tovább a maga utján és kész minden küzdelemre, minden áldozatra, hogy jogait kivívja. Szegényügy és betegápolásról. Kertész Ödön ur reflexiói mutatják legjobban, hogy a multi cikkemben felvetett téma bővebb megbezsé- lést érdemel, mert —mint mondám — a humanis ügyekről soha sem lehet elég eszmecserét tartani, hogy azokról a fölfogások tisztázódjanak — főkép terjedjenek 1 Ha csak valaki válaszra érdeme siti cikkemet — már nagy a jutalmam, hiszen ha több szó esik a tárgyról, ép az által terjed az idea. Igaz, hogy nem valami magasztos álláspont,önely a reklámot akarja felhasználni a jótékony eszme terjesztésében, de végre miért De használjuk még gyengéinket is jóra, ha úgyis voltak, vannak és lesznek gyengéink, hiszen annak a szegény népnek csakugyan mindegy, hogy hiúságból mentünk-ó a jótékony mulatságra, vagy mélyen érzett emberszeretetből. Nekik meg van a tényleges eltagadhatatlan hasznuk abból az ezrekből, amelyeket önzetlen és önző embertársaik egyaránt áldoztak a tömegben, mert vitte őket az ár, mely oly gyakran visz a rósz felé. Miért ne vigyen hát az ár — vagy mondjuk a divat a jó felé ? Azért tehát nem lehet latolgatnunk mely egyének valók igazán a jótékonysági mulatságokra, hiszen lehet ott az is, aki valóban lelki magaslaton álló ember — de ne sértse őt, ha mellette van a közönséges halandók tömege, akik nélkül semmit sem lehet tenni. Es éppen mert többen vagyunk gyenge felületes emberek, — a kiváltságosakat ne sértse ethikai szempontból — ha jót tesz is, — amaz is. Egyformák ebben az egy témában, legalább ha összetartanak ! Túl puritán felfogással nem sokra mehetünk egy országban a jónak terjesztésével, azért ne tekintsünk mást, mint az eszme értelmi részét és ha azt jónak véljük, tegyük magunkévá — siessünk azt tovább vinni! Lennének-é ma milliói a Gyermek ligának, ha nem csinált volna óriási reklámot? Van-e asszony az országban, aki nem restelnó, ha soha sem hallott volna a Ligáról ? Hát ez nem jó divat, — nem jó reklám ? Sőt tovább megyek. Mivel úgy is mulattak és fognak mulatni az emberek, nem szabadna lenni egyálta Ián olyan mulatságnak, amelyből nem jut egy kis percent a szegényeknek. Akkor aztán nem izgathatnának a szegény nép közt a vagyonos osztály élvezet-vágya ellen, mert akkor örülnének legjobban, ha hallanák, hogy nagy bál, nagy hangverseny lesz, vagy egyébb mulatság — hiszen akkor tudnák ők előre, hogy nekik is jut egy ösekély osztályrész az intelligencia örömeiből. Az aki betegápolás iránt érdeklődik, csendben úgy is tesz, amit tud, de sajnos ha 200 éves lenne sem terjedne ez az eszme, ha másokat nem nyernénk meg neki. Ha pedig mindenki aki a betegápolást óhajtja csak 3 szomszédját nyeri meg az eszmének, már aránytal anul többet tett, mint az, aki titokban folytatja; de nem buzdít és kér másokat az eszme iránti szeretetre. Sőt nyilvánvaló dolog, hogy minden meglevő egyletnek a terjesztésre való felszólítás hozza a legtöbb hasznot; hasonlíthatatlanul többet, mintha egy ember egy egész vagyont áldozna az egylet által kívánt cél elérésére. Ismét a Ligára kell reá mutatnom, melynek szervezése oly kitűnő, hogy pár év alatt oly rohamosan haladt, mint egy folyam mely tengerré erősödik a jótékony fillérekből! A falusi ápolónék kérdése persze főkép az orvosok kezében van és onnan is kell ennek majd mint intézménynek kiindulnia. De azért akárhányan kezdjük is meg privát utón a falusi ápolónők taníttatását, aroa vállalkozó, valódi emberszeretettől áthatott orvosok segítségével az ege sz ország javára, csak akkor lehet, ha minden ember, aki az eszme iránt érdeklődik, jóakarattal veszi fel a thőmát hozzászól, kritizál, kifogásol, javít a felvetett eszmén, vagy tovább viszi azt legjobb tehetsége szerint a végcél felé. Mert népünk reá van szorulva a gondozásra és ez a théraa nincs kimerítve bár mit is mondjunk. Azért ne hagy juk ennyiben a dolgot, hanem akiknek tehetségek van az Íráshoz — azok vegyék kezeikbe ezen felette érdekes és fontos thómát és segít sók azt — ha lehet — rövid időn belül a megérdemelt diadalra. Bár mindnyájan oly tiszta és önzetlen állásponton volnánk, hogy a jót, mindég csak a jóért tegyük, ez nyilván a legtisztább és legszebb életfelfogás volna az illető saját lelkében, de az ügy mégis többet haladna, ha félre téve minden széTénykedést, erősebb, hatalmasabb tényezőket szerzünk és nyerünk meg eszméinknek. M. A sátoraljaújhelyi polg. fiúiskola értesítője az 1908—1909. tanévről. Az iskolai értesítőket ez évben is a beérkezés soirendjében fogjuk ismertetni. Elsőnek a helybeli államilag és városilag segélyezett polg. fiúiskola értesítője érkezett szerkesztőségünkbe. Az értesítőt Kertész Ödön igazgató, iskola-tulajdonos szerkesztette, aki első helyen értekezik a hét osztályú polg. fiúiskoláról. Szerinte a polg. fiúiskola négy osztállyal csonka ismeretekkel bocsátja ki növendékeit az életbe, mert a polg. fiúiskola tanterve 6 osztályra szól. Szükségesnek találja vagy egy uj tanterv kibocsátását, vagy a felső 3 osztály fel Állítását. Az iskola 3 év előtt 96 tanulóval indult meg, az elmúlt iskolaévben pedig 167 tanuló iratkozott be s igy a tanulók száma majdnem a kétszeresére emelkedett. örvendetes jelenségnek kell azt tekintenünk, mert amig egyrészt elvonja a tanulók egyrészét a lateiner pályától, másrészt a kereskedelmi és iparos pályára lépő ifjaknak'kellő műveltséget nyújt. Az iskola teljes kifejlődését azonban megakasztja a helyiség kérdése. Kertész igazgató évi jelentésében ezen ügyről következőképen ir: „Mindössze a helyiség kérdése még nincs még véglegesen megoldva, de komoly törekvés ennél csak akkor mutatkozható, ha az iskola átmeneti jellege megszűnik. Ezt pedig vagy az államosítás, vagy a jelenlegi állapot megerősödése eredményezheti.“ A sok huza vona bénítja meg az iskolának teljes kifejlődését. Szerintünk fel kell állítani az alternatívát : vagy megkapja a város rövid időn belül az állami polg. fiuskolát, ha pedig erre nem kap biztos Ígéretet, akkor ejtse el ebbeli reményét és igyekezzék ezen iskolát megfelelő helyiséghez juttatni . A város tanácsa az eddigi 1000 korona szubvenciót 1300 koronára emelte, ennek folytán ez évben 71 tanuló élvezett egész és részbeni tandíjmentességet, ami lehetővé tette a szegényebb tanulóknak is, hogy ezen iskolába járhassanak. A tanítás szeptember 7-ikétől a tanév végéig zavartalanul folyt. A tanulók előmenetele eléggé jó volt. Osztályismétlésre 4 tanuló, javítóvizsgára 22 lett utasitva. Kitűnő osztályzatot nyert 8 tanuló. A tantestület az eddigi szokástól eltérően közli az értesítőben a tanulók osztályzatait. A mi véleményünk az, hogy az egyes tanulók előmenetele nem tartozik a nagy közönség elé, A növendékek erkölcsi magaviseleté nem volt teljesen kifogástalan. A tantestület kénytelen volt 2 tanulót az iskolából kizárni. Mint újítást közöljük, hogy az igazgató szombat déiutánonkintfegyelmi széket tartott, midőn a tanulók panaszait meghallgatta és a szükséghez képest ítélkezett. Beszámol még az értesítő a sza- badlyceumi előadásokról, mellyel lapunk egyszer már foglalkozott. A jövő tanévre a beiratások augusztus 30-tól szeptember 4 ig 8—12 óráig történnek. A felvételi, külömbözteti és javítóvizsgák a be- iratási napok délutánján tartatnak meg. K. A NAOY OCASSIÓ1 SCHÖN SÁNDOR és BARNA D. cégnél az összes raktáron levő nyári áruk u. m. batisztok, cbifonok, sephirek, mosó és gyapjú delainek, Poplinok, gyapjú szövetek és ruha vásznak mélyen leszállított árakban kerülnek eladásra. — Az ocassió vásár folyó évi julius hő 20-ig tart. PIT* Mennyasszonyi kelengyékben nagy választék. keli nekem mostoha, valami harapós, fiatal asszony, akinek bolondja lenne az apám. Elcsendesedve ballagtak tovább ... Egyszerre az utkanyarulattól egy hófehér automobil száguldott feléjük őrült sebeséggel. Az asszony felsi- koltott s nem tudott kitérni. Pillanat alatt a katona átkapta az asz- szony derekát s az utszélére rán tóttá. A benzingép már régen el tűnt az országút fordulójánál s az asszony még mindig a fiú pihegő mellén feküdt mint egy riadt madár. — A katona szive is kalapált s azután nem is tudták hogyan és miért egymás aiakát keresték egy hosszú hosszú csókban. A fiú tért előbb észre. Gyöngéden eltolta a menyecskét, balkezével az útjelzőre mutatott s felindul- tan, kissé rekedten szólt: — Az Isten megáldjon lelkem szép menyecskéje. Utam erre vezet. Kérve kérlek, feledd azt a merész katonafiut ki rajtad felejtette szemét s úgy kívánta, szomjazta a csókodat. Remegve szégyenkezve, lesütött szemekkel állt az asszony utitársa előtt. — Nem tudom, hogyan jött . . . de a szived oly sebesen vert, s egyszerre úgy éreztem, mintha ró- ges régen ismernéh-k. Isten veled hát. Erre visz az ut Károly falvára, fél óra alatt ott vagyok. — Károlyfalvára ? kiáltott fel az ifjú, de hiszen az az én falum is, odatartok én is. Ki vagy hát te szép menyecske ? Az asszony hosszan nézett a fiú szemébe, -majd szelíd mosoly szépítette arcát s halkan szólt. — Ki vagyok? A Lukács Józsi Ágnese, a ki egy év előtt eltemette az urát, felső Takács Andrást. — Az Agnes vagy? A kicsi Ágnes a kivel együtt őriztem az uraság libáit s a ki aztán messzi fa luba került és sohasem láttam többé, pedig de sokat gondoltam reá . . . — Az vagyok a kis Agnes! — mosolygott az asszony, Es te a kis- biró Pistája vagy, a kinek az édes annyát, az én jó öreg szülőm feleségül akarná venni. — A te apád a kérő? Az a jó munkás, csöndes ember, a kit úgy szerettem már mint gyerek, mintha az apám lenne, mert ő vágta az első furulyát nekem s ő tömte meg pici piros pipámat kapadohánynyal. — Anyád meg, ha sóvárogva néztem át a kertetek kerítésén, min dig a legszebb gyümölcsösei rakta teli a kis kötényemet, ő vette az első piros szalagot szöszke hajamba ... — Agnes I mondotta szelíd, komoly kéréssel a fiú. Három hónap múlva szabad vagyok s újból parasztember. Mond, eljönnél hozzám feleségül ? / Az asszony szeme könybe lábadt, mig ajaka mosolygott. — Pista ! Leszek a feleséged, de csak úgy ha ideadod az édes anyádat jó öreg apámhoz. Úgy mondják szeretik egymást. A fiú átfogta az asszony barna kézcsuklóját és vidám szemekkel, fáradságát elfelejtve vezette menyasszonyát haza, akácos falujába.
