Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-28 / 34. szám
34. szám. (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, április 28. nemzeti bank felállítása mellett. — Miután a kör május hó 1-től nagyobb méretű helyiségbe költözik, elhatározta a választány, hogy havonként egyszer nagygyűlést fog rendezni, a politikai helyzet megbeszélése végett. Ezek után a kör belső ügyei kerültek tárgyalás alá. Nevezetesen az uj lakás ügye, a költözködés, pénztári jelentés, tagsági dijak rendezése, tagok felvétele és mulatságok rendezése, stb. A gyűlés, mely délután 5 órakor kezdődött, Kincsesy Péter elnök és dr. Búza Barna képviselő mint titkár lelkes éltetésével este fél 8 órakor végződött. Eszmék chaosza és valóság. A ki városunk fejlődését szivén viseli, figyelemmel kisérve az ügyek vezetését, a képviselőtestület ténykedését, a lelkes cikkírók gondola tait, de e mellett belemerülvén társadalmi életünk vizsgálódásába, az egyes polgár eszmeköróbe, az első sorban is azt konstatálhatja, hogy nem egészségesek az állapotok, hogy törekvéseinkben, lokálpatriotizmunuk ban, gazdasági ténykedésünkben hiányzik a rendszeresség, erőnk megbecslése, szóval a realitás. Optimis ták vagyunk, mikor erre okunk nincsen és pesszimisták vagyunk a való küszöbénél. Távol van tőlem minden rossz gondolat, pláne gyanúsítás. Elismerem, hogy mindnyájan szeretjük városunkat, hogy annak fejlődéséért mindent elkövetnénk, ámde kevés a szándék, mitsem ér a jóakarat, ha ténykedésünkben hiányzik a tervszerűség, ha a munkálkodás nem marad az eszménél csupán azért, hogy azt a később szülendő eszmék tömkelegében elejtve, a valósághoz vezető ösvényt szem előtt téveszt, jük. Szomorúan látom, hogy gazdasági és kulturális fejlődésünk közel egy évtizede stagnál. Es mig az idegen, ki véletlenül városunkba vetődve egy képviselőtestületi gyűlést meghallgatva, helyi orgánumokat átlapozva a dicséret hangján szólana rólunk, ini azt látjuk, hogy e ténykedésünk egy kaleidoszkóphoz hasonló — hol midőn a szép képeket végigforgattuk, a szemlélődést újból az első képnél kezdhetjük. Nem tudunk tovább jutni. Csak évről-évre azt érezzük, hogy sok mindenünk hiányzik és e sok mindenből megvalósítva mitsem látunk. Es valamint az adós, ki már min dent megpróbált érdekében, de csak azt érte el, hogy a sok rendezés közepette a régi adósságok mellé újak kerültek, mi is látjuk, hogy beleesünk az eszmék kátyújába, honnan nehéz lesz kimenekedni. Képviselőtestületi gyűléseink prog rammjának oroszlánrésze az utolsó 5 évben fenti állításomat igazolja. Öt év óta akarunk városi szállodát táncteremmel, kávéházzal stb, sürgetjük a csatornázást, óhajtunk uj városházát, követelünk tisztességes fürdőt, érezzük a sétatér hiányát, kikiabáljuk a színház tarthatatlanságát, szónoklatokat és deputációkat rendezünk az állami polgári fiúiskola miatt, akarunk árucsarnokot, állomás kibővítést, katonaságot, beszélünk szövetkezeti hordógyárról, de hogy az erkölcsnek is jusson valami, 80 korcsmából mindössze csekély 40 korcsmát akarunk bezáratni s hogy a kultúrának is hódoljunk, akarunk ipariskolákat, égető szükségét érezzük a kultúrpalotának, majd egy esztétikus indítványozó virágvárost akar Ujhelyből s végre ujab ban — bár még nem soroltam fel mindent — üzletvezetőség elnyerésére pályázunk. Érdemes lenne gyűléseink jegyzőkönyveiket átforgatnia, hogy belássuk, miszerint az eszmék valósággal hullámoznak s korszerűen ismét visszajutunk a kiindulási ponthoz. Pedig a jelszónak igy kellene hangzania: „Mindig egyet akarnia“! Es mig ez az „egy“ nem kerül le a napirendről, mint egy befejezett tény. mint egy elsőrendű eszme megvalósulása, addig a helyes gondolkodás és helyes vezetés más eszme foglalkoztatását meg nem engedheti, Kevesebb lelkesedést, több ténykedéssel. Eu mint laikus ember (mi azt jelenti, hogy nem vagyok képviselő- testületi tag, de azért élek városunkért és városunknak) pl. azt mondom, hogy mig csatornázásunk nincsen, addig semmire sincs szükségünk. Oly elsőrangú kérdés, hogy az eszmék, tömkelegében egy fejjel kiemelkedik. Es hogy mikor az meglesz, akkor mit azt kérdenék ugyebár ? De ha erre a kérdésre felelnék, úgy a tömeg hibájába esnék, minek ostorozása ép’ szerény cikkem feladata. Semmit addig, ismételem, mig csatornázás nincsen. Gyűléseink napirendjén a folyó ügyeken és a kisebb természetű ügyeken kívül kizárólag e kérdés szerepeljen. Es a midőn a csatornázás áldásait ép úgy érezzük, mint a vízvezetéknek, akkor áttér hetünk más tárgyra. De azért úgy általánosságban ki fogom fejteni, hogy a felvetett eszmék is olykor olykor helytelen irányba terelődnek, sőt olykor az indító okuk sem reális. Sajnos olykor magunk alá vágjuk a fát s nem látjuk be azt, hogy minden egyes polgár a városnak egy-egy oszlopa, kinek létkérdését szem előtt tartani szinte kötelességük a vezető köröknek. Uram Istenem 40 tengődő korcs- máros polgártársuukra a hálót kivetni azon hiszemben, hogy ezzel egy szociális kérdést megoldottunk, ahelyett, hogy ily faj t a indítványnál inkább a létszám szigorú megőrzésére törekednénk. Hisz ez indítványt másrészről komolyan venni alig lehet akkor, a midőn csak az utolsó napokban 2 uj korcsmaengedély érkezett le. Vagy nézzük a városi szálloda ügyét. Emimens kérdésnek igazán nem tartom. Legalább 80—100 szó bát állíthatnak ki a helybeli szálloda tulajdonosok, de azért érdemes lenne statisztikát csinálni, hogy az esztendő hány napján vannak az összes szobák lefoglalva. Azt hiszem e napokat ujjunkon könnyen megszámlálhatnánk. Azt mondják egyesek, hogy a szálloda megteremti a városi forgalmat. Tévedés. A forgalom teremti meg a szállodák létesítését. Bizony kávéházra sincsen szükségünk. A közönségünk alig bir egyet eltartani, — mit azonban hibául felróni nem lehet, de még egy uj városi közkávéháznak felállítását helyeselni sem lehet, mert ezzel csak a meglévők elpusztítását érnők el. Úgy 2 évvel ezelőtt 4—6 polgártársunk rájött arra, hogy a szerzett kis tőkét nem muszáj épen bankalapításra felhasználni, hanem lehet azt úgy gyürnölcsöztetni, hogy egy kis gyárvállalattal néhány embernek munkát, a városnak kész anyagot és maguknak kis polgári jövedelmet biztosíthatnak. Létesítettek egy hordógyárat. De a létesülós második esztendőjében városunkat és kör nyékünket az a csapás érte, hogy több volt a bor, mint a hordó. Nosza rajta. Megindultak a cikkezések egy szövetkezeti hordógyár létesítése tárgyában, de arra senki sem akart gondolni, hogy azt a 4—6 vállalkozó szellemű üzletiembert ezzel tönkretehetik. Ez. utó végre ba- gattell. Mi köze lenne az ideális alapon (?) nyugvó szövetkezeti hordógyárnak ahhoz a néhány évtizedek óta adózó polgártárshoz. —sz. (Folyt köv.) MEGYE ÍS VAROS. )( A szolgabirói állásokért. Alig került nyilvánosságra, hogy a bel ügyminiszter két uj szolgabirói állás rendszeresítését engedélyezte, már is megkezdődött a korteskedés az állásra. Eddig 4 pályázó van, név- szerint Pavletics Gyula, Mertens Arthur, Soniody József és Székely László, de hogy ezután még mennyi lesz, annak csak a jó isten a megmondhatója. Részünkről Pavletics és Mertens megválasztását tartanók helyesnek, sőt egyedül igazságosnak, mert legtöbb szolgálati idejük lévén leginkább szolgáltak rá az állásra. Azonban nem mi választunk és igy még bizonytalan, hogy kiket fog előre tolni a személyi és egyéb érdek, no meg a sógorság-komaság. )( Buttler alapítványra pályázók. A folyó hó 30 án megtartandó vármegyei közgyűlésnek egyik tárgyát fogja képezni a Ludovika Akadémiába a gróf Buttler alapítványi helyre egy ifjúnak első s többnek második helyen való bemutatása. Az alapítványi helyre pályáznak Pekáry István, Schweitzer János. Az első helyen való jelölésre a legna gyobb reménye Schweitzer Jánosnak, Schweitzer János fogházfelügyelő fiának van, akit már azokért a nagy érdemekéit is, melyet atyja szerzett, sokan pártfogolnak. )( Képviselöválasztók névjegyzéke közszemlén. Zemplén vármegye központi választmánya közhírré teszi, hogy az országgyűlési képviselőválasztóknak 1910. évre érvénynyel bírandó ideiglenes névjegyzékei a kihagyottak névjegyzékeivel együtt az 1899. évi XV. t.-c. 146. § a alapján az összes kerületekre nézve Zemplén vármegye székházának kistermében, az egyes községekre vonatkozó névjegyzékek pedig Sátoraljaújhely r. t. városában, minden nagyközségben és a körjegyzőségekben közszemlére kitétetnek. A névjegyzékek folyó 1909. évi május hó 5-től május hó 25-ig tartatnak közszemlére kitéve s az azok kiigazítására irányuló kérvények folyó évi május 5-től 15 ig adhatók be. Az ezekre tett észrevételek pedig május ló tól május 25-ig fogadtatnak el és pedig Sátoraljaujhelyt ér- deklőleg a polgármesternél, egyebütt pedig az illető nagyközség elöljáróságánál vagy a körjegyzőségeknél. SZÍNHÁZ. Három premier. Három bemutató előadásról kell beszámolnunk. „A király“ vígjáték, a „Szerencse malac“ operett és a „Forradalmi nász“ színmű gyors egymásutánban kerültek szírre. Es éppen a bemutatóknak ez a gyors egymásutánban való szinrehozatala az, amely lehetetlenné teszi a jó előadásokat. Színészeink nem képesek ily rövid idő alatt betanulni szerepeiket és igy valóságggal döcögve, kinos lassúsággal folynak le az előadások a végsőkig próbára téve a közönség türelmét. A „király“ vígjáték, mely különben nem tartozik a legrosszabbak közzé, sőt egynémely helyen valósággal önti magából a szellemességeket, valósággal hatástalanul veszett el. Egyedül Szőregh Gyula alakítása állt nívón. Az ő királya valósággal kirítt a többi alakítások közül és még élesebbé tette az ellentétet az ő és szereplőtársa alakításai között. Szőregh ezúttal újból bebizonyította, hogy vérbeli művész ember, aki kellő színjátszó képességgel. rutinnal és inteligenciával bir ahhoz, hogy szerepeit kifogástalanul, alaposan kidolgozva juttassa érvényre. Különösen diskret játéka volt az, mely ez alakítását elsőrangúvá emelte. Mellette Szalóky érdemel még említést, aki a detektív szerepében nyújtott elfogadhatót. A „Szerencse malacz“ bájos zenéjét a zenekar tette élvezhetetlenné. Szóval mindig akad valami, ami elrontja azt az eredményt, amelyet egyes szereplők igyekezete elér. Tábory Frida gyönyörű énekszámai és különösen a Váradyvnl énekelt egyik bájosan szép duettje valósággal elvesztették hatásukat a botrányosan rossz zenekar játéka miatt. A darab különben elég ügyesen perdült, amiben nagy része van a fentebb említetteken kívül még Szőregh Gyulának és Agotaynak is. ; A „Forradalmi nász“ tegnap este került színre. Egy a francia forradalom idejébe,i végbemenő royalista nászójszakát hoz színpadra. A darab témája egymaga is hatást keltő, de maga a darab, annak szerkezete, scenirozása olyan, hogy állandóan lekötve tudja tartani a közönség figyelmét. Olyan Bernstein féle recipe szerint készült a darab, melynek témáját térsziike miatt most nem ös- mertethetjük. Állandóan 2—-3 ember van csupán a színpadon és párbeszédekkel telik el a darab jórósze. Fősulyt a fináléra fekteti az iró, mely erős és izgató minden felvo násban. A darabot Palásthy és Magas vezették. Az ő kezükben voltak a Vezető férfiszerepek, melyeket kevés szereptudással és igy kevés sikerrel tudjak megjátszani. A fő női szerep Magasné kezében volt, aki egysedül tudta a szerepét. O azonban nem szerepkörének megfelelő szerepet játszott és igy szintén nem tudott AMERIKAI TÖLTHETŐ TOLLSZÁR —^ KAPHATÓ -i- -*~ LANDESMANN MIKSA I/ÄMW D A DIÓ ne lDAC7RDCIé
