Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-14 / 30. szám
Tizenkettedik évfolyam. 30. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, április 14. POLITIKAI ÚJSÁG Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: POLITIKAI FÖMUNKATÁRS : MATOLAI ETELE. Ür. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. fiz emberiség legnagyobb ellensége. A tudomány és a tapasztalai, egyaránt bebizonyította, hogy a szeszes italoknak már mérsékelt élvezete is súlyosan befolyásolja az egyén egészségét, a faj fejlődését, az egész emberiség szellemi, erkölcsi és gazdasági haladását. Bizonyítják ezt a fegyhá zak, tébolydák és kórházak statisztikái, amelyekben az alkohol 50—60 százalékkal szerepel, mint a betegségek és büntettek okozója, A szeszes italoknak fogyasztása évről-évre növekszik és ezzel párhuzamosan fokozódik az emberiség degenerálása, pusztulása. Kétségbevonhatatlanul be van immár igazolva, hogy a szeszes italoknak bármilyen fajtája, legyen az bor, sör, pezsgő, cognac, vagy a legkomiszabb pálinka, egyaránt beteggé teszi az emberi szervezetet, megfosztja az egyént a helyes gondolkozástól, testi és szellemi munkaképességétől, kiöli belőle az ideálokat, a szebbre, nemesebbre való törekvést. Csökkenti az ember ellenálló képességét fertőző betegségekkel szemben. (Az al koholista tüdővészben, cholerában, tüdőgyulladásban sokkal könnyebben és hamarabb pusztul el, mint a szeszes italoktól tartózkodó ember. Az alkohol leszállítja az élettartamot. Az életbiztosító társaságok adatai bizonyítják, hogy az abstinensek szeszes italoktól teljesen tartózkodó egyénnek aránylag jóval hosszabb életűek és éppen azért azokat olcsóbban is biztosítják. De az alkohol nemcsak azt teszi teljesen tönkre, juttatja elmegyógyintézetbe, börtönbe, aki szeszes italt iszik, ha nem annak egész családját, utódait is a pusztulás örvényébe sodorja. Bunde, Forel és a világhírű tudósok egész serege a legvilágosabban bebizonyították, hogy a szeszes italt élvezők utódai elfajulnak, elmegyöngék, hülyék és siketnémák lesznek. Egy svájci kimutatás szerint a hülye és elmegyenge gyermekek felének nemzési ideje farsangra, szüretre esik, vagyis olyan időre, amikor az emberek tudvalevőleg sokat isznak. A legtöbb balesetet az alkohol idézi elő; hány gyilkosságnak és egyéb súlyos bűn tettnek volt már okozója az alkohol, százezer és százezer emberélet pusztul el évenkintaz alkohol élvezet folytán. A szeszes italoknak semminemű jó vagy hasznos hatása nincsen ; nem táplálnak, nem erősitik a szervezetet, nem melegítenek és nem élénkítik az élettevékenységet, hanem éppen mindennek az ellenkezőjét teszik. A szeszes italok élvezete mindig és mindenkinek csak kárt okoz: tönkreteszi az egyént, nyomorékká, elfajultá utódját, feldúlja a családi boldogságot, az egész társadalmat alapjában megingatja. Es mindezt a nyomort, szén védést és pusztulást mily méregdrágán kell megvásárolni! Még a mértékletes munkás is keresetének több mint negyedrészét költi szeszes italokra, amelyekből semmi haszna nincsen, csak kára : erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Magyarországon legalább is ezer millió koronát adnak ki évenként szeszes italokra, kultúrára pedig ennek csak a század részét. A magyarországi szervezett munkásság gazdasági és kulturális föl- lenditésére kiad évenként 900 ezer koronát, alkoholra pedig majdnem öt millió koronát! Menynyivel javulna a munkás gazdasági és társadalmi helyzete, ha ezt az óriási összeget nem a maga megmérgezésére és övéinek tönkretevésére, hanem lakásra, élelmezésre, önmivelésre fordítaná! Es ezzel az emberiség létét fenyegető veszedelemmel szemben nincsen más védekezés, csak az, ha nem iszunk. Mértékletes ivás nincsen. Mértékletesség szépen hangzik, de keresztül vihetetlen. Hiszen ha volna mértékletesség, akkor nem volna oly rettentő nagy az alkoholfogyasztás, nem kerülne annyi ember az elmebe- tegség legkülönbözőbb fajával a tébolydába) nem történne napról napra annyi szerencsétlenség és nem volna az államnak 170 milliónyi szeszadó jövedelme. A szeszes italok élvezetéről való lemondás áldozatba nem kerül, az mindenképpen csak előnyös és hasznára válik mindenkinek. Az abstinens, a szeszes italoktól teljesen tartózkodó egyén életfelfogása sokkal nemeseb, ma- gasztosabb, élete sokkal nyugod- tabb, megelégedett, testi és szellemi erejének teljes birtokában sokkal munkaképesebb, emellett pedig nagy Összegeket takarít meg és fordithat okosabb célokra, mint szeszes italra. Az alkohol okozta tengernyi baj, nyomor é« szenvedés csökkenését és amennyiben lehet, megszüntetését tűzte ki céljául megint kéri a Hodsa a kazánt, jó darabig használja és mikor látja a gazdája, hogy nem hozzák vissza elmegy érte a Hodsához. Te életben légy, a kazánod meghalt — mondja Hodsa. Hát meghalhat egy kazán ?, „Kérdi a szomszéd “ Ha elhitted, hogy szülni tud, azt is hidd el, hogy meghalni is képes, — válaszolt Hodsa. * * Pehérruhát mosott a Hodsa felesége és a kaftánt kiakasztotta a kertre száradni. Éjféltájban kiment a Hodsa és úgy látta, hogy valaki van a kertben. Kéri a feleségétől az ijját nyilát. A felesége odaadja neki, keresztül lövi vele a kaftánt, aztán becsukja az ajtót és lefekszik. Reggelre kelve, látja, hogy a kaftánját lőtte keresztül az ijjával. „Hála neked oh Allah — szólt a Hodsa, — ha benne lettem volna, még meghaltam volna.“ * * * Három font húst vesz egyszer a Hodsa és odaadja a feleségének Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság, hazai ipartelep. Évi gyártás 30000 hl. Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik ét Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. Lapunk -4- oldál<-H Naszrekkin Hodsa tréfái. — A Török Csalóka Péter. — Gyűjtötte és fordította Kunos Ignác. I. Bevezetés. Naszrekin Hodsának hívják a Törökök Csalóka Péterjét. A 14 század első éveiben élhetett a Hodsa, azokban az időkben, amikor kis Azsáinak. az a területe, a hol Naszrekin született, előbb Karamánia fejedelemségéhez majd Bajazid szül tán uralma alá, végül a tatár Timorlenk birtokaihoz tartozott. Alig van birodalma a széles nagy keletnek, ahol a tréfás szavú Hodsa neve a legösmertebbek közé ne tartoznék. Egy szivri- Hiszár nevű városkában született, a kóniai részlet egyik községében; de azok az ösz- szes tréfák és adomák, melvek ma sem tévesztik el vidító hatásukat, egy másik helységgel, Ak-Sehir-rel vannak kapcsolatban. Itt végezte volt Naszekkin az ő hodsai teendőit s ugyanitt van a türbéje is. Hodsa vagyis egyházfi volt ami Naszrekkinünk, amolyan tanító, biró és papféle egy személyben, községének legtudósabb és legbölcsebb embere. Nevéhez a tréfás történetkéknek és humoros mondásoknak egész sorozata fűződik, mely még mai nap is rosäzäjon forognak és apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre átszállanak. Alakja nem a müirodalomban, hanem a nép emlékezetében kövesedett meg, amint hogy az a műfaj is melyet csak az ő egyénisége teremtett meg, népies színezetű népi termék. Mondásai a jobbkor szavaira finomodtak, alakja egy legenda-kör hősévé alakult. Innen magyarázható meg az a nagy népszerűség, mely az ő nevéhez fűződő és az ő neve alatt ismeretessé vált tréfákat közkeletűekké, a népnek úgyszólván közkinesévé tette. Szószékre lépett egy nap a Hodsa és szólt a hívőkhöz.- „Tudjátok-e, oh muzulmánok, hogy mit leszek nektek mondandó 1“ — „Nem tnd- juk" — válaszolják hívei. „Ha nem tudjátok, hát akkor minek mondjam el ?“ felelt vissza Hodsa. A következő nap ismét fel megy a szószékre és megint azt kérdi híveitől, hogy tudják e mit akar nekik mondani. „Tudjuk, oh Hodsa,“ — felelik egyúttal vissza „No ha már tudjátok, akkor minek mondjam el ?“ Szól és leszállóit a szószékről. A hivők megütköznek a feleleteken és megbeszélik egymás közt, hogy hogyan fognak ki rajta. Harmadnapra megint elkezde a szószékről: „Tudjátok-e, oh muzulmánok, mit leszek nektek mondandó?“. A hivők egyik csoportja azt feleli, hogy: „Tudjuk“. A másik csoportja, hogy : „Nem tudjuk“, — „Be jó“-szól 'erre a Hodsa, akik már tudják majd elfogják mondani azoknak, akik még nem tudják. Kölcsön kér a Hodsa a szomszédjától egy kazánt és amikor már nem kellett neki, egy kicsike kis kazánt tett még bele és úgy vitte vissza. Kérdi tőle a szomszédja, hogy mit keres benne az az edény. „Azt feleli rá Hodsa a nagy kazán szülte.“ Megörül neki a szomszéd és elfogadja. Egy pár nap múlva
