Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-14 / 30. szám
30. szám. ( 2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda április 14. az alkohollenes egyesületek országos ligája, mely tagjaitól megköveteli, hogy teljesen tartózkodjanak a szeszes italok élvezeté tői és minden erejükkel támogassák az abstinens küzdelmet. Tagjait kisebb családi körökbe gyűjti, igyekszik őket oktatni, felvilágosítani, nevelni és korcsma helyett, nemesebb, lelki és szellemi szórakozást nyújtani. Az egyesület iszákosok mentésével is foglalkozik, céljai közé tartozik alkoholmentes kávéházak, vendéglők népotthonok, népkönyvtárak iszákos gyógyintézetek létesítése és íentar- tása. Az egyesületnek tagja lehet minden 15 életévet betöltött egyén, aki hajlandó megfogadni, hogy szeszes italt nem élvez. A boszniai útról. Arról az érdekes és mindannyi- unkat érdeklő útról, melyet katonáink Boszniába utaztukban tettek meg, érdekes levélben számol be egy ungvári önkéntes az „Ung“ legutóbbi számában. A levél érdekességénél fogva és mert több újhelyi fiú is részt vett ebben az útban, alább közöljük a levélnek > utazásra vonatkozó érdekesen meg:;' részét .En a tisztek jóindulata és gavallériája révén egy II. osztályú fülkébe kerültem. Külömben csak annyi illet meg. mint egy lovat, t. i. raarhakupó. A fülkében Zalán Jenő és a Lestyán-fiuk társaságá ban ültem, de tekintettel lassan emelkedő kedélyünkre, snapszunkra és bornyusültünkre és sonkánkra: Fischer, Mauks, Rudali és még többen gyakran voltak vendégeink. Mindenek előtt már Kincses-Homo- koD elkezdtük magunkat a nagy elérzékenyülés gyöngesógei ellen erősíteni és a Sárikától kapott konyakot lassan beszedtük, úgy, hogy mire Csapra értünk, a hol várme. gyénknek búcsút mondtuk — tel jesen megerősödtünk. Az állomásokon, tekintettel a vasárnapra, mindenütt nagy tömeg várta vonatunkat, a hol is mindenki kereste a maga ismerősét, hogy elbúcsúzzék tőle. Délután 2 órakor Nyíregyházára értünk, itt rögtön a kiszálláskor az állomáson kiabálják a nevemet. Először megijedtem, aztán mondják, hogy menjek a telefonhoz. Persze rohantam és meghogy főzze meg. Az asssony megfőzi és azon mód meg is eszi. Estefelé jön a Hodsa és mondja az asszonynak, hogy adja elő a húst, had egyék meg. Az asszony azzal hozakodik elő, hogy megette a macska. Fogja a Hodsa a macskát, megméri és látja, hogy csak három fontot nyom egészben. „Oh te hazug asszony, — mondja feleségének — ha ez a macska, hol a hús ? Ha pedig ez a hús, hol a macska ?“ Vizet mért egyszer a Hodsa és amint bele néz a kútba, a holdvilágot pillantja meg benne. „A kútba esett a hold“, — kiáltja, horgot, kötelet hoz és lebocsájtja a vízbe. Addig erőlködik, mig a horog bele akad egy kőbe, a kötél elszakad, ő pedig hányát vágódik a földön. De ime, ahogy az égre esik a pillantása, meglátja odafent a holdat. Al- dassék Allah, — kiált fel örömében, sokat fáradoztam, de helyére is került a hold. lepődtem, mikor egy aranyos, kedves hölgy szólal meg, a ki már nem tudott az idő rövidsége miatt tőlem elbúcsúzni és a telefonnál sírva búcsúztunk el. Azt hiszem, könnyeink árjától azóta a jóindulatú telefon be is rekedt. Es ez oly jól esett nekem, hogy csak ha Szerednyére megválasztanátok szol- gabirónak, az esnék jobban. Már megint az üzletre gondolok ! Ugy-e ? Mikor ez megtörtént, bementem az étterembe és szerényen leültem egy külön asztalhoz, de a kedves Frischenschlager, Putsch Gyuszi és a többiek tiszti asztalhoz hívtak ; az adjutáns Lettner főhadnagy és Bucek Gyula a többi urak közbenjárásával kieszközölték Lankasch kapitány és zászlóaljparancsnok urnái, hogy állandóan velük étkezhessem és azóta velük is étkezem, ha kissé drága is, de nagyon kellemes. Szóval, itt megebédeltünk és men tünk tovább. Az utón elérzéke- nyülten, de hatásosan ittunk, vicceltünk és kártyáztunk. Mauks Árpád rokon úgy az utón, mint itt is összenyert már annyi pénzt, hogy a kisbéri birtokot, a hol civilben intéző, kártyapénzen megveszi. Este 7 órára Debrecenbe értünk, egy órai időnk lóvén itt, Jenő hadnagyom vezetése alatt a Lestyán, Fischer, Häusler Olga, Kadlecz és még többek társaságában megtekintettük a várost. Visszajövet közel az állomáshoz találtunk egy utcát, telve mulatóhelyekkel, a melyeket színes lámpák jeleztek. Fischer hadnagy ösztökélésére be is mentünk egy ilyen mulatóba. Alig kezdtünk a murihoz, már jelzett a vonatunk és Iaufsrittbe inaltunk már-már ro bogó vonatunkra. Egész éjen át utazva, hétfőn reggel Nagyváradon ébredtünk fel, miután a vonat rövid ideig állott, csak annyi időnk volt, hogy az Úristen szabad ege alatt egy kutnál megmosdottunk és az étteremben a reggelinket elfogyasztottuk. Megérkeztünk Gyulára, ezt a várost is megnéztük j a kiterjedése nagy, de kinézése teljesen falusias. Azonban konstatáltuk, hogy szép asszonyokkal és lányokkal telve van. Visszatérve az állomásra, sür- gönyöztünk Csóka Elemérnek, je lezve, hogy Mauks, Putsch, mint régi jó ismerői, a II. zászlóaljjal utazunk arra és Szeged Rókuson egy órát töltünk. Szeged-Rókuson Elemér Gergely huszárőrnagygyal az állomáson várt minket. Örömünkben meg is ittunk egy pár pohár sört s már-már nagyon jó kedvünk kezdett lenni, ha el nem rontják azzal, hogy fülünkbe súgják, miszerint már pénteken reggel lövünk. Ez a péntek azonban már elmúlt és még puskával nem lőttünk ! Eleméréktől is elbúcsúzva, folytattuk utunkat. A magyar határhoz érve mindannyian magyarok a fülkénkből kinéztünk és fehér kendőket lobogtatva búcsút mondtunk kedves hazánknak, éreztük a levegőben is, hogy nem vagyunk már hazánkban. Elértük annektált tartományunk első városát: Boszna-Bródot, amelynek lakossága nagyobb részt bos- nyák, török és kevesebb szerb. Itt szívtunk először bosnyák cigarettát, a mely, mint tudjátok, nagyon jó, de erősebb, mint a mienk. Itt kezdődik már a görbe ország ; már láthatók a magas, sziklás kopár hegyek s innen kezdve már csak egy keskeny vágányu vasút vezet, hol 500—1000 méter magas hegyek tetején, hol a hegyekbe vágott alagutakban. Mivel a fülkék valamint a mozdonyok kisebbek, innen már két stafelben mentünk, En az első sta- felbe kerültem. Szerdán délben pihenő helyre érkeztünk, 4 órai tartózkodásunk lóvén. Rudali Samu és Häusler Olga társaságában egy kocsit vettünk s betocsiztunk a közeli városba. A város nagyon tetszett. Sok szép épületet láttunk. Különösen feltűnt egy szép és érdekes utcája, telve 2 és 3 emeletes nagyon szép épületekkel melyekben mulatók vaunak ugyan csak színes lámpákkal jelezve. Csupán kuriózumból ebből is megnéztünk egyet. De meg azért is, mert találkoztunk az aranyos, kedves doktorkánkkal, Szokolik-kal, a kivel ha találkozom, rögtön eszembe jutnak az ungvári leányok és töröm a fejem, hogy miként kellene vala melyik jó barátnőmnek ezt az aranyos doktort megcsípni. Bementünk a mulatókba és sze- münk-szánkat eltátottuk, mikor láttuk, hogy milyen szép és a mai kor igényeinek minden tekintetben megfelelő mulatókba kerültünk; a kimaradási engedély elteltével visszatértünk az állomásra s tovább utaztunk végállomásunkra. Miután még magasabb hegyeken és még több alaguton kellett utaznunk, már 3 stáfelben jöttünk, En a Il-ik stáfelbe jutottam, fülkénk közvetlen a mozdonyhoz volt csa tolva s benne ültünk Frischenschlager, Zalán, a Lestyán-fiuk. Häusler, Kadlecz, Rudali. A mint a mozdony ment fel egy 800 méter magas hegyre, a mely még hóval van borítva, a hegy tetején a mozdonyt és az első fülkét összekötő kapocs elszakadt, vagyis a mi fülkénk szakadt el a vonattól és fülkénk kezd visszafelé szaladni a hegy tetejéről. Csak az volt a szerencsénk, hogy az itteni kocsik nagyon erős fékekkel vannak ellátva és a vonatvezető idejekorán észrevette, különben szer- bek nélkül is sikerült volna a másvilágra utazni. A kapocs elszakadása következtében óriási lökéseket szenvedtünk, fülkénkben minden reánk hullott, Nagyot ijedtünk, de a rémület nagyobb volt mint. maga a baj. Most a mozdonyvezető egy nagy kötéllel kocsinkat odaerősítette a mozdonyhoz, persze a kötél a kocsikat nem bírta és elszakadt, erre a vouatve- zető a többi fülkéket lecsatolta s minket levitt a legközelebbi állomásra. A többi fülkékkel pedig Zalán és Lestyán ott maradtak. Azután értök ment el a mozdony, mikor ők is megjöttek, akkor mi kaptunk egy uj fülkét és utaztunk tovább. Persze most már jobban drukkoltunk, mint a szerbektől. S igv drukkolva elértük végre a kiszálló helyet. Innen éjjel 11 órakor aztán gyalog mentünk végső állomáshelyünkre, elképzelhetetlen keskeny utakon, mely ut óriási magas hegyekbe van bevágva, legtöbb helyen a sebesfo- lyásu patak völgyében. Szélessége az útnak nem több, mint 1 félméter, de jó karban van tartva. Az ember egyebet nem lát, mint óriási hegyeket s mint fent jeleztem az ut ezekbe van bevágva, úgy annyira, hogy az ember nem mer felnézni, mert irtózatos és kellemetlen benyomása van. Gondolkoztam is rajta, hogy mily összegbe kerülhetett ezeknek az utaknak elkészítése az államnak. De mint hallottam, az egészet a katonaság, a pionírok készítették. Az állomásokat és utakat mindenütt katonaság őrzi. Útközben is találkoztunk egy pár járőrrel. Végre aztán csütörtök hajnalban 4 órára négy napi és négy éjjeli utazás és 5 órai marsch után elértünk rendeltetési állomásunkra, a hol még éjjel, illetőleg hajnalban 5 órakor elszállásoltak. Az elszállásolást eszközölte egy altiszt, az itteni jegyző és biró. Es azóta itt élünk. A város ismertetését, az itteni élményeinket, szolgálatainkat a legközelebb megírom nektek, persze azt is csak igy szárazon és üresen, mert mig ezt a levelet is igy röviden összeütöttem, X szer zavartak meg s igy egy tisztességes leírásra időm nem jut. Máskülönben elég jól élünk. Csak egy bajunk van, hogy semmi hirt nem tudunk, mert csak minden 4-ik napon kapunk postát. SZÍNHÁZ. Az uj pótszezon megnyílt. Az előadások elég szép számú közönség előtt folynak. Reményeink — melyekkel Palásthy igazgatóságát fogadtuk — úgy látszik valóra fognak válni. Az eddigi előadások ugyanis — egyes hibáktól eltekintve, melyek a kezdet nehézségeinek tudhatok be — gondos rendezésükkel bizonyságot tettek a felöl, hogy |az uj igazgatóban meg van az ambíció a művészi követelmények kielégítésére. De mert az első előadásokból általános véleményt leszűrni lehetetlen, ezúttal inkább menten az általános bírálatától a társulatnak, csupán az egyes előadásokon szerzett tapasztalatainkról fogunk egyszerűen beszámolni. Vasárnap délután nyílt meg a szezon. A „Varázskeringő“ volt az első előadás. Ekkor mutatkozott be Sz. Pozsonyi Lenke, a társulat uj koloratur énekesnője. Sz. Pozsonyi Lenkében — már amennyire eddigi szerepeiből következtetni lehet — kiváló énekesnőt nyert a társulat. Tisztán csengő kellemes hangja van, ami elsősorban szükséges e szerepkör betöltéséhez. Heléna hercegnő szerepét bájos közvetlenséggel kreálta. A közönség szívesen fogadta és elismerésének zajos kifejezéseitől nem igen tartózkodott Szalóky Dezső Lothar szerepében ért el a jelentős sikereket. Zajos sikerei voltak meg Beleznay Margitnak Franci és Várady Mártonnak Niki szerepében. Az előadáson meglátszott a gondos rendezés, aminek eddig nagy hiányát éreztük. Este a „Vig özvegy “-ben Tábory Frida és Palásthy Sándor mutatkoztak be. Mindkettőjüket még a Komjáthy társulatának itt működése alkalmából ösrneri közönségünk. Ez estét bátran számíthatjuk a legsikerültebb színházi esték közzé. Tábory Frida Hanna szerepét művésziesen játszotta meg. Játékában meglátszott a művésznőket jellemző gondosság, mellyel szerepeiket kidolgozni, az igazi, való életnek megfelelően érvényre juttatni tudják. Hangja mintha csak erősbödött, volna, mióta utoljára láttuk. Palásthy Sándor Danillóban valami utolérhetetlent nyújtott. Soha férfi színész az újhelyi színpadon még ily hatást el nem ért. Művészete a második felv. fináléjában emelkedett a legmagasabbra, amikor a szerelmében kijátszott féltékeny férfit játszotta meg eddig nálunk még nem látott igazi, vérbeli művészettel. Roziont ez estén Várady játszotta. Szép baritonja bravúrosan birkózott meg ezzel a külömben nehéz tenorpartival. Szép sikerei voltak még ez estén Pozsonyi Lentiének, Kertész Sándornak és Agotaynak is. Az összjátók kiváló volt. Hétfőn délután a „Hajdúk hadnagya“, este a „Drótostót“ ment. Palásthy Sándor v AMERIKAI TÖLTHETŐ TOLLSZÁR ÁRA I KORONA. KAPHATÓ -/V- -vfw LANDESMANN MIKSA KÖNYV-, PAPÍR- ÉS ÍRÓSZEREK KERESKEDÉSÉBEN,
