Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-14 / 30. szám

30. szám. ( 2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda április 14. az alkohollenes egyesületek or­szágos ligája, mely tagjaitól meg­követeli, hogy teljesen tartózkod­janak a szeszes italok élvezeté tői és minden erejükkel támogas­sák az abstinens küzdelmet. Tag­jait kisebb családi körökbe gyűjti, igyekszik őket oktatni, felvilágo­sítani, nevelni és korcsma helyett, nemesebb, lelki és szellemi szó­rakozást nyújtani. Az egyesület iszákosok mentésével is foglalkozik, céljai közé tartozik alkoholmentes kávéházak, vendéglők népottho­nok, népkönyvtárak iszákos gyógy­intézetek létesítése és íentar- tása. Az egyesületnek tagja lehet minden 15 életévet betöltött egyén, aki hajlandó megfogadni, hogy szeszes italt nem élvez. A boszniai útról. Arról az érdekes és mindannyi- unkat érdeklő útról, melyet kato­náink Boszniába utaztukban tettek meg, érdekes levélben számol be egy ungvári önkéntes az „Ung“ legutóbbi számában. A levél érde­kességénél fogva és mert több új­helyi fiú is részt vett ebben az út­ban, alább közöljük a levélnek > utazásra vonatkozó érdekesen meg:;' részét .­En a tisztek jóindulata és gaval­lériája révén egy II. osztályú fül­kébe kerültem. Külömben csak annyi illet meg. mint egy lovat, t. i. raarhakupó. A fülkében Zalán Jenő és a Lestyán-fiuk társaságá ban ültem, de tekintettel lassan emelkedő kedélyünkre, snapszunkra és bornyusültünkre és sonkánkra: Fischer, Mauks, Rudali és még töb­ben gyakran voltak vendégeink. Mindenek előtt már Kincses-Homo- koD elkezdtük magunkat a nagy elérzékenyülés gyöngesógei ellen erősíteni és a Sárikától kapott ko­nyakot lassan beszedtük, úgy, hogy mire Csapra értünk, a hol várme. gyénknek búcsút mondtuk — tel jesen megerősödtünk. Az állomásokon, tekintettel a va­sárnapra, mindenütt nagy tömeg várta vonatunkat, a hol is mindenki kereste a maga ismerősét, hogy el­búcsúzzék tőle. Délután 2 órakor Nyíregyházára értünk, itt rögtön a kiszálláskor az állomáson kiabálják a nevemet. Először megijedtem, aztán mondják, hogy menjek a te­lefonhoz. Persze rohantam és meg­hogy főzze meg. Az asssony meg­főzi és azon mód meg is eszi. Es­tefelé jön a Hodsa és mondja az asszonynak, hogy adja elő a húst, had egyék meg. Az asszony azzal hozakodik elő, hogy megette a macska. Fogja a Hodsa a macskát, megméri és látja, hogy csak három fontot nyom egészben. „Oh te ha­zug asszony, — mondja feleségének — ha ez a macska, hol a hús ? Ha pedig ez a hús, hol a macska ?“ Vizet mért egyszer a Hodsa és amint bele néz a kútba, a holdvilá­got pillantja meg benne. „A kútba esett a hold“, — kiáltja, horgot, kötelet hoz és lebocsájtja a vízbe. Addig erőlködik, mig a horog bele akad egy kőbe, a kötél elszakad, ő pedig hányát vágódik a földön. De ime, ahogy az égre esik a pillan­tása, meglátja odafent a holdat. Al- dassék Allah, — kiált fel örömé­ben, sokat fáradoztam, de helyére is került a hold. lepődtem, mikor egy aranyos, ked­ves hölgy szólal meg, a ki már nem tudott az idő rövidsége miatt tőlem elbúcsúzni és a telefonnál sírva búcsúztunk el. Azt hiszem, könnyeink árjától azóta a jóindu­latú telefon be is rekedt. Es ez oly jól esett nekem, hogy csak ha Szerednyére megválasztanátok szol- gabirónak, az esnék jobban. Már megint az üzletre gondolok ! Ugy-e ? Mikor ez megtörtént, bementem az étterembe és szerényen leültem egy külön asztalhoz, de a kedves Frischenschlager, Putsch Gyuszi és a többiek tiszti asztalhoz hívtak ; az adjutáns Lettner főhadnagy és Bucek Gyula a többi urak közben­járásával kieszközölték Lankasch kapitány és zászlóaljparancsnok ur­nái, hogy állandóan velük étkez­hessem és azóta velük is étkezem, ha kissé drága is, de nagyon kel­lemes. Szóval, itt megebédeltünk és men tünk tovább. Az utón elérzéke- nyülten, de hatásosan ittunk, vic­celtünk és kártyáztunk. Mauks Ár­pád rokon úgy az utón, mint itt is összenyert már annyi pénzt, hogy a kisbéri birtokot, a hol civilben intéző, kártyapénzen megveszi. Este 7 órára Debrecenbe értünk, egy órai időnk lóvén itt, Jenő hadna­gyom vezetése alatt a Lestyán, Fischer, Häusler Olga, Kadlecz és még többek társaságában megtekin­tettük a várost. Visszajövet közel az állomáshoz találtunk egy utcát, telve mulatóhelyekkel, a melyeket színes lámpák jeleztek. Fischer had­nagy ösztökélésére be is mentünk egy ilyen mulatóba. Alig kezdtünk a murihoz, már jelzett a vonatunk és Iaufsrittbe inaltunk már-már ro bogó vonatunkra. Egész éjen át utazva, hétfőn reg­gel Nagyváradon ébredtünk fel, miután a vonat rövid ideig állott, csak annyi időnk volt, hogy az Úr­isten szabad ege alatt egy kutnál megmosdottunk és az étteremben a reggelinket elfogyasztottuk. Megérkeztünk Gyulára, ezt a vá­rost is megnéztük j a kiterjedése nagy, de kinézése teljesen falusias. Azonban konstatáltuk, hogy szép asszonyokkal és lányokkal telve van. Visszatérve az állomásra, sür- gönyöztünk Csóka Elemérnek, je lezve, hogy Mauks, Putsch, mint régi jó ismerői, a II. zászlóaljjal utazunk arra és Szeged Rókuson egy órát töltünk. Szeged-Rókuson Elemér Gergely huszárőrnagygyal az állomáson várt minket. Örömünkben meg is ittunk egy pár pohár sört s már-már na­gyon jó kedvünk kezdett lenni, ha el nem rontják azzal, hogy fülünkbe súgják, miszerint már pénteken reg­gel lövünk. Ez a péntek azonban már elmúlt és még puskával nem lőttünk ! Eleméréktől is elbúcsúzva, folytattuk utunkat. A magyar határhoz érve mind­annyian magyarok a fülkénkből ki­néztünk és fehér kendőket lobog­tatva búcsút mondtunk kedves ha­zánknak, éreztük a levegőben is, hogy nem vagyunk már hazánkban. Elértük annektált tartományunk első városát: Boszna-Bródot, amely­nek lakossága nagyobb részt bos- nyák, török és kevesebb szerb. Itt szívtunk először bosnyák cigarettát, a mely, mint tudjátok, nagyon jó, de erősebb, mint a mienk. Itt kez­dődik már a görbe ország ; már lát­hatók a magas, sziklás kopár he­gyek s innen kezdve már csak egy keskeny vágányu vasút vezet, hol 500—1000 méter magas hegyek te­tején, hol a hegyekbe vágott alag­utakban. Mivel a fülkék valamint a mozdonyok kisebbek, innen már két stafelben mentünk, En az első sta- felbe kerültem. Szerdán délben pihenő helyre ér­keztünk, 4 órai tartózkodásunk ló­vén. Rudali Samu és Häusler Olga társaságában egy kocsit vettünk s betocsiztunk a közeli városba. A város nagyon tetszett. Sok szép épü­letet láttunk. Különösen feltűnt egy szép és érdekes utcája, telve 2 és 3 emeletes nagyon szép épületekkel melyekben mulatók vaunak ugyan csak színes lámpákkal jelezve. Csu­pán kuriózumból ebből is megnéz­tünk egyet. De meg azért is, mert találkoztunk az aranyos, kedves doktorkánkkal, Szokolik-kal, a kivel ha találkozom, rögtön eszembe jut­nak az ungvári leányok és töröm a fejem, hogy miként kellene vala melyik jó barátnőmnek ezt az ara­nyos doktort megcsípni. Bementünk a mulatókba és sze- münk-szánkat eltátottuk, mikor lát­tuk, hogy milyen szép és a mai kor igényeinek minden tekintetben meg­felelő mulatókba kerültünk; a ki­maradási engedély elteltével vissza­tértünk az állomásra s tovább utaz­tunk végállomásunkra. Miután még magasabb hegyeken és még több alaguton kellett utaz­nunk, már 3 stáfelben jöttünk, En a Il-ik stáfelbe jutottam, fülkénk közvetlen a mozdonyhoz volt csa tolva s benne ültünk Frischensch­lager, Zalán, a Lestyán-fiuk. Häus­ler, Kadlecz, Rudali. A mint a moz­dony ment fel egy 800 méter ma­gas hegyre, a mely még hóval van borítva, a hegy tetején a mozdonyt és az első fülkét összekötő kapocs elszakadt, vagyis a mi fülkénk sza­kadt el a vonattól és fülkénk kezd visszafelé szaladni a hegy tetejéről. Csak az volt a szerencsénk, hogy az itteni kocsik nagyon erős fékekkel vannak ellátva és a vonatvezető idejekorán észrevette, különben szer- bek nélkül is sikerült volna a más­világra utazni. A kapocs elszakadása következ­tében óriási lökéseket szenvedtünk, fülkénkben minden reánk hullott, Nagyot ijedtünk, de a rémület na­gyobb volt mint. maga a baj. Most a mozdonyvezető egy nagy kötéllel kocsinkat odaerősítette a mozdony­hoz, persze a kötél a kocsikat nem bírta és elszakadt, erre a vouatve- zető a többi fülkéket lecsatolta s minket levitt a legközelebbi állo­másra. A többi fülkékkel pedig Za­lán és Lestyán ott maradtak. Azután értök ment el a mozdony, mikor ők is megjöttek, akkor mi kaptunk egy uj fülkét és utaztunk tovább. Persze most már jobban drukkol­tunk, mint a szerbektől. S igv druk­kolva elértük végre a kiszálló he­lyet. Innen éjjel 11 órakor aztán gya­log mentünk végső állomáshelyünkre, elképzelhetetlen keskeny utakon, mely ut óriási magas hegyekbe van bevágva, legtöbb helyen a sebesfo- lyásu patak völgyében. Szélessége az útnak nem több, mint 1 félméter, de jó karban van tartva. Az ember egyebet nem lát, mint óriási hegyeket s mint fent jelez­tem az ut ezekbe van bevágva, úgy annyira, hogy az ember nem mer felnézni, mert irtózatos és kellemet­len benyomása van. Gondolkoztam is rajta, hogy mily összegbe kerül­hetett ezeknek az utaknak elkészí­tése az államnak. De mint hallot­tam, az egészet a katonaság, a pio­nírok készítették. Az állomásokat és utakat mindenütt katonaság őrzi. Útközben is találkoztunk egy pár járőrrel. Végre aztán csütörtök haj­nalban 4 órára négy napi és négy éjjeli utazás és 5 órai marsch után elértünk rendeltetési állomásunkra, a hol még éjjel, illetőleg hajnalban 5 órakor elszállásoltak. Az elszállá­solást eszközölte egy altiszt, az it­teni jegyző és biró. Es azóta itt élünk. A város ismertetését, az it­teni élményeinket, szolgálatainkat a legközelebb megírom nektek, persze azt is csak igy szárazon és üresen, mert mig ezt a levelet is igy rövi­den összeütöttem, X szer zavartak meg s igy egy tisztességes leírásra időm nem jut. Máskülönben elég jól élünk. Csak egy bajunk van, hogy semmi hirt nem tudunk, mert csak minden 4-ik napon kapunk postát. SZÍNHÁZ. Az uj pótszezon megnyílt. Az elő­adások elég szép számú közönség előtt folynak. Reményeink — me­lyekkel Palásthy igazgatóságát fo­gadtuk — úgy látszik valóra fog­nak válni. Az eddigi előadások ugyanis — egyes hibáktól eltekintve, melyek a kezdet nehézségeinek tud­hatok be — gondos rendezésükkel bizonyságot tettek a felöl, hogy |az uj igazgatóban meg van az ambíció a művészi követelmények kielégíté­sére. De mert az első előadásokból általános véleményt leszűrni lehe­tetlen, ezúttal inkább menten az ál­talános bírálatától a társulatnak, csupán az egyes előadásokon szer­zett tapasztalatainkról fogunk egy­szerűen beszámolni. Vasárnap délután nyílt meg a szezon. A „Va­rázskeringő“ volt az első előadás. Ekkor mutatkozott be Sz. Pozsonyi Lenke, a társulat uj koloratur éne­kesnője. Sz. Pozsonyi Lenkében — már amennyire eddigi szerepeiből következtetni lehet — kiváló éne­kesnőt nyert a társulat. Tisztán csengő kellemes hangja van, ami elsősorban szükséges e szerepkör betöltéséhez. Heléna hercegnő sze­repét bájos közvetlenséggel kreálta. A közönség szívesen fogadta és el­ismerésének zajos kifejezéseitől nem igen tartózkodott Szalóky Dezső Lothar szerepében ért el a je­lentős sikereket. Zajos sikerei vol­tak meg Beleznay Margitnak Franci és Várady Mártonnak Niki szerepé­ben. Az előadáson meglátszott a gondos rendezés, aminek eddig nagy hiányát éreztük. Este a „Vig özvegy “-ben Tábory Frida és Palásthy Sándor mutatkoz­tak be. Mindkettőjüket még a Kom­játhy társulatának itt működése al­kalmából ösrneri közönségünk. Ez estét bátran számíthatjuk a legsi­kerültebb színházi esték közzé. Tá­bory Frida Hanna szerepét művé­sziesen játszotta meg. Játékában meglátszott a művésznőket jellemző gondosság, mellyel szerepeiket ki­dolgozni, az igazi, való életnek meg­felelően érvényre juttatni tudják. Hangja mintha csak erősbödött, volna, mióta utoljára láttuk. Palásthy Sán­dor Danillóban valami utolérhetet­lent nyújtott. Soha férfi színész az újhelyi színpadon még ily hatást el nem ért. Művészete a második felv. fináléjában emelkedett a legmaga­sabbra, amikor a szerelmében kiját­szott féltékeny férfit játszotta meg eddig nálunk még nem látott igazi, vérbeli művészettel. Roziont ez es­tén Várady játszotta. Szép baritonja bravúrosan birkózott meg ezzel a külömben nehéz tenorpartival. Szép sikerei voltak még ez estén Pozsonyi Lentiének, Kertész Sándornak és Agotaynak is. Az összjátók kiváló volt. Hétfőn délután a „Hajdúk hadnagya“, este a „Drótostót“ ment. Palásthy Sándor v AMERIKAI TÖLTHETŐ TOLLSZÁR ÁRA I KORONA. KAPHATÓ -/V- -vfw LANDESMANN MIKSA KÖNYV-, PAPÍR- ÉS ÍRÓSZEREK KERESKEDÉSÉBEN,

Next

/
Oldalképek
Tartalom