Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-07-18 / 57. szám
Hatodik év 57. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szombat, julius 18. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Felelős szerkesztő: Kéziratokat viasza nem adunk. Szerkesztőség : Vekerle-t<5r 502. Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évro 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket * legjutányosabb árbán közlünk. Haladunk. Miért küzd az ellenzék a nemzeti ellenállás hatalmas fegyverével? Idegen eszmékért, idegen nyelvért, az országra káros törekvésekért ? Nem, hanem a nemzet szabadságáért, a magyar nyelvért, a magyar zászlóért, a magyar katonaság magyarságáért. Tehát az ellenzék gonosztevő, működése kárhozatos, nemzetrontó. S ezt nem a Lipótmezőn beszélik az ottani elmegyógyitó intézetnek rendes lakói. Ezt nem őrültek és agylágyultak mondják, hanem felnőtt és szabadon járó emberek, a kik igényt tartanak arra, hogy őket józan elméjű, he lyesen s becsületesen gondolkozó utaknak tekintsék. Mert Magyarországon az a józanész és a becsület, amit más országokban őrültségnek és gaz- embe'vségnek neveznek. Ha Franciaországban azt mondaná valaki, hogy a francia hadsereg nyelve legyen angol, s hogy aki ez ellen küzd, aki a francia hadsereget franczia nyelvűnek akarja, az felforgató,' nemzetrontó hazaáruló: az ilyen embert vagy a bolondok házába csuknák, vagy a fegyházba. Nálunk ellenben a ki azt kívánja, hogy a magyar hadsereg nyelve német legyen, s üldözi és kárhoztatja azokat, akik magyar nyelvet követelnek a magyar katonaságnál: az becsületes józ in politikus, az előkelő méltóságokat, kitüntetéseket, miniszteri bársonyszéket kap. Hát nem szégyenletes, hát nem eszeveszett bolond állapot ez? Jó, hiszen ha annyira szolga- lelkű valaki, hogy Bécs kedvéért feláldozza nemzeti nyel-ét, nemzeti lobogóját, s elfogadja az idegen nyelvet és zászlót, — hát ez az ő dolga. Szégyenletes, nyo moruságos, gyáva dolog, — de utóvégre nem lehet mindenkitől követelni, hogy bátor és önérzetes legyen. De ha az ilyen szolgalelküség, ahelyett, hogy szégyenkezve meghúzódna, kiáll a fórumra, és tele torokkal kiabálja, hogy ő az igaz hazafi, ő a becsületes és tiszteletreméltó, — azok pedig, akik bátran küzdenek a nemzet jogaiért, gonosztevők, a haza javának ellenségei: ez már undorító, ez már gyalázatos dolog. Ha már gyávaságukban s szol- galelküségükben nem merik kimondani, hogy ők is kívánják a hadseregben a magyar nyelv diadalát s nem mernek harcolni ezért a diadalért, — legalább annyi szeméremérzet, legalább annyi jó Ízlés lehetne bennük, hogy ne csináljanak cégért a szolgaságukból, ne vigyék piacra a nemzeti szégyent, és ne bántsák azokat, akik becsületesen, önzet- léniil küzdenek a nemzet jogaiért Sose csúfolják, sose nézzék le Lengyel Zoltánt, és a Zoltánokat Mert ez az egy Zol ián egymaga többet ér, mint az egész nagy, bölcs „szabadelvű“ párt, Hódossy Imréstül,Münnich Aurélostól együtt Mert ebben megvan az a bátorság és tisztesség, hogy nem hazudik, nem c avarog, kimondja egyenesen, amit érez, amit akar, s becsülettel, következetesen harcol érte. Azok a bölcs, nagy urak pedig nemhogy ktizdenének a kívánságaikért, de óvatosan eltitkolják azokat, s szinte önmaguknak se merik bevallani, hogy ők szeretnék a magyar nyelvet, a magyar zászlót. Melyik szebb, melyik őszintébb, melyik férfiasabb, melyik magya- rabb eljárás ? És bizony mondom, hogy győzni fognak a Zoltánok. Hiába támogatta a szabadelvűnek csúfolt osztrák párt a Széli pássziv ellenállását, hiába támogatja most a Bécsből nyakunkra küldött új Je- lasích értelmetlen kapkodását, s hiába fogja támogatni (mert bizonyosan fogja, akár Lobkovitzot, vagy akár valamelyik új Haynaut is, a magyar nemzet azt akarja, amit a függetlenségi párt akar, a magyar nemzet együtt küzd a függetlenségi párttal, s az Isten se lenne igazságos, ha megengedné, hogy a bécsi zsarnokság háromszáz szolgája, az osztrákpárt legyőzze a magyar nemzet legjobbjainak elszánt, nemes szabadságküzdelmét. Győzni fog az ellenzék, kivivja a nemzet jogait, s minél tovább, minél makacsabbul szegül ellene a zsarnokság, annál roszabb lesz a zsarnokságra nézve. Bizzunk a diadalban, most már nem maradhat az el. Most már jönnie kell annak a jobb kornak, amely után buzgó imádság epe- dez százezrek ajakán. ' Szabad lesz a magyar! b. b. Pártszervezés Erdöbényén. Fényes eredménnyel szervezte Láczay László kerületi pártelnök Erdőbényén jul. 12-én a függetlenségi pártot. A szervezkedő gyűlés a főtéren, a Kossuth-szobor előtt folyt le. Összegyűlt ott a város egész közönsége kivétel nélkül. Láczay d. u. dórakor érkezett Constantin Géza kerületi al- elnök, Dr. Zsindely István és Búza Barna társaságában. Először Láczay ismertette tartalmas, lelkesítő beszédben a politikai helyzetet, s a liszkai kerület viszonyait, azután Zsindely István beszélt nagy hatással a gazdasági viszonyokról, majd Búza Barna mondott tüzes beszédet a katonai kérdésekről,s végül Szilágyi József városi főbiró jele ntet- te ki lelkes es lelkesítő szép beszédben, bogy a bónyeiek, mint eddig voltak, ezután is a függetlenségi párt tántoríthatatlan hívei maradnak. Azután megválasztották helyi elnökké egyhangúlag Sziics Gyulát, s mellé egy nagyobb választmányt. Erdőbénye, amelynek két derék papja is, Violet Gyula r. katholikus plébános és ILanyi Jézset ref. lelkész erős oszlopai pártunknak, fényes bizonyságát adta újra, hogy nem csak szobrot állít Kossuthnak, de egy értelemmel sorakozik is a zászlója alá A MEGYE ÉS A VÁROS X Pályázati hirdetmény. A traucon- falvi körjegyzői állás, mely Sárospatak ideiglenes székhelylyel, Traucon- falva, Makkos-Hotyka és Károlyfalva községekből van szervezve, f. évíjuT A U <J /V. A csendes óceánon. Irta: Várlaky Sándür. A Febő.Tiagyarorszájji Hírlap eredeti táiczája ' 1903. junius 2ö. lji 12 re jár az idő ; itt az indulás ideje. A hajó nagyot bődül, a matrózok ide-oda futnak ki-ki a maga helyére, a hajó elindul s lassú mozgással halad előre. Southampton kikötőjéből, ahol reggel óta horgonyoztunk és sok utast felvettünk, kiérünk a nyílt tengerre s a Lamanche csatornán át evezünk Cherbourg felé, hogy ott franczia földet érjünk. A mint a britt partokat elhagyjuk, az örökké borongás, az örökké ködös földet, a látkép egyszerre megváltozik Az idő kiderül, elfoszlik a köd s megpillantjuk Francziaország punjait, melyekre a nap hinti mosolygó sugarút. Előttünk állanak egy fél- mérfüldnyire a tengerbe benyúló erődök, egy roppant kőfal, melyről hatalmas ágyuk egész serege ásít le hajónk ra. Amint meglátom őket, képzeletben szinte hallóin azt a hatalmas - szót, melyet feleletül adnak holmi barátságos érzelmekre. Valóban akadhatna-« oly vakmerő vállalkozás, mely ellenséges szándékkal idejönni merészelne ? Ide, almi minden másodperc ezer halált, ezer rombolással párosít? Úgy látszik, lehetséges, Ifi szén útközben láttam egy kis csata hajót és úgy vettem ki, hogy egynéhány ilyen összeállva méltó társnak bizonyul és kellő felelettel szolgálna annak ások érctoroknak, amely leásit onnan a magasból a nyilt tengerre. Oh micsoda hares, micsoda bömbölés lenne az, ami itt két ellen séges szándék közt megindulna. Bámulna az ég és megremegne a föld a borzalmak láttára, amelyek itt lefolynának és megrészegülne a tenger a sok nemes polgár vérétől, a mely itt ki unlana. De hát igazán, akadna-e em er, aki mindezért ma gíra venné e roppant felelősséget? Vauink vakmerők, akik minden vállalkozásra képesek, de egy ilyen vállalkozásra, hogy sokan találkozzanak, kötve hiszem. Aliiig igy elmélkedünk és bénuljuk az előttünk elterülő parti erődítményeket, amelyek mint emberi roppant mii igazán bámulatra méltók, egy utitársunk felénk siet és egy szenzáczióval lep meg, mely az első osztályú utasok közt evődött el. Ez a szenzáczió pedig abból állt, hogy a hajóra szállt egy véletlenül elegáns öltözetű és viseletű ur, aki pej dig nem volt más, mint hamis játékos, aki csúnyán megkopasztott ' néhány urat. És még jobban meg- \ kopasztja, de egy ur észrevette a gonosz játékot és figyelmeztette a a társaságot. Magától értetődik, hogy ebből nagy zavar keletkezett, melyet a hamis játékos felhasznált és kereket oldott s a fedélközti utasok közt elbújt; de ott megtalálták és mivel ellentállt, erővel hurcolták a kapitány elé, ahol jegyzőkönyet vettek fel vele. Hogy mi történt aztán vele, nem lehet tudni; mivel az esetet lehetőleg titokban igyekeznek tartani és a beavatottak seinmitsem árulnak el. Hajónk horgonyt vetett és a nyilt tengeren megállt. A part felől egy hajó jött, rogyásig megtöltve utasokkal, kik Franciaországon át jöttek és csatlakoztak hozzánk. A mint a hajó közel ért, megszólalt fedélzetünkön a zene és üdvözölte az ér kezeket. Mi mindnyájan kint voltunk a fedélzeten s a férfiak sapkáikat, a nők kendőiket lengették s köszöntették a másik hajón lévőket a leg- szivélyesebben. Ugyanez történt a másik hajón. Az emberek csodálatosan szívesek és barátságosak egymás irányában, ha a tengeren találkoznak egymással. Ugylátszik, a közös veszély érzete szüli ezt. Mert hiába a modern személyszállító hajók bármily tökéletesek is, azért az életveszély lehetősége mindrég megvan, amint alább látni fogjuk. De időzzünk még egy keveset Cherhourg- ban és lássuk, mi történik itt. Amint az idegen hajó lassan és végtelen óvatossággal a miénkhez ért, a hajóról ledobott kötelekkel odacsatolták azt; feltolták a hidat s az utasok nagy serege tódult hozzánk. Istenem, gondoltam, magamban, hát ezeket hol fogják elhelyezni, De csak elhelyezték őket valahol, ők tudják hol, kik mindent bámulatos ügyességgel és tapintattal elintéznek és elrendeznek itt. A személyekkel csak hamarosan elbántak, de nem úgy a podgyásszal A Clierborugban felszállt utasok csupa gazdag ember, köztük több amerikai milliomos és ezek nem szeretnek egy kofferkával járni mint magamfajta szegény fráter, hanem cipelnek magukkal egy regiment koffert kicsit, nagyot, alacsonyt és magasat. Asztorés Vanderbíl, kik szintén Cherborugban szálltak fel hozzánk, maguk hoztak vagy 60 darabból álló podgyászt. Szegény matrózok bele is izzadtak, mig ezt a sok terhet fellnirczolták s azután is késő estig bajlódtak, mig mindent elrendeztek. Igaz, hogy nem is bánnak Lapunk 6 olclíil.
