Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-07-18 / 57. szám

57. szám (2) Szombat, julius 18. FELSÖMAGYARORSZAGI HÍRLAP lius hó 20. napján d. e. 9 órakor fog Sárospatakon, a körjegyzői irodában választás utján betöltetni. A jegyzői oklevéllel és az eddigi alkalmaztatásról szóló bizonyítvány- nyal felszerelt pályázati kérvények f. évi julius hó 19-ik napjáig Bartkos főszolgabíróhoz benyújtandók. X A dohánygyár- és mezö-utcza vi­lágítása ügyében a következő sorokat kaptuk : Tekintetes Szerkesztő út : Midőn kérésünkkel felkeressük nyil­vánosan a tok. szerkesztő urat, olyan városatyához fordulunk, aki polgár­társai kérelmét megszokta hallgatni, és annak eleget is tesz. Még 1902. évi május hóban beadtuk városunk tanácsához a kérvényt, hogy utcá­inkat villany világítással lássa el. Ezen kérvényünket a tanács tárgyalta, végre f. évi június elején és kimon­dotta, hogy megkapjuk az örökkő üdvözítő villanyvilágítást valahára. Az ige kimondatott ugyan, de teste nem lett a mai napig sem ; mi te­hát várhatunk még egy éve', s jár­hatunk sötét utczában. előzés esetén nyakig sárban ; kitéve életünk és va gyónunk a közveszedelemnek, az egyiptomi állandó sötétségben. Be­cses lapjában a Tek. Polgármester urat is felhívtuk a napokban, lenne szi­ves jogos kérelmünket, figyelembe venni és ez ügyet mielőbb elintézni ; azonban sajnos, falra borsót hány­tunk. Arra kérjük Tek. Szerkesztő urat, mint városatyát, lenne szives a legközelebbi városi gyűlésen ügyün­ket szóvá tenni és annak sürgős el­intézését kivinni. Ezen ügyben fel jelentéssel is fogunk élni, azonban a belügyminisztériumnál. — Szives jóakaratát előre is köszönjük és há­lásak leszünk iránta. — Tisztelettel: A dohánygyár- és mező­it tezai háziulajdo no sok. HÍREK. Tisztelettel felkérjük azokat a t előfizetőinket, a kik még hát- rálékban vannak és a kiknek előfizetése lejár, hogy azokat mielőbb megújítani, illetve a hátrálékokat kiegyenlíteni szí­veskedjenek, nehogy a lap szét­küldésében fennakadás álljon be A kiadóhivatal. — Kinevezés. “A m. kir, vallás és közokt, ügyi minisztérium Kullícska Károlyt a helybeli róm. kath. főgyni- násiumhoz ideiglenes tornatanárrá kinevezte. — Megbízás. A m, kir. pénzügy- miniszter Marikovszky Sándor hely­beli kir. adóhivatali segédet pénzke­zeléssel megbízta. Miután a helybeli m. kir. adóhivatalnál a megyei pénz­tár átvételével a pénzkezelést egy pénztárnok elvégezni nem bírja, igy ketten, a fő- és segéd pénztárnok végzik most már a nagy felelősség­gel járó munkát. — BliCSU estély. Fischer Venczel, a helybeli magyar államvasuti gépgyár szertárfőnöke nyugalomba vonóit A közszeretet- és tiszteletnek örvendő Fischer „bácsi“ tiszteletére ebből az alkalomból a gyár tisztviselőkara bú csu-estólyt rendezett folyó hó 14 én kedden este a régi Nyúl kerthelyi­ségében, melyen a tisztviselőkön, a gyári da'árdán és zenekaron liviil számos elite közönség vett részt ; a résztvevők száma 150 re tehető. A távozónak érdemeit először Kuttkai Mór műhely-főnök méltatta, majd meleg, szívélyes szavakkal búcsúz tatta el a nagyrabecsiilt tisztviselő- társut. Utána Hajnal Dez.-JÍ és Kalikó Mihály mondottak búcsú b ‘szedet, mire az ünnepelt távozó köszönte meg, az iránta tanúsítót, szereteti'!, és megható szavakkal vett bucuit, Új­helyiül. — A gyártelepi dalárda és zenekar közreműködése mellett a bucsu-mulutság egészen az éjfélutáni órákig tartott. u. — Kinavezések. A m. kir. dohány­jövedéki központi igazgatóság Ba­logh .Józsefet a helybeli m kir. do­hánygyárhoz segéd-’isztnek kine­vezte. — A m. kir. földmivelésüiiyi mi iszte'r Csurgó Mihályt a helybeli kir. folyammérnökséghez folyamfel- vigyázóvá kinevezte. Az ex lex és az adó A pénz ügy miniszter rendel, tét adott ki, a melyben figyelmezteti az adóhivat a lókat, hogy csak az olyan adótarto­zások után számíthatnak késedelmi kamatokat, melyek az ex-lex beállta előtt váltak esedékessé Az ex-lex alatt esedékessé vált adótartózások után késedelmi kamat nem jár ké­sedelmi kamat. — Olasz bor LJjhelyben. Pon­tos összeszámítás szerint 237, 340 liter, vagyis 2373 hektoliter olasz bor érkezett a folyó év első fe­lében, 6 hónap alatt Sátoraljaúj­helybe. A borok mind Fiúméból jöttek, s legnagyobb részüket a pesti magyar kereskedelmi bank szállíttatta ide. Hogy a két­ezer hordó borból húszat sem ad­tak el, mint olasz bort, hanem mind mint hegyaljai bor ment Galíciába, az nagyon valószínű S igy érthető aztán, hogy miért hó 12-én megtartott tane­592 K. 08 F. 274 K. 82 F. 3TrK. 2<) F. inéin tudják az itteni bortermelők a tavalyi meg a harmadévi borai­kat se eladni. — Bizony, keserves i dolog. j —- Földkisajátitás a vasút céljaira. I A tőke-terebesi—varannói helyiér- I dekli vasút céljaira Miglész és Vóese ! határában szükséges földterületek ki­sajátítására vonatkozó tárgyalás f. hó 27-én lesz megtartva, A közigaz- ; gatási bizottság dr. Molnár Béla el- I nőkből, Bessenyey és Reviczky Imre biz. tagokból álló bizottságot dele­gáltam tárgyalások vezetésére. — Nyilvános számadás a „Sátor­aljaújhelyi Iparom Ifjúság“ által 1903. j évi juha j mulatságáról. Bevétel : Kiadás: Tiszta jövedelem : .legyeiket megváltották : Dr. Sz ib > [Sándor, helybeli ált. ipartest,lilét, 10 10 K. Werner Miksa 5 K. Dr. Szúr­ni iy Ltván. Vass .József, kér. beteg* : segély/ő pénztár elnöksége, Deutsch i Ignác/, 4—J K. Szakátsy K írolv 3 K Lővy Adolf, Wiiidf Jakab, K >r- bóíy Géza, S/.ilvássy Mitild úrnő, j Fóliák A 2—2 koronával. - Fel.il- I fizette;: Paláslhy Lijiu Misa Ist- I ván, D.\ Bánóczy Kálmán, Schwartz bard Lipót,, Soka István, Ocskay László, Seumidtkó .János, Moskovics Herman 2—2 K, Mír Henrik, Drei- j linger Lajos, B :rger József, Zeigel- i stoin Izidor,, Schatz Sándor. Burger j Samu, Vértesi /dgmond, Cypres Deó, Strum Dezső, Klein Ignác, Mouinan j Mór. Goldner Adolf, Fried Etnánuol, I Her.’cz Sándor. Potypinka J„nő, Bol- I gáry Andrásné, özv. Böszörményi j Jánosáé. Csízek Rudolf, Fiilöp Lajos, Stark Eálöp, Adám Antal, Bellák I Adolf, Bathos József, Baeskovszky Bertalanná, Wihs Róbert, Triporszky László. N. N. 1 — 1 K. — A legmé­lyebb tisztelettel párosult hálával [mondunk köszönetét az iparos-ifju- i ság nevében e helyen is azon nemes lelkű hölgyeknek és fenkölt gondol­kozása uraknak, kik a leghumánu­sabb célú mulatságunkon szives köz- j remiiködéseikkel lehetővé tették, hogy ily szép erkölcsi és anyagi si­kert értünkéi. Úgyszintén azon'urak­nak, kik jegymegváltásukkal és fe- lülfizetéseikkel igyekeztek elősegíteni ! az önképzőkör nemes eszméjének megvalósítását. A fennmaradt ösz- J szeget — mint a megalakítandó ön­képzőkör alapját — a sátoraljaúj­helyi Polgári takarékpénztárban he­lyeztük el. A sátoraljaújhelyi iparos ifjúság nevében CLászlófi Henrik vb. 1 elnök, ührinyi Imre vb jegyző, Pa- lásthy Adolf vb. pénztárnok. A tokaji kosárfonó iskolában f. hó 12-én volt a növendékek évzáróvizs­gája. Vig Albert orsz. főigazgató el­nöklete alatt végbement vizsgán a növendékek a rajzból, azután a köz­ismereti tárgyakból igen szép ered­ményt mutattak fel. A főigazgató zárószavaival véget ért vizsga után a számos közönség az üres sóellen­őri lakásba, a immkakiállitás meg­tekintésére vonult, a hol igazi gyö­nyörrel szemlélte a több szobában felhalmozva volt igazán meglepően csinos különféle tárgyakat, a növen­dékek készítményeit. — A cziganyok egyre miiködnek. Szegi-Long községet az elmúlt hé­ten egy hat kocsiból álló sátoros cigány-karaván fényes nappal meg­támadta és a kamarákból az élelmi­szerekét elrabolta. A rabló-karaván csak akkor hagyta el a falut, mikor a szőlőhegyről megérkezett két hegy­őr közéjük lőtt, s közülök nehányat megsebesített. — Elevenen el temetve. Kassai és Pcremiczky föld Munkásokra, a mint Tolcsván a Schőnfcld Ede piuczéjét ásták, a föld rajok szakadt s maga alá temette A holttesteket nagy erő­feszítés mellett csak másnap sikerült kiszabadítani a föld mélyéből. Kassai hat apró gyermeket hakyo.tr hátra. Temetésük az egész város nagy rész­vétele mellett ment végbe. — Beütött a viJiá*n Kisbokajban a f. hó 15 iki nagy vihar alkalmával Földes János házába, mely ennek kö­vetkeztében le is égett. — Öngyilkosságot követett el teg­napelőtt éjjel Balogh Gyula helybeli mészárossegéd. Közte és atyja közt, kitől különválva lakott, olyas családi viszály állott fenn. Szerdán éjjel fel­zörgette az atyját, kinek szemrehá­nyására. hogy miért zaklatja éjnek idején, keserűen azt felelte, hogy le­számolásra jött. Mindjárt utána re­volverlövés dördült el, melytől a megriadt apa lakásába menekült és csak utóbb találta fiát az udvaron vérében fekve, de még élt. A nyom­ban előhívott városi orvos a sebe­sültet, kinek az álion és szájon át fejébe ment a golyó, a kórházba szállította, hol a súlyos, — de még­sem életveszélyes — beteget gondos kezelés alá vették. — Gyermegyiikos. Peg le r Mária ti- szaluei lakos, aki a dohányosokkal költözött oda Hevesből, törvénytelen gyermeket szült. Áldott állapotát si­került eltitkolnik és lebetegedése után atyjától és a közszégyentől való fé­lelmében csecsemőjét a disznóólban, hova a kritikus napon félrehuzódoti, megölte és elásta. Lebetegedése azonban kiderült és midőn keresték a gyermeket, a tett helyén meg is találták. A bűnös anya tagadta ugyan a gyilkos cselekedetet, de hasztalan. A kis halott testén felismerhetők a ők ezekkel a kofferekkel valami kí­méletesen. Hányják-vetik úgy Isten­igazában és ugyancsak szolid munka legyen az a koffer, mely helyt áll­jon" Délután ö óra lehetett mikor elin­dultunk ismét felfelé britt partoknak tartva. Ez hajónk rendes iránya, me­lyet betartani tartozik, a hajó min­dig más hajóval való összeütközés veszélyében forog. Hajónk végtelenül óvatosan ha­ladt előre s a tengerfenéket minden félórában vizsgálták ; mi ha történik, mindig arról tanúskodik, hogy a hajó veszélyes vizeken jár. Úgy vagy 7 órakor este, néhány mértföldnyire távol az ir parttól óriási [ ködbe jutottunk. Sem előre, sem hátra, sem jobbra, sem balra nem lehetett látni három lépésnyire. Aj hajó annyira meglassította mozgását, hogy alig látszott haladni előre. A kürtő minden percben bőgött, két őrszem a hajó orránál állt s egy ha­talmas reflektor szórta hatalmas su­garat a rémes ködbe. A helyzet fe­lette kritikus volt és bennünket is elhagyott a vidámság s redőkbe vont homlokkal és szorongó szívvel jár­tunk s keltünk és néztünk a fatális ködbe, mely egyre sűrűbbé vált A „Kaiser Friedrich der Grosse“ nevű hajó a múltkor ugyanitt nagy vészé-' j delemben volt. Egyilyen ködben j neki ment egy angol gözös, csak : egy két arasznyi távolságon múlt. hogy a katasztrófa meg nem tör- j tént, Úgy vagy 8-köriil a köd oszladozni kezdett s hajónk befordult a nyílt óceánba, ahol teljes gőzzel s szódéi letes sebességgel kezdett, haladni. A sebesség oly iszonyú volt, hogy éjjel többször felriadtam olyasvalamit érez­ve, mintha röpülnék. Másnap fölébredtem, s kimentem a fedélzetre s sajnálattal láttam, az idő nagyon roszra fordult. Es itt az eső és kellemetlen hideg szél fújt. A tenger, mely szokatlanul nyugodt volt, most már megindult és háborog- ni kezdett. Na — gondoltam ma­gamban — most már jaj nekünk. Eddig még nem volt jaj, de most már. sok is talál lenni belőle. Hozzá Kronprincünk biztos vizen lévén, szédületes sebességgel rohan előre. Ez nap megtettünk 566 tengernyi mértföldet, E körülmények találko- 1 zásának meg volt a megfelelő ha­tása. Az emberek tömegesen meg betegedtek, .a fedélzeten a pezsgő [élet. 'Hhalt, mert az emberek szé­keiken ülnek és gubasztanak, vagy pedig' szobáikban nyögnek s a szol­gák nem győzik a padlót súrolni. Az ebédlőben sok az üres hely, az ét­kezők száma közel a felére olvadt le. / En még jól vagyok és nevethet­ném a világot. De nem nevetek, mert nem lehet tudni, hogy mit hoz a j holnap, de még a jövő óra sem biz­tos. Mert lui áll, úgy leginkább áll ja tengerről, hogy hódié mihi, eras tibi. Es csakugyan másnap reggel fel­ébredek s a fejem olyan, mint a káptalan. Gyorsan felöltöztem és si­tt.ik fel a fedélzetre és amint kiérek, teljesen elszédülök, szemem káprázik s hogy el ne essem, a korlátban fo­gózom, És igy tart néhány pillanatig aztán magamhoz jövök és sétálni megyek. Rohanok, nyargalok ide-oda, mert azt mond ák, hogy a tengeri betegség ellen a legjobb óvszer a sok m izgás. En azonban mást ta­paszt iltam. Azután reggelire csengettek s mi­után szédülésem elmúlt s aránylag egész jól éreztem magamat, jóízűen ettem. Reggeli után fölmentem a fe­délzetre, ahol gonosz állapotok ural- j kodtak. Az utasok takaróik alatt gubbasztottak, kegyetlen főfájásról panaszkodtak s egymásután difitek ja korláthoz és azon áthajolva kinos erőlködések közt igyekeztek meg- ; könnyebbülni. Ez éppen pénteki nap volt s ez volt utazásunk leggonoszabb napja Csúnya szeles idő uralkodott s a hajó sajátságos mozgást végzett Egy­szer fölfelé emelkedett hosszában s ismét lefelé szállt. Kimondhatatlan, milyen kellemetlen . érzést, gerjesz­tett ez az emberben. Délután magam is nagyon kellemetlenül éreztem ma­gamat. Nem ettem semmit, gyomrom émelygett. s mindig vártam, mikor kerül rám a sor, hogy én is a korlát­hoz rohanjak, áthajoljak a korláton s keserves arezot vágva köszöntsem a tengert. De hát ettől az átkozottól meg lettem kiméivé. Hogy minek tulajdonítom ezt, elmondom. Elég az hozzá, az nap korán feküdtem le, jól aludtam s másnap teljesen egész­ségesen és jj kedvvel keltem föl. Hogy a tengeri betegséget mi okozza, ez még nincsen eldöntve. A rázást nem tartom annak. Hiszen ha az lenne, úgy a gyors vonatokon még inkább kellene azt kapni. Mond­hatom, hogy hajónk oly csendesen jár, hogy irhatok rajta, holott a gyors vonaton teljesen képtelen voltam írni. Továbbá van rá eset, hogy néinelyeinber többször teszi meg az utat s néha a legviharosabb időben sincs semmi baja, máskor pedig mi­dőn a hajó a legszerényebben evez, megkapja a betegséget. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom