Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-09-05 / 70. szám
Hatodik év 70. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szombat, szeptember 5. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 1 0 fillér. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. fícmzeti követelések. Irta: Zsindely István. A politikai válság sarkpontját képező nemzeti követelések ügyét még a napi sajtóban is igen sokszor a nemzeti engedmények, nemzeti vívmányok elnevezéssel szokták jelölni. Aki a közjog elemi fogalmaival tisztában van, ez elnevezéseket nem fogja használni. Nemzeti engedményekről csak oktroyált alkotmányokban lehet szó, ezekről nálunk nem is szabad beszélni, de éppolyan hibás dolog, ha a nemzeti jogok helyreállításáért. a restitutió in integ- rumért folyó küzdelmet a nemzeti vívmányokért intézett küzdelemnek szokták tekinteni. Nemzeti vívmányokról igenis lehet beszélni, de csak akkor, ha gazdasági, politikai, kulturális tekintetben a nemzet oly jogokat, oly előnyöket szerez, amelyeknek birtokában soha nem volt még s melyek számára a jövőben a hatalom és jólét gazdag forrását fogják képezni. Tekintsünk körül a nagy, a szabad államok politikájában és ott állanak előttünk a nemzeti vívmányok élő példái: Franciaország megoldotta a kultúrharcot, megszilárdította köz- társasági alkotmányát, Oroszország pontról-pontra siet végrehajtani Nagy Péter cár hires végrendeletét, nagyszabású hódításaival egyre szélesebbre terjeszti a szlávság gyűrűjét, megveti a lábát Mandsuriában, lépésről-lé- désre tért foglal a Balkánon, kiépíti a szibériai vasutat, hogy összeköttetését a legtávolabbi pontokkal is biztosítsa. Anglia megszerezte Transwalt, az indiai császárság szervezésével pedig már régebben megvalósította a gyarmatügyi igazgatás remekét, Németország gazdaságilag versenyre kél Angliával, kolonisál, minden erejét megfeszíti, hogy uralkodjék a tengeren, most legalább arra törekedve, hogy ő érje el a legnagyobb rekordot az Amerikával való tengeri közlekedés gyoi sasága tekintetében. így megy ez mindenütt, még Romániában is, mely rendezte államháztartását s lépésről lépésre halad a román eszme propagálását illetőleg. Nálunk ily nemzeti vívmányokról beszélni csak ábránd lehet még. Csak mint eszmények, mint a messze jövőben elénk táruló ködképek állanak előttünk azok a dolgok, melyeket már igazán nemzeti vívmányoknak lehetne tekinteni. Így hogy a legfőbbet említsük, mely minden magyarnak édes álma, ilyen lenne, ha kiépítenénk a nemzeti államot, ha megoldanánk valahára a nemzetiségi kérdést, ha a hazánk területén lakó mindazon nemzetiségeket, kik ma saturálva vannak a pánsláv, pángermán és dákó- román ideákkal, magunkhoz tudnánk kapcsolni s beléjök oltani a magyarság iránti szeretet, hogy lélekben és érzelemben beolvadjanak a nemzet testébe. De ily vívmány lenne a magyar gazdasági rendszer kifejlesztése, hogy részt vehessünk főkép a keleti kereskedelemben, ilyen lenne egy életerős uj középosztály fejlesz tése, vagy kulturális téren pl. ilyen lett volna, ha a millenium alkalmára azon 20—-25 millió helyett, amit az uj országházra költöttünk, két-három egyetemet szerveztünk volna, ami bizonyára mindeneknél ékesebben szóló és örökké élő emléke lett volna a magyar haza ezeréves fennállása ünnepének. De ne folytassuk tovább! Tegyük rövid vizsgálat tárgyává a restitutio in integrum kérdését a katonai ügyben, lásssuk közelebbről, hogy uj jogok megszerzéséről, vagy az elveszettek visszaállításáról kelle szólanunk. Közhelyként hangzik, hogy az egyént megillető személyiségi, ős, illetve alapjogok elidegenithetlenek, azokról tehát nem lehet lemondani. »Ily lemondás — mondja Rousseau — nem fér össze az emberi természettel s az akaratszabadság teljes feladása megfosztja minden cselekvésünket az erkölcsi elemtől.« Ez áll ugyancsak a nemzetet megillető eredeti jogokról is, melyekről lemondani époenségnem lehet s ha ez megtörténnék is, az utódok nem kötelezhetők arra. hogy e jogokat vissza ne szerezzék. Ez a tétel áll hadügyi téren is. Már banderialis szervezetünk a hadfelségjognak király és nemzet közötti megosztásán alapult s alkotmányunk sarktétele ma is, hogy koronás királyunknak hadseregünkre vonatkozó felségjogai a nemzet alkotmányával összhangban, az alkotmány által megállapított módon a nemzeti jogok és érdekeknek megfelelőleg gya- korlandók. Nincs egyetlen törvényünk, melyet a most fennálló nemzeti követelések jogossága ellen fel lehetne hozni, sőt még az 1867. XII t ez, 17. S a is magyar hadseregről beszél, mely mint a törvény mondja, az egész hadsereg kiegészítő része. Sőt e törvény óvatosan kerüli a közös hadsereg kifejezést is, hanem beszél az egész, az összes hadseregről, melynek egyik alkatrészét a magyar hadsereg képezi. Az ellenzék ma ez álláspontra helyezkedve követeli, hogy a magyar hadsereg nemzeti tartalommal birjon, mert azt már csak nem állítja senki, hogy a mai szervezet mellett ez a hadsereg nemzeti vagy egyáltalán magyar hadsereg lenne. Magyar és nemzeti hadsereg-e az, ahol mint követelések állanak előttünk a következők: 1) a magyar hadsereg tegyen esküt a magyar alkotmányra, 2) a hadsereg zászlója a nemzeti zászló s jelvénye a magyar címer legyen, 3) a hadseregben a Gotterhalte helyett a Hymnusz hozassák be, 4.) nunc venio ad fortissimum, a hadsereg szolgálati és vezényleti nyelve a magyar legyen s e célra a magyar katonai akadémiák azonnal felállitan- dók. Mondjuk el e követelményeket egy elfogulatlan külföldi embernek. Bizonyos, hogy vagy szánakozni, vagy csodálkozni fog rajtunk, hogy nekünk olyan dolgokért kell küzdenünk, a mi minden államban az önálló nemzeti élet legelső postulatuma. De erre mi előállunk azon sajátos államjogi helyzet felállításával, mely minket Ausztriához fűz. Felvilágosítjuk, hogy nálunk fájdalom, sokan vannak ma is, akik nem akarják magukévá tenni eme követeléseket, mert mi lenne akkor Ausztriával, mely a leghevesebben tiltakozik minden oly intézmény megbolygatása ellen, mely az ő érdekeit szolgálja,’ mert fél Magyarország nemzeti megerősödésétől S vájjon az az Ausztria, mely ma a magyar hadügyi kérdésekbe beleszól, a nemzeti követelések ellen emeli fel tiltó szavát, eltűrném, ha mi szólanánk bele csak egyetlen egyszer is az ő belügyeibe. Kishitű politikus az, aki ebben a kérdésben Ausztria szempontja által engedi magát megfélemlit- tetni. Mert Ausztria legfőbb érdeke a közös intézmények fen- tartása lévén, hazánk nemcsak e ponton, de közgazdasági tekintetben se mozdulhatna soha, ha azt az időt várnánk, mikor Ausztria kínál meg bennünket a nemzeti jogok visszaállításával A fent elősorolt nemzeti követelmények egy összefüggő egészet képeznek. Téves tehát mindazon politikusok álláspontja, kik a nyelvkérdést ki akarják kapcsolni azok láncolatából. Hisz épen ez a kérdés sarkpontja, ha szolgálati nyelv továbbra is a német marad, a zászló és jelvény egymagában nem fogja a hadsereg német szellemét megváltoztatni. Es ne feledjük, hogy a függetlenségi pártnak nem a 67-es alap végrehajtását kell követelnie Ez alapra nekünk egy percig sem szabad helyezkedni Mert a mi célunk, e tekintetben az, hogy a közös hadsereg megszűnjön, ket- téválasztassék, önálló magyar hadsereg önálló magyar vezérkarral szerveztessék, mely az osztrákkal semmi egyéb összeköttetésben nincs, mint az által, hogy a legfőbb hadúr egy személyben két állam feje. A 67-es törvény végrehajtását35 év alatt a kormánypártnak kellett volna követelni. S ha ebben a tekintetben a legújabb időkig semmi sem történt, úgy ez csak azt bizonyítja, hogy a párt személyes uralmat élt, de a nemzeti jogokkal mit se törődött. A kormánypártot nagy hiba terheli. Méltán kérdezhette koronás királyunk, mért nem szóltak neki eddig erről. De ma már az ellenzék hatalmas actiója sokhelyen a kormánypártot is felébresztette, a debreceni kormánypárt programm- ját egyre több megyében fogadják el és Sárospatakon is pl. már hónapokkal ezelőtt a kormánypártnak több tagjától hallottam, amint az elnökségét interpellálta, mért nem hívja össze a gyűlést, hogy a debreczeni javaslatokat elfogadhassák ? De Zemplénmegye még mindig csendes. Nem valami nagy dicsőség Kossuth és Rákóczi vármegyéjére, hogy a szabadelvű párt ebben a kérdésben 'engedte magát megelőzni és hallgat még ma is. Igaz, hogy a múltakat ismerve, ezen nem csodálkozhatunk. Nem volt még egy vármegye, hol a hatalmi szervezet a pártpolitikának annyira szolgálatában állott volna, mint minálunk, A főispáni bureanu, ez volt a kormánypárt politikájának központja s mint az obstrukció elleni megyei szavazás mutatja, ez akar mamaradni ina is, a közönség jórésze pedig hozzászokott politikai eszméit fix und fertig aus der legjuiányosabb árban kaphatók:-^ Landesmann Miksa és Társa könyv- és papirker eskedésében, Lapunk 6 oldal.
