Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-09-05 / 70. szám

70. szám (2) FELSÖMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, szeptember 5. Maschine beszerezni. Ez nem ma­radhat igy. Istennek hála az éb­redés már megkezdődött A sza bad szellem vármegyénkben is kezd gyökeret verni, a közönség is kezdi belátni, hogy a kormány­párt, mely a nagy krízis alatt sem tart konferenciát, hanem igazi strucpolitikát követ, lassan kint h járja magát. Valóban legfőbb ideje már, hogy legközelebb Zemplémnegye mind a nyolc választókerületében kitűzzük a függetlenségi zászlót s ha nem is mint ellenségek, de mint ellen­felek álljunk szemben az uralkodó párttal teljes lelkesedéssel, félelmet, megalkuvást nem tűrő elszántság­gal, mert Zcmplénmegyének le kell törölni már azt a szégyent, hogy mint a szolgalelküs'g t.pusál or­szágszerte csak kicsinyléssel és szá­nalommal emlegessék. 35 év alatt a szabadelviipárt éle.éhez — mint egyalkalommal e lap hasábjain fejtegettük — semmi' nagyobb vívmány nem fűződik, csak sze­mélyes érdekek, hatalmi célok, apró torzsalkodások vezették, a nemzeti jogokért úgyszólván sem­mit sem tett, semmit sem áldo­zott. Nem emeltyűje, de akadálya volt a nemzet fejlődésének, a közvélemény tehát épen nem sajnálhatja, ha napja lealkonyul. cfl mi zdszlósz&nhíésünR. Az országgyűlési k'pviselök kö­zül, alig, tiogy a meghívó elment, már is többen bejelentették jö­vetelüket. Eddig bírjuk Barabás Béla, dr. Lengyel Zoltán, dr. Rátk Endre, dr. Pap Zoltán, Uray Imre, Bizony Ákos képviselők Ígéretét, hogy Kossuth Ferencz kíséreté­ben emelni fogják ünnepünk fé­nyét. A pártban azonban már előbb is oly élénk érdeklődés nyilvánult, hogy képviselő vendé­geink jelentékeny száma bizo­nyos. A szögek szétküldése a mai napon kezdődött. Előbb az idegen helyekre szánt szögek expediáltatnak, s csak azután kerül a sor a helybeliekre. * A meghívók oly óriási számban mentek szét, hogy nem csoda, ha valaki a névsorból tévedésből elma­radt vagy meghívója a postán vala­hogy elkallódik. Akinek a meghívó kezéhez nem jutott, de igényt tart rá, szívesked­jék azt a Függetlenségi Körben rek­lamálni. * A színházi páholyok úgy a szopt. 19- iki díszközgyűlésre, mint a szept. 20- iki diszebédre a hölgyek számára vannak fentartya. Földszinti és eme­leti páholy ára: 6 K.. második eme­leti páholyé 3 K., (mindkét alkalom­ra) Páholyjegyek csak szept. ió-ától kezdve válthatók Fuchs Jenő pénz­tárnoknál. Addig előjegyzések sem fogadtatnak el. * A szept. 20-iki diszebédhez, mely a városi színházban lesz, jegyek már most és legkésőbb szept. 15-ig váltha­tók. Egy i ‘táték ára 5 kor, mely az előjegyzésnél kifizeiendő. Ebéd­jegyek Fuchs Jenő pénztárnoknál és lapunk kiadóhivatalában kapha­tók. * Kossuth Ferencz díszoklevelének aláírása végett szíveskedjenek a Függetlenségi Kör oly tagjai, kik azt még alá nem Írták, holnap vasárnap délután 3 órakor a kör­ben egy begyülni. * Szállást kérünk! A zászló­szentelési ünnepségekre szeptem­ber 19 én és 20-án az országgyű­lési képviselők nagy számán kí­vül az ország minden vidékéről küldöttségek fognak érkezni. Ezé két bízvást nevezhetjük nemcsak a függetlenségi kör, hanem Ujhely város vendégeinek S reméljük, hogy magyar vendégszeretetben lesz részük. Azzal a hazafias kéréssel fordu­lunk városunk lelkes közönségé­hez, hogy vendégeinket fogadják szállásra azok, akiknek lakásviszo­ny ab cz-t engedik. Aki ezt a vendégszerető elő­zékenységet teljesíteni kész, szi- I veskedjék e halandóságát Bokor József, Landesmann Miksa vagy Rein István elvtársunknál mielőbb bejelenteni, akik a rendezés ezen munkálatára megbízást nyertek. A mi gyűjtésűnk újabb szaporodá­sáról következőkben számolunk be. Befolyt: Szemes Petemé Mauks Árpád Polgár nővérek Jakubcsó nővérek Dolozselek Etel Dr. Zsindely István Or őszi Sándortió Boronkay Farkas Gyulay Lipótné Borsos József né Fuchs Gyulán é Ligeti nővérek Kellner Erzsiké ivén 3 K. » 12 K. „ 37 K. 10 F. „ (Spatak) 10 K. „ 9 K. 60 F, „ (A.-Berecki) 36 K. „ 3 K. „ 53 K 40 F. , 6 K. „ 40 K. 85 F. 3 K. A gyűjtőinek beküldését ne tessenek j már tovább halasztani, mert a rendező bizottságnak a gyűjtés eredményéről tá- 1 jékozva kell lennie. fi magyar néphez. No hát van már újságom szá­motokra is, jó magyar emberek. ; De olyan újság, hogy elkeseredik rá a szive mindeniteknek, ha el­mondom Nem is tudom, hogyan kezdjem jel, mert olyan nehéz ebbe b. le­fogni, mint mikor azt akarja va­laki a jó barátjának tudtára adni, hogy meghalt az édesanyja. Mert bizony az édes anya után i senki sincs olyan közel a szivé­hez, mint a szeretett édes fa. A fiaitokról szól most a hir, I emberek Akiket felneveltetek nagy j gonddal, nagy szeretettel, s aztán j huszonegyesztendős korukbm el­vették őket tőletek, s elvitték nz ; idegen katonasághoz, hogy ott idegen tisztek gyötörjék őket csú­nya német szóval Sokan vannak közietek bizonyára, akiknek az idén szabadul a katona fia, vagy katona atyafia Várjátok is otthon epekedve a szabadulás napját, október elsejét, csakúgy, mint a magyar fiú várja ott a nagy német kaszárnyában [ Az édes anya, a jó testvérek, a I hűséges szerető édes vágyakozás­ai számolják már a napokat, hogy mikor telik le valahára az a há­rom esztendő, s mikor lesz újra köztük a három éve nem látott fiú. Ezen az esztendőn hiába fog­tok várni öreg szülék, fatal test­vérek. Nem ünnepnap lesz az idén október elseje, de szomorúság napja A várva várt kedves lm helyett csak egy bus levelet fog­tok kapni: nem jöhpl haza a fiú, inert nem ereszti a császár. Ott tartja a német kaszárnyában még három hónapig egész újesztendeig talán még azután is. Még három hónapig! M.lyen keserves lesz ez a három hónap nektek is, nekik is! Ha egész na­pon át éhezik az ember, s avval biztatják, hogy majd a nap végén kap enni, amennyi kell: milyen kegyetlenség azután, mikor már az ételt kellene hozni, azt mon­dani. hogy várjon még három óráig Annak a kiéhezett ember­nek, aki egész nap arra számított, hogy majd a nap végén jóllakik, ez a három órai .várás nehezebb és kinosabb, mint az egész napi éhezés. így lesznek a ti fiaitok is, em­berek. Három nehéz esztendő alatt mindig ezt az egy október elsejét számították; úgy vágytak már utána, mint az eltikadt szom­jas ember egy ital vízre. Hát most még három hónapig keservesebb lesz nekik, mint az egész három esztendő. Ha majd nagyon elbusultok ezen a kegyetlenségen, ha nagyon fog fájni, hogy október elsejére se láthatjátok viszont a ti jó fiato­kat : jusson eszetekbe, hogy ezt a keserűséget a kormánypárt gyá­vasága és gonoszsága szerezte nektek. Azoknak köszönhetitek ezt, akik a kormánypártra szavaztak a múlt választáson. Azoktól kér­jétek számon a magatoi meg a gyermeketek nagy szomorúságát. Mert ha a kormánypárt meg­tenné azt, ami kötelessége, ha nem lenne gyáva, ha nem engedne mindent az osztráknak, akkor nem mernének ilyen erőszakos törvény­telenséget elkövetni. Szörnyű törvénytelenség ez. Mert az országgyűlés csak azt engedte meg, hogy három esz­tendőre vigyék be azt a magyar fiút katonának. Csak három esz­tendőt szavazott meg, egy napot se többet. Hát ha kiszolgálta a katona a három évet, egy percig i se szabad tovább bent tartani, hanem rögtön haza kell bocsá­tani. És ha bent tartják, az tör­vénysértés, 'az erőszakosság, és ha abban a nagy kormánypártban lenne csak egy csepp jóakarat is a magyar nemzet iránt, nem engedné, hogy ilyen felháborítóan erőszakoskodjanak vele. Ha majd eljönnek a ti kormány- párti képviselőitek beszámolni ar­ról, hogy mit tettek értetek, kér­jétek számon tőlük erőszakkal visszatartott fiaitok szenvedéseit Mert ők a bűnösök abban. Azt mondják majd nektek so­kan, azt fogják magyarázni a liszt urak a katonáknak a kaszárnyák­ban, hogy a függetlenségi párt ennek a visszatartásnak az oka, mert nem akarja abbahagyni az obstrukciót, azt a nagy küzdelmet, amit egy félesztendeje folytat már az országgyűlésen. Nem igaz, hazugság, ne Irigy- jetek nekik! Tudj átok-é, miért küzd, mit akar most a függetlenségi párt? Azért, hogy a a magyar katoná­kat ne idegen tisztek kommandó Yozzák németül, hanem magyar tisztek magyarul. Ha a kormánypártban volna egy kis magyar érzés, már rég nem kellene ezért küzdeni, mert már rég magyar lenne a vezényszó De nem tudta még ezt se meg­csinálni harminchat esztendő óta. Mert nem tud egyebet csinálni, csak azt, amit a bécsi németek parancsolnak neki Es ha a függetlenségi párt most hozzá nem fogott volna a magyar vezényszóért küzdeni, talán még ötven esztendő múlva is németül komandiroznák a magyar katoná­kat Hát mondjátok meg ti, magyar emberek: olyan borzasztó nagy vétek az, ha valaki azt követeli, hogy a magyar fiukhoz magyarul beszéljenek a katonaságnál? Én azt hiszem, hogy ezt min­den tisztességes magyar ember­nek kötelessége követelni, és épen az a bűnös, aki nem követeli. A világ legutolsó, legapróbb nemzetei, a szerbek, az oláhok, a bolgárok mind a maguk nyelvén, szerbül, oláhul, bolgárul vezetik a katonáikat. Csak a magyar olyan nyomo­rult, hogy azt nem az édes anya­nyelvén kommandirozzák a kato­naságánál, az még a hazáját is csak német tisztek alatt, német parancsszóra védheti. A rác, az oláh ha elmegy katonának, a sa­ját nyelvén beszélnek ott hozzá: a magyar katonával nem állnak szóba magyarul, hanem előbb megtanítják egy pár német szóra, s ezekkel a német szavakkal kom­mandirozzák. Mint ahogy a vadász ember német szóra tanítja meg a vizsla kutyáját. Hát nem gyalá­zat ez? Nem megérdemelnénk, hogy az utszéli koldus is szem­beköpje a magyart, ha tovább is tűrné ezt a szégyent? Azért mondta ki a független­ségi párt, hogy követeli, hogy a magyar katonaságnál magyarul beszéljenek. Nekünk nem kell a német vezényszó, mert mi csak a kutyánkat szoktuk németül kom- mandirozni. Es addig nem enged­nek megszavazni egyetlenegy uj katonát se, inig nem lesz magyar a katonaságunk nyelve Ezt mondta ki a függetlenségi párt és állja is szavát. S kérdezze meg mindenki a katona fiát, hogy nem jól teszi-é? Kérdezze csak meg, milyen keserűség az, mikor bemegy katonának, s parancsol­gatni kezdenek neki idegen tisz­tek, akik nem értik az ő szavát, s ő se érti azoknak a nyelvét. Mikor látja, hogy az ő édes anya-

Next

/
Oldalképek
Tartalom