Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-07-22 / 58. szám

58. szám (2):

FELSÖMAGYARORSZAGI HÍRLAP

Szerda, julius 22.

dfalfiivás

Zemplénvármegye hazafias közönségéhez.

A „Sátoraljaújhelyi Függetlenségi Kör“ második éve folytatja már lankadatlan küzdelmét Kossuth Lajos eszméiért, második éve fárad abban, hogy ezek a szent eszmék Kossuth Lajos szülővármegyéjében is terjedjenek, diadalmaskodjanak.

Most zászlót készíttet magának, hogy külső jele is legyen hazafias törekvésének s összetartásának, hogy legyen harci jelvénye, amely alatt a magyar függetlenség híveinek szent küzdelmében részt vehessen, amelynek lelkesítő lobogása egyetértő, kitartó harcra buzdítsa pártunk tagjait.

Ennek a zászlónak a megszerzéséhez kéri Rákóczi és Kossuth vármegyéje hazafias közönségének szives segítségét Kéri az elvtársakat, hogy testvéri együttérzésük jeléül járuljanak hozzá adományaikkal a zászló költségeihez. De felkér az adakozásra minden magyarul érző embert, — mert hiszen az, amiért mi küzdünk, hő óhajtása azoknak i$, akik más utat követnek a haza javáért való harczban — a mi törekvéseink azok szivében is, mint szent eszményképek élnek. Hadd fejezzék ki az eszménykép tiszteletét azzal az áldozattal, amit az eszményképet bátran lobogtató zászlóra hoznak, hadd legyen így ez a zászló a magyarnemzet osztatlan szabad- ságszeretetének, a szabadságsze- retetben való testvéri egyesülésének is. nemes jelképe.

S kérjük különösen a magyar hölgyeket, a kiknek mindig legszebb hivatásuk volt lelkesítő zászlót adni a szabadságért küzdők kezébe, buzgólkodjanak, gyűjtsenek zászlónk javára.

Ígérjük, hogy azt a zászlót mindig becsületes küzdelemben a haza javáért fogjuk lobogtatni, ígérjük é$ fogadjuk, hogy vihar megtépheti, golyó megrongálhatja azt a lobogót de, foltot és szennyet, —árulás foltját, elvtagadás szennyét — nem fogunk rajta ejteni soha.

Tiszta nemes, szent ragyogásban fogjuk megőrizni szeplőte- lenségét, s lelkesen, önfeláldozó odaadással megyünk utána mindnyájan harcba, küzdelembe, s nem pihenünk, mig a diadal cser- koszoruját nem fűzhetjük rája.

Hazafias tisztelettel a sátoraljaújhelyi függetlenségi kör nevében :

Pekáry Gyula

. elnük.

A MEGYE ÉS A VÁROS

X Megint a por. Hányszor zengtünk már róla! Hol croqnis alakjában, hol a hírek között, hol a Közönség köréből, hol Nyílt levél gya mint hányszor került már hurra a por ! Állandó téma lehetne az a bosz- szantóan botrányos atyai gondoskodás, melylyel a mi kedves polgármesterünk arcunkba tepertőt! a port, | tüdőnkbe fuvatja azt a temérdek ba- czillust, a betegség ezer miazmáit. De unjuk már a sok haszontalan Írást-, meg aztán utálatos is a sok jajgatás az ember előtt. Beköszön- ! tött a canicula caniculorutn. Mintha tüzes gombostűk szurkálnák arcunkat, testünket, oly forrón süt a nap j lábunk alatt olvad az aszfalt ebben ! az őrült melegben, s hozzá még port kell nyelnünk és mig folytonosan töriilgetjük izzadt orcánkat, megolvad rajta az utcza nekiszalasztott pora és minek folytassuk ? ! Szombaton délután is. mikor a Petőfi-ut-j eát seperték, a pornak oly síitái ködje j gomolygott az egész utczatesten, j hogy megszégyenítette a legöregebb és legkomolyabb esőfelhőt is. Az era- j berek zsebkendővel, betömött szájjal menekültek, mint a sáskajárástól. Es ez így van mindegyik utczában minden alkalommal. Kérdjük hát ismételten a polgármester urat. hogy mikor fog már megjavulni? Mikor kegyeskedik mái a mi drága pénzünkért öntözött utcát adni nekünk. Ha más haszontalan dolgokra tudják a pénzt elpocsékolni, erre a nyáron legnélkiilözhétetlenebb dologra mért nem akar valamit áldozni? Es kérdjük, ha ezeken az állapotokon a jövőben sem akar segíteni, mért akar okvetlen polgármester lenni, miért? Mondjon le és engedjen helyet oly úri embernek, aki egy kis szeretettel van eltelve e városnak népe iránt. Végre az úgynevezett város atyáihoz is van egy pár szavunk, őket is in terpelláljuk, hogy száraz ágon hallgatag ajakkal meddig tűrnek még? Sehol a világon ily békés urakat! Hányszor látjuk, hogy zsebkendővel bedugott szájjal járnak-kelnek az utcákon, de azért nem szólalnak fel a por ellen'! Miért, tűiért? Egy rendezett tanácsú városban sem tűrnék az ily állapotokat, csak itt Sátoraljaújhelyben szenvedik el! Itt arra vár .a nemes tanács, hogy az eső csatornák álljanak napszámba, hogy azok locsolják fel az utcákat Hát olykor bi/.ony ez beváll, de nem gondolják a nemes urak, hogy igy nem lehet „rendezkedni“ ?!

HÍREK.

j XIII. Leó. I

Egy szent életű öreg ember halt meg Rómában, — elment számot adni az ő Urának arról, hogy hogy viselte gondját idelent az Úr földi országátiek, hogyan teljesítette az | isteni parancsot: legeltesd az én bá- | rányaimat, legeltesd, az én juhaimat.

A számadás bizonyára sokkaljjked- J vezőbb lesz, mint amilyen XIII. Leó | elődjéé IX. Plusé lehetett.

IX. Pilis lángeszű, tevékeny, erélyes ember volt, — s mégis minden nagy . terve, minden zseniális gondolata visszafelé sült, el, harczias,

| agilis viselkedése nem elére, de mindig hátrább vitte az egyházat. , A legsiralmasabb állapotban voltaVa- ! likán, mikor Pius elhagyta.

S amint az erélyes,.tevékeny, zseniális pápa elrontott, azt mind megjavította, visszaszerezte, helyreállította a csendes, szelid, békés Leó.

! Az egyház és a pápai hatalom na gyobb, hatalmasabb, tekintélyesebb ma, mint a világi hatalom legfénye- ! sebb korszakaiban volt. Ep a világi I dolgoktól való visszavonulás, s alel- , kiek fokozottabb kultusza adta meg j neki ezt a nagyságot.

Sokat tett erre az európai viszonyok változása is. az általános, hosz- szu béke, az államhatalmak megerősödése, — de a legfőbb érdem mégis XIII. Leó békés, szelid politikájáé.

Gyönyörű szép, szelid. összhang- zatos élet után szép szelid, magasztos volt a halála is, — méltó az életéhez Minden ember, akármilyen vallási! is, meghatotta», szeretettel áll ennek a galambszivü jó Öreg embernek a koporsójánál

Nekünk magyaroknak lehetett talán a legtöbb okunk elégedetlenkedni az ő bölcs kormányzatával. Mert vele is úgy jártunk, mint jó öreg királyunkkal, akinek igazságos jó szive mindent megadna, amit a magyar óhajt, de rósz tanácsadók h i- zudnak neki, félrevezetik, s azért nem kapjuk mag a magyar vezényszót, a magyar zászlót.

Leó pápa is igazán szerette a magyarokat, sok megható bizonyságát adta eonek, De az ő környezete is ép olyan ellensége volt a magyarnak, mint a királyunk tanácsos, i. Azért nem tudtunk elérni a Vatikánban semmit, azért nem engedték meg a magyar görög-katolikusoknak, hogy magyarul misézzenek, holott az oláhok, szerbek, horvátok mind a saját nyelvükön misézhetnek. Ezért volt a pápai udvarnál kedves Strossinayer, mig Samassát még tábornokká se tudta kineveztetui.

Nem Leó pápa volt rósz hozzánk, — az ő angyali jóságu szive nem is engedhette, hogy rósz legyen valakihez —• csak szerencsétlenségünkre közénk s az ő jó szive közé mindig oda állottak ellenségeink, s oda állt az osztrák udvar, s Így akadályozták meg, hogy ennek a jó pápának a jósága reánk is teljes mértékben árassza sugarait.

De a magyar nemzet tudja, hogy XIII. Leó jó volt hozzánk, tudja, hogy őszintén szerette a magyarokat, s azért valláskülömbség nélkül igaz szeretettel s részvéttel kiséri Utolsó pihenő helyére §zent Péter nemes, nagy utódát, I

— Kinevezés. A földmivelésügvi miniszter Gerber IJIrik málczui sajtgyárost a sárvári tejgazdasági szakiskola kebelében szervezett sajtmesteri vizsgáló bizottság tagjául kinevezte.

— Rákóczi-ereklye-kiállitás Kassán.

Julius hó 26-ától szeptember 20-áig 33% kedvezmény s vasúti igazolványok kaphatók Kassán Quirsfell Jánosnál (Fő-utcza 51. szám), a rnáv. összes menetjegyirodájában és itt helyben is a „Sátoraljaújhelyi Takarékpénztárinál.

— Jótékouyság. A januárban rendezett „Vármegyei Bál“ rendező bizottsága Dókus László bál-bizottsági pénztárnok indiiványára elhatározta, hogy a bál tiszta jövedelme a vármegyei (központi és járási) napidi- jasok között egyenlő részben osztandó fel, ezen határozat e hó 20-án foganatosíttatott, amennyiben a 480 korona a negyven napidijas között (á 12 kor.) kiosztatott.

— Az erdőbényei Annabál, melyre minden éven oly sokan szoktak át- rándulni városunkból is, ez éven aug. 1-én lesz. A mostani mulatság avval az okos gondolattal tér el az előző éviektől, hogy a táncmulatságot hangverseny fogja bevezetni mely jóté- konyczélt szolgál. A szerencsétlen sorsra jutott, derék jó erdőbényei népet fogja segélyezni a tánczmulat- ság jövedelme. Talán felesleges is felemlíteni, hogy a jó közlekedés nyújtotta alkalom sokakat fog sarkalni Erdőbénye szép helyének felkeresésére s kétségtelen, hogy jó szórakozást fog nyújtani a táncmulat ság, meg hangverseny is. Jegyek a* fürdő pénztárába válthatók majd Er- dőbényén, mely úgy a hangversenyre mint a tánczrnulatságo i való részvételre jogosit. A hangverseny műsora a következő 1. a) Bellini: Rész let az „Alvajáró“ operából, b) Állaga: „Concert-etude“ Mo. 3. Cimbalmon játsza Werner Sárika úrhölgy. 2 „Férfi hűség“ A »Bányamester«- ből. Énekli Kállay Jolán úrnő. 3. „Bányaszerencsétlenség.“ iMonoióg Gbaányicól: Előadja: Y Mányi Andor ur. 4. „Népdal-egyveleg“ Cimbalmon játsza : Werne r Sárika úrhölgy. 5. »Magyar Népdalok.« Énekli: Kállay Jolán úrnő. ö. Humoros felolvasás. G o m bős Bertalan joghallgató úr által.

— Eljegyzés. Deutsch Jenő kolozsvári (saujhelyi) kereskedő eljegyezte Kornhauser Hermina kisasszonyt Pée.h- Ujfalun.

— Az izr. betegsegélyzö egyesület nyári táncámulatsága, mely vasárnap éjjel zajlott le a Nyúl pompás kert- helyiségében, mindjárt avval dicsekedhetik, hogy az égiek oly szép nyári idővel kedveztek neki, mint még egy mulatságnak se ez idén. Szerelmesen izgatott a forró napsugarak által átjárt lég párája és bent a kerthelyiség fedele alatt mámora san lejtették a párok az örökbáju túrokat .... Bocsássanak meg a szépséges leánykisasszonyék, de kell, hogy egy kicsit „megróvjuk“ őket. Már természetesen azokat, akik nem voltak ott ezen a mulatságon. A temérdek fiatal embereknek tartalékon kiviil vesztegelniük kellett, mert kevés volt a lány. Sohse ilyet. Hát már a lányok se szeretnek táncolni ?! Hanem annál többet és annál jobb. animóval tánezolt az a 25 szép lány, aki ott volt. Csak mikor a rózsa- szinujju hajnal bontogatni kezdé szárnyát, oszlott szét a vidám közönség. A betegsegélyzö egylet minden esetre derék munkát végzett, mely lehetetlen, hogy a jövőre nézve ha tását tévesztené, Most is szép ösz- szeg jutott a jótékouyczólra és sz11- retjük hinni, hogy évrŐl-évre növekedni fog az egylet mulatsága sikerbe;!, népszerüsségben !

— Halálozás- Kukás Endre szentszéki ülnök, Hernádnémeti község róiij. kajái, plébánosa meghalt.

erőt, mely hajtja a 202 méter hosszú két tengelyt, melynek két végén van az a négy csavar, mely óránként 21 tengeri mórtfüldsebességel röpít az O-világból az újvilágba, a 3100 mértföldet számláló Óceánon keresztül.

Szakértőnek kellene lennem, hogy leirjam azt. amit ott láttam. Ha ugyan igy szűk keretbe lehetne szorítani azt a világot, melyben minden holt és mozog minden ízében, minden legkisebb porcikában és részeinek összliarigzatos működésével megteremti, hogy manap nincs messzeség, nincs távolság és a föld legtávolabbi pontjain élő népek egymással szom szédságba jutottak. Mindenesetre le a kalappal az emberi ész előtt, mely mindezt megalkotta részeiben, és együttható egészszó teremtette meg, mit én az emberi müvek közt a legnehezebbnek, de egyúttal a leg- nagyobbszerünek tartok. Mert hogy. az az eszme megszülessen, ahhoz lángész kellett, aki készítette a módot, hogy ennek az eszmének megtestesülése lehetséges legyen, ahhoz ismét Ián gesz kellett, dé hogy az eszme a tökély ily fokát elérje, ah hoz a lángelmék egész, sora kellett.

Csak mikor ilyet látunk, júl eszünkbe, hogy az Isten alkotta meg az embert és lelket lehelt bele. Tehát önlényéből egy parányi szikrát lehelt a holt anyagba, mely szikra ott lobog benne és sarkalja, hogy nagyot, hogy istenit alkosson.

Mikor elhagyhattam a poklot,tnely- ' ben egy félóránál tovább időzni nem j birtam és ismét a fedélzeten voltam és megpillantottam az eget, megpillantottam a tengert, melynek viz- tü re végtelennek látszik, mint az eszme, mint a szabad gondolat végtelen. úgy eresztem magamat, mint aki gonosz álmából fölébred. De sokáig nem ment ki eszemből, az a néhány elkárh >zott ember, akit ott j hagytam a poklok e mélységében, hogy ott dolgozzék a mi hasznunkra j a mi kényelmünkre. De hát hiába, nagy dolgok nagy áldozatokkal járnak!

Ma éjjel ismét köd volt, sezNew- {Yorkba való érkezésünket nehány órával hátráltatja. A kürtő ismét | veszettül bömböl én meg ágyamban iszonyúan szivem a ködöt. Végre_ fújják az ébredőt, s ón felkelek, felöltözöm és megyek a fedélzetre. Sok I ember van már künn. Ki korán kelt, hogy földet lásson, mivel a szárazföld nincs már tőlünk messze. D j tv köd még nem oszlott, de felszálló- | ban van, s szép időre van kilátás.

Úgy 91 -i-kor csakugyan megpillantottuk a Tüzföldet, s örül lelkünk hogy ö bosszú, nap múlva ismét lát hatunk egy parányi földet, az idő gyönyörű, s igy a New-Yorkba való beevtfzéstől sok szép látványt várok. Isten velünk!