Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-07-22 / 58. szám
58. szám (3) FELSOM AGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, julius 22. — At. szülök figyelmébe. Udvardi Szaniszló zongora tanár ez utón hozza a n. é. közönség tudomására, hogy házánál, valamint házon kiviil is kezdőknek avagy haladóknak alapos zongoraoktatást ad a nyári szezon alatt is. — Lakása: Szepessi dr. házában. Felhívjuk olvasóink!), figyelmét lapunk mai számában foglalt j Zongora eladási hirdetményére. — Az állatok bélyegzése. A mészárosok, borkereskedők, s bőrgyárosok ismételten panaszkodtak, hogy az j állatoknak sütővassal a combon való | bélyegzése miatt az állati bőrök sokat vesztenek használhatóságukból, j Legutóbb e miatt egyes nagyobb j piacokon a kereskedők tartózkodtak : a Magyarországból származó bőrök vételétől. A földmivelési miniszter ez okból korrcndeletileg utasította a 1 törvényhatóságokat, hogy az érdé- j kelt gazda' özönséget a sütővassal való bélyegzés káros következményei felől világosítsák fel s figyelmeztessék. hogy a tíízzel-vassal való bélyegzést vagy teljesen mellőzze, vagy pedig ilyen bélyegeket az állat állkapcsára. vagy esetleg szarvára alkalmazzon. — ió tanács. Mindazoknak, kik pázsitot akarnak létesíteni, ajánljuk hogy szerezzék be Mautner Ödön es. és kir. udvari magkereskedéséből Budapesten a „Sétatéri“ vagy a „Margitszigeti“ fiimagkeveréket. Ezeket már 2b éve szállítja Mautner Buda ! pest és a Margitsziget oly bámulatra j méltó és gyönyörű sétaterei részére. A közönség köréből. Igen t. Szerkesztő Ur! Lichtschein Dezső úr e lap 5(j-ik számában azt irta, hogy csekélységemnek valakit az On b. lapjában I dicsőíteni kellett. Engedje meg igen | t. Szerkesztő ur, hogy ezen . állítást{ a nyilvánosság előtt a leghatározot-1 tabban yisszautásitsam, megcáfoljam, i Független ember voltain mindig, nem vagyok hízelgő', tányérnyaló, (tanúm Bernáth Béla képviselő ur is, ki nékem bár januárban megígérte, hogy állásért való folyamodványomat a miniszter elé juttatja stb most pe- 1 dig midőn a szeptemberben megnyi- ‘ tandó tokaji polgáriba pályáztam, s az elmúlt héten fél küldtem hozzá | benyújtás végett pályázati folyamodványomat,, megbízottja azt a kép- 1 viselőhöz intézett levelemmel együtt- ' visszaküldte, én nem alkalmatlan- ‘ kodtam tovább, eltettem a levelet, 1 mert á képviselő ura. tan nem is ta- ' láltam volna sehol otthon és mert 1 nem szeretek a nagy urak kegyébe- ajánlkozni) az igazat mondom és irom még akkor is, ha abból anyagi ' károm származik. Az iskolában tel- ; jesitera kötelességemet, azontúl sem igazgató, sem más ember fia nem lé- tezik, kitől én fiiggenék. Különben | itt a nyilvánosság előtt kijelentem, ! hogy Liebermann igazgató csakis akkor olvasta mindig közleményei- 1 met, mikor már a lapban megjelen- 1 tek és: akkor is mindig kért. hogy ' a jövőben ne foglalkozzam ilyen dolgokkal, ha néki kellemetlenségeket I szerezni nem akarok. Én tisztelem, becsülöm és szeretem felebarátaimat J kik hivatásukat becsületesen teljesi- , tik. Szeretem Liebermanban s Frisch ben is a munkás és szorgalmas em-M bért minden érdek nélkül és elmond-j ‘ hatom bátran jó Finodinkkal „az - - mi keveset Írtam, igazat irtain.“ És!1 mindaddig rosszhiszemű, aljas rágai- ' mazóknak tartom mindazokat, kiki — elég szemtelenség — azt merik ! állítani, hogy engem az igazgató fel- 1 szólított az írásra, vagy hogy osak ' valami előzetes tudomása is volt ar- . ról, amit én irtain, mjg pzeq állttá- j. sukat. he nem bizonyítják . . Van egy rnásik p'assus Lichtsein .1 Úr ozikkében, amely bepillantást en-! . god az ő lelkületébe és a mely hi-j1 gonyára sok szülőnek az igazságér- [1 zését sérti, (jti-veri azt a szegény: zsidó iskolát és tantestületét, bár semmi oka rá. Eddig 3 gyermeke kertjlt ki ezen iskolából, Az egyik a I debreceni főgymn. úgy hiszem VII. osztályú jó tanulója, leánya a sátoraljaújhelyi polg. isk. IV. osztályában tán a legkitűnőbb, a harmadik ez évben nálam végezte a gymn. I. osztályát és a nyíregyházai főgymná- siumban általános „jó“-ra vizsgázott; tehát, mindhárman alapos oktatást nyertek az elemi iskolában. Debre- czenben tanuló fia is Liebermann magániskolájában vésezte a gimn. alsóbb osztályait. És hogy ezen magániskolát nem az iskolaszéki tagok alakították, azt Lichtschein urnák nagyon; jól kellene tudni, mert hisz ő maga is a kezdeményezők között volt. Mit csűr-csavar tehát ? 5 vagy (I évvel ezelőtt az érdekelt szülők valláskiilömbség nélkül összeálltak és elhatározták, hogy. közköltségen tanárembert fogadnak. Lieber- mant pedig felkérték, hogy vállalja el a felügyeletet és igazgatást. 0 átvett mindent. Kiváló (4 tárgyból képesített) tanerőt (unokaöesesét Liebermann Lajost) fogadott, kinek a magyar művelődés történeti doctori értekezését dr. Békefi Rémig egyetemi tanár úttörő műnek mondja — mindjárt az első évben, nem pedig mikor az utóbb 28-ra felszaporodott középiskolásokhoz gyengének érezte magát. 5—6 év óta áll a magánintézet. Ez idő alatt mintegy 100 tanuló volt a 7 gymu.-ban és csak egyetlenegy bukott egy évre, az sem ezen iskola hibájából. Nem ok nélkül hagyattak tehát meg az elemit bevegzett gyermekek Lie benn ívih védőszárnyai alatt. Mert Liebermann igazgató nem rest, mint igen sok nagyszájú, hős- ködő úri ember Tokajban, hanem hivatásának él reggeli 6 órától este 7-ig, napközben csak egy órát 12 — 1-ig ebédközben pihenve. Az egyikmásik tárgyban gyengébb : tanulókat magához rendeli külön órára (de minden külön díjazás nélkül) kora reggel, ‘hétköznap és ünnepnap (elég- szer kényelmetlenséget szerzett Lichtschein úrnak is) ha mégoly gyengén ér?i is magái és e nagy munka mellett nem nézi* mindig csak a saját ssebét, hanem az érdekelt szülőkét is, mert hisz’ ép Lichtschein ur is i7. évben csak 110 kor. tandijat fimtett I; gimn. fiáért, holott ő bem Iskolaszéki tag. Erisch pedig 5 éven ít minde'n évben 200 koronát fizetett fiáért, pedig S á syndikátus elnöke dia ez évben nyíregyházán tanult )s legkevesebb 6—700 koronába ke- 'ült; eddig 3 leáilya végezte a 4 rolgárit, egyik Budapestén kereske- fejmi iskolát is, ki jelenleg takarék- iénztári könyvelő, tehát megáldotta x gondviselés Frisch Vilmost móddal 's 6 gyermekének kellő neveltetéséhezi) ivekkel ezelőtt — mikor még Lichtschein ur jobb módban volt — évi 100 koronát kellett néki is fizetnie' Jellemző, hogy inig más községek lyen magániskolát erkölcsileg és myagilag támogatnak, addig Tokaj- ran néhány kenyeririgy ember minien tőle telhetőt elkövet annak ká ■ára. A mi Frisch Vilmos magyarságát illeti; az bizonyos, hogy ő nem | aid oly kacskaringósan, czifrán ká- j ■omkodni, mint Lichtschein ur. de Ödönben magyar ember tetőtőí-tal- )ig ő is, sőt helyét mindenütt, job- )an, magyarosabban megállja, mint Lichtschein ur, gyermekeit is magyarosabban nevelte és fiát se küldte íz elemi bevégzése után azokhoz a j jjermanizáló hittantánitókhoz a gimn. nellett hébert is tanulni, mint Lichtschein ur. Ezek után a tek. Szerkesztő urra is az olvasó közönségre bízom, hogy télje meg, vajon Lichtsohein ur ló- relét komolyan, vagy boldogult Maca! Emil szerint zsidó Mokánv Berci tangulitta szerint irta-e ? En őt és eveiét komolyan nem veszem, de a íyilvatiosság tájékoztatása végett ollat fogtam és kérem ismételten gén t. Szerkesztő ur, közölje sorainak Körmend, lí)Q3. jufius fd-éip Hazafias üdvözletteli Vidor Jenő, phUotógus. NYILT-TÉR*) Nyilatkozat. Lichtschein Dezső urnák a „Felsőmagyarországi Hírlap 56 ik számában foglalt közleményére; Miután Lichtschein Dezső urat, az őt minősítő társadalom azon egyének közzé száinithatónak nem tarthatja, hogy bármely intézményt vagy egyént bírálat tárgyává tenni jogosult lenne, — visszautasítva műveltsége, erkölcsi felfogása és jelleméhez illő durvaságait, valótlanságokat tartalmazó közleményére válaszolni érdemesnek nem tartom. Tokaj, 1903. julius 20. Frisch Vilmos. Válasz a „Gotterhalte Magyar- Izsépen“ czimü közleményre. Aljas ezélzatoknak nemes jelszavakkal való takargatása, fájdalom, nagyon is napi renden van mostanában minálunk. Ennek igazolására nem is igen kell keresni nagyobb példákat, hiszen alig tudunk kibontakozni az alól az undorító hatás alól, melyet legközelebb a dicső Kossuth névnek nagyváradi csalárd | felhasználása keltett bennünk. Ez a módszer nem uj, de sajnos, igen gyakorivá lett. Az erkölcsi züllés jele ez, melynek elszomorító tüneteivel a közélet tágabb és szükebb mezején egyaránt nem ritkán kénytelenek vagyunk találkozni. Nem egyszer megtörténik sajtónknak arra részével is, mely magas hivatásának zenithjén áll, mely mint a nemzet lelkiismeretének arcopagja, személyes érdekek tekintete nélkül küzd az igaz hazafiság szent ügyéért, — hogy jóhiszemüleg nyilvánosságra hoz és ítéletével sújt oly dolgokat. melyeket a hazafias érzés méltó felháborodásának leple alatt tehát látszólag nemes czélzatból kűl- j denek be hozzá, de mellekről később kiderül hogy azoknak rugója:! nem hazafiság; czélja:nem a nemes nemzeti érzés szolgálata, hanem nemtelen indokból eredő egyedüli célja: egy esetleges incidens elferdítése és hamis vonatkoztatása által, tiszteletreméltó személyeknek rosszakaratú meghurcolása. A jóhiszemű- lapot ilyenért nem érheti vád, de annál inkább megvetésre méltó a gyáva, lelketlen hitkovács, ki a szerkesztőség diseretiójába bizakodva ilyen tettre vetemedik. Egy ilyen qualifieálhatatlan eset merült fel abban a közleményben, mely e tisztelt lap f. hó 15-iki számának hasábjain, a magyar-izsépi gör. katholikus népiskola ifjúságának május hó 15-én, tehát épen két hónappal ezelőtt megtartott majálisáról azt írja; hogy a gyermekek kivonulása a Gotterhalte akkordjai mellett történt, mi miatt egyesek a kivonulás nézésétől is visszavonultak és miután efeletti tomboló felháborodásának kifejezést adott, utánna teszi „hogy szándékos volt-e a Got- terhalté húzása, nem igen hihető.“ Ennek daczára az ezután következő reflexióban gunynyal illeti Magyar- Izsóp községét, a majálisozók leirt kivonulásában okát látja a magyaro | sodás lassú haladásának, a közmondás alkalmazása által, melyben a tolinak is kijut a maga szerepe, meggyanúsítja az iskola vezetőségét és végül gúnyolódva ajánlja a nagyközönség és protectorok pártfogásába a tanítót. Mi, mint a kik a gör. kath. iskola majálisában részben részt vettünk, részben kivonulásukat láttuk ; az iskola egész beléletének, a vezetőség és tanító működésének tanúi vagyunk indíttatva érezzük magunkat, hogy mindezekről a tisztelt lapban a nagy- közönségnek számot adjunk. Lássuk tehát, hogy is folyt le az majális ? Folyó évi május hó 15-ike reggelén üde gyermekhangok éneke töl- töltütte be falunk csendes utczáit. Hosszú sorban, nemzeti lobogók alatt, élén a tanítóval, vonult a közeli erközlőitekért a szerkesztő nem dobén tartandó majálisra a gör. kath. iskola 80-at számláló apró hada. Hevesebb dobogásba hozott minden fogékony szivet a gyermekek ajkáról lelkesen és harmonikusan felhangzó hazafias dalok, u. m. a Szózat, Kossuth nóta stb. kedves dallamai, és a gyakori felkiáltások : Éljen a haza! Éljen a szabadság! Éljen a király ! Utánunk kullogott a négy vályogvető czigányból álló helyi zenekar és az énekek utáni pihenő pausákat felhasználva, meg-megrezegtették a száraz fát minden utasítás nélkül s tudásuk szerint húzták azt. a mit tudtak; kétségesen kivehető volt a Rákóczi induló, biztosan a Kossuth nóta s állítólag húztak még valami, általuk lakadalmak alkalmával használatos zagyva marsch félét, mely, hogy mi akarna lenni tulajdonképen föl sem ismerhető; ez azonban ne künk fel sem tűnt. Ilyen volt a kivonulás. Délután az alólirottak közül többen kimentünk megnézni a kis emberek mulatságát. Itt a gyermekek táncza, éneke, a tanító által rendezett játékok és az a jóleső tapasztalat. hogy a kivétel nélkül tót ajkú szülők gyermekei, még a legkisebbeket sem véve ki, az egész idő alatt tisztán magyarul társalogtak; any- nyira lekötöttek bennünket, hogy közöttük töltöttük az egész délutánt s Vs8 órakor, megdicsérve a gyermekeket szép viselkedésükért, velők együtt jöttünk haza. A majálison nyert impressiók következtében — igazán mondva — fölfakadt lelkűnkben az óhaj ; vajha igy haladva s ily eredményeket mutatva országszerte idegen nyelvű honfitársaink között a hazafias érzéssel kapcsolatos magyar kultúra! Ezekből meggyőződhetik a nagyközönség, hogy a hazafias felháborodás szép cime. ebben az esetben egyedül roszakaratu tendentia leplezésére lett felhasználva. Ennek a körülménynek csak egy tendentiája lehetett: ártatlanul gyanúval illetni legszentebb érzelmeikben, hazafieá- gukban közvetve az isk.Javezetősé- gét, közvetlenül a tanítót. Mi, mint e községnek úgyszólván teljes úri intelligentiája kijelentjük, hogy ez iskola községünkben valóban hazafias, magyar nemzeti missiót teljesít. Az iskola vezetősége élén 13 év óta a mostani gör. kath. lelkész ur áll és ez jobb kezekben nem is lehet. O volt az. kinek idejövetele után első gondja volt hajlékot emelni a hazafias nemzeti kultúrának, a csekély tanítói fizetés miatt gyakori tanítói változás mellett az ő fáradhatatlan buzgalma tartja fenn a kellő nívón ez iskola eredményes működését. A mostani fiatal tanító csak egy év óta működik ez iskolánál, de ez év alatt is szorgalmával, rátermettségével, hivatásos tanítónak bizonyult. Bizonyságául szolgál ennek a jó eredményű záró vizsga. Bizonyíthatja ezt Zemplénvárme- gye nemzeti kultúrájának őre : a kir. tanfelügyelő ur is, ki ez iskolát meglátogatta. A magyar nyelv tanításában való buzgóságát jellemzi az, hogy még a szünidő alatt is vasár- naponkint maga köré gyűjti az iskolás gyermekeket és gyakoroltatja velők a magyar nyelvet. Ennélfogva, ha működését tovább is igy folytatja, bizonyára ki fogja érdemelni minden jóakarata ember elismerését, Magyar-Izsép, 1903. julius 19. Tomory Pál Csiszár Kálmán ev. ref. lelkész. körjegyző. Isépy Géza Horváth Gyula földbirtokos. földbirtokos. Putnoki Nagy József segédjegyző. A szerkesztőség üzenetei: T. V. Tokaj. Ilyen iskola nincs Kassán. L A. Tokaj. Az elöljárósághoz tartozik. R. Gy. Helyben. Nincs róla tudomásunk. Kiadótulajdonos : LANDESMANN MIKSA.
