Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-12-02 / 94. szám

94. szám (2)

FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP

Sz«rda dec/ember 2.

Ezért küzdünk, ezért tudunk napnap után fáradni, futkosni.

De a lelkünket már nem hevíti semmi, a szivünk már nem dobog nemesebb vágyakért. Ha igy van, akkor ne is harcoljunk. Ak kor hajtsuk meg a fejünket a hatalom előtt, vegyük fel nyakunkra a jármot, kezünkre a láncot, hátunkra a kaucsukát, hiszen enni igy is lesz mit. Nevessük ki az idealistákat, kik utópiákért küzdenek, nem hogy felvennék a .koncot, mii elékbe dobnak. Nevessük ki Rákóczi Ferenczet, ki ostobául itt hagyta 2 millió hold földjét, szerető gyermekét, feleségét, s elment a száműzetés sós kenverét enni, csak azért, mert az ő kemény térde nem tudott méghajlani.

De nem igy van ez! Az isten sem engedheti, hogy igy legyen. Ennek a népnek a szivén még él valami, amiért képes volna rnév a szivét is kivágni. Láttam én már, midőn a Rákóczi táró gatója megszólalt, hogy könyü gyűlt össze még a mamelukok szemében is !

Ezek a jó mamelukok majd, ha a küzdelmet siker koronázza, bizonyára odaállanak ők is az ünneplők közé, s azt kiáltják: hiszen ezt mi akartuk, hiszen ezt mi csináltuk!

Es mi szívesen átengedjük akkor nekik a diadalt.

MEGYE ÉS A VAROS

| felszerelése és egyéb viszonyai oly kétségbeejtők, hogy az isten klilö- I nős kegyének tulajdoníthatjuk, hogy valami borzasztó katasztrófa nem rázta fel a tanácsot könnyelmű nemtörődömségéből.

Hogy csak egyik-másikát szakítsuk ki a panaszkodásoknak : folytonosan jajgatunk, hogy várisiink idegenforgalma mily silány. Hát — könyörgöm alásan — bogy a kőbe légy n élénk-, mikor nincs egy rendes vendégfogadónkhol az utas nyugalommal hajtaná le a fejét. Tudja mindenki, hogy azok a kereskedelmi utazók is, akiknek vámosunkban dolga van, hamarosan nyélbeütve dolgukat, szaladnak az állomásra, hogy Kassára utazzanak. Mert-ilyen szállodákban, mint az újhelyiek, csak nem fognak éjjelt tölteni?!

A napi piac helyének kijelölésén már évek óta sok veszekedés járja. Ott ahol most van, rósz és alkat inatlan helyen van. Egyik idehuz, másik odahitz, de — s ez a fő — odázzák a dolgot mindenek felett.

A legutolsó és a legsötétebb városkának is van manapság már egy úgynevezett Vigadója. Egy tágas, nagy terme, ahol a bálokat hangversenyeket, táncmulatságokat tartják. Nálunk, a majdnem 17000 lakosú városban ez sincsen. Mi a színházra és a vármegyeházára vagyunk utalva. Mindakettő kicsiny. Mihelyt nagyobb a publikum, a riporterek kénytelenek már „szorongásig“ megtelt teremről referáló . A színház pedig utóvégre is csak színház. Eltekintve tehát a körülményektől, melyek alkalmatlanná teszik a színházat más célra való felhasználásra,- nem is áll mindig a közönség ren delkezésére. Hanem annál nagyobb ezermestere a szolgáiatrakészségnek a vármegyeháza. Mert Zemplén vármegye ősi székházában 'tartatnak: a főgimnázium ünnepélyei, a me gyegyülések, az esküdtszéki tárgyalások, a kórházberendezési árlejtések, .a Kazinczy kör estélyei, a „Breuer nővérek“ hangversenyei, a dzsentri bálok, a főispán virsiis vacsorái, ilyen ankétek,. olyan banket tek, — emlitsek-é többet? Nevetsége.-é ezek után. hogy egyszer egy Gsepürágó is kérte az alispánt, hogy engedje át neki a megyeháza dísztermét?'

Szálloda, napipiac, vigadó, milyen nagyszerű helyetek lenne nektek a mostani Vörös ökör helyén. Bizony,, ha a városban volna ogj kis életrevalóság, ő maga építtetne erre a helyre egy megfelelő épületet, mely rendes szállodát nyújtana és egy modern tágas termet is szo'gáltatna a hangversenyező, hálózó közönség részére. Az udvar hátulján lpvő kert telkén pedig központi helyzetiénél fogva a legeslegalkalmasabb helye volna a napi piacnak.

Természetest n jobb volna, ha egy magános úri ember vállalkoznék érré az építkezésre. De ha sajnos ilyen vállalkozó szellem nem akad, építtesse maga a város, ő kisebb percentő hitelt kap úgyis.

íme. bevallom, akaratomon kívül hibába pstem én is. A sok tervdiez én is raktam egyet. Pedig isten bizony, tudom, hogy ez is .csak terv marad.

De hiszem, nem árt , ezek fölött gondolkozni. Tessék elhinni, nem kell ezeknek a terveknek a kiviteléhez sok dolog. Csak egy kis okosság, józanság és ügybuzgóság. No meg egy kis jóakarat is.

Oslan.

X Sürgetés! napló. Tisztelettel kérdezzük az illetékes tényezőket:

1. Mi lesz a Kossuih szoborral ?

2 Mi lesz a Kossuth szülőházára helyezendő emléktáblával?

8. Mi lesz az Ujheiyben tervezett nyilvános kerttel, sétatérrel?

4. Mi lesz az újhelyi járás kiterjesztésének. a közep-begyaljaí községek iilecsatoiásának ügyével ?

5. Mi lesz az ujá lyi polgári fiúiskolával?

6. Mi lesz a tűzjelző állomásokkal,

s lesz-é va'ahára megyei telefonhálózatunk ?

7. Mi lesz a borellenőrzés és borértékesítés ügyével ?

Mi lesz az ellopott árvakasszával

nőikor -ismerjük mega kiderített adatokat ?

X Deák ünnep. Szombat d.e. 10 órakor tartotta meg'a vármegye Deák Ferencz tiszteletére szánt díszközgyűlését. Kevesen voltak a teremben, vidékiek alig jöttek el, vendégek egyáltalában nem voltak. Egy szólgabiró választáson sokkal több a közönség. A karzaton is alig 4—5 szép hölgy volt. A kormánypárti képviselők közül senki sem jelent meg, ami Deák eszméihez való ragaszkodásukat mutatja.

A főispán nagyon szépen, szónoki lendülettel előadott rövid beszéddel nyitotta meg a gyűlést, aztán Dr. Ferenczy Elek mondotta el nagy tudással, meleg tárgyszeretettel, s fi nőm miiérzékkel kidolgozott hatásos ünnepi beszédét, amelyben inkább Deák életének szebbik, ideálisabb szakával, a 30-as és 40-es évekkel foglalkozott, a kiegyezést inkább csak érintette

Érdekes, hogy a végén Deák kiegyezési müvét „minden - jövő nemzedék számára a politikai megélhetés egyetlen szilárd alapjának“ mondotta, ami mindenesetre némi túlzás mert ez a szilárd alap immár se nem alap, se nem szilárd, s pár esztendő múlva híre hamva se lesz.

A tapssal fogadott ünnepi beszéd után a főispán köszönetét mondott a szónoknak s bezárta a gyűlést. Szegény Deák Ferenc megint nyugodtan pihenhet,'mig szilárd müve végkép össze.'ném omlik.

Érdekes, hogy Ferenczy dr. Deák Ferencnek a szólásszabadság mellett való rajongó lelkesedését emelte ki legjobban. Tényleg ezért legjobban ünnepelhetik őt a zempléni szólás- szabadság megfojtói, a klótvír behozok

X Árlejtés a magyeházán. A mostan épülő szép Zemplén vármegyei közkorbázuuk berendezéseinek beszerzése céljából tegnap délelőtt nyilvános- árlejtés volt a megyeháza nagytermében. Sok helybeli és még több vidéki pályázó mutatta be áruját, amivel megbízást akar nyerni a, berendezések szállítására. Az árlejtés alkalmából mi csak arra arra akarjuk kérni az illetékes körökét, hogy lehetőleg újhelyi pályázó- ii ik adják ki u megbízást. Ha előnyösebb is valamivel a vidéki pályázó ajánlata, határozat előtt előbb kérdeztessenek meg a helybeli pályázók, hogy igényeiket mennyiben hajlandók megváltoztatni és ha kicsi a differencia, részesítsék - az újhelyit elsőbbségben. Reméljük, hogy igy lesz ez.

SZÍNHÁZ.

Csütörtök.

Téli bundákba burkolózva élvezte végig a — sajnos — kevés közönség az Öt hónapi pauza után az első szinielőadást.

A Zsábát adták, ezt a káprázatosán kacagtató pompás francia vígjátékot, a jól ismert kitűnő előadásban. Jól esett viszontlátnunk régi ismerőseinket : Konijáthyt akinek a vígjáték i zsánerben ez az egyik legfényesebb szerepe, Odryt, Barthát, Csöbört,, Breznay Annát, 'Bakács Mariskát, akik mind a töltik megszokott szép játékkal gyönyörködtettek.

Iáét uj taggal is megismerkedtünk: Fáy Flórával, aki nagyon szép, és egy kis édeskés modorosságot leszámítva kitünően játszik, s Kelemen h- mával, aki kicsiny szerepében is hatást ért el kellemes, csinos megjelenésével, finom, diszkrét játékával és remek toalettjével.

Péntek. *

Második előadásul uj darabot kaptunk : Rostand egy kedves, nagyon fiatalkori apróságát, a Regényeseket. Úgy tetszik, mikor ezt a darabot

nézzük, mintha pl. Kossuth Lajosnak olvasnék egy ujhely űgyvédko- rabeli védőbeszédél. Apró, szűk • kis keretben érezzük s élvezzük a Cyrano s a még felségesebb Sasfiók szerzőjének csudás, hatalmas lángelméjét,

Ugyanazok a gyönyörű romantikus helyzetek s fordulatok, ugyanaz a tündöklőén költői verselés, az a gyöngéd finomság és hatalmas al kotó s jellemző erő, amely Cyranot olyan korszákalkotó műremekké teszi, amely a Sasfiókban olyan óriási hatással ragadja meg a lelket ugyanaz gyönyörködtet ebben a kis darabban is, amely úgy hat, mintha pl. JMuukácsynak eszébe jutna avval a zseniálitássa!, amelylyel világraszóló nagy müveit alkotta, egy apró kis idill-képet festeni.

A bájos kis apróság .varázsos (hatása lebilincselte a ma már szebb számú közönséget,amely itt-ott szinte áhítattal élvezte e darab finom költői szépségeit, Hiába, az igazi szép mindenütt s minden formában tetszik, s halejárta is magát a romantika, azt is élvezni tudjuk a XX. század elején is, ha szép,

Takács Mariska, a társulat univerzális zsenije : adta bájosan a darab kedvesen naiv női szerepét, — méltó volt hozzá Czobor Ernő a szintoly naiv fiú szerepében, Makray és Bartha érdekes szerepüket nagyon ügyesen adták, s igen jó volt Odry is a kiegyenlítő, a romantikus képzelgést kiábrándító közvetítő szerepében.

Szombat.

Szombaton Hehzeg Ferencz tiszteletére díszelőadás volt, a mely alkalommal előkelő vendégiinK tiszteletére hires régi életképét, a Gyurko- vics lányokat játszatta el a figyelmes direktor. Az előadás, melyen a főispán társaságában maga a szerző is megjelent, a lehető legjobban sikerült. A zsúfolt ház, különösen a páholyok szép hö!gyközönsége jó- I izü nevetéssel kisérte a szellemes darab bőven kínálkozó élceít, felvonások után pedig lelkesen ünnepelte, Herczeg Ferencet. A hölgyek közül Takács Mariska még temperamentu- mosabba - játszott mint máskor. Igen 1 kedves volt és pajkos pajzánságával meghódított mindenkit.

Fái Flóra már rosszakul érezte ma | gát Katinka "Szerepében, különösen i az első két felvonásban, de később ; ő is nekimelegedett, Palásthy excel- 1 ált, mint mindig, ritka jó Horkai Feri volt. Komjáthy nagyon jó kedvvel játszott, énekét s Fái Flórával •járt táncát meg is ujrázták. A többiek szintén megálltak helyüket. Nagy Gyula kis szerepében is kacagtatott. Czobor igen ügyes Gida, Vági R. pompás karikatúra alak volt. Úgyszólván az a szombati volt a ciklus legjobban sikerü's estéje.

Vasárnap.

Elég szép közönség előtt adtak egy nagyon szellemes, nagyon kacagtató és meglehetősen szemtelen Hennequin féle bohózatot, a Szoba- leányt.

Az uj francia bohózatok megvesz- tegetően mulatságos zsánerének tipikus terméke ez is. Pompásan sajátságos ötletek, szemkápráztatóan ügyes és szellemes bonyodalmak, remekül zseniális, gondolatok tarka és szédületes összevisszaságban kergetik benne egymást. Nem gyengébb, mint akármelyik tucat-bohózat, de nem is kiválóbb. Jól mulat, temérdeket kacag rajta az ember, — a következetlenségeken, képtelenségeken és szemtelenségeken pedig nem jut ideje boszankodni.

Az előadás kifogástalan volt, mint Komjáthy társulatának minden vígjáték élöadása. A cziűiszerepbeu remekelt az egyre fejlődő Takács Mariska. Pompásan adta a kokot szerepét, aki a hűtlenné vált kedvese házához beá.l szobalánynak, hogy ez soha többet ne csalhassa meg a feleségét. Fái Flóra a feleség szerepében volt nagyon szép és kellemesen játszott. Szép volt és ü^yes Kelemen• Irma is Egy kis szobalányVárosi dolgok.

Mig nagyközség voltunk, ugyancsak pirult a mi csinos városkánk a szégyentől.

Igen rosszul esett neki mikor em-| legetni hallotta, hogy minden valamire való kollegája hires valamiről. Kassa hírnevét a sódar alapította I meg, Miskolcz a kocsonyával dicse-1 k ed hetik, Szegedet a veres paprikáról ismeri mindenki, Debrecent aj kolbász segítette hírnévre, csak l j ; hely nem volt semmiről sem hires

Mikor aztán Ujhely nagyközség rendezett tanácsú várossá változtatta nevét, megszűnt a szégyenpir oka. Az ujjávedlést kisérő cécó, a régit megváltoztatni akaró hiú vágy, az újat megszerettetni óhajtó re- j formtürekvések meghozták a rendezett tanácsú város kriszklindijét: a terveket.

S azóta az iskolás gyerekek is igy tanulták a földrajzban: Sátoraljaújhely, a Ronyva partján, a tervek hires városa.

Csak úgy dűltek a derék tanács fejéből a derék tervék. De csak dűltek, dűlőre “sóhse jutottak.

Nem mondjuk, olyik terv testet is öltött. De mingyárt hozzátehetjük, hogy bizony a polgármesternek se sikerült a legtöbb dolga úgy, a hogy 'kellett volna, vagy ahogyan talán a polgármester is szerette volna.

Nem akarunk ismétlésekbe bo- csájtkozni! Sokszor konstatáltuk már, hogy. a város mennyi pénzt fojtott haszontalanságokba és mily keztyüs kézzel nyúlt olyan tervek -kivi eléhez, miknél a befektetett szummát j meg felelő haszon is ellensúlyozta volna.

Annyi balszerencse és oly so j viszály után jól esett hallanunk végre a legutolsó képviselőtestületi J ülésen, hogy a régen vajúdó) viz j vezeték és telefonhálózat ügye mily nagy lépest ugrott éJőre.

De örömünkre mihamar árnyat j vet az a sok mizerábilis állapot, mely hiába vár elintézésre

Tűzrendészetünk égbekiáltóan bot-1 rányos. Tűzoltóságunk szervezete (?) j