Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-10-03 / 77. szám
Hatodik év 77. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szombat, október 3. POLITIKAI ÚJSÁG. V” ___LgHffgJ_— .. ..........'......■...-L-L!IJJ Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem ailunk. Szerkesztőség: Vekerle-Dr 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban köaltlnk. Van szerencsém a sátoraljaújhelyi választókerület szabadelvű párti választói becses figyelmét felhívni arra, hogy a párt-értekezlet folyó hó 4-én délután 3 órakor lesz a Magyar Király szálloda éttermében megtartva. A nemzeti ügy érdekében mentól nagyobb érdeklődést és megjelenést kérek. Dr. Thuránszky Zoltán. Ujhelyt leszavazták. Mint már annyi sokszor, most ii leszavazta Zemplénvármegye Sátoraljaújhely érdekét Elvetették Ujhely kérvényét, s kimondották, hogy felállítják a pataki szolgabi róságot. Bizonyos, hogy a szolgabiró- ságot nyomon fogja követni a pataki járásbíróság, telekkönyv és adóhivatal. S Ujhely még ezt a kis alsó vidéket is elveszíti, forgalma még kisebb lesz. Milyen hatalmas lendületet adott volna Ujhely fejődésének, ha hozzácsatolják a középső Hegyalja községeit, Tolcsvát, Liszkát, Erdőhorvátit, Bodrogolaszit stb. Ezek * a községek is kérve kérték azt S akkor Ujhely közigazgatási, s igazságszolgáltatási, s ez által forgalmi központjává lett volna a közép Hegy alj a gazdag vidékének. Aki szétnéz a térképen, aki látja, hogy mindenütt azok a városok emelkednek, amelyeknek rmgy környékük, nagy perifériájuk, nagy kerületük van, mert a környék táplálja a várost, az emeli forgal-; mát, iparát, kereskede’mét, — az tudja méltányolni, hogy milyen előnyére lett volna Ujhelynek ez a hozzácsatolás, és milyen nagy érvágás lesz most a pataki járás elszakitása. Érzékenyen meg fogja azt érezni minden iparos, minden kereskedő. Így bánik Ujhelylyel a vármegye. A járásának a felét elszakítja tőle. Már építik az utat, a mely Bereckit, Vajdácskát erőszakkal Patakhoz fogja csatolni. Ujhely mindenütt károsodik. Ujhelynek 17000 lakosát 8 bizottsági tag képviseli a megyegyűlésen, Patak 8000 lakosát 12, Pet- sze ez igazság. Dókus Gyula alispán úr helyesnek találja, aminthogy helyesnek találja a pataki I járás elszakitását is. Pedig bizony nem érdemli Ujhely a Dókusok- tól ezt a mostoha bánásmódot De hát Dókus Gyula akarja, Meczner Gyula akarja, s ki mer i ellene szegülni annak, amit Dokus és Meczner akar ? Micsoda szánalmas látvány volt, Imikor felvonúltak lassacskán szavazni Ujhely mellett az újhelyi ‘kormánypárt szabadabban gon- dolkozó emberei, le is ültek szavazásra készen, de aztán a főis- páni titkár úr és Juhász Jenő úr szelíd kapacitálására egymásután elpárologtak, kisurrantak a teremből. Megijedtek, elrepült a bátorságuk, feláldozták inkább az igazságot, városuk érdekét, saját ér-1 deküket, csak hogy a hatalmas klikk ellen ne szavazzanak. Én | szégyeltem magamat helyettük. Azokról az újhelyiekről, akik egyenesen Ujhely ellen szavaztak, nem is szólok. Leltári mamelukok, ak.k nem ösmernek mást, mint a főispán parancsát. Nem érdemes velük foglalkozni. De ők a patakiakkal együtt mindössze 35-en voltak. Hát nincs a városban 36 önálló férii a bizottsági tagok közt. aki eljöjjön, s a főispán és. a Dókus-Meczner nagyhatalom ellenére is állást foglaljon Ujhely igazsága és érdeke mellett? A patakiakat sem kárhoztatom én. Sőt őszinte tisztelettel vagyok az iránt a buzgalom iránt, amely- íyel bejöttek és kitartottak városuk ügye mellett. Ezek férfiak, ezek összetartanak, küzdenek városuk mindnyájukkal közös érdekéért. Mikor őket ilyen erősen együtt láttam, csak annál jobban szégyeltem az újhelyiek közönyösségét és gyávaságát. így aztán győzött Patak. Argumentumot nem tudtak felhozni, csak szavaztak. Patak 9000 ember. Ujhely s a hozzá csatlakozni kívánó községek összesen 30000 ember. Természetes, hogy a harmincezer ember érdekének meg kell hátrálni kilencezer ember érdeke előtt. Ez a zempléni igazság. Pataknak főiskolája van, tehát nekik feltétlenül kell a szol- gab'róság. Mert tudvalevőleg a főiskolák legfontosabb kelléke a szolgabiró, e nélkül nem egzisztálhatnak Ez a zempléni bölcsesség. Tolcsva, Liszka, meg a többi községek összesen tízezer ember. Könyörögnek, hogy csatolják őket Ujhelyhez. Nem, ez a tízezer ember hallgasson. Nekik nincs főiskolájuk Ők hadd kínlódjanak ezután is Tokaj mellett, hadd járjanak szekeren 30 kilométernyire a járásuk székhelyére, mert vasútjuk nincs. Tízezer embernek ezen a baján nem segítünk, mert itt van kilencezer ember, akikből egyezer diák, ezeken kell segíteni, hogy ne kelljen nekik tiz kilóméterre menni vonaton a járási székhelyükig. Ennek a kilencezer embernek hát csinálunk uj járást. Ez a zempléni méltányosság Meg van hát pecsételve Ujhely sorsa, el van vágva az útja a fejlődésének, s le van vágva forgalmának egy jelentékeny tényezője. De hát Ujhely akarta igy Azok az újhelyi bizottsági tagok, azok az újhelyi kereskedők, akik nem jöttek el, akik eljöttek s aztán parancsszóra elpárologtak, s akik eljöttek és Ujhely ellen szavaztak. Ezeknek fogja köszönhetni Ujhely visszamaradását, fejlődésének megakadását. Hiába, volenti non fit injuria. Maguk az újhelyiek akarták igy, legyen nekik az ő akaratuk szerint. Én megtettem kötelességemet, figyelmeztettem a várost a veszélyre, amely fenyegeti, az előnyös helyzetre, amit megteremthet magának. Hogy az újhelyi bizottsági tagokban nagyobb volt a hatalom iránti engedelmesség mameluk ösztöne, mint városuk érdekének s a saját érdeküknek öntudata, arról nem tehetek. Nem csak az országokat, a váT A R G A. Gyászmagyarkák. « Minden változandó, az idő forgatag, Csak a húsos fazék és kormánypárt marad,] Édesded zsongással röpkedik azt körül] Mig a nemzet szemén fájdalom könye ül.] A hazaszeretet, becsület csak pára, Soha sem volt. annak folyósított ára. Három és fél század megtanított rája És az alkotmányhü Habsburg hires háza). Elfog az irigység, ti hajlékony bábok, Mikor egymás ellen versenyt licitáltok Rangra és javakra, ez szivetek vágya Mit bánjátok ti azt, ha pof is az ára. De talán nem is pof, az osztrák csókja volt] Ott pirul arcunkon hevétől még a folt Mily kedves hitvestárs, férjét nyaljafalja,] Hogy igy meghódítva, könnyebben megcsalja.] Ég a sebed ugye, én édes nemzetem, Sebaj doctor Kühen, meggyógyít kegyesen,] Jő és hoz rá gyógyírt, de e gyógyír méreg] Gyászfátyolt is hozott hozzá szemfedélnek. De ez a kormánypárt nem a nemzet vére,] Sárga-fekete víz folyik az erébe, Olyan, mint a vizsla, bár mint titödvered, Ha megsimogatod, fark-csóvái hizeleg Szállj le, szállj le közénk Rákóczi szelleme! Vezesd e nemzetet dicső győzelemre. Dördülj meg oh nagy ég, cikkázon villáma, S sújtsd le menyköveid e gyász magyarkákra. Szemere Emii Már menydörög. Beborult az ég körültünk! Még villám sem világit, Tapogatunk, de nem megyünk, Furcsa, hogy mi történt itt. Fáklyát gyújtott az ellenzék, Hogy lássunk a sötétbe, Megláttuk a szörny lényeket A nemzet elseprésre ! De a dicső Kormány pártja Nem lát semmit . . . nem akar. Álláspontja a fazeka, Mit a végsőkig vakar. Szegény nemzet! mi lesz veled? Ilyen többség! . . . megölöd, Nézzétek a sötét eget! A nemzet immár dörög ! Védekezés mindenfelé, Jogot véd minden megye ! Isten és az igazságé Lesz a haza győzelme ! Ha! . . . Mielőtt keletre mennék Pár szót bevezetésül, Mert a többi jön, ha jövök S majd ezzel itt egyesül, Ha a török, magyar nemzet, Mint atyafi élt volna ! Európát, félvilágot Meghódítottuk volna! Küzdtünk századokon által Irtva egymást halálra. Százezrek hulltak közülünk! Haszon nélkül potyára. Most az egyik beteg ember, A másik? nem tudom mi! Piszkálnak az orrunk alatt, Azt szépen el kell tűrni. Mit a török nem volt képes, Mátyás megtette aztat! Bécset uralta holtáig S a fél világ reszkette! Ha mi együtt harcoltunk vón, Minő volna a térkép ? Európa államait Nem tudom, hogy tüntetné! No de máskép volt meg irva! Egymást irtánk halálra, Négy százados nagy rabigát Kaptunk a hon nyakára. Szegény török, téged tépnek És osztanak szanaszét! Bár ma is hős nemzet vagy te, Közted van a halál vész ! De hiába a szerencse Kerekei forgandók, Téged tépnek össze-vissza, Mi nem kapunk magyar szót! De fordulhat még a koczka, Amit nem mi veténk el! Mi csak nyerhetünk belőle, Mert súlyúnk nyerőt lök fel! ____________Halassy Szerenc«. Lapunk 6 oldal.
