Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-10-03 / 77. szám
(77.) szám 2. FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat, október 3. rosokat is lakóik szabad, független gondolkozása és cselekvése teheti naggyá, s lakóik szolgalel- küsége sodorhatja a hanyatlás lejtőjére. És amelyik város nem ( akarja az érdekeit védeni, nem akar emelkedni és fejlődni, az nem is érdemli meg, hogy emelkedjék és fejlődjék. b. b. Az árvakassza. Az árvakassza vizsgálatának egy része készen van már, még pedig az 1882—j 1889. terjedő 7 évről. 150 ivet j tesz ki a vizsgálatok jelentése, aj mit be kellett volna most mutatni a megyegyűlésnek, mert hiszen az illetékes első sorban ennek a megismerésére, de id. Mecz \ ner Gyula bizottsági elnök nem akart ebbe beleegyezni. Pedig kár így titkolódzni, mert a megye közönségének joga van megtudni, hogy mennyit loptak el tőle. Jelentékeny az ellopott összeg, ez alatt a hét év alatt is kitesz mintegy 120 ezer koronát, úgy, hogy kamataival együtt fel fog. menni tisztán erről a hét évről a j megtérítendő ö-szeg csaknem 300 ezer koronára. Ha 1889 után is j ilyen mértékben sikkasztottak, akkor 6—700 ezer koronás végösszegre is el lehetünk készülve j Közel 140 sikkasztási tételt állapított meg a vizsgálat, majd mind a legprimitívebb lopások, pl. hogy befizetett valamely adós- tő- j ketörlesztésre pénzt, s nem írták j be a naplóba, vagy felvettek aj bankokban elhelyezett betétekbőlj s nem naplózták el, stb. Az is körülbelül meg van álla- í pitva, hogy kik a bűnösök, de J erről nem referálhatunk, aminthogy ezek az adatok is csak egész véletlenül jutottak tudomásunkra, olyan szörnyű nagy a titkolózás, a viszgálóbiztosokra is teljes hallgatás*- parancsolt a bizottság, úgy, hogy harapófogóval se lehet belőlük kivenni a szót. Pedig ennek igazán semmi értelme és semmi haszna sincs Most fognak hozzá az 1889 tői 1902-ig terjedő időszak vizsgála tához. Rn sz tanácsadók. 'Rósz tanácsadói Vannak a királynak, Önérdek vezeti, Kárt tesznek hazánknak ! Ne hallgass te rájok! Esdve kérlek szépen, Mit megnyersz a vámon Elveszted a réven. Konok faj vesz körül, Nem magyar, ez egy se. Mert ha az von, akkor Neked mást beszélne! Hallgass meg bennünket Mind egyet óhajtunk, Magyar szót adj Hadúr, Ez a kívánságunk. (Ezt követelhetnénk), De mi most csak kérjük, A kiegyezéskor Tettél rája esküt! Ezt add meg mi nekünk, Hálás nép vagyunk mi, Majd ha bajba kerülsz, Ismét megvédünk mi. Kossuth ferencz Sárospatakon. A sárospataki főiskolának, a reformátusok e már majdnem 4 évszázad óta fennálló nagyhírű tanintézetének folyó szeptember hó 20-adikán nagy örömünnepe volt. A Rákócziak iskolája e -napon fogadta vendégül a magyar szabadság halhatatlan apostolának, Kossuth Lajosnak fiát, az országos 48-as és függetlenségi pártnak nagyérdemű elnökét és vezérét, Kossuth Ferenczet. A múlt idők emlékei, a századok alatt fennmaradt hagyományok vonzották őt e régi falak közé, de ide vonzotta a fiúi kegyelet szent érzése is, hogy meglássa azon helyet, „hol az ő cdes atyjának az emberi jogokért s a magyar szabadságért hevülő lelke már ifjúkorában megtermékenyült.“ S e főiskola, mely mindig büszke arra, hogy egykor tanítványai közé sorozhatta a nemzet nagy fiát, Kossuth Lajost, örömmel és lelkesedéssel követett el mindent, hogy kiváló vendégét méltóan, illő tisztelettel és melegséggel fogadhassa s hogy sárospataki tartózkodását minél kellemesebbé és emlékezetesebbe tehesse. Kossuth Ferencz a sátoraljaújhelyi függetlenségi párt zászlószentelési ünnepélyéről szept. 20-án a délután 4 órai gyorsvonattal Lukács Gyula és Molnár Ákos függetlenségi képviselők, Mezei Ernő kiváló publicistánk társaságában és a saujhelyi függetlenségi párt több tagjának kíséretében érkezett Sárospatakra. A vasúti állomáson, hol a sárospataki közönség, a főiskolai tanári kar és a főiskolai tanulóifjúság nagy számban jelent meg, dr. Székely György akad. s közigazgató, továbbá Láczay László az olaszliszkai- és Meczner András a sárospataki függetlenségi párt elnöke fogadta. Dr. Székely György lelkes üdvözlő beszédére Kossuth kijelentette, hogy örömmel jött Sárospatakra, e kiváló tanintézetnek megtekintésére, és e rövid üdvözlő beszéd után a nagyszámú közönség lelkes éljenzése és tapsai között kocsikon indult be a menet a városba, mely ez alkalommal zászlódiszt öltött. A főiskola bejáratánál, előkelő vendégünket Meczner Béla üdvözölte a főiskolai igazgató-tanács nevében, s Kossuth lelkes válasza után az egész közönség az ünnepély színhelyére a főiskolai imaterembe sietett, mely Kossuth Lajos arczképével és megkoszorúzott szobrával volt fel-' diszitve. Az imateremben együtt láttuk a nagyszámú hölgyközönséget, a főiskola összes tanári karát és egész tanulóifjúságát, s mindjárt annak bejáratánál helyezkedett el a komáromi függetlenségi párt magyar ruhába öltözött három képviselője a Kossuth Lajos arcképével ékesített zászlójával. A főiskolai énekkar szépen sikerült hazafias éneke után dr. Székely György akad. és közigazgaíó emelt szót. Mint a tanári kar képviselője, meleg hangon, lelkesedéstől áthatott beszédben üdvözölte Kossuth Ferenczet, úgy is, mint a nemzet nagy apostolának fiát, úgy is, mint politikai életünk kiváló vezéralakját és a magyar nemzeti eszmékért, az igaz sza- badelvüségért küzdő férfiút, ki amily lelkesen fárad a nemzet jövőjéért éppoly kegyelettel őrzi szivében a múltnak émlékét is. Rámutatott a főiskola alapelvét képező szabad kutatói, a protestáns sza- badelvüség szellemére, visszaidézte a közönség emlékezetébe azon napokat, midőn Kossuth Lajos e főiskola növendéke volt, midőn mint hires Kövy tanítványa részt vett az ifjúság akkor is mozgalmas életében. Ismertetve a Pánczélvármegye és Nándor- vármegye név alatt fennállott ifjúsági egyesületeket, beszédét ama lelkes ígérettel végezte, hogy e főiskola a jövőben is ápolója lesz a honszeretetnek, a szabad eszméknek és hű őre a múltak traditióinak. Kossuth Ferencz a közönség lelkes éljenzése és ovátiója mellett kezdte beszédét. Szivének régi vágya volt — úgymond — hogy eljöhessen a a sárospataki főiskola falai közé, hogy megláthassa és megismerhesse a Peré- nyiek, Lorántfyak és Rákóczyak e fejedelmi alapítók nagyhírű ősi tanintézetetek s azt a szabad szellemet, mely a felvilágosodást, a nemzeti kultúrát a tiszta hazafiságát hinti szét az országban. De e látogatásában egy kegyeietes szempont is vezette. A sárospataki főiskola tanári kara és tanuló ifjúsága évekkel ezelőtt egy díszes üdvözlő albumot küldött az ő édes atyjának, Kossuth Lajosnak, midőn ö még Baracconában töltötte a száműzetés és hontalanság keserű éveit. Ez üdvözlő iratra a főiskola tanári kara a választ nem kapta meg. Bizonyosan tudja, hogy az ő édes atyja, ki vele legmeghittebb dolgait is közölni szokta, ez üdvözlő iratot nem hagyta válasz nélkül. Hogy e válasz miért nem érkezett meg, az iránt nem tud felvilágosítást adni, de az oka valószínűleg a postai vagy kézbesítési akadályokban rejlett. De ami nem érkezett meg az ő édes atyjától, a tanári kar és tanulóifjúságnak ez ünnepélyes órában ő fejezi ki köszönetét a múltakért, azért a figyelemért, hogy atyjáról oly tisztelettel és szeretettel emlékeztek meg a száműzetés ideje alatt. E főiskolát mindenkor nagy eszmék és törekvések mozgatták. Azon percztől, midőn Perényi Péter a mohácsi vész után ennek alapját lerakta, e tani 'tézet mindig a hazai tudomány és i uveiodés hatalmas védbásíyája vau, oly férfiakat nevelvén, kik minderten d.szei és büszkeségei voltak a magyar hazának. Tanári karát, tanuló ifjúságát mindig az igaz, a megalkuvást nem ismerő hazafiság, a szabadelvüség, a puritán vallásosság szent érzései hatották át, s tanulóifjúságának ez egyenes, kitartást és munkaszeretettől vezérelt jelleme a jövendőnek záloga és biztositéka. Ezek az ő erényeik, melyek által a szabad eszmék ápolásában annyira kitűnnek, s ezek megőrzésére buzdítja ő is főiskolánk ifjúságát. E főiskola összes tényezői és érdemes tanári kara legyenek meggyőződve arról, hogy a magyar haza és magyar társadalom javáért küzdő férfiak mindig a legnagyobb szeretettel, a legnagyobb elismeréssel fogják támogatni a nagy eszmék előbbrevi- telében és szolgálatában. Amely üdvözlet az ő szivében is visszhangot keitett, s azon kívánattal végzi szavait, hogy az isteni gondviselés őrködjék továbbra is e tanintézet tanári karára és tanulóifjúságára! Percekig tartó taps, éljenzés követte Kossuth Ferencz lelkes szavait úgy éreztük, hogy a Kossuth Lajos fiának jelenléte s remek beszédének hatása alatívisszaszálltunk a régi idők világába, mely annyi dicsőségről beszél. A közönség összeolvadt a haza és szabadságszeretet szent érzésében s főiskolai énekkarunk nagy hatással előadott éneke után, emelkedett ünnepi hangulatban oszlott szét. Az imateremben történt üdvözlet után Kossuth Ferencz kíséretével s a tanári kar tagjaival, a gyűjtemények őreivel a főiskolai museumok megtekintésére indult. Mindenekelőtt a szépészeti és műrégészeti gyűjteményt tekintette meg, hol nagy figyelemmel vizsgálta át a főiskola azon régi anyakönyvét, hol édes atyja Kossuth Lajos van bevezetve, a tabellás könyvet, hol iskolai előmenetele van kitüntetve, s azon levelet, melyet édes atyja 1874-ben november 19-én Kun Pál sárospataki tanárhoz intézett, melyeket a főiskola legbecsesebb ereklyéi között őriz. Érdeklődéssel tekintette meg a muzeum becsesebb darabjait a 48-as idők reli- quiáit, ezek közt atyjának az isaszegi csatából küldött következő hadi tudósítását. „Az osztrák fut, győzelmes seregünk nyomába, ezen embert én küldöm higyjetek.“ Az éremgyüj- teményben Csontos József múzeum- őr szolgált magyarázatokkal és mutatott be egyes kiválón szép érmeket főkép a Rákóczi korra vonatkozók közűi, ezután következett a legdíszesebb és legbecsesebb gyűjteményünknek az 56 ezer kötetre menő könyvtárunknak a felkeresése, hol Szinyei Gerzson nyug. főiskolai könyvtárnok magyarázgatta és mutatta be reliquiainkat, képeinket és könyvtári berendezésünket. E iátogatás után vette kezdetét az ifjúság ünnepe. A Kossuth-utczában — hol egykor Kossuth Lajos lakott — az emléktáblával megjelölt ház előtt nagy közönség gyűlt egybe s lelkes éljenzéssel fogadta a kedves vendégeket. Az ifjúság nevében ott Pósa Péter főiskolai szénior tartott beszédet. Lelkes szavakban üdvözölte Kossuth Ferencet atyjának lakóháza előtt, melyet a főiskola ifjúsága hazafias kegyelete jeléül emléktáblával jelölt meg; jellemezte a sárospataki főiskola ifjúságának a nagy eszmények iránti lelkesedését, s a Kossuth Lajos emléke iránti kegyeletét; s az ifjúság azon szent fogadalmával köszöntsük Kossuthot, hogy az halihatatlan édes atyjának szent eszméihez hű fog maradni mind halálig. Kossuth Ferencz meghatottan mondott köszönetét az ifjúságnak e szives fogadtatásért, elismerését fejezi ki, hogy a nemes hazafias lelkesedés mely az ifjúságot minden lépésében vezette, a most tett ígérete szerint a jövőben sem fogja elhagyni, visszatekint a múlt időkre, midőn atyja e házban lakott, s ő is mint egyszerű tanuló végezte a főiskolában tanulmányait. A kötelességteljesités, a munkaszeretet, a szabadság kiolthatlan lángja, ez lobogott az ő szivében, s ez eszmék szolgálata legyen az ifjúság vezérelve és a Kossuth Lajos pályája lebegjen mindig az ő szemeik előtt. — Ezt úgy a közönség és a tanulóifjúság meg megújuló tapsai között oszlott szét a közönség a Kossuth Ferencz éltetésével és a Kossuth nóta hangjai mellett indult a menet a főiskolai kertbe a tornacsarnok elé, hol a sárospataki függetlenségi párt remekül sikerült ünnepélye folyt le, melyet a főiskolai tornacsarnokban bankett követett. Emelkedett és lelkes hazafias hangulat uralkodott itt is. Szebbnél-szebb felköszöntők hangzottak el, melyek közzül Kossuth Ferencz politikai enunciatióit kell kiemelnünk, amelyek mindenkit magukkal ragadtak. (Ezek leirását a jövő számunkban hozzuk.) Kossuth Ferencz vasárnap, szept. 21-én távozott el Sárospatakról. Reflexiók a megyegyülésröl. Sátoraljaújhely, 1903. őszhó 1-én, {ME.) Vármegyénk tegnapélőtt kezdett közgyűlését ma déli 12 14 órakor fejeztük be. Az első nap igen szépen folyt le, mert Láczay László függetlenségi pártunk egyik vidéki elnöke tapintatos valódi politikus beszédével, amelyben kifejté, miszerint politikai helyzetünk immár odafejlődött, hogy a kibontakozást keresni most már nem lehet a függetlenségi vagy bármely egyes párt feladata, de az egész nemzeti alkotmányunk, nemzeti létünk úgy van megtámadva, hogy azt valamennyi pártnak és árnyalatnak, egyszóval az egész nemzetnek egyesült erővel kell megvédenie, a kezdeményezés pedig ily esetben csak az országgyűlésen többségben levő pártot illeti, várjuk meg tehát annak kezdeményezését, amely ha jó lesz, mi szívesen követjük vezetésöket, mint közkatonák — és felkéri dr. Búza Barna biz. tagot, hogy ide vonatkozó indítványait vonja vissza, a mit ő készségesen meg is tett. Nem tudom, miként fogták ezt fel a tulIV* Műkedvelők részére Lővy Adolf könyv- és papirkereskedésében.
