Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-09-26 / 75. szám

75. szám. (2) FELSŐ MAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat, szeptember 26. cTelfíivás. Államunk 130 szabadelvű-párti választókerületének vál '.sztókö- zönsége határozatot hozott és egyöntetű állást foglalt katonai nemzeti követelményeink mellett s az 1867 évi XII. t:-czikk vég­rehajtása s érvényre juttatása mellett. Kívánatos, hogy a s.-a.-újhelyi választókerület szabadelvűpártjá­nak közönsége tétlenségéből fel­ébredve a ténykedés terére lép­jen, hazafiságának kifejezést ad­jon s akaratát s magyar érzüle­tének a nemzeti követelmények egészbeni elfogadása általi meg- nyilatkoztatását illő helyekre jut­tassa. E czélból alulírott szabadelvű- párti választók felhívjuk a sauj- helyi képviselő választókerületi választó polgártársainkat, szíves­kedjenek a nemzeti követelmé­nyek mellett elfoglalandó állás, illetve a debreczeni szabadelvű­párt átiratában megállapított elvi í kérdések megbeszélése és esetle­ges elfogadása iránt s a további lépések megállapítása iránt a fo­lyó év október hó 4-én d. u. 3 órakor S.-A.-Ujhelyben a Ma­gyar Király szálló éttermében tartandó értekezleten megjelenni. Hazafias üdvözlettel: Dr. Thu- ránszky Zoltán, Dr. Kovaliczky Elek kir. közjegyző, Kincsessy Péter, Fleiszner Frigyes, Szől- lősy Arthur, Varjú Lőrincz, Haas Adolf, Zinner Adolf. fi zászlószentelés. Még egyre lelkünk előtt rajza­nak a szombati és vasárnapi ün­nepek szebbnél szebb jelenetei, még egyre érezzük a lelkesedés! és az örömöt, ami az eszmék ün­nepére kivonult tengernyi közön­ség láttára szivünket megtöltötte. Nem is lehet azt elfelejteni, emlékezni fogunk hatalmas be­nyomásaira mindig. Voltak már ünnepek, amelye ken fény, pompa, disz több volt, mint a mienken voltak, amelyekr nek parádésabb, elegánsabb volt a közönsége, de népesebb, lel­kesebb, igazibb ünnep alig volt még Zemplénvármegyében. Nem volt itt csillogó, fényes, külső pompa, nem voltak drága kövektől ragyogó díszruhák, de volt ezernyi ezer ember, s min­den ember szive telistele rajongó lelkesedével, önzetlen hazaszere­tettel. És bizony-bizony nincs ér­tékesebb drágakő, nincs fensége­sebb ünnepi pompa, mint az em­berek ezreinek egy magasztos érzésben együtt dobbanó szive. Fényes, meleg napsugár ra­gyogta be mind a két napon a szép ünnepet. Ez mutatja, hogy velünk van, nekünk kedvez az isten is. S ha isten velünk, ki ellenünk ? Büszkén mondhatjuk, hogy ez a két nap Kossuth Lajos feltá­madásának ünnepe volt Zemp­lénben. Feltámadt és győzni fog! AC. Csak halvány visszfénye lehet leírásunk az ünnepi ragyogásnak, gyenge visszhangja az ünnepi zajnak. Látni, hallani kellett azt, leírni nem lehet. • Az érkezés, Pénteken este ijesztő hirek jártak már a városban. Azt beszélték, hogy a chlopy-i hadiparancs folytán be­állott bonyodalmak miatt Kossuth Ferencz nem hagyhatja el a fővá­rost, nem jön Ujhelybe, Képzelhető, milyen szomorú meg­döbbenéssel fogadta ezt a híreszte­lést a közönség. Hála istennek nem volt igaz. Annyi hatása volt a közbejött szenzációknak, hogy kevesebb or­szággyűlési képviselő kisérte Kos­suthot, mint amennyi jelentkezett. Nem akartak eljönni a fővárosból ilyen mozgalmas időben. De igy, is igen szép számmal jöt­tek ismert nevű derék képviselőink. Együtt érkeztek Kossuthtal: Lukács Gyula, Rákosi Viktor. Egri Béla, Szatmári Mór, Kálosi József. Este jött meg Molnár Ákos. Láczay László és Búza Barna Miskolczig elébe utaztak az érkező vendégeknek. A szerencsi állomáson már nagy közönség várta, s zajosan éljenezte Kossuthot. Liszka-Tolcsván, Sáros­patakon szintén nagyon sokan vol­tak az állomáson, s lelkesen tüntet­tek. Az újhelyi állomás perronján Mecz- ner Béla és dr. Schön Vilmos, a házigazdák üdvözölték Kossuthot, kérve, hogy érezze magát itthon eb­ben a városban, amely olyan sokáig volt lakóhelye édes apjának. Azután a hölgyek nevében dr. Fricá Lajosné köszöntötte rövid szép beszéddel és átnyújtotta a hölgybizottság remek virágcsokrát. Kossuth mind a két üdvözlésre szívélyesen válaszolt, örö­mét fejezve ki, nogy valahára meg­láthatja édes atyja szülőmegyéjének székvárosát. A perron is zsúfolva volt már za­josan éljenző közönséggel. De azt a látványt, amit az állomás előtti tér nyújtott, sose felejti el, aki gyö­nyörködhetett benne. ‘ Amilyen óriási nagy ez a tér, any- nyira zsúfolva volt közönséggel, a férfiak mind fekete ruhában, s a fe­kete szin egyformaságát kedvesen tarkította a hölgyek sokféle öltözete. A tér végén pedig, a városba ve­zető utón állott szép rendben a száz­ötven egyformán öltözött paraszt lovasból álló bandérium. ídekint Pekáry Gyula elnök a füg- getienségi kör tagjainak nagy tábora élén üdvözölte Kossuthot lendületesén előadott szép beszédben, köszönve neki, hogy világosságot hoz megjele­nésével az itt uralkodó sötétségbe. Kossuth remekül válaszolt, elmondva, hogy csak egy világosságot ismer, amely minden sötétséget eloszlat: a hazaszeretet világosságát. Ezt hozta ő magával Ujhelybe is. Fried Lajos köszöntötte még a tőle már megszokott ékesszólásssal a vendégképviselőket, aztán megin­dult a hatalmas menetbe a városba. Elől a bandérium, ifj. Horváth Jó­zsef háznagy és utána Szombathy Károly vezetése alatt, azután a hosz- szu kocsisor (mintegy másféiszáz kocsi.) A bandérium lobogós fehér ingbe- gatyába öltözött piros dolmányos, árvalányhajas legényei, elől a disz- magyarba öltözött háznagygyal, re­mekül festettek. Utána a négyes és kettős fogatok hosszú sora, azután a hatalmas nagy gyalogközönség, így vonult végig az impozáns me­net a szépen fellobogózott főutcán, a járdákat ellepő közönség sorfala közt egész Meczncr Béla Kazinczy- utcai lakásáig, éljenezve folyton Kos­suth Ferenczet s a vendégeket. Az ablakok is végig az utcán telve vol­tak kendőket lobogtató hölgyekkel, színdus keretéül a szép menetnek. Sok zászló is volt a menetben, köztük legérdekesebb a komáromi füg­getlenségi kör nemzetiszinü díszzász­lója. A komáromi háromtagú küldött­ség is mindenütt kellemes benyomást keltett érdekes, ezüstgombéi ma­gyar öltözetükben. Az ebéd. A bevonulás után szállásunkra tér­tek a vendégek, majd 2 órakor a függetlenségi kör nyári helyiségébe gyűltek ebédre. Ez az ebéd csak szükkörünek, 25—30 terítékűnek volt tervezve, de bizony 100 teritékü lett belőle, olyan nagy " volt az érdeklődés és olyan sokan jöttek vidékről. Beszédek itt nem voltak prog- raminba véve, de a hangulat mégis megszólaltatta az embereket. Dr. Zsindely István állott fel, s felko- szöntötte Kossuth Ferenczet. Kossuth hatalmas tapsoktól kisért igen nagy hatású beszédben köszönte rneg az üdvözlést. Elmondta, hogy ő édes atyjától örökölt hivatását tel­jesíti, mikor városról-városra járva hirdeti a haza- és szabadságszeretet igéit. Legnagyobb öröme s jutalma az, hogy mindenütt lelkesedéssel fo­gadják, mert tudja, hogy ezt a lel­kesedést az általa képviselt eszmék szeretete támasztja. Lelkesedjen is ezekért a magyar nép, mert csak ezektől remélheti szabadulását, bol­dogulását. — Ő hirdetni, terjeszteni fogja mindig az eszmét. Nem viszi az országot a kockáztatás vesze­delmébe, de azt sem fogja engedni soha, hogy kiragadják a kezéből s eltiporják, összetépjék édesapja lobo­góját. Borsib n. Az idő rövidsége nem engedett több beszédet. Indülni kellett Borsiba. Pontban 3 órakor megindult a me­net, ugyanazon rendben, mint a be­vonulásnál, ki Borsiba. A kis állo­másnál, csatlakoztak a Kassáról ér­kező budapesti egyetemi hallgatók mintegy 20-an. Az ócska, düledező borsii kastély előtt Kossuthot s a társaságot Borsi község bírája, Matisz János derék elvtársunk üdvözölte talm esett be­széddel. Azután a sárospataki ifjúsági érék- kar énekelte el remek szépen a Rá­kóczi nótát. Majd Kossuth Ferenc mondott áhítattal hallgatott, magas szárnyalásé ünnepi beszédet. A négyszázéves nagy tragédiának — mondta — a melyet Mohács óta átélt a magyar, egyik legragyogóbb és legszomorűbb felvonása az, amely ebben az ódon kastélyban kezdődött. Összehason- j Htja Rákóczi Ferenc sorsát dicső édes atyjáéval. Olyan egyforma mind a keltő, mintha az egyik a másiknak csak ismétlése volna, mintha csak Rákóczi lelke támadt volna uj életre Kossuth Lajosban. Mind a ketten egyazon magyar függetlenségért küz­döttek, mind a kettőt leverte az oszt­rák, de egyik se hódolt meg, szám­kivetés rideg magányában halt meg mind a kettő. De Kossuth Lajoshoz mégis mintha irgalmasabb lett volna a sors: ő legalább holtan hazajött a földbe, amelyért életét áldozta, sírja örök oltára lett a hazaszeretetnek. Rákóczi porai most is idegen föld­ben feküsznek, messze hazájától, s örök gyalázatára hazájának. A nem­zet becsülete követeli, hogy haza­hozzuk Rákóczi hamvait. A lelkes tapssal és éljenzéssel fo­gadott beszéd után Farkas egyetemi hailgató játszotta el tárogatón meg­ható szépen a Rákóczi-nótát, majd dr. Fried Lajos óriási hatással gyö­nyörű fohászt mondotta el. Fried után ismét a sárospataki énekkar gyönyörködtette a társasá­got Rákóczi búcsújának pompás elő­adásával, azután Gulyás József egye­temi kör-elnök szavalta el nagyon szé­pen saját költeményét. Utána , újra tárogató következett, Varró Árpád sárospataki joghallgató játszott gyö­nyörűen kuruc nótákat s végül Matisz János biró köszönte meg a vendégeknek egyszerű szavakban megjelenésüket. Azután szép rendben vonúlt vissza a menet Ujhelybe. A diszgyülés. Este 6 órakor kezdődhetett a füg­getlenségi kör díszközgyűlése a szé­pen kivilágított, s Kossuth Lajos szob­rával díszített városi színházban. A páholyokat díszes hölgyközön­ség, a karzatot az ifjúság foglalta el, a nézőtéri zsúfolásig megtelt a kör tagjaival s érdeklődő közönséggel, a színpadon pedig emelvény volt az elnökség s a vendégek számára. A díszközgyűlést Matolai Etele díszelnök nagyon szép bevezető be­széddel: nyitotta meg. Indítványára küldöttség ment Kossuth Perencért dr. Schön Vilmosnál levő szállására. A képviselők társaságában érkező Kossuth Ferencet Pekáry Gyula elnök üdvözölte, a következő szép be­széddel : Pekáry elnök beszéde. Országos vezérünk és Körünknek mélyen tisztelt diszelnöke! Régi vágyunk beteljesült az által, hogy elértük azt a megtisztelő sze­rencsét,hogy Nagyságodat körünkben fogadhatjuk. Vártuk az alkalmat, hogy köszö- netünket mondva hálánkat fejezhes­sük ki azért, hogy Körünknek disz- elnökségét elfogadni szives valál. Az alkalom ime megjött. Zászló- szentelési s avatási ünnepünk — a melynek fényét védnökséged emeli — körünkbe hozott. — Légy közöttünk üdvözölve! Mélyen tisztelt vezérünk! Midőn a függetlenségi eszmék és elvek meg­valósítására az országos független­ségi és 48-as párt programmja alap­ján pártkörünket megalakítottuk, nagy szükségünk volt nevednek országos tekintélyét, egyéniségednek tiszteletre méltó és pártkiilömbség nélkül min­denki által megbecsült — súlyát — igénybe venni, mert a legközelebbi általános képviselőválasztások alkal­mával itt e városunkban rögtönözve I megnyilatkozott függetlenségi érzel­mek oly váratlanul jöttek és oly nagy erővel jelentkeztek, hogy a megle­pett politikai ellenfeleink — tévesen-e vagy szándékosan ? — tiszta és egye­dül a függetlenségi elvek megvalósí­tására irányult törekvésünk és küz­delmünkbe mindenféle álirányzatokat magyaráztak bele és meggyanúsítot­tak avval, miszerint nem tisztán a füg­getlenségi és 48-as párt programmját követjük. Mivel dokumentálhattuk volna te­hát legeklatánsabban politikai törek­véseink tisztaságát, mint ama tényünk- kel, miszerint téged, mint az orszá­gos függetlenségi és 48-as párt ve­zérét, nagy lelkesedéssel diszelnök- nek választottunk meg és midőn ez­zel szivünk sugallatát követtük: egy­szersmind nagy neved és nagy tekin­télyed kapcsán dokumentáltuk az orsz. függetlenségi és 48-as párttal való szolidaritást, kimutatva azt is, hogy a mi körünk is egy szerény tagja az orsz. függ. és 48-as pártnak, amely­nek és igy nekünk is te vagy a ve­zére. — Nevednek égise alatt Függ. Körünk beléletén zavarólag ható tá­madásokat sikerült értékűkre szállí­tani, — mert te velünk valál, és aki téged követ, annak minden mellék­tekintet nélkül, csak egy szent ezéi lebeghet szeme előtt: „a független Magyarország, annak összes attribútu­mával.“ Azt akarjuk neked maradandó mó­don meghálálni, hogy zsenge ko­runkban támogatónk valál és szolgál­jon neked is elégtételül függetlenségi körünk nevében tett az a kijelenté­sem, hogy méltó katonáid vagyunk és II. Rákóczi Ferencz és Kossuth Lajos szülővármegyéjében itt a nyelv­határon derekasan teljesítjük a fő­vezérleted alatt levő országos füg­getlenségi és 48-as táborunk előőrsi szolgálatát. Sőt dicsekvés nélkül el­mondhatjuk, hogy tevékenységünket saját körünkön kívül is kiterjesztjük, innen kapta az impulzust a várme­gyei függetlenségi párt szervezete, innen van az ébren tartva és nagy­részt táplálva. Az Isten sokáig éltesse Kossuth Ferenczet e Függetlenségi Kör ja­vára és üdvére! Most pedig tisztelettel kérem Nagy­ságodat, méltóztassék, mint diszel- nök e diszülést tovább vezetni és midőn az elnökséget átadom, egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom