Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-09-26 / 75. szám

FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP

Szombat, szeptember 26.

75. szám (3)

szersmind jelentem, hogy a disz-be- széd elmondásával Némethy Bertalan kör-tag van megbizva. Egyebekben bölcs belátása szerint méltóztassék az ülést vezetni.

Kossuth Ferencz a díszhelyet elfoglalván, a kitűnő alkalmi dalárda Szalay Béla karnagy vezetése alatt a Szózat-ot énekelte és azután következett Némethy Bertalan hatalmas szónoki erővel, rendkívül nagy hatással előadott, mély értékű, remek beszéde.

Ezt az emlékezetesen szép beszédet itt közöljük:

Némethy Bertái n beszéde: „Oh mi érezzük a körülfolyó léget, Mint emel, mint éleszt és ragad magával!“ de magasztos érzésektől túláradó szivünket mindenek fölött feléd ragadja, oh Mindenható, hogy népeket teremtő és népeket veszejtő hatalmasságod előtt hálálkodjunk minden roszért, melylyel ezer esztendő viszontagságai közt, a szerető atya szigorával, helytelen ösvényről az igaz útra térítéd sokat szenvedett nemzetünket, és hálálkodjunk mindazon jóért, melyben — ha önmagát el nem hagyá — segítőn részesíted.

Hála és dicsőség néked, egyedek és nemzetek csalhatatlan orvosa, ki időnként, a legnagyobb szükség napjaiban, annyiszor megpróbált nemzetünk betegségét, a visszavonást — e morbus hungaricust — ir- galmasan gyógyítod, s a meggyengült nemzettestnek az egyetértés üdítő erejét kölcsönződ.

Téged szólítunk, Gondviselőnk, ki mindenkor küldöttéi e véráztatta földre férfiakat, kiknek adtál ihletet, képességet és hatalmat elvégezni felettünk a te gondviselésed alkotó és fentartó munkáját.

Szabadság Istene, téged szólítunk, ki szabadnak teremtéd az embert, a gondolatot és a szót — s adtad a szolgaságnak sorvasztó, a szabadságnak éltető erejét!

Téged szólítunk, Magyarok Istene és kérünk, légy velünk e mai ünnepen. Töltse be szellemed e hajlékot, melyet im’szentélylyé avat a honszerelmi áhitat és oltára lángját magyar lelkek, égő hevülete gyújtotta meg. Légy velünk, mert akinek emlékére füstölög az oltár, leghívebb szolgád, legnagyobb apostolod ő: Kossuth Lajos.

*

Nemzetes Képviselő Urak!

Nagyrabecsiilt Vendégeink!

Tisztelt diszgyiilcs!

Kossuth Lajos születésének 101-ik évfordulóját ünnepeljük szülötte földjén.

Nem kérdem tőletek, édes feleim, hogy midőn eljöttetek ide tömjént hinteni az emlékezet és hazaszeretet oltárára, ünnepi mezt öltött-e a ti lelketek ? mert tudom, hogy kö/.napi köntöse is méltó a megdicsőülthöz.

Beszéljek-e előttetek az ő életéről, tetteiről? Ha tenném, végig kellene mennem egy hosszú század —s nemcsak a magyar nemzet — történetén a mire csábit bár a nagyszerű eseményeken egyre táplálkozó rajongás, de tiltja a helyzet, hogy itt zeni pléniek előtt és akkor tegyem, midőn ennek az ünnepnek lehetőleg minden óráját fáradhatatlan vezéreink honmentő munkája számára kell áldoznunk.

A nagy gyász idején — fojtsátok el könnyeiteket, magyarok — egyik jelesünk ékes szavakba foglalta felőle a Történelem ítéletét :

„Kossuth Lajos helye honunk alkotói közt van; ama honalkotók közt, akik midőn a nemzet önállóságát körülbástyáztak, egyszersmind bevezették e nemzetet a müveit népek eszmekörébe és érzelmi világába, részesévé tették az emberiség nagy haladási munkájának, egyenrangú és tisztelt tagjává a nagy népcsaládnak. A magyarság világtörténelmi hivatása ép úgy, mint nemzeti fejlődése Kossuth Lajos nevében szimbólumot talál. Ez titka a nemzetek

részvételének, ez mértéke a mi

kegyeletünknek és hálánknak.“

Honalkotó — ez az ő méltó neve!

Újjáalakította évtizedeken át kifejtett csodás lángelmével és tetterővel, fentartotta a hontalan száműzetésben is szünetet nem ismert vigasztaló, buzdító tanításaival és megfogja menteni időtlen időkig vál- tozhatatlan szellemével, m.ely az ország szivében millió anya könyétől ázó sírjából kél és áthatja testvérte- len nemzetét.

Benne megtestesült a Nemzeti Géniusz. Védőangyaluuk ringatta a monoki bölcsőt, vezette a tanuló ifjút a Sátorhegy tövében, a pataki kuruczfalak közt és mikor ősi vármegyénk körében közpályára indult. Védőangyalunk emelte szárnyain egyre magasabbra s leikébe költözött, midőn hazánkat ujjáteremtette és népünknek megváltója lett. Benne testesült meg Géniuszunk a dicső 1848 és 49-ben s később, midőn idegen nemzetek és fejedelmek nemcsak hódoltak lánglelke előtt, hanem a száműzött férfiút mellőz hetetlen tényezőül ismerték el a világ sorsa intézésében.

Benne tündökölt a mi Nemtőnk sohasem látott fénynyel és vele költözött el tőlünk, midőn a Hon határait utoljára lépte át.

Nemtőnket azóta sem láttuk viszont, csak gyászruhában, a szentelt fájdalom felejthetetlen napjaiban.

De akkor sem maradt körünkben, — az Égbe sem szállott vissza, mert nem lehet védője olyan nemzetnek, mely önmagát elhagyá.

Kossuth Lajossal az anyaföld mé lyébe szállott, porhüve.yét őrzi a feltámadásig : eszméi diadaláig. Ott ünnepli a holtakkal márcz. 15-ét, szept. 19-ét és ott sir velők október

6-án.

S azóta egyre halljuk szárnya tompa csattogását, a sírok világából inti, vádolja nemzetét:

Kik szabadon éltek-haltak,

Szolgaföldben nem nyughatnak.

Sehol sem érezték ezt meg jobban, mint itt, a szabadság hitének Mekka földjén. S a mai ünnep is a sírból kitörő igazság lélekhóditása.

A szabad és méltán, büszke Angliának egy jeles tudósa írta rólunk: »Magyarhonnak három alapitója volt. Árpád lejedelem, ki hazát szerzett népének, — István király, ki népét az Egvisten hitére térítve, a népet megtartotta a hazának, és Kossuth Lajos, ki a hazának népet és viszont a népnek hazát adott.«

E három világóriás vállaira nehezült a magyar történelem, a magyar globus égboltozata és e vállalton szilárdul nyugodott, inig Kossuth lába alatt az egyetemes nemzeti akarat szolgált talapzatul.

De 36 év előtt e talapzat megingott és véle megingott maga az égboltozat is.

Egyik vége Kossuth vállairól tehetségre — és talán lelkiismeretre is — kisebb gigászok vállaira siklott át és azóta dicső alkotmányunk hanyatlásban, nemzeti létünk csőn kán; bukófélben van. S ha nem akarjuk, hogy égboltozatunk végképp alázuhanjon, az egész nemzetnek kell azt egy-emberként megtámasztania, mert Kossuth Lajost hazánknak nem pótolhatja senki más, csak maga a férfiasán talpra álló, akaratban és elszántságban egyesült nemzet.

Kossuthot nem szavakkal magasztalni, hanem tettekben követni—ha megórti-e ezt minden magyar — attól függ további sorsunk.

Ünnepünk bizonyítja, hogy mi zempléniek és újhelyiek megértettük.

Megértettük, hogy cselekedni kell és hogy a tetterő a szervezettségen alapszik, sa lelkesültség emlékezetes napjaiban ezért hoztuk létre a Függetlenségi Kört.

*

Magunkról szólani — bár különben helyes és célszerű volna — most ismét tiltja a helyzet. Sokat elmellőzve tehát csak azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy ez a kör Kossuth szellemében született, ebben a szellemben él és működik s kizárólag ebből a szellemből fog ezentúl is táplálkozni.

A körünkbe kebelezett újhelyi polgárság ennek a zálogát kívánta az által is nyújtani, hogy körszervezetünk lét: ejöttekor legelső elhatározásával Kossuth Lajos fiát, a függetlenségi eszme öröklött hivatásu vezérharcosát, első diszelnökéül választotta és kérte meg, és sovárogva várta azt a szerencsés napot, melyen ezt az elhatározását diszelnö- kének illő módon átnyújthassa.

A Mindenható különös kegyének tekintjük mi, újhelyi polgárok, hogy ezt az óhajtva várt napot ily szép és lélekemelő keretben adta meg nekünk ; hogy hódolva az Atya —- a Múlt —^ dicsőséges emlékezetének, ünnepelhetjük a Fiút — a Jelen nagy férfíát és mindkettőjük nevét és szellemét segítségül bírva harcolhatunk felavatandó lobogónk alatt a jobb Jövőért.

Boldogság sugárzik mindenek arcáról, mert szívből fakadt, igaz minden szava annak az Írásnak, mely a mi frigykötésünket tartalmazza • következők szerint; (Olvassa a díszoklevél szövegét.)

„Mi alulírottak ezennel tudtára adjuk mindenkinek, akit illet, hogy folyó 1901 -ik esztendőben, az országgyűlési követválasztás évében Rákóczi Ferencz és Kossuth Lajos szülőmegyéjében és főképp ennek szivében, Sátoraljaújhely városában — melyet halhatatlan emlékű Kos- suth-apánk második szülővárosának nevezett — feltámadott az évek óta halottnak vélt függetlenségi elv. Az 1848-as szabadságeszméket az elvrokonok nagy tömege csendesen ápolta és őrizte keble bense- jében, miglen a Mindenható megadta a kedvező időt, hogy életre és tettre serkenjenek.

A Haza válságos helyzetében a nehéz feladatok napjaiban egymásra találtunk, egymásra ismertünk ; és szivek, melyek a Szabadság, Egyenlőség és 'Testvériség-ért őszintén dobognak, egymásba olvadtak; a kezek, melyek a szent elvek diadaláért dolgozni készek, együvé tapadtak.

S akik igy testvériesültünk, hála a Nemzeti Szabadság Nemtőjének, immár egy tábort alkotunk, lelkes tábort, mely jeléül annak, hogy nem szalmaláng — ez ősi átok — hanem komoly és tiszta honszerelem dagasztja kebleinket, elhatározta és tettre váltotta a Függetlenségi Kör megalakítását, hogy szolgáljon számunkra elveink és Összetartásunk ápolására édes otthonunk gyanánt, honnan minden jó és nemes honficzélt istápoló törekvéseink az elvhüség, kitartás és testvéri összhang hatalmas erejével segítsenek hatni, alkotni és gyarapítani, hogy fényre derüljön a nagy Magyar Haza és benne a mi szükebb hazánk.

S a midőn a mai alulírott napon a Függetlenségi Kör második alapítói közgyűlésére nagy számban egybegyültünk, hogy szervezetünket, alapszabályainkat végleg megállapítsuk, az ünnepi óra áhítata a magyar szabadság atyja, Kossuth Lajos fényes emlékéhez és az Ő méltó fiához, elveinek és hagyományainak letéteményeséhez terelte lelkeinket;

s egyértelemmel helyesnek éreztük és vallottuk, hogy uj otthonunk letett alapjait a legméltóbban úgy szenteljük és szilárdítjuk meg, ha hálásoknak bizonyulunk a Dicsőült emléke és az élő Vezér érdemei iránt.

Egy szivvel-lélekkel elhatároztuk tehát, hogy nagyságos Kossuth Ferencz országgyűlési képviselő urat, országos pártunk kiváló érdemű elnök-vezérét a sátoraljaújhelyi függetlenségi kör

első diszelnökévé választjuk, vezércsillagul a nemes

honfiúi munkában és a Kossuth név örök dicsőségétől sugárzó ékességünkre.

Erősödjék ezzel a szent kapocs, melyet a Kossuth-ok és vármegyénk városunk közt a természet bölcs rendje és a magyar történelem ragyogó eseményei létesítettek, hogy ne lazuljon, ne szakadjon soha, soha!“

A kik ezt a szövetségiratot nagyságos Pártelnök Urnák átnyújtani hi- vatvák, méltók arra, hogy őket elnöktársaiul fogadja. Férfiak ők, kik mellett egy-egy derék élet tesz tanú- bizonyságot. Kátók, kiknek kora ifjúságuk óta változatlanul egy a hitök, egy az elvök: Ceterum censeo, hogy legyen ez az ország független és szabad!

Testvérünk Kossuth Lajosban! Fővezérünk az elvekben! Fogadd szívesen elnökeink kezéből Diszel- nöki Oklevelünket, mely a kettős köteléket harmadik fonállal megtoldva, a köztünk lévő boldogító kapcsolatot eltéphetetlenné teszi.

Légy üdvözölve hű sereged tapsai között, Díszünk és Vezérünk!

Fogadd az édes atyád földjén megújult lelkek ünnepi hódolatát és a szent ígéretet, hogy mi nem fogunk más kötelességet ismerni, mint a Hazát szeretve neked engedelmeskedni, téged követni.

*

Nemzetes Képviselő Urak!

A sátoraljaújhelyi Függetlenségi Körnek, hazafias forró óhaját teljesítették Önök, midőn közös vezérünket hozzánk elkísérni, városunkat és ünnepünket ily kitüntető mértékben megtisztelni méltóztattak.

Szíves figyelmességük nekünk felette jól esik, nemcsak az ünnepi lelkesedésére tett jótékony befolyások miatt, hanem főképp azért, mert reméljük, hogy a mai ünnep határkő lesz e vármegye epocháiban.

Az Elhagyott Anya panaszhangján hívtuk Önöket, mert úgy éreztük eddig, hogy nincs, aki Rákóczi és Kossuth szülőföldjének mostoha sorsával törődjék. Mi reméljük, hogy mától fogva lesz.

Az Önök ünneplése, Képviselő urak, olyan, mint a szabadkőműveseké, kik ünnepeiket is munkának nevezik. Apostoli útjok ünnepre visz vagy ünnepet szerez, bárhová térnek, de ez az ünneplés munka, melylyel a haza jobb sorsát építik.

Úgy terveztük, hogy e munkálkodó ünneplés során feltárjuk Önök előtt — ha nem is teljesen — legalább sebeink egy részét, hogy meggyőzzük Önöket, mily szükséges és hasznos volna, ha a Képviselő urak élénk figyelmet szentelnének a mi északkeleti megyénknek, hol még mindig csak az észak — a régi rendszer — hideg éghajlatában élünk; a jog, törvény és igazság jótevő melegét hiába várjuk.

De a haza beteg! Nemzetünk történelmének legkomolyabb napjai megújulnak és az egyes részek sebeinek várniok kell a gyógyító írra, bármennyire fájjanak is.

Ám teljesen még sem fojthatjuk el a tiborczi zokszót: Nem jól van a feje alja a zempléni népnek! Hisz- szük, hogy Önök addig is, mig édes atyákat szerez magának, jóakaró fogadott atyái lesznek szegénynek.

Képviselő Urak! Kossuth Lajos ünnepén, a Halhatatlan Eszme ünnepén emelkedett szívvel üdvözöljük, fejet hajtva köszöntjük Önökben Kossuth méltó katonáit. Egyik t. társuk egy vitéz 48-as honvédtiszt aja- káról hallhatta itt, hogy nem tudja megítélni, mi volt nagyszerűbb: az c 48/49-iki harcuk-e, vagy az a küzdelem, melyet Önök folytatnak az ország tanácsában?

Törpe lelkem nem tud Önökhöz emelkedni, csak annyit tudok és tudják velem együtt-- mert érezzük — a zempléni hívek százai és ezrei, hogy Önökkel van a nemzet.

Nem tudjuk, mi rejlik az idők mé- hében; de tudjuk, mert érezzük, hogy a nemzet becsülete van kezökbe le-