Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-09-26 / 75. szám
Hatodik év 75. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szombat, szeptember 26. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség:: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk.-............................. .............. ' ' ' - " ' ------- .„TT ■■ ' ■ - ----- - _ ---------ÜNNEPI VERS a sátoraljaújhelyi Jüj^etl ensé^i Hör ^ás^I os^entelésére. Irta: Búza Barna. Köszöntelek szép háromszínü zászló, Nemes harcoknak megszentelt jele. Egy ezredév tekint ránk színeidről Dicsőséggel, becsülettel tele. Három színed ragyogja be hazánknak Vérrel s könnyekkel írt történetét, S kétségi közt ma is bízó reménnyel Tekint a búsuló magyar feléd. Hányszor lobogtál diadalmi fényben Magyar kezekben három drága szín! Hányszor vezettél tűzbe és halálba Szabadságunknak véres harcain! Ha látlak szent jel, elvonul előttem Az az egetvívó nagy küzdelem, Amit négy hosszú század óta folytat Szabadságáért esdő nemzetem. Négy századév! Hány rabnép lett szabaddá Könnyű szerrel e négyszáz év alatt! S ki százszor annyit vérzett érte, mint ők, Szegény magyar hazánk ma sem szabad! Négy századév! S mi most is küzdve vívjuk Szabadságunkért a nehéz csatát. De jő a nap, midőn a harci lárma Győzelmi büszke dalba olvad át. Négy századév! Egy hosszú vérfolyam vagy. Szabadságért omolt vér tengere, Amely Mohácsnál indűl, s egyre árad, Mert egyre több nemes vér foly bele. Azért piros a zászló első színe, Mert ezt a vértengert jelképezi, u, ennyi vérrel pirosra lehetne A végtelen eget is festeni! Kín, fájdalom tapad minden csepp vérhez, De minden csepp dicsőségtől ragyog. Piros vér és véres dicsőség: ez volt Négy század óta sorsunk, magyarok! Megváltók földje, Zemplén, — vér s dicsőség A harcokban bőven jutott neked. Szabadságért vívott küzdelmeinkben Elsők között volt mindig a helyed. lm, nagy Rákóczi képe lobogónkon Letűnt időkbe visszaszáll velem. Hallom hatalmas harci riadódat, Osztrákverő dicső fejedelem. Látom vonulni harc után Patakra A nyalka, szép kuruc vitézeket. Győzelmet hirdet a tárogatóhang, S a zászlók vígan, büszkén lengenek. De haj, sötétül a nap tiszta fénye, A sok szép zászló mind a porba hull, Bús tárogatók Rákóczit siratják, Ki messze bujdosik hazátlanül. Majd síri csend lesz. Győztes kétfejű sas Terjeszti szét szárnyát hazánk felett. Sötét szárnyával gyászt borit a földre, fcs eltakarja a szabad eget. S mégsem halál ez. Másfél század múlva lm, újra mozdul a magyar haza. S miként ha nagy Rákóczi lelke szólna, Ébresztőn zeng Kossuth Lajos szava. Légy büszke Újhely! — Itt szólott először, Szent fénye innen áradt szerteszét, Innen indult el harcba, küzdelembe, Szabaddá tenni szolganemzetét. A harci kürt új győzelemre harsan, Szent lobogóink újra lengenek, Es küzd a honvéd oly vitézül, mintha Feltámadt volna a kuruc sereg. És tart a négyszáz éves harc ma is még, S nem pihen, míg a magyar nem szabad. Arad bitóin nem halál virága, De a szabadság bimbaja fakad. Rákóczi és Kossuth szülötte földjén Mi folytatjuk ma lelkesedve itt Kuruc vitézink szent szabadságharcát, Honvédeink nemes küzdelmeit. Te légy vezérünk, szentelt drága jelvény, Alattad boldogság lesz küzdenünk. Megváltók földén, Megváltók képével Vezess s mi lelkesedve követünk. Büszkén követ majd vészbe és viharba A hívek rendületlen tábora, S vihar megtéphet, golyó megszaggathat, De szennyet rajtad nem tűrünk soha. » Szeplőtlen, tiszta honszeretetünknek Jelképe lesz mindig fehér színed, S a zöld lesz édes, biztató reménye Küzdő pártunk jövő győzelminek. És így tartunk ki híven mindhalálig Melletted, háromszínű szent jelünk, S verjen meg minket a hatalmas Isten, Ha hozzád egyszer hűtlenek leszünk! Int már a zászló: a szent küzdelemből Részét mindenki híven kivegye! Akkor megújul Kossuth vármegyéje, Kuruc lesz újra Zemplénvármegye. Esküdjünk meg barátaim, hogy így lesz, — A két arcra, mely zászlónk díszíti, Rákóczi s Kossuth mindig szent nevére Fogadjunk örök hűséget neki! Lobogj hát büszkén, szentelt harci zászló, S hirdesd, hogy közel már a diadal. Ha Összetartunk: édes rabhazánkról Lehűli a láncz, — szabad lesz a magyar! Lapunk ÍO oldal.
