Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-09-19 / 74. szám
(74.) szám 5. FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat, szeptember 19. gye szülötteinek, Rákóczi Ferenc 2 a n agyar haza és szabadságért való zás; lóbontásának két százados, és Kossuth Lajos születésének 101 éves évfordulóján, mint politikai hitelveinek jelvényét megszentel, igaz szív bői énekelhesse: „Három szinü zászló lobog Fuvalmi szárnyakon Légy üdvöz, óh kit ez jelent, Szivem szerette hon!“ N.-Rozvágy 1903. szept. 19. Ölbey János ref. lelkész. Mimosa pudica, azaz Politikai kis alamuszi. A meghívók ezreit menesztettük a szélrózsa minden irányába, hogy zászlóavatási ünnepségünk a hozzá fűződő cze'lok magasztosságához mérten nagyszabású, országos jelentőségű legyen. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint Zemplénvármegyének vérnélküli szabadságharczáról. S így most is találkozunk azzal a bizonyos Mimosa pudicá- val, melynek szeméremérzete alaposan ki van cserezve e's mégis szemérmetesen visszahúzódik, nem szemérmetességből, hanem a hatalommal, Bécscsel való ka- czérkodásból. Erkölcsi testúlétek, egyházak és cultúr egyletek vezetőinek ajkairól ellebbent most is a megszokott phrázis: „Nem veszünk részt, mert nem politizálunk“. Szomorú jelenség! jöjjünk már egyszer tisztába a fogalmakkal. A nemzeti szellem felébredt. Nem ösmerúnk magyar embert, a ki azt vallaná, hogy neki a szabad, független haza nem kell. Amiért 1848-ban félisteneink küzdöttek, az ma már közös esz- rrfény, mindnyájunknak eszménye. Az ezen eszményért folytatott küzdelemben csakis a harcz módja és az eszközökre nézve észlelünk eltérést. Zászlónk az 1848-as eszméknek jelvénye, amidőn ezt felavatjuk, a közös eszmény cultusát gyakoroljuk és épen nem űzünk politikát. Ünnepi díszt öltsön tehát mindenki. Körünkben az ünnepelt országos vezér, kísérete a harczedzett, félelmet nem ösmerő nemes vezérkar. Jöjjetek velünk ünnepelni, velünk győzni. Elmaradtok!? ünnepelni, győzni fogunk nélkületek is. Dr. Fried Lajos. Mondjunk hálás köszönetét A lelkes honlányoknak, Kik anyagilag segítik Előre szép zászlónkat! És a lelkes zászlóanyát Tartsa meg a jó isten! Hogy készséggel fogadá el, S megjelent az ünnepen. Tartsa meg az öten őket, Lássák, mint győz zászlójok ! Ne tántorodjunk el tőle, Mert ez miránk bizatott! Előre hát a zászlóval! Ezt elhagyni nem szabad! Ha éltünkbe kerülne is, A kezünkben megmarad! Halasy Szerencs. írtam 1903. szept. 8-án, a gál- szécsi országgyűlés 299. évfordulónapján. Péter Mihály, magyar ref. pap. GYg c) Mártiinkról. Hosszú ideig se vezetője, s< zászlója nem volt a mi népünk nek és mégis lelkesedett a függetlenségi eszmékért. Miért ? Mer Rákóczi és Kossuth óta apáról- fiura száll az ige, mert az ő szellemük itt fog lebegni idó'tler időkig! Külső' hatást, nemzeti célt elérni azonban lehetetlen volt, men a korrupt idők és rendszerek csüggedtté, elfásulttá tették azokat a lelkes férfiakat is, kik hivatottak lettek volna egész Zem- ple'nvármegyét meghódítani a 48- as pártnak és azt győzelem ró'l- gy őzelem re vezetni. Aztán a rokonsági és társadalmi összeköttetés, a barátságos érintkezés félremagyarázása és félreismerése is hozzájárult, hogy sokan, akik igaz lelki meggyőződéssel a függetlenségi pártnak í hívei, nem igen vágyakoztak agi- : lis vezető szerepre. Pedig én el tudok képzelni még két testvért is, akik imádásig szeretik egymást, s az egyik rajongó függetlenségi, a másik vakbuzgó kormánypárti. Sőt parlamentünkben is volt rá eset, hogy két ilyen jó testvér és mindkettő országos nevű férfiú, szemben voltak egy- 1 mással. Most hála Istennek a mi igazán jó és hú' népünknek vannak buzgó, hithíí vezetői, van már fennen lobogó remek zászlónk, mely alá sorakozhatunk, de magyar testvéreink, kik nem a mi zászlónk alá esküdtek, tiszteljék és becsüljék a mi elveinket és meggyőződésünket, hogy testvéri szeretettel és fáradhatlan munkával együtt dolgozhassunk azért, hogy igazán szabad polgárok lehessünk független hazánkban és azért, ami a mi zászlónkra van felírva: Hazáért és Szabadságért! Sátoraljaújhely 1903. szept. 19. Székely Albert. • ^ Ünnepi sörök. Ismét borús fellegek tornyosulnak fejed felett jó magyar nép, a képmutatáshoz nem szokott nyílt arczo- don a honfiúi aggodalom egy újabb redőt von, mely olykor egy-egy röpke pillanatra el-el simul azon kétséges és mégis biztató reményben, hogy a borús felleg bizonyára minden baj nélkül elvonul majd, sőt útjában a régibb borulatnak valamely foszlányát is magával ragadva tűnik el.------Remény a küzdelemben, a melyhez mindenkor erőt nyújt az a szent akarat, mely a haza függetlenségét követeli, akarja és már nemsokára kell, hogy ki is vívja. Előre tehát! „rajta magyar, szittya fajta!“ „Előtted a küzdés, előtted a pálya, az erőtlen csügged, az erős megállja. S tudod, mi az erő? —- megmondom: akarat, mely előbb, vagy utóbb, de borostyánt arat!“ (Arany János). Igaz, hogy e szent akarattól vezéreltetve négy hosszú j század jelöli azt a tövises utat, me- lyen Mohácstól Világosig — egy ten- . ger vér, fájdalom és szenvedés fakad ; ; nemzet testének sajgó sebeiből. Ám nemzeti függetlenségét hogy! dvívja, hogy visszaszerezze, nem j Emléksorok. A Karszt hegyvidékéről beszélik, hogy az ottani folyók között számos akad, a melyik a föld alá tűnik, s egy darabig ott folytatja pályafutását, majd ismét kitör a földből, és a akókat ez a körülmény sokszor any- nyira tévedésbe ejti, hogy ugyanazon egy folyónak többféle nevet adnak. Minden hasonlat sántít egy kissé, mondja a közmondás, de ha valamivel jellemezni lehet a magyar nemzet érzületi világát: ezzel a hasonlattal igen. Magyarországon a legtöbb ember a függetlenségi eszme híve, de mostanában pár esztendőn keresztül a viszonyok oly szerencsetlenek voltak itt, hogy e hitvallást igen sok ember csak titkon, szívében ápolhatta s a független Magyarorszag diadaláért csak ajtaját behajtva es magánosán sóhajtva imádkozhatott. Ebből a hatalmasok azt kovet- ceztették, hogy a szabad, függet- en Magyarország iránti vagy elunt, nincs sehol, mert hiszen a öld alatt futó folyók módjára csak i czímekben volt meg. S most— miként azon folyókat valamely különös ermészeti erő felszínre hozza, i iogv a hazaszeretetének mindennel irősebb indulata, ez elrejtett ősi vagyát ismét előtérbe állította, mpst t átszik csak, mily sok híve van a fug-; fetlenségi eszmének. A hatalom az- án azt a felbuzdulást elnevezi, obs- rukciónak és minden rossz névvel Heti. Vakok. Nem látják, hogy azok örtek elő, támadtak fel az unokákon, kiküzdeni a Magyar haza j zabadságát és függetlenseget, a kik : szent eszméért 1848-ban s meg lőbb a Bocskayak, a Bethlenek es a íakócziak alatt karddal obstruálták. Én, mint igazi hazafi, mint ref. lelesz azt kívánom, hogy e hazaban s szeretett vármegyénkben szerte legindúlt hazafias mozgalom a tug- etlen Magyarország kivívása iránt rjen óhajtott sikert; ezt senki jóban nem kívánhatja mint mi mert a •rométheuszként Ausztria kémény zikláihoz kötött Magyarországon enki többet nem szenvedett sasKe- eiyűitől 400 esztendőn keresztül, mint magyar vallás papjai és híveik, az lkotmányért, a vallásért küzdött mavar protestánsok. ........... Pozsony. Eperjes, a börtönök a álvák a bitók egy-egy stációi a iolgotának. S miért? Mert őseink íagyarok voltak, mert a hazai es Hkiismeretbeli szabadsagot minden- él felebb becsülték. Kívánom, hogy a zászló mely a iggetlenség két legnagyobb alakja- ak és mártirainak, Rakoczynak és | ossuthnak képét viseli : jarja bedi- dalmasan Zemplén klasszikus fold- t hol minden rög meg van szénivé az ősök vérével. A történet, híves múlt ihlesse meg a sziveket, ' haza szent szerelme állítsa talpra ,ég a csonkákat és a benakat is, j, úként a Bethesda tava meggyógyítja,; nyomorékokat. • Fs a független, semmi más hata- 1 Miinak alá nem vetett Magyarorsza-1 j 7 közelebbről édes Zemplenvar- . egyénkben legyen minden ember agyar és boldog. jön kétségbe, nem riad vissza a magyar e hosszú négy százados szenvedéstől sem! Küzd, harczol tovább, újabb és újabb zászlóbontás jelöli a küzdők, a harezolók számát, mindaddig, mig e hon teljesen független nem lesz! Előre tehát Rákóczi és Kossuth szellemében, és nem sokára szabad és független lesz a magyar haza! Hericz Sándor. fiz uj zászló. Sátoraljaújhely, 1903. szept. 19. , Mint fény és árny, szent eszmény es profán valóság, tündöklő jövendő és sívár jelen: úgy áll szemben az a két alkotmány, mel> a magyar parlament küzdő partjainak zászlóira e két számmal van felírva: Negyvennyolcz — Hatvanhét. E két alkotmány hivei soha oly elkeseredett harczot nem vívtak egymással, mint napjainkban. Miként a mythos Anteusa ereje fogytával a földtől merített uj energiát, úgy a parlamenti küzdők is erőforrásukhoz a nemzethez fordulnak, a nemzettől nyerik azt az emberfeletti földöntúli erőt, melylyel a harc tüzében rendületlenül állanak. Sátoraljaújhely város független pol- gái sága hazafias kötetességet teljesít, midőn a holnapi napon a nemzeti megnyilatkozások dicső sorozatában ismeteltén részt kér magának. Sátoraljaújhelyben a holnapi napon egy uj zászló nyer életet, egy új zászló kezdi meg pályafutását. Sátoraljaújhely független polgársága lelkesen özönlik e zászló alá, amelyre a magyar alkotmány van felírva, nem az árny, profán valóság, sivár jelen, de a fény, szent eszmény, tündöklő jövendő alkotmánya, nem Hatvanhét, de Negyven- nyolcz. Üdvözlégy, óh zászló, melynek születésed csupa fény, pazar csillogás, de külső varázsod túlragyogja eszméid glóriája. Üdvözlégy, óh zászló, mely kikeletkor, hajnalhasadáskor születtél! Igen, tavasz van most és hajnalhasadás. A szabadság tavasza, a szabadság hajnalának hasadása az a győzelem, melyet a parlamenti háborúban a magyar nemzet a nemzetszuverénitas megbénitóival szemben aratott. Vajha mind számosabban tömörülnének alattad, óh zászló és vajha híveid mindenikének elkébe kiolthatatlanul égetné a haza- szeretet szent tüze ama glóriás eszméket, melyeknek te vagy ragyogó symboluma! Dr. Révész Bódog. Egy uj kor hajnalán. A szabadságért kiontott honfivériek termékenyítő hatása van. Hazánk (érrel áztatott földén újult erővel őr elő a szabadság eszméje. Németünk öntudatra ébred s nem akar ovább élőhalott lenni. Régi nagyságát, ősi dicsőségét visszaköveteli. Hiába ontott a zsarnokság annyi honivért s ezután is hiába fog ontani, nert a szabadság eszméjét sem vér- iádon, sem bitófán kivégezni nem ehet. Az eszme most is milliók szikben él, köztünk lakozik. A vértanuk és szabadsághősök zellemei jönnek most közzénk, mert lem tűrhetik tovább, hogy szolgaágban éljen e nemzet s lassú soradás emészsze el. Itt van közöttünk hazánk két leg- agyobb fiának, Zemplénvármegye ét legnagyobb szülöttének szelleme, ■ljött közzénk Kossuth és Rákóczi, ogy szolgaságba sülyedt vármegyén- et visszavezesse a szabadság útjára, átható bizonyságul képük ott ra- yog a „Függetlenségi Kör“ zász- íján. Polgártársak, kövessétek e zászlót, szabadság zászlaját! Z.-Szúrna, szept. 10-én, Horváthy Gyula, A sátoraljaújhelyi függetlenségi és 48-as kör zászlaja. Büszke lehet Zemplén megye, Hogy ti itt születtetek, (De hiába, elfeledtek, Mert a többség labanc lett.) Két zászlóra van szükségünk, Hogy lobogna örökké! — Megyénknek két szülöttjé-é Rákóczi és Kossuth é. De ha egyesitjük őket, Azt elhagyni nem szabad! Ha éltünkbe kerülne is, A kezünkben megmarad! E zászló alatt vívjuk ki A nemzetnek győzelmét ! Küldjünk edzett férfiakat, Hogy helyüket megüljék! —
