Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-03-04 / 18. szám
Hatodik ér Í8. szám. Sátoraljaújhely, 1903 Szerda, mérd. 4. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este Kéziratokat vissza nem atinnk Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. „ „ Előfizetési ár : egész évre 10 korona, félévre 5 korona, Felelős szerkesztő': negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 Allé Dr. Búza Barna Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál, Wekerle-tér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. J«ol a világosság? Id. Meczner Gyula úr a Zemplén hasábjain hosszú vezércikkben méltóztatik foglalkozni avval, amit az árvakassza ügyéről irtani. A nagyérdekű cikket átlengi az a megtisztelő jóindulat, amelylyel szerény pályám kezdete óta már oly sokszor volt kegyes engem kitüntetni id. Meczner Gyula úr. Tudomásul vettem a czikkből, hogy itt a vármegye egész botrányában, az árvakassza elsikkasz tásában, az árvák kamatjövedelmének jogtalan elvonásában vol- takép csak egy bűnös van, és az én vagyok. — Mert senki mást] nem támad és nem kárhoztat id. Meczner Gyúla úr, csak engem. S tessék elhinni, hogy az id, Meczner Gyula úr cikkéből leszűrt ez a tanulság egy cseppet sem lepett meg Sőt rég vártam egy ilyen tartalmú cikket, 6s nagyon csudálkoztam volna, ha elmaradt volna. Mert mikor az első hirt vettem, hogy hiány van az árvakasszában, mingyárt tudtam, hogy ezért én íogok kikapni. Mivelhogy én követelni logom a dolgok alapos tisztázását, s erre aztán nekem esik az egész vármegye és avval a bottal, amivel hiába üti az eltűnt árvakassza nyomát, engem fog elverni. Ez legalább nem lesz hiába. Hát meg is történt. Úgy kell nekem! Hogy’ mertem én egy vármegyét, amely ' eddig abszolúte nem teljesítette kötelességét, avval gyanúsítani, hogy ezután se fogja teljesíteni! Hogy merek én egy ilyen vármegyéről ilyesmit feltételezni ! Abból, hogy eddig nem ellenőriztek semmit, hogy’ merek arra következtetni, hogy ezután se fognak ellenőrizni! Valóban botrányos vakmerőség! S bizony az se volna igaz ságtalanság, ha e miatt arra Ítél-1 nének, hogy én fizessem meg az egész árvapénztári hiányt! Meczner úr már elő is terjesztette ellenem a Zemplénben a vádiratot. Nevetséges volna, ha evvel a hatalmas vádirattal szembe mernék szállni. Nem is gondolok ilyen merényletre. Csak épen egy-két igen szerény megjegyzésemre szorítkozom. * Először is kérdem: mit csinált eddig a vizsgáló bizottság? Magától Meczner úrtól tudom, hogy semmit. Mert —- szerinte — először meg kell várni, hogy mit lógnak kisütni a pesti urak, és majd ha ezek számolásának az adatai együtt lesznek, (úgy másfél év múlva) akkor kell majd a bizottságnak akcióba lépni, s kideríteni ezek alapján a teljes tényállást. Hát ebből a magatartásából a bizottságnak kétségtelenül igazolva látom, hogy nem értenek az ilyesmihez, s ezért az ő vizsgálatuk nem is lehet alkalmas a valóság kiderítésére. Mert számtalan teendő van, a mit a pesti urak számolásától egészen íüggetlenül lehet és kell sürgősen foganatosítani. A többiben pedig evvel a számolással kell párhuzamban haladni, de semmi esetre se szabad mindent a számolások teljes befejezésére halasztani. Például: 1. Megtette-é a bizottság a sürgős intézkedéseket a felelősség megállapításához szükséges adatok összegyűjtésére ? Nevezetesen: a) miután az 1899. évi mérleg hamis volta megállapittatott, nyo- mozott-é az iránt, hogy 1899-óta történt- e s milyen lajtáju pénztárvizsgálat? b) ha — mint mondják — jegyzőkönyv 1899-óta csak Imái pénztárvizsgálatokról van, de általános • pénzkezelési vizsgálatról nincs, próbálta é másuton, pl, ki hallgatások utján megállapítani, hogy teljesitettek-é 1899-óta, és ha igen, kik, ilyen nagyobb vizsgálatot, és hová lett ezeknek a jegyzőkönyve ? c) összegyűjtötte-é az 1899-óta tartott havi pénztárvizsgálatok jegyzőkönyveit, meggyőződő tt-é, hogy ezek a vizsgálatok a «szabálynak megfelelőleg történtek-é és megállapitotta-é, hogy ezeknek a keretében csakugyan lehetetlen volt a hiányra rájönni ? d) miután 1882-ig feltétlenül vissza kell menni a vizsgálatban, összegyüjtette-é már most az 1882. óta tartott mindennemű pénztári vizsgálatok jegyzőkönyveit, hogy azokból a felelősség azonnal megállapítható legyen.? 2- Átnézte-é legalább a most meglévő árvavagyont, s meggyp- ződött-é, hogy a követelések mind behajthatók ? Ha pedig van — mint bizonyára van — a még fennálló követelések közt is behajthatatlan, intézkedett-é, hogy megállapíthassa, ki felelős azért, hogy az a követelés behajthatatlanná vált ? 3. Miután még a zempléni köz- igazgatást legalaposabban ismerő Dókus Gyula alispán sem tudta megmondani, hogy kinek az intézkedése folytán kaptak az árvák a szabályok ellenére csak 3 6 percentet a pénzeik után; tett-é valami nyomozást a bizottság abban a nagyon fontos irányban, hogy ezeknek a bűnös űzelmek- nek az intézőit kiderítse ? Ugye, hogy nem ? 4. Megnevezte-é már a bizottság hogy pontosan nyilvántartották-é a kölcsönök kamatait, hogy nin- csenek-é elévült kamatkövetelések stb. Ugye, nem ? Ez csak egy pár találomra felhozott dolog azok közül, amiket már eddig feltétlenül meg kellett volna csinálnia a vizsgáló bizottságnak, ha értené a dolgát, s ha avval a komoly pontossággal járna el, amit feladatának rendkívül súlyos volta megkövetel tőle. Nekem hirtelen csak ennyi sürgős tennivaló jutott eszembe, de mi minden tennivaló van még amire én nem is gondolok, de a mit egy a dologhoz értő miniszteri biztos, ha ezt a vizsgálatot vezeti, már rég megtett volna. Ha tehát a vizsgálóbiztos uraknak az az elvük, hogy ők majd csak akkor lépnek actióba,, ha a pesti urak befejezik a számolást, — ez csak azt mutatja, hogy sejtelmük sincs megbízatásuk tulaj- donképeni természetéről. Mert nagyon jól mondja id. Meczner Gyula ur, hogy ittfenyi- tö útra is tartozó büntettek vizsgálatáról van szó. De tudnia kellene, hogy ilyen vizsgálatnál első és legsürgősebb teendő, a bűnjeleknek, a bűnvádi, • fegyelmi és anyagi felelősség megállapításához szükséges adatoknak azonnali minél kimerítőbb összegyűjtése. S tisztelem én azt a vizsgálóbírót, aki pl. egy hamis bukásnál vagy pénztári sikkasztásnál azt mondja, hogy előbb csak hadd vizsgálgassák a szakértők vagy egy jó esztendeig a könyveket, én majd csak akkor fogok hozzá a bűnjelek ösz- szeszedéséhez. Ilyen vizsgálóbírói múnkához készül id. Meczner Gyula ur. S mikor ilyen vizsgálat avatatlan vezetését látom, akkor ha százszor megvet is Meczner úr, mégis fentartom és kimondom, hogy én ennek a vizsgálatnak az eredményében semmit sem bízom, és nem hiszem, hogy ez képes lesz a valót kideríteni. * A másik pedig a publikum bizalmának a kérdése. Azt mondtam a megyegyülésen »ha a vármegye ellenezni fogja azt, hogy ezt az ügyet miniszteri-biztos vizsgálja, ennek a ténynek lélektani és logikai következésekép okvetlenül fel fog támadni sokakban a gyanú hogy. a megye itt nem akar tiszta világosságot, hogy tussolni akar. < Ezt a szavamat állom most is. Es nem hiszek a társadalom mai viszonyait ismerő, s a társadalom lélektanával foglalkozó embert, a ki ezt a lélektani következtetést ne ismerné el helyesnek. Ezer csalódás, ezer ilyen Ar- nóthfalvy-féle eset okozta, hogy a mai társadalom már nem bízik senkiben, hogy folyton gyanakszik és elég egy szikra, elég egy ilyen megyei határozat, hogy a gyanú tüze lobbot vessen benne. S azért határozott meggyőződésem, hogy igenis az emlékezetes megyei határozat igen sok emebrben felkeltette a megye ellen a leplezgetési törekvés gyanúját. Hogy Meczner Gyula úr megveti ezeket az embereket, az meglehet, de hogy ezeknek az embereknek az Albert Pál, Polányi, Árnóthvalvy esete ezek után lélektanilag eléggé indokolt, sőt nagyon természetes ez az ott is gyanakvó természetük, ahol nincs is elég ok a gyanúra: -az tagadhatatlan. A gyanúnak ez a természete' sokszor vezet igazságtalanságra, — de ép azért annak is, aki teljesen ártatlan, kétszeres óvatossággal kell vigyázni, hogy a gyanú el ne érhesse, s kerülni mindent, ami a legcsekélyebb gyanút is felkölthetné. S ép ezért kellett volna Zemplénnek akkor, mikor tisztviselőinek nagy része s egész törvényhatósági bizottsága súly osan kompromittálva van, azt mondani : hogy minden gyanút elhárítsak magamról, nem vezetem magam a vizsgálatot, hanem jöjjön be egy egész idegen, semleges miniszteri biztos erre a vizsgálatvezetésre! Mert igenis: nem csak a tisztikar, hanem az egész törvényhatósági bizottság kompromittálva van ebben az ügyben, — id. Meczner Gyula úrtól kezdve, — aki legkimagaslóbb tagja ennek a bizottságnak — le egész az én csekélységemig kompromittálva van a megyebizottság minden egyes tagja. Mert a gyámügyi szabályrendelet több §-a szerint a megyebizottspgnak kötelessége évenként legalább egyszeregy kiküldött szakértő által alaposan megvizsgáltatni a megyepénztárt. Ezt a bizottság soha se tette! Hát id. Meczner Gyula ur, — aki saját nyilatkozata szerint — teljesen ismeri a közigazgatást, s igy ezt a szabályt is, — és aki élénk részt vesz a közgyűléseken, mért nem szólalt fel soha, egyszer sem, s mért nem követe’te, hogy a közgyűlés teljesítse ezt a Lapunk 4- oldal.
