Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-03-04 / 18. szám
18. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, márcz. 4. kötelességét? S mért nem követelte egy bizottsági tag se? Ezért bűnös és felelős a bizottság mindenik tagja, id. Meczner Gyula ur is, Nagy Barna ur is, én is. És már ezért se szabad nekik teljesíteni a vizsgálatot, mert ezen a réven ők is felelősek, ők is érdekeltek. S érdekeltek azért is, mert mint nagy adófizetők, igen sokat fognak ők fizetni, ha máj d kivetik az árvakassza hiányt pótadóba. Huncut aki azt hiszi, hogy e miatt tán igyekezni fognak kevesebb hiányt megállapítani, — nem is tehetik. De hát a birórul sem hiszi senki, hogy a rokona javára részrehajlóan fog ítélni, s még se engedik neki, hogy ő a rokona perében ítéljen, mert ő abban törvény szerint érdekelt. * Vájjon ha egy takarékpénztárban történik sikkasztás és egyéb visszaélés, és a részvényesek egy része követeli, hogy egy idegen szakértő vizsgálja meg az egész pénzkezelést, az igazgatóság pedig kézzel-lábbal kapálódzik, hogy ő bizony ezt nem engedi, mert ő maga akar vizsgálni: ugyan mondja meg Meczner Gyula úr, még ha legártatlanabb is az az igazgatóság s a legtiszteletreméltóbbak az indokai, nem azt fogja-é gondolni az emberek 50 percentje, hogy ennek az igazgatóságnak takargatni valója van, s takargatni akar ? Hát miért lenne más a megye esete ? Az emberekben való bizalom igen szép és szükséges dolog, de hivatalokban, pénzkezelésben, vizsgálatnál senkiben sem szabad bízni, hanem ellenőrizni kell mindenkit. S nem különös-é, s nem az-é a terrorizmus, ha ilyen páratlan visszaélések s rendetlenségek után előáll valaki s azt mondja : én fogok itt vizsgálni, én értek hozzá, s ebben köteles megbízni mindenki, mert a ki nem bízik, azt én megvetem ! ? (NB. Méltóztatott olvasni a Wiczmándy Ödön levelét ? O se bízik id. Meczner Gyula úrban ! Őt is meg méltóztatik vetni 1) Bocsánat, igy nem lehet és nem szabad senkit a bizalomra kényszeríteni. Ha én nem bízom a Meczner úr szakértelmében, gyakorlottságában, elfogulatlanságában, azért még nem lehet engem megbüntetni. így azoknak a régi pénztárnokoknak a felfogásához jutunk, a kik a vizsgálni akaró főnöküket avval, kergették ki, hogy ők becsületesen kezelik a pénztárt, s a ki ebben nem bízik, s itt vizsgálni akar, az az ő egyéni becsületüket sérti. ❖ Egyébiránt a mi azt a büszke »megvetést« illeti, hát megvetettek itt már mást is, megvetették 1894- ben Danyicskó Györgyöt is és ép ilyen szuverén fenséggel jelentették ki, hogy az árvakassza rendetlenségeiről szóló minden állítása telivér valótlanság, — és tetszik látni, mi lett a vége ?! Hát kár olyan fennen dobálódzni a sok futással végződött ütközetben vitézkedett osztrák generálisnak, meg az osztrák hadsereg másik főúri védelmezőjének ezekkel a gőgös kifejezéseivel. Mert itt id. Meczner Gyula úr egyéniségét nem sértette senki, a közéleti szereplés pedig alá van vetve a kritikának. •H Nem gyanúsítottam én a közönség nagy részének nevében, csak a közönség általam ismert lélektana alapján vontam le azt a lélektani következtetést, hogy a megye határozatát nyomon fogja követni az eltussolás titkos gyanúja. Lehet, hogy a Meczner úr lélektani ismeretei mélyebbek s igy más eredményre vezetnek, de hát én már ezt még se tudom máskép következtetni. Hogy ez jezsuitizmus volna, azt eddig nem tudtam, de miután id. Meczner Gyula úr mondja, elhiszem, mert hallottam, hogy ő a jezsuitizmust igen jól ismeri * A stikli dolgára feleltem a múlt számban. Guseo ügyében tudomásul veszem, hogy id. Meczner úr kijelenti, hogy ő nem tette Guseora vonatkozólag azt a nyilatkozatot, a miről megemlékeztem. Nem tartom szükségesnek megnevezni, a kitől ezt a nyilatkozatát hallottam (nem Guseo volt),— mert hiszen a lényeges az, hogy a közigazgazgatási bizottság haiá- rozata ugyanezt az indokolást tartalmazza Guseoról, tehát ép úgy félremagyarázza az ő vallomását. Ehhez a határozathoz, pedig Meczner Gyula úr is hozzájárult, hogy ebben a vonatkozásban rósz irányba terelődjék a vizsgálat. Egyébiránt ép erre a közigazgatási bizottsági határozatra felelt most a pénzügyminiszter,kimondva, hogy annak Dongóra, Guseóra és Schön Miksára vonatkozó részét megsemmisíti, mert ezek, mint most már pénzügyi tisztviselők, az ő hatásköréhez tartoznak, s ezért a felfüggesztést mellőzve, a fegyelmi vizsgálatot ő rendeli el, s azzal nem a közigazgatási bizottság kiküldötteit bizza meg (milyen megvetésre méltó bizalmatlanság !) hanem a pénzügyigazgatót, ki helyett Schröder Aladár pénzügyi titkár már folytatja is erősen a kihallgatásokat (s nem várja a pesti urak számolásának a végét, mint Meczner úr.) Hát tetszik látni, ebből is világos, hogy nem csak Meczner úr, de az egész közigazgatási bizottság tiszti ügyészestül együtt se tudja a hatáskörét és a teendőjét! * Id. Meczner Gyula úr kegyesen figyelmeztetett, hogy nem ez a módja a függetlenségi elvek szolgálatának, hanem a kölcsönös bizalom. Köszönöm a figyelmeztetést. Hiszek is benne, mert tudom, hogy Meczner úrnak sokkal többoldalú politikai tapasztalata van, mint nekem. Csakhogy én itt, ebben az ügyben nem a függetlenség érvényesülését akarom, de a liszta igazságét. Ezért küzdők. S higyje el id. Meczner Gyula úr, hogy valamint akkor, mikor még — pár évvel ezelőtt — ő buzdított legjobban a megyei s különösen a városi rendszer ellen való heves küzdelemre, nem az ő buzdítása, de a meggyőződésem vezetett,— úgy most, mikor ugyanezen me gyei és városi rendszer ellen való- küzdelmem miatt ő kegyeskedik a leghevesebben támadni s kicsú- folni, — az ő éles és hatalmas támadásai se fognak a meggyőződésemtől eltéríteni. & Nagy Barna nyilatkozatára nincs ezeken kívül felelni valóm. Csak nagyon csodálkozom, hogy hogyan vállalhat ő magára minden könyv- és pénztárkezelési és vizsgálatvezetési szakértelem nélkül egy ilyen rettenetes felelősséggel járó, borzasztóan terhes, sőt kínos megbízást, a mit Fejes István és Sennyev Miklós báró se mert elvállalni. Nagy elhatározás, nagy bátorság kell ehhez s alig hiszem, hogy jól átgondolta volna a dolgot, mikor a megbízást elvállalta. Én semmi áron se merném megtenni. Búza Barna. A sátoraljaújhelyi népgyülés j feliratát a katonai javaslatok el-! len Kossuth Ferencz, az ország-1 gyűlés függetlenségi párt elnöke, i ki városunk és vármegyénk iránt J szeretettel érdeklődik, héttőn adta j be a képviselőházban. A fizetésemelés A várva-várt fizetésemelés helyett ugyan ismét csak rendezést kapott a j magyar állam tisztviselői kara, de j hiszen az éhes ember nem keresi. 1 hogy a kapott falat kenyér ajándék j -e, avagy alamizsna, csak éhségét csil'apithassa vele. Mivel pedig egy! falat kenyeret még is nyújtanak, hát ezt — habár némelyek duzzo- gással — mégis elfogadjuk. Vájjon a magyar állami tisztviselői kar csakugyan alamizsnát, helylyel-közel sértő alamizsnát érdemel-e, és nem volna e ezt czélszerübb elfogadhatóbb módon nyújtani? azt kívánom j alábbi igénytelen czikkemben meg- j világítani. Szomorú tapasztalatok után okulva, melyeket az 1893. IV. t.-cz. tár gyalása alkalmával szereztem, kérve kérem a képviselőház törvényhozó tagjait, méltassák figyelmükre e cikkecskét és főleg tanulják meg a benyújtott javaslatot, ne dobálózzanak | annyira a három nap alatt való megszavazásával, mert van abban annyi sérelem, hogy azok orvoslása heteket is igénybe vehet. A napokban olvastam, hogy a jó gazda: Tisza István, ha igaz, előbb megkérdezi „Mit szól ehez a paraszt“? Bölcs gondolkodási mód : a józan magyar néphez apellálni. Annak a javaslatnak annyi rejtett sérelme van, hogy jó lesz azokat azzal a józan magyar ésszel megszívlelni, mielőtt törvény lesz belőle ; jó I lesz az érdekelt köröket meghallgat-1 ni, mert nem kell ahhoz jóstehetség, I amúgy is bizonyosra vehető, hogy j 3—4 év múlva nagyobb lesz az elé-j gedetlenség, mint ma, és épen nem j fog bekövetkezni a pénzügyminiszter ur ama óhaja, ho«y az általános j megnyugvást szüljön. A javaslat nagy vívmányaként két körülmény van kiemelve: ama- \ gasabb alap fizetés és az előléptetés szabályozása. Lássuk eszeket külön- J külön : a) Az alapfizetés. A törvényjavaslat az ddigi 1000 koronás alapfizetés helyett 1400 koronát állapit meg. Az 1600 koronás vagyis osztrák-alap csak a V III. fizetési osztálytót felfelé nyer alkalmazást, a szegény ördögöknél nem. Jó. Ha már nem tellett csak a katonák részére, és ha ismét bebizonyult Darányi miniszternek 1893 évben We- kerle akkori pénzügyminiszter előtt tett ama kijelentése: (saját szavait idézem) „Ezt pajtás fent kezdtétek és' mire leértetek, nem jutott semmi“ — ebben is megnyugszunk, mert hisz most a semminél még is több jutott. Ámde az 1893. évi IV. törvény; czikknek sem a kis alapfizetés volt a legnagyobb sérelme, hanem az, hogy nem volt kimondva ebben a törvényben, hogy ezen az alapon mikor érhető el a szolálati kategória részére megállapított legmagasabb fizetési fokozat. Annak á törvénynek is az volt a hibája, hogy a legsilányabban dotált fizetési osztályban volt legnagyobb a létszám, sőt némelyik szolgálati ágnál, — a jobb fizetéssel rendszeresített állások csekélysége miatt, — az előléptetések egyenesen ki voltak zárva. Ha azonban kellő előléptetésről gondoskodva lett volna, úgy ahogy mindenki megnyugodott volna. Első feladata tehát azoknak, kik a magyar állam jólfelfogott érdekében a tisztviselői karral rokonszenveznek, hogy törvénybe iktassák: minden szolgalati ágban milyen százalék sorozandó a részükre megnyitott fizetési oszt a lyokba. Ott, ahol az előléptetési kilátás silány, o t meghal az ambitió : mert a tisztes, becsületes munka ellenszolgáltatást követel. Ezt nem lehet reszortminiszterek kedvezményezésére, pénzügyminiszteri szeszélyekre bízni, nem különösen nálunk, ahol az állami háztartás minden feles garasára éhes a katonai moloch. b) Előléptetési idő. Az 1893 évi IV. t.-cz. az előléptetési időt. nem szabályozza; csupán annyit határoz meg, hogy egy fizetési osztály fokozatain belül a tisz- viselők száma egyenlő legyen és igy az előléptetés mégis lehetővé váljék. Ezen intézkedés helyett a jelenlegi javaslat a XI—IX. fizetési osztályban ezt az időt 4 évben, azontúl 5 évben állapítja meg. Ámde nagyon csalódik, aki a t hiszi, hogy ez a négy év az egész szolgálati időre kiterjed, vagyis a legalsó fizetéstől addig a polezig, amely vég- határul meg van szabva. Dehogy! Ez csak .egy fizetési osstály fokozatain belül érvényes, vagyis mindenkor a nyert állás fizetési osztályában, azontúl már 8 évig kell várni egy 200 koronás előléptetésre, hacsak a tisztviselői kinevezés alapján nem jut a magasabb osztályba, habár a magasabb osztály semmi újabb kvalifikációt sem kivan. Vár tehát ezen 200 koronás előléptetésre, közönséges időszámítás szerint 7 év és 364 napot, (szökőévben egygyel többet) és ha e napot a szó teljes értelmében kibőjtölte, és a czigány lova módjára a koplalást megunva be adja a kulcsot, akkor, nos akkor: még az özvegye sem kap egy vasat sem arra az időre. Hogy ilyen körülmények között, az egyik fizetési osztályból a másikba megszabott 8 óven belül való bejutás iránt a tisztviselők mennyire fogják igénybe venni a specziális magyar találékonyságot, amelyet Hegedűs Lóránt képviselő ur oly szellemesen jellemzett, azt a képviselő urak a tiltó törvény dacára, tapasztalni fogják. Kardinális hibája a törvényjavaslatnak, hogy az egyik fizetési fokozatból a másikba való jutást, a törvény által megkívánt különböző előképzettségre való tekintet nélkül a XI-IX. fizetési osztályokba egyenlő 4 éves időközben állapítja meg. Az talán még sem mindegy, hogy valaki négy osztályú képesítéssel, érettségi bizonyítvánnyal avagy egyetemi képzettséggel lép e az állam szolgálatába. Nem lehet már azért sem, mert pl, pénzügyi irodasegédtigzt lehet az ember 20 éves korában, sőt
