Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-02-25 / 16. szám

16. szám (3.) FELSŐMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat, febr, 2£ terhekkel állanak elő, melyeiknek oroszlánrészét a gazdái” hárítják, Egy hadvezér, mik«1' látta a le­győzőitek nyomorát -“lkiáltott: vae victis. En meg az_‘ mondom: vae victoribus. Azaz lJ azoknak, kik most mindent elletnek, hogy a magyar társadalo* legmegbízhatóbb alakját tönkre (gyek. Mert haanaa- gvar gazdáról “húzzak az utolso ta­karót,&hová lenekül jön ? Menekülni fog azok táb’áha, kiknek sivár lei­kéből ez a '-fagyasztó ige fakad: nihil. , Pedig ' a veS- Mert a gazda munkája re meddőbb, jöve­delme r növekednek. van a gazda zse­bébe garas, mely ko­pó,. éve, ekkor ez­uj., tezüket és mikor a i ár úgyis vágva, a félkarját is el- ry végképen ne zkodnia. Es mind­tekintélye és nagy­nevében teszik. De ihiának ez a nagyha- 1 van a monarciiiának ? ! zenibe jut egy törté- ívét czigányt vezettek Ez kérdezi az egyiktől ]n kérem aláson sehol akol, kérdi a másiktól. ,mköz t. monarchia tekintélye ? — n. Sehol. Es a nagyhatalmi /ele szemközt, én éppilyen lakásért .sem­adok. Csatlakozom Búza Bar- tom határozati javaslatához, .»ky-t egy minden izében ko­szónok követte, a megyei fiig- iségi pártnak országos nevii dő vezéralakja dr. Láczay László, /id felszólalásában igazat adott a felfogásnak, hogy a most m levő katonai javaslatok a - szellemnek újabb tér- lőrehaladását jelentik, mindig a magyar nem­zet, eiszevtujdésére törekedett, mert jól tudják ott Bécsben, hogy a sze­gény embert és nemzetet könnyebb függésben, szolgaságban tartani és hogy a magyar nemzetet máskép­pen lenyűgözve nem tarthatják A szegénységben látja egyik legfőbb okát a közerkölcsök és közállapotok romlásának. E miatt könnyű a nép megvesztegetése pénzzel vagy pá­linkával a választások idején, ezért van szolgai függésben a sok tönk­rement család sok hivatalnok-gyer­meke, ezért van szolgalelkü függés­ben maguk a képviselőknek nagy része is. Emiatt hamis a népképvi­selet odafenn, a vármegyei képvi­selet idelenn. De ha egyszer annak ébredt tudatára a nép, hogy az év­tizedes rendszer nem az ő javára, hanem az ő megrontására szolgál: tartson össze, mert csak összetartás mentheti meg a mesterséges elsze- gényitéstől, a végpusztulástól. S mert az uj katonai javaslatokkal ismét csak kimeríteni akarják a te­herviselő nemzetet és még jobban elszegényíteni : a határozati javasla­tét elfogadja és a népgyülésnek el­fogadásra ajánlja. Rövid, de igazságáért kétszeresen hatott beszéde dr. Láczayt „lelkes ünnepeltetés részesévé tette. 0 volt a felkért szónokok közt az utolsó. S azért Matolai Etele gyűlési elnök felszólította a közönséget, hogy ha valaki még felszólalni kíván, akár a határozati javaslat mellett, akár el­lene, jelentkezzék. Szólásra jogot kórt és kapott Ba- tisz Gyula, ki a munkás-ifjuság ne­vében . kívánt nyilatkozni. Teljes egészében hozzájárul a javaslathoz, mert a katonai törvényjavaslatok el­fogadása az egész nemzetet es első sorban a munkás népet rontaná meg. De mert az előbbi kitűnő szónokok is beismerték, hogy a népképviselet meg van hamisítva, ő annak a meg­győződésének ad kifejezést, hogy a fennálló rendszer csak azért birja magát fentartani, mert a parlament ben nincs az egész nemzet képvi-1 selve, hanem csak egy kiváltságos rész, mert nincs általános választási jog. A müveit nyugati államokban már megvan az általános választói jog, nálunk a függetlenségi párt programjába felvette, kéri tehát az országgy. függetlenségi pártot arra is felhívni, hogy az általános válasz­tói jog behozataláért épp oly erélyes harczot folytasson, mint a mily ke­ményen és kitartóan küzd a káros katonai javaslatok ellen. Elnök meg smételt kérdésére szólni többé senki sem kivánt s azért Ma­tolai Etele még azt ajánlván, hogy a népgyülés a titkos szavazást is sür­gesse, a határozati javaslatot ekként kibővítve közlelkesedéssel elfogadott­nak nyilvánította és a gyűlést d. u. háromnegyed 4 órakor berekesztette. Matolai éljenzése után a kö­zönség lelkesedése a Kossuth nó­ta éneklésében tört ki és ennek dallama mellett kezdődött és folyt le a szétoszlás a legnagyobb rend­ben. * Már eloszlott volt a népgyülés közönségének nagy része, midőn egy tüntető felvonulás vágya szállta meg a még ott maradt népet. A szót tett váltotta fel, zászlót ragad­tak és a népgyülés vezérkarát arra kérték, hogy a felvonulást is ők ve­zessék. Matolai, Fried és Búza stb. szívesen oda álltak az első sorba s a még mindig impozáns tömeg a Kossuth-nótát dalolva, vezéreit élje­nezve végig vonult a főutcán, We- kerletéren és a Kazinczy utcán. Majd visszatérve a kiindulási helyre dr. Fried Lajos búcsúzó szavaira a legnagyobb rendben szétoszlott a tüntető menet is. A Zemplénmegyei függetlenségi párt igazgató választmánya febr. 22-én d. u. 5 órakor a függetlenségi kör helyiségében rendkívül látogatott választmányi ülést tartott. Pekáry Gyula pártelnök az első választmányi ülés vikalmából üdvö­zölte a megjelent választmányi ta­gokat, s röviden ismertette megyei pártunk programmját és tennivalóit. A választmány kimondta, hogy a párt szervezési szabályainak kidol­gozásával a tisztikart .bízza meg. Azután hosszabb vita ' fejlődött a szervezkedés felől, amelyben részt vettek dr. Láczay László, dr. Fried Lajds, Szabó István, dr. Táuczy Pál, dr. Búza Barna s többen. A választ mány kimondta, hogy a párt szer­vezését első sorban a királyhelmeci s az óliszkai járásokban kezdi el, s a párthivek gyűlésének összehívá­sára s vezetésére kiküldi a helmeci kerületbe dr. Tárczy Pált, a liszkai- ba dr. Láczay Lászlót. A vita érdekes epizódja volt Mu- tisz János borsii gazdember, igen de­rék elvtársunk felszólalása. Elmondta hogy tavaly a képviselőválasztók összeírásánál Borsiban nagyrészt ki­hagyták azokat, a kik függetlensé­giek voltak, mig a Dókus pártiak közül felvettek olyanokat is, akik sokkal kevesebb adót fizetnek, mint ők. Elmentek vagy hatan adóköny­veikkel a körjegyzőhöz, aki azt mondta, hogy azért hagyták ki őket, mert Buza-pártiak. De mikor erre Búza Barnához akartak fordulni, a jegyző elvette az adókönyveiket, megcsinálta nekik a felebbezést, és tényleg mind a hatot felvette aztán a tisztába a központi választmány. Az eset, amely élénken bizonyítja, hogy Zemplénben nyugodtan folyik tovább a kortesrendszer, nagy meg­ütközést keltett. Búza Barna elmondta, hogy ta­pasztalatai szerint az újhelyi kerü­let többi községeiben is ilyen pár- tóskodva ment az összeírás, úgy hogy ő már bűnvádi feljéntést is akart tenni az összeíró közegek el­len. Nagyon kell vigyázni minde­nütt az összeírásra, mert a kormány­párt már itt buktatja meg az ellen­zéket avval, hogy az ellenzéki vá­lasztókat kihagyja a névsorból. Matolai Etele ünneplése Fényesen sikerült társasvacsorá­val avatta fel a függetlenségi kör febr. 22-én este az uj helyiségét, s a vacsorát egybekötötte diszelnöké- nek, Matolai Etelének, nyugalomba vonulása alkalmából való ünneplésé­vel. A tágas körhelyiség, amelyetJ\Ia- tolai-nab babérkoszorúval övezett arc­képe díszített, egészen megtelt ün­neplő társasággal. Az asztalfőn Ma­tolai Etele ült, mellette id. Bajusz József, Dr. Schon Vilmos, Szemere Emil, Szemere Géza, lsépy Miklós, id. Horváth József, Dr. Láczay László, Vá/laky Sándor, s a párt több kitűnő­sége. Szépen ^voltak képviselve a hölgyek is. Lukács Károly zenekara szép mu­zsikával kisérte a vacsorát. A kör meghívta a vacsorára a megye tisztviselőit s bizottsági tag­jait is. De bizony elmaradtak — pe­dig semmi pártszempont nem vegyült az ühneplésbe, eljöhettek volna. Mindössze Fiizesséry Ödön, a tokaji járás főszolgabirája, s lsépy Zoltán nagvmihályi szolgabiró volt ott a tisztikarból. Éljenzéssel fogadta a társaság Székely Eiek pmestert aki Gnä digLipót mérnök kis'rétében érkezett. Vendégül jött még Kudász Kálmán főjegyző. Kró'czer Kászló -orvos To­kajból, Evva Lajos gyógyszerész Sá­rospatakról, J Lat ólait Pekáry Gyula elnök kö­szöntötte fel, üdvözölve azért, hogy a hivatali teendőktől szabadulva egészen visszatért közénk. Matolai meghatottan, a tőle meg­szokott ékesszólással köszönte meg a/, üdvözletét, s a kor, felvirágzására ürített pohárt. Dr. Fried Lajos szép beszédben méltatta annak az örvendetes voltát hogy a kör uj helyiségét avathatja fel, s az uj helyiség legszebb díszeit a hölgyeket köszöntötte. Jd. Schon József tetszéssel kisért szellemes beszédben szólt a politi­kai helyzetről. Búza Barna a ven­dégeket üdvözölte. Vannak pogá- nyok — mondta — akik a felkelő napot tisztelik, s ezek az okosab­bak, s vannak, akik a lenyugvó nap tisztelői. Ilyenek a megjelent ven­dégek, akiket üdvözöl. Székely Elek polgármester óriási tetszés közt üdvözölte volt főnökét, akit mindig szeretett és tisztelt, Id, Bajusz József óriási hatást keltve szavalta el mai számunkban közölt remek alkalmi költeményét. Yárlaky Sándor Szemere Gézát és Petrovics Józsefet, az ő volt pártve­zéreit éltette, Petrovics József vi­szont óriási derültséget keltő be­szédben Várlakyt. Matisz János gaz­daember igen szép felszólalása után Némethy Bertalan mondott elragadó hatású köszöntőt, üdvözölve Mato- tolait, aki visszatért oda, ahonnan ereiét vette, a nép szeretetébe. Tetszés közt beszéltek még : Tóth András, Weisz Sándor s többén. Ki-1 tűnő mókákkal mulattatta a közön­séget Kucsera János. Bajusz Ernő pedig Matolai s Lengyel Zoltán hang jának utánzásával keltett nagy ha­tást. A társaság késő éjfél utánig ma­radt együtt a legvigabb hangulat­ban. A pataki szolgabiróság. A pataki szolgabirói járás ügyében Dr. Láczay Lászlótól vettük a követ­kező cikket. Jövő számunkban a pa­taki szolgabiróság ügyében a megye- gvülésen történt érdekes dolgok is­mertetésével együtt felelünk rá. Kedves öcsém és barátom! Lapod most kezemhez érkezett számában ismét foglalkozol a pataki szolgabiróság kérdésével. Sőt hegye­zed a tollad, hogy ezt az Ujhelyt megrontó dolgot napirenden fogod tartani. Egyike vagyok azon sokak­nak, kik függetlenségi elveink ér­vényre juttatása és vármegyei köz­kormányzatunk megtisztítására irá­nyuló harezodat s a támadások, in­trikák, gyanúsítások özöne dacára, felemelt fővel folytatott küzdelme­det, főleg pedig szókimondó bátor­ságodat elösmeréssel honorálják. Még azt se hibáztatom, hogy olykor kí­méletlen és érdes vagy. Mert a fe­neketlen szennyet lágy czirák sep­rővel nem lehet kiseperni. Oda kapa, ásó és csákány kell. De ember vagy te is, hozzá még újságíró. Meggyő­ződéseidet sokszor pillauatról-pilla- natra kell megalkotni az ellenfél kihallgatása nélkül. Ki vagy tehát téve a tévedéseknek. Egyéni sze­replésedet egy mérleghez hasonlí­tom s annak közéletünkre üdvös voltát abban ösmerein fel, hogy em- I béri botlásaidnak sulytartahnát, el­lenőrző tevékenységednek nehezékei sokszorosan lebillentik. Egy súlyos nehezéket akarnék te­hát kivenni hibáid serpenyőjéből. Rég óta fájlalom, hagy a pataki szolgabiróság kérdését is azok közé sorolod, melyek nem a közérdek alapos megfontolásával jutottak'vol- na megoldásukhoz. Vádolod a vár­megyét, hogy Ujhelynek vidéki em- poriummá nevelése elé mesterséges akadályokat gördít. De elfelejted azt, hogy az a vármegye tán csak Pataknak is tartozik valamivel, hol minden kicsi rög nemzeti történel­münk s régi dicsőségünkről beszél. Ezt a szép múltat te — különösen sokszor — de minden igaz magyar büszkén veszi ajkaira. A Rákóczy- ak, Lorántffyak, Perényiek s többi nagyjaink itt szervezték harcsaikat fajunk fennmaradása és kultúrája érdekében. Itt terjeszti negyedfél század óta a művelődés és honsze- relem igéit hires főiskolánk, itt szervezték a protestánsok nemzet­mentő küzdelmeiket a bécsi önkény­uralom megtörésére, itt adtak talál­kát egymásnak nagyjaink s a ma­gyar nemzet sok ezernyi hű fia az I8(j0-iki ujjáébredés korszakában ak­kor, midőn a főiskola hároinszáza- dos fennállásának megünneplése ke­rült sorra, hogy lerójja kegyeletét a magyar honszeretet Mekkája iránt. Elfelejted, hogy a „malus homo Pa- takiensis“ közismert jelige a bécsi Burg falai közzül kelt szárnyra és azét mindig dicsőség t képezi vá­rosunknak azért, mert azt a régi ha gyomáuyos szellemet századokon ái megőrizte s a magyar függetlenség zászlója alatt anyagi hátratétele árán is mindvégig kitartott. Falaink között a közhatalom kép­viselői soha nem érezték jól mago­kat. Hogy más példára ne utaljak, évtizedek múlnak a nélkül, hog’- egy-egy főispán látogatására éré mesitse országos hirü főiskolánkat, hogy azt a nagy szellemi tőkét, mely hazánknak ezer meg ezer sza­bad gondolkodású honszerető növen­dék kiművelése által folyton kama­tozik, a maga benső életében meg ösmerje és magához közelebb vonv állami és vármegyei közéletünk d szére és üdvére kiaknázza. Ennek a történelmi helynek, ennek kultúrái góczpontnak elhanyagolás mesterséges alásiillyesztése a mu ban is. De midőn enn >k hátrány nyilvánvaló jelenségekben felösm tűk s újabban törhetlen elhatároz sál reá léptünk a haladásnak, vá sunk fejlesztésének ösvényére, t. zafias kötelessége vármegyénk min den igaz fiának, hogy városunk emr lésében segítségünkre legyen. Me a vagyonosodással karöltve jár a műveltség emelkedése, finomodik ■ társadalmi érintkezés, ébred a szép szeti, szépirodalmi művészet irá; érzék s iskolai ifjúságunk igy tu inányos kiképzése mellett a társa mi csiszoltság előnyeiben is r sülhetne. Ily előzményes gondolatmtnet utá jutunk oda, hogy a szőnyegen levő kérdés, váljon Sárospatak járási szék­hely rangjára emeltessék-e? nem ké szomszédos város versengése, de neír zeti kultúránkra kiható kérdés. Ni ' ked tehát — édes barátom — legk vésbé szabad ezzel a dologgal eile

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom