Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-02-25 / 16. szám
16. szám (4) Szerda, febr. eb. FELSOMAGYARURSZAGI HIRlai tétbe helyezkedned, mint aki igaz géiddel, szóval és Írásban hatalmasan ostoroztad a nemzeti közérdekeknek a helyi érdekek alá rendelését. Mi sárospataki polgárok ézzel a mi hő óhajunkkal, a járási székhely visszaállításával évtizedek óta kopogtattunk s ébren tartottuk a közkormányzatot. És midőn végre vala- hára nemcsak a kultúrái, de a közigazgatási érdekeknek is alapos mérlegelése vitán a révbe bejutottunk, amidőn kérésünk valóságra vált s már csak a hivatal betöltése van hátra : mi szükség van azokra a zavaró hangokra, mi szükség van az ujabbi versengésre, az érvek és ellenérvek ismételt szembeállítására? Mi szükség van most egy bevégzett, vármegyeiig s kormányilag helybeha- gyott ténnyel szemben? Ebben a helyzetben nem is akarok érveiddel polemizálni. De futólag odavetett ellenvetéseidet is gyengéknek (ártom. Te sérelemnek tartod, hogy Vajdácska és Bereczki ezentúl Ujhely helyett Sárospakra járjon törvényt keresni. Miért? Hiszen a távolság akár egyik, akár a másik helyhez csaknem egyenlő. Azt meg nem tartod sérelemnek, hogy Sárospatak 7000 és 1000 tanyai lakosa a Tisza partjai mellől Ujhelybe járjon — amely város rendezett tanácscsal bir — tehát csak azért, mert a szolgabirája ott lakik, Ezért a la- kási kényelemért szabad 8000 polgárt 6—8 tisztviselőhöz befárasztani Azért a pénzért, hátrányért, időmulasztásért, amibe a súlyos adókkal terhelt gazdálkodó közönségnek ez kerül, tiz szol gabirói hivatalt is el lehetne tartani. A közigazgatási érdekek felösme- rése érlelte meg ezt a kérdést. Sárospatak 80,000 holdas kiterjedt határa s az annak megművelésénél felmerült gazdálkodási, munkás és cselédtartási, állatnevelési, és állategészségügyi viszonyok helyes elintézése parancsolótag követelték, hogy itt szolgabirói székhely legyen. Egyetlen eset az országban, hogy az állam Sárospatakra a szolgabirói székhely megoldását be sem várva állami állatorvost rendelt ki. Es bebizonyult az is, hogy Sárospataknak közigazgatási ügyforgalma — még akkor, midőn S.-a.-Ujhely rendezett tanácsosai nem birfc s az a nagy székhely is a főszolgabíró hatásköre alá tartozott — az egész nagy járás forgalmát megfelezte. Nem a józan ész törvénye, a nép és helyes köz- igazgatási érdeke követelte tehát, hogy ezt a fele forgalmat, amely S.-a.-ujhely önállósításánál háromnegyed forgalomra emelkedett, intézzük el annak forrásánál Sárospatakon s csatoljuk hozzá Vajdácskát és Bereczkit, mely községek a Bodrog évenkénti kiöntései miatt sokszor hónapokon át csak Sárospatakon át juthattak járási székhelyükhöz. Es nem az a helyes, hogy a vármegyei közigazgatásnak a már részben kiépített Sárospatak—Vajdácska— Bereczki utakat kell előbb befejezni, mint amelyen a világtól elzárva nem lesznek, nem pedig az Ujhely—Bereczki utat, mely kiépülése után sem lesz frekventálható a tavaszi árvizek idejében S.-a,-Ujhelynek örvendetes fejlődését szerencsés fekvése biztosítja. Mint megyei székhely, mint hivatali és pénzforgalmi központban folynak itt össze a gazdasági élőt erei. Sárospatak ezután is, úgy mint eddig oda fogja vinni terményeit, ott te- endi bevásárlásait s hihetlennek tartok oly önzést, hogy Ujhely képviselete és megyebizottsági tagjai azért a pár pohár pálinkáért, amit a hivatal által berendelt pataki lakosság ott elfogyasztott ragaszkodnék ahhoz, hogy egy székhelyi képességgel biró város oda vigye egész ügyforgalmát a hivatalfőnök személyéhez. De nem folytatom tovább. Úgy ösmerlek, hogy csak órvtk előtt hajtod meg a fejed. Ezért hordozkod- tam elő érvekkel, hogy megdöntsem s ha ez nem sikerült legalább megI ingassam álláspontodat s arra kérjelek hogy ékes tolladat a közérdekre üdvösebb themánál villogtasd. Szerető hived s barátod Láczay László. Az ujonclétszám emeléshez. rt kormány látván, .hogy felfújt üres hólyagba tett kukoricza-szemek csörtetésével, az ellenzék hatalmas hullámokat szórt obstrukcióját megostromolni nem lehet, hogy a szánalomra méltó Fejérváry bár ónak, a tőrbeesett róka kínjaira emlékeztető vergődéseit siker nem koronássá, (túszén már igen ráill k a német szállóige, hogy „dort am Dache sitzt ein Greis, der sich nicht zu helfen weiss“) gondolt nagyot és merészet és beterjesztette a hosszú és kinos-ke- serves vajúdás után, megszületett „Állami tisztviselők fizetés javításának törvényjavaslatát.“ Amint ez a nagy és merész eszme megérzékittetett: a kormány- párti sajtó nagy dobosai és trombitásai ütötték, fújták hogy a nagylelkű kormány, az éhező, nyomorgó és kétségbeesésükben — mivel „paupertas magna meretrix“ nem ritkán kétségbeeső Wertheim- szekrénybe is belé kotorászó, állami tisztviselőkön nemcsak segíteni akar, hanem még visszaható erőt is biztosítani óhajt a törvénynek, mely szerint a fizetésjavitást már 1902-ik óv november 1-től megkapják. (Oh die Gróssmuth !) . . . De hát uram- fia kisült, hogy ennek a nagyszivü- sógnek ára, ellenértéke van ; hogy t. i. osak az esetben adhat visszaható erőt a miniszter a törvénynek, ha az ellenzék hamarosm megszavaztatni engedi a katonai törvény- javaslatot és czéltalan (?) obstruk- ciójával nem . áll útjában annak, hogy még n árciusban a ttiszviselők fizetés javításáról szóló törvényjavaslat is letárgyalható legyen. Nohát engedőimet kérünk, de mi a perifériákon élő gyenge falusi politikusok is belátjuk, de akinek csak annyi józan esze van, mint egy kanverébnek, annak is be kell látnia, hogy itt nem a kormány nagylelkűségéről, -hanem arról van szó, hogy azt a temérdek löveget, amit ebben a szűk világban, Fejérváry miniszter O exellencziája hiába minden hatás nélkül elpuffogtatott a puszta légben, megboszulni kell; hogy az ellenzéket viharágyukkal lehet csak elkergetni a kormány- párti, érettnek hitt vetésekről. így akarják kiköszörülni a csorbát. Dehát a viharágyuk is hiába fogják reszkettetni a Ház levegőjét, tudja mindenki, hogy lövegeik senkiben kárt tenni nem fognak, tudjuk és tudják is meg az állami tisztviselők is, hogy a kormánynak belátnia kellene előbb vagy utóbb, hogy — „qui perdidit numerum in- cipiat iterum,“ hogy a ravaszkodás semmit sem használ, hogy ha bámulatos ígéretet tett az államtisztviselőknek, azt becsületesen beváltania is kell. Bizony olcsó dicsőség is lenne az annak a sok-sok szegény, fizetésének javítását szivszorongva váró tisztviselőnek érdekét védőpajzsképpen tartani az ellenzék tűzvonala elé. Tudják azt a tisztviselők, hogy az ellenzék évek óta sürgeti az ő fizetésüknek a változott viszonyokhoz illő megjavítását, tudják, hogy al" kalmas időben ő lesz az első, aki megszavazni sietni fog, az ő boldogulásukat czélzó, minden törvényjavaslatot. De hogy most a kormány furfangjának ilyen bárgyún felüljön az ellenzék : azt „et si fractus illa- bátur orbis!“ nem teheti, hogy ön- gyilkosságba kergettessr magát, arra nem hajlandó, mert azt a haza, a magyar nép érdeke meg nem engedi ! Hiszen, ha most az ellenzék lerakná erős kezéből a fegyvert, mi lenne belőlünk? Az egész ország talán „privadiner“-je lenne az osztrák katonaságnak! Leczke ez különben az állami tisztviselőknek is, kik három évtizednél tovább tüskön-bokron tolták a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó túltengett kormánypártot. Azt hitték, hogy a kormány szekerében benne van az ő érdekük is; de most láthatják és keserűen tapasztalják, hogy abból szekérből minden terhet kihánytak, nem maradt abban semmi más, mint az ő saját érdekük. Ha a kormánynak becsületes és őszinte szándéka az, hogy az állami tisztviselők helyzetén segítsen, nyitva van az ut, lépjen arra, kössön fegyverszünetet az ellenzékkel, arra az időre, mig a tisztviselők fizetésének javítási törvényjavaslatából törvény lesz ; meglássa, mily szépen fog az a tárgyalás folyni és mily édes álomban fogja fáradalmait kipihenni az a megkínzott elnöki csen- getyü . , . . De a viharágyuval nagy vigyázattal bánjanak, nehogy — hátrafelé találjon elsülni. — Vagy oszlassa föl az országgyűlést a kormány majd meglátja hány mainelukja marad otthon — zabot hegyezni . . . A fegyverszünet után ha úgy tetszik, szóljanak újra Fejérváry báró vaktöltései, ha még nem jutott arra a szomorú tapasztalatra, amire egykor a nagyidai ozigányok. Szóljanak a kormány viharágyui az ob- strukczió ellen ! — Vederemo . . . k. k. SZÍNHÁZ. Csütörtök : A „Varáishegedil“ és „Szép Galethae“ Két édes zenéjü egy-egy felvoná- sos operettben szép énekszámokban és különösen Aradi Arankában gyönyörködhetett Ujhely, már a ki jegyeit kaphatott a teljesen megtelt szin házba. A „Varázshegedü“ kedves dalait igen szépen énekelte Bárdos Irma, a kinek igen ügyes partnere volt Bé- kefiné úgy játékban, mint énekben. Duettjüket, valamint a Székely Gyulával együtt énekelt dalaikat erősen megtapsolta a publikum. A második operett Souppé bájos mithologiai aprósága volt. Bűbájos jelenetek, fülbemászó kellemes énekszámok, látványos toalettek nyújtottak e rövid kis darabban élvezetet. Aradi Aranka máskor is ennivalóan bájos szubrettde ma pompás jókedve, gyönyörű kis toalettje s csicsergő kellemes éneke egész tombolásig menő tetszésnyilvánításokra ragadta a nézőközönséget. Udvardi Emilia plasztikusan és klasszikusán szép szobor volt, s a magas iskolázottság csillámlott elő szép, színes erőteljes énekszámaiból O neki is erősen kijutott a tapsokból. Sokat kacagtak Nagy Gyula jóizii komikumán, szellemes rögtönzésein; jól énekelt Békefi is, de kedv nélküli volt a játéka, s roszak a rögtönzései. Péntek: Kornevillei harangok. Tavaly háromszor láttuk hetenkint, hát illő, hogy az idén is megismerkedjünk evvel a jó operettel. Érdekes néha ilyeneket is látni, hogy megmérhessük, milyen rengeteg változáson ment át azóta az emberek ízlése és hangulata, mig a Kornevilli harangoktól eljutott Santoyig meg Lotti ezredeseiig. S épen az volt a Kornevillei harangok pénteki előadásának talán egyetlen érdekessége, hogy épen a Santoy és Lotti—zsáner egyik tipikus primadonnája, Aradi Aranka vállalkozott a Serpolette régi módi szerepének az eljátszására, S nem hiába vártunk valami újat ettől a vállalkozástól : az Aradi Aranka kezében mint ha egészen más lett volna ez a szerep, mint a minek mi eddig ismerjük. Annyi uj vonást, annyi uj hangulatot hozott belé, olyan eredeti modorban és felfogással adta, hogy a harmincz esztendős darab előadásán úgy éreztük magunkat, mintha premieren lennénk. Egész más volt mint a régi Serpolettek, — hogy úgy mondjuk szecessziós Serpolette volt. Remei*zépen nézett ki, különösen a harmad^ felvonásban. Itt érte el a R&nagydb sikert a gyönyörűen, elegánsan előadott alma-kupiéval, amit báron,zor megujráztak. Bárdos Irn^ nagyon szép, kedves G er mi an volt— Naety Gyula, Szé- kely hékeft mid rendesen játszott, — Gáspár apót Sándor adta a régi jó tehetség^ de megfogyatkozott hanggal, x Szinház megint zsuíolva volt. Reméljük, hoy >zzel befejezte Komjáthy az ód v— ciklust, s most mar látun q ujat is a jövő három eF 7 Matolai E v^r 19 Alig tudor E perczb Lantom mt Kedves E O annak a 1. — Habár lanté Mik e bucsual Elhangzanak Megszaggatják i Ha minden hu De ez a hang hi< Vissza fájdalma »A fájdalom és háL A léleknek gyöng Azért mondják hogy . A fájdalom szülte,, Mint alispán, jó atyja Zemplén vármegyéi Jó tanácsot adott minő Urnák és szegénynek. Aki hozzá csak beszólt is, — Bármilyen ügyében, Nem zárkozott el ridet Magas tisztségében Fen n héj ázás, gc Nem volt, sói. Az Isten csak jó Teremt ily alakot. A ki embertársainak Segitni óhajtva, — Elfeledte a sérelmet, — Ha kapott valaha? . . Hű fia ő a Hazának Es mikor e Hazát, A gonoszok, asküszegők Orvul megtámadták, Ez a tudós, jámbor lélek, Fegyvert ragadt kézbe, Hogy hazánknak szabadságát, Törvényeit védje ! . . . Áldozatul hozott mindent . . . Egész jövendőjét . . . így áldozni nem tud soha Önző, számitó nép. Hisz’ tudjátok! minden körben Ahol ő volt velünk, Az ő tettén, lépésein Nőtt a becsületünk. Megmaradt a zászló alatt, Melyhez 48-ba Sorakozott, mai napig. Az a gondolata, Törekvése életének, Küzdelme, reménye, Hogy a magyar függetlenség Győzelmét megérje! . . . Jöhet utána még sok jó, — Jönni is fog, hiszem, — De aki magában annyi Erényt egyesítsen : Feláldozó honszerelmet, Példás becsületet, Ennyi tudást, szerénységet, Ilyet nem teremtett Többet a jó igaz Isten! Ezt is csak remekbe, Kivételkép, kedvezéskép, Nekünk teremtette ! Becsüljük meg őt polgárok! A nép szeretete És az Isten segedelme Legyen mindig vele ! . . . id. Bajusz József.
