Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-02-25 / 16. szám

16. szám (2)

FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP

Szerda, febr. 25.

melyet Molnár István főispán és Staut József főispáni titkár irt alá, s amelyben tudatják a közgyűléssel, .hogy az árvakasszát alaposan megvizsgálták, s ott a kezelés kifogástalan sőt mintaszerű.

Tapssal és éljenzéssel fogadták azt a kijelentését, hogy minden, az árvapénztár ellenőrzésében résztvett tisztviselő ellen, s miután ő is ilyen tisztviselő volt, önmaga ellen is kéri a vizsgálatot elrendelni, s ha mulasztást követett el, egész vagyonával helyt áll érte.

Végül elismerte, hogy most már változott az erőszak rendszere, s a változott viszonyok legfőbb biztosítéka Hadik főispán. (Kérdés, hogy a gyűlés délutánra halasztásával elkövetett fogás után is fentartja e Wicz- mándy ezt a nézetét ?)

Wiczmándy beszéde után játszódott le az a kis tréfa, hogy a főispán az előre haladott időre való tekintettel a szavazást, ami pedig csak pár percet vettvolna igénybe, délutánra halasztotta.

Délután már mindössze vagy 5o bizottsági tag volt jelen.

Először Staut Jézsef szólalt fel, s a Wiczmándy rá vonatkozó kijelentéseit visszautasította. 0 ugyan aláírta azt a jelentést, de akkor a vizsgálat tényleg jól sikerült, s hogy most tnár nem ütött ki olyan jól, arról ő nem tehet.

Molnár Béla a délelőtti szónokoknak Molnár István elleni támadásait utasította vissza.

Dr. Láczay Lássló kijelenti, hogy Búza és Wiczmándy nem Molnár István magán egyéniségét, de a közéleti szereplését bírálták, az pedig kétségtelen tény, hogy Molnár volt az apja annak a kortesrendszernek, annak a minden szabad szót elfojtó terrorizmusnak, aminek egyik most kifakadt kelevénye ez a botrány.

Id. Meczner Gyula fejtegeti azután hosszasan, hogy miért nem kell neki minizteri biztos. Elvégzi ő a vizsgálat vezetését, ért is hozzá, szakér tőül meg ott van a két pesti számtiszt. A megye a miniszteri biztos kérésével szégyent hozna önmagára és a tisztikarára, mert azt fejezné ki, hogy nem akarja, vagy nem képes maga teljesíteni a vizsgálatot.

Nagy Barna szintén ellenzi a miniszteri biztos kiküldését,mert ez szegénységi bizonyítvány volna a vármegyére.

Búza Barna kijelenti, hogy Molnár István magánszemélyéről ő nem szólt, cs k a kortesuralmát ítélte el azt mondotta a mostani botrány szülőjének s ezt fenn is tarja, Az alispántól ismételten egyenes választ kér arra, igaz é, hogy az árvák állandóan 3 6 percentet kaptak a pénzeik után, s ha igen, kinek az intézkedései folytán ?

Dókus alispán kijelenti, hogy 1902 és 1901 években biztos tudomása szerint tényleg 3 6 percentekkaptak az árvák, de hogy mi alapon és kinek a rendeletére, azt nem tudja. Szintúgy nem tudja, hogy 1901 előtt mennyit kaptak.

Búza Barna kérdi, hogy a pénztári személyzet kihallgatása után se lehet-é megállapítani, hogy 1899 óta teljesítettek e pénzkezelési vizsgálatot s ha igen, kicsoda?

Dókus alispán azt feleli, hogy ezt nem tudja megállapítani.

Szirmay alügyész előadta még, hogy bűnvádi feljelentésre nincs szükség, mert a bíróságnak úgyis tudomására hozták a dolgot. Külörn- ben valószínű, hogy nem az 1899. évi mérleg hamis, de a hamis mérlegek egész sorát fogják még felfo- dezni. Végül iiltakozik a takargatás vádja ellen (pedig bizony nem volt mi ellen tiltakozni, mert ilyen vádat senki se emelt.)

Ezután a főispán feltette szavazásra először, azt az indítványt, hogy a megye miniszteri biztost kérjen.

Dr. Fried tiltakozott az ellen, hogy a tisztviselők szavazzanak az indítvány felett, mert érdekeltek.

Dókus alispán kijelenti, hogy ő nem fog szavazni, de a tisztviselőknek igenis joguk van szavazni.

A főispán kimondja, hogy a tisztviselők is szavazhatnak.

A közgyűlés Búza Barna inditvá- nyát 36 szóval 28 szavazat ellenében elvetette.

Jött a másik kérdés: elrendelik-é Matolai ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot?

Dr. Fried Lajos kijelentette, hogy miután a vizsgálatban nincs semmi bizalma, nem járul hozzá a fegyelmi vizsgálat elrendeléséhez

Pereszlényi István erős szavakban követelte, hogy állapítsák meg rész letesen hogy kik teljesítettek ellenőrzést s majd akkor rendeljék el mindazok ellen a fegyelmit.

A többség azonban kimondta, hogy elrendeli a fegyelmi vizsgálatot egyedül Matolai Etele ellen.

Ezután a főispán keddre halasztotta a gyűlés folytatását.

így végződött este 5 órakor ez az emlékezetes gyűlés, a melyen egy ügyes fogás és a délután bevonult kormánypárt megakadályozta, hogy feltétlenül biztos világosság derüljön az árvakassza botrányára s kiszolgáltatta Zemplénvármegyét annak a megszégyenítő gyanúnak, hogy nem akarja teljesen felderíteni ezt a csúfos ügyet.

*

A gyűlés további folyamáról jövő számunkban referálunk.

Népgyűlés1903. február 22,

Hatalmasan mozdúlt meg vasárnap Zemplénmegye népe, hog> tiltakozzék a katonai javaslatok által tervezett anyagi tönkretétele ellen. Az óriási néptömeg méltó- ságos komolysággal hallgatta a a szónokokat, — tiltakozása nagyszerű, impozáns volt. Nincs reményünk, hogy a nép szavának ilyen megnyilatkozásai jobb útra térítsék a kormánypárt kötelességéről megfeledkezett kép viselőit, — de hisszük, hogy ha a népben megmarad ez az erős akarat és elhatározás, akkor a legközelebbi választás után más lesz a politikai képe Zemplénmegye országgyűlési képviseletének.

A Korona-szálló előtt és udvarán, valamint a függetlenségi kör helyiségeiben már félkettőkor kezdett gyülekezni a polgárság, mely egyre erős- bödött és midőn 2 órakor a nép- gyülés vezérkara a kertbe vonult, azt már egészen megtöltötte a lelkes közönség. De ezzel a gyülekezés még nem ért véget, mert folytonosan és tömegesen újabb polgár-csapatok, jöttek úgy, hogy nemcsak a kert és udvar volt zsúfoltan ellepve, hanem nagy tömeg kinrekedt az ut- czán mert már beférni nem tudtak. A népgyülés hangulatát nagyban emelte, hogy a megyéből nagy számmal jöttek be a polgártársak fokozni a véradó emelése elleni tiltakozás súlyát. Majdnem minden járás kép viselve volt és különös lelkesedéssel fogadták a derék magyar parasztság képviselőit. Szóval, a népgyülés óriási közönségéről*méltán mondhatjuk hogy Zemplén-vármegye népe állt ott a szabad ég alatt.

A népgyíilést (Pekáry Gyula párt elnök lábfájása miatt akadályozva lévén) dr. Fried Lajos alelnök nyit- totta meg nehány üdvözlő szóval és a népgyülés elnökéül Matolai Etelét ajánlotta felkérni, aki nagy lelkesedés nyilvánulása közben fogla'ta el az elnöki széket és gyújtó hatású beköszöntő beszéddel vázolta a népgyűlés czélját, a vér- és pénzadó emelése ellen szándékolt tiltakozás jogosságát és bejelentette, hogy a határozatijavaslatot, melyet dr. Búza Barna fog előterjeszteni, teljes szivel-lélek- kel elfogadásra ajánlja.

Matolai beköszöntője hű tükre volt az ő erényeinek : a sok tudás gyarapítva egy hoszú életkor dús tapasztalatival, a honfi megfigyelései hazánk újjászületése és a világosi katasztrófa óta a mai alkonyig a történelem világitófáklyája mellett és az ezek által megszilárdított ragaszkodás a nemzeti önállóság és szabadság szent elveihez, — a honszerelemtől áthatott lélek, a gyönyörű ékesszólás, mely szívből jő és szivekbe hat, mindez természetessé teszi, hogy vezér és nép egyaránt érezték ez ünnepi órában, hogy ők az egymáséi.

Egetverő tapssal kisért nagyszabású szónoklata után Héricz Sándor az újhelyi polgárság e müveit lelkű vezető alakja, mondott rövid, jeles beszédet. A magyar nép — úgy mond — ha bajt érez maga vagy a haza felett, tömegbe gyűl, templomba vagy a szabad ég alá vonul. Tömegben tanácskozik közös veszély felett és a nép szavát oda juttatja, ahol meghallgatást, ahonnan orvoslást, segítséget remél. Közös fohászt küld az egekbe, ha a segélyt csak onnan várhatja, vagy a nép szavát elküldi azokhoz, kik a földi gondviselést alkotják, és ahol az ő szavát meg kell hallani és meg kell hallgatni. Zemplónvármegye népe is ily közös veszélyt látva az országgyűlésen tárgyalt katonai javaslatokban, a hivó szózatra a szabad ég alá vonult, hogy kérje az isteni gondviselés kegyét, fordítsa el tőle ezt a bal végzetet és hogy követelje a földi gondviseléstől a magyar nép kíméletét. Követelje a népfelség, a népakarat szentsége jogán. Mert akkor, a midőn ebben a hazában gazda, iparos, kereskedő és munkás egyaránt nyomorog, mikor a mindennapi kenyérért is hasztalan küzd és minden fáradozásának jutalma csak a koldus- és vándorbot — akkor a néptől újabb vér- s pénzáldozatot követelni nem szabad Nyilvánuljon tehát meg a nép akarat és a nép intő, tiltakozó szózata azokhoz, akik az országgyűlésen sorsát intézik. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után dr. Búza Barna állott a lelkesült közönség elé, hogy a következő határozati javaslatok terjeszsze elő.

„A Sátoraljaújhelyben 1903. évi február hó 22 én pártkülömbség nélkül tartott népgyülés mély fájdalmát és elkeseredését fejezi ki a felett, hogy Magyarország kormánya ahelyett, hogy kötelessége szerint a nép sorsának javításán igyekezne, a katonai terhek óriási mértékű emelésével a máris teljesen elszegényedett országot még jobban meg akarja anyagilag rontani. Kifejezi azt a meggyőződését, hogy az idegen nyelvű, idegen szellemű katonaság növelése nemzeti fejlődésünket nem elősegíti, de megbénítja.

Különös fájdalommal látja a népgyülés, hogy az országgyűlési többséghez tartozó képviselők — köztük Zemplénvármegyének mind a 8 képviselője — választóiknak tett komoly ígéretük ellenére — ellentmondás nélkül megszavazzák ezt a nemzetrontó törvényjavaslatot.

Ilyen szomorú körülmények közt egyetlen reményét az országgyűlési függetlenségi és 48 as párt lelkes ellenállásába helyezi, s azért elhatározza, hogy feliratban köszöni meg ennek a pártnak eddigi nemes küzdelmét, s kéri, hogy csüggedés nélkül folytassa az egész nemzet együttérző rokonszenvétől kísért honmentő harcát,

Egyúttal feliratban kéri az országgyűlést is a kárhozatos javaslatok elvetésére, külön megkeresést intéz a vármegye 8 országgyűlési képviselőjéhez, hogy ígéreteikhez képest szavazzanak a teherszaporitás ellen, — végűi megkeresi a vármegye ösz- szes községeinek képviselő testületéit, hogy mindnyájan Írjanak fel a katonai javaslatok ellen az országgyűléshez.“

Búza Barnát nekünk nem illik dicsérni, de felesleges is. Minek di- csérnők tehát azt a remek beszédet melylyel a javaslatot indokolta?

Búzának egész lelke benn volt ebben a beszédben, mely komoly és szellemes részleteivel egyformán elragadta a hallgatóságot. Mivel a szónok nem készült rá úgy, hogy előbb papirra vetette volna, részletesen nem közölhetjük.

Még zúgott a taps, harsogott az éljen, midőn Várlaky Sándor, a czé- kei tisztelendő ur magas alakja tűnt fel a szónoki emelvényen, hogy szellemességben és hatásában kiváló beszéddel támogassa a benyújtott határozati javaslatot. Ezt a beszédet már bő kivonatban ismertethetjük. Csak annyit füzünk hozzá, hogy az ilyen „páter“ igazibb atyja a népnek, mint azok, kik ott fenn a képviselőházban a liberalizmus hazug dobolása mellett egymást túllicitálják a gerincztelen szolgalelkü- ségben.

Várlaky Sándor beszéde a következőleg hangzott:

Tisztelt Polgártársak !

Előttem szóló tisztelt barátom dr. Búza Barna azt mondta, hegy a katona urak azt tartják felőlünk, hogy mi a katonai dolgokkal ne foglalkozzunk, mert nem értünk hozzá. Nohát ón értek hozzá. Mert akár hiszik, akár nem, én is osztrák-magyar katona voltam. Igaz, nem hordtam fekete-sárga sujtásos szüle nadrágot, de azért volt elég fekete- sárgaság rajtam. Ugyanis regiments páter voltam.

Mint ilyen azt kérdeztem egv úrtól, aki katona volt, tehát értett a katona dolgokhoz, hogy mi lesz nekem a katonaságnál a teendőm, ha esetleg kiüt a háború? Azt felelte nekem: édes páterkám, ha repülni fognak az ólomgombóczok, akkor a generális urak közt hátul lesz, ha pedig futni keilend, akkor elől lesz. Miután pedig abban az időben igen puskaporos volt a levegő, tehát biztosra vettem, hogy nemsokára szaladásra kerül a dolog; azérc mindennap gyakoroltam magamat a futásban, hogy teljes biztonságban legeiül legyek.

Azonban nem került a dolog futásra, mert háború nélkül is megszalasztották katona uraraék. A dolog ugyanis igy történt. Rendeletet kaptam, hogy az 1889. véderő törvény 22 §-a szerint válaszoljak, kereken és egész szerényen és őszintén azt válaszoltam, hogy isten bizony hogy én nem tudom, mi van az 1889 véderő 22 §-ában. Erre aztán azt mondták, hogy mehetek, mert ily tudatlan regiinentspáterre nincs szüksége a hadseregnek. Es ez volt a legokosabb cselekedet, a mit katona uramék emlékezetem óta elkövettek.

Mint katona viselt ember tehát feljogosítva érzem magamat hozzászólni egész okosan a most szőnyegen lévő katonai javaslatokhoz. Igen ám, de mit mondjak róluk, mikor az előttem szóló tisztelt szónok urak letarolták az egész mezőt, és nekem egyetlenegy kalászt sem hagytak.

De ha végig tekintek azon a letarolt mezőn, melyen nincs már egy szál kalász sem, melyet felszedhessek, ott látom a magyar gazda busongó alakját.

Egykor azt tartották, hogy akit az istenek gyűlölnek, tanítómesternek teszik meg. Most ez a dolog másként áll. Most azt mondhatjuk, hogy akit az istenek gyűlölnek, azt magyar gazdának teszik meg.

Es valóban a szegény magyar gazda helyzete olyan, mintha az ég és föld öjszeszövetkezett volna, hogy a társadalomiak ezt az ősi, becsületes alakját elpusztítsák.

Rendetlen időjárás, istencsapások, férgek, zivatarok mellett a nemzet közi viszonyok fenyegetik végromlással a magyar gazdát és hogy ez I ne legyen elég, egyre újabb és újabb