Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-06-24 / 50. szám

50. szám (3)

FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP

Szerda, junius 24.

Jenő, Eltscher Károly, Róz Adolf, Litányi Rároly, Dolozselek Albert, Némethy' Bertalanné, Reichard Lajos, Bartizek Lajos, és Zombory János 2—2 K. Székely Elek, Somogyi Sári a, Szakátsy Károly, Tomka Lajos Grünbaum Lajos, Neuvirth Adolf, Polgár Sámuel és Vihs Róbert 1 — 1 K. N. N. 50 fill.

— A munkácsi káptalan uj kano- nokja. A király a munkácsi gör. szert, katholikus székeskáptalanban üresedésben lóvő utolsó kanonokságot Matyaczko Tivadar papnevelő intézeti lelkiigazgatónak adományozta.

— Rákóczi-ünnep Tokajban. A tokaji Casinó karöltve a tokaji Rá- kóczi-szoborbizottsággal a jövő hó folyamán Rákóczi emlékére ünnepet fog rendezni.

— Zongoravizsga és hangverseny.

Városunk legrégibb és legnépszerűbb zongoratanárja, Várkonyi Sándor vasárnap délután a vármegyeháza nagytermében rendezett zenevizsgán igen sikeresen számolt be a szülőknek és más nagyszámú érdeklődőknek tanítványai zenei képzettségéről. Növendékei: bájos szép leánykák és bátor ifjú legények előadott zeneszámaikkal pompásan megállták helyüket. A vizsga után a magasabb igényűek is kielégítést kaptak a tartalmas és szép hangversenynyel, melyen a zongoratanár tehetséges művészjelölt fia: Várkonyi Flóris is sze-. repelt két énekszámmal. Először Don Jüanból énekelte Leporrelo-t, azután pedig a „Két gránátost“ adta elő Schumantól, melyekkel szűnni nem akaró tapsra hevitette a közönséget. Meg is érdemelte az őszinte elismerés tapsait és vivátjait, melyek bizonyára buzdítják az országos m. k. zeneakadémia eme legkitűnőbb osztályzatú növendékét további útjain. Szeretnék, ha többször gyönyörködhetnénk művészies énekében. A hangverseny többi részét zeneszámok és szavalatok töltötték ki. Malárcsik Lajos ismert biztos technikájú zongorajátéka most se tévesztette el hatását. Szépen reprodukálta Farkas Imre „Vén czágány“ c. hatásos melodrámáját Márton Elek, majd Széky Ernő szavalt el temperamentumosán két költeményt. Ligeti Anna, Behyna Jolán, Schmo- czer Jolán, Egreczky Jolán és Irén, Révész Gyula és Quitt Kálmán sok tapsott arattak. Várkonyi Sándor tanárnak bizonyára nagy gyönyörűsége telt benne, hogy igazán szép vizsgát és hangversenyt tudott produkálni tanítványainak lelkes gárdájával.

— Uj egyetemi magántanárok. A

sárospataki főiskola jogakadémiájáról legközelebb két tanár nyerte el a kolozsvári tudomány egyetem jogi karán a magán tanári képesítést, t. i. Dr. Illyefalvi Vitéz Géza és Dr. Ferencoy Árpád,

— Halálos baleset. Farkas Miklós gávai lakost a folyó hó 22-én tartott vásáron a ló agyonrugta. A dolog története ez : Hazafelé ment a szekerén, mely után egy tehén volt kötve. A tehén megdöfte egy arra haladó bolgárnak a lovát, mire a ló kirúgott és olyan szerencsétlenül találta a Farkas fejét, hogy azonnal meghalt. Hozzátartozói hatósági engedelemmel haza szállították holttestét Gávára, ahol a szerencsétlen hir szerint községi pénztáros volt.

— Révész Imre a tánctanitást népi ma, hanem 27 és 28-án kezdi, mert a műkedvelőknél a régi palotás tánc betanításával el van foglalva. Beira- tásokat délután fél 5 óráig a Vadászkürt termében és tánctanitás előtt is eszközöl.

— Nagy tűz. Vég-Ardón tegnap délután négy órakor a legnagyobb szélviharban játszó gyermekek felgyújtották Vinczlér János csűrét. Hogy nem az egész falu esett a tűz j martalékává, az főleg annak köszönhető, hogy a gör. kath. templom az egyik oldalt megmentette. Dacára, hogy Barthos főszolgabíró, a

sárospataki csendőrséggel, Károlyfalva, a sárospataki önkéntes tűzoltóság, valamint a református főiskola tűzoltósága Kiss Elek tanár vezetése alatt s Philipp Károly hercegi igazgató a halász-homoki tűzoltókkal azonnal a helyszínén teremtek s minden lehetőt elkövettek, mégis tizenöt ház, 30 gazdasági épület, több darab marha, temérdek takarmány életnemü és gazdasági felszerelés lett a tűz prédájává. Igen sok szegény ember összes bútora, ruhája s élelme elégett. A kár felülhaladja a 80000 koronát, nem is számítva a Herceg Windischgrátz kárát, kinek rakodóján temérdek takarmány égett el. A főszolgabíró amint halljuk, pénzsegélyért sürgönyözött Dókus alispánhoz és a kárfelvételt is azonnal elrendelte. Nem hagyhatjuk említés nélkül Kiss Gyula gör. kath. lelkészt és Turján Gábor körjegyzőt, akik emberül segédkeztek a tűzoltás munkájában.

— A vetés. Málczán a sok esőzés után igen megjavult; a búza mely csak csupa vadrépával volt benőve, most miután az elviritott, a búza szépen fejlődik. A kalászok gyönyörűek. Az árpa remek, szakértők állítása szerint 12 —14 magot ad.

— Betörés. F. hó 19-én Márk községben Bleier N, szatócs üzletébe betörők jártak. A betörés éjjeli 1 órakor történt, a mikor az egész család a bolttal szomszédos szobában aludt. A külső ajtót ügyesen feltörték a betörők, de midőn a belső ajtót kinyitották, az ajtó felett levő csengő szólása elárulta a betörőket, s igy gyorsan elmenekültek. A mire a csalát felébredt és kiment, már nyomát se látták a betörőknek.

— Lövöldöző mezőőr. Könnyen végzetessé válható szerencsétlenség történt f. hó 20-án Karosa községében. Ugyanis a mezei kerülő Horváth Pál tilosba találván nehány libát az azokat őrző gyermek sereg közé lőtt s 4 gyermeket megsrétezett még pedig oly súlyosan, hogy hármat közülök kénytelenek voltak a szülék Ujhelybe a kórházba hozni, hogy a sréteket kivehessék belőlük. Ez kettőnél sikerült is, de a harmadik kis leánykánál, kinek hasába is fúródott egy szem srét, a ieggondossabb keresés mellett sem tudták az orvosok eltávolítani. Igaz, hogy a tettes azonnal jelentkezett a csendőrségnél, de ez nem elég, hanem kérjük, hogy indítson vizsgálatot a felsőbbség, szabad-e a mezei kerülőnek rendes két csövű fegyvert használnia ? s egyáltalán szabad-e kerülőnek alkalmaznia oly egyént, ki a pálinka rabja lévén, ily súlyos esetek elkövetése után azt hozza fel mentségül, hogy részeg volt s nem tudja mit csinált.

— Újság nélkül ma már művelt ember igazán nem élhet. Legyen a gazdának bármennyi a teendője, válságos belső és külső politikai események között még sem zárkózhatik el az újságolvasás elől ő sem. Ily körülmények közt valóban nem is szüle séges a magyar olvasóközönzség figyelmét külön felhívni arra, hogy új évnegyed knzzöbén állunk Erre- való tekintettel egyzzerűen utalunk arra, hogy ma napilapjaink közt leg- függetlenebb, legszabadelvübb tagadhatatlanul a Pesti Hirlad. Jó politikával a legváltozatosabb tartlmat egyesíti, úgy hogy ma legtöbb olvasni valót ao lapjaink közöt. Egy napilap sem jelenik meg napról-napra olp terjedelemben, mint a Pesti Hirlay (28—32 oldal); vasárnapi és ünnepi számai pedig egész kötetjk. S bár eszerint az olcsó előfizetési árért (negyedévre 7 kor., egy hóra 2 kor. 40 fill.) legtöbbet ao, rendkívüli kedvezményül a karácsony előtti héten nagy képes naptár is ájándékozruiden előfizedőjének. Azért hívjuk fel erre most a figyelmet, mert a Pesti Hir lap nagy képes naptárát 1904-re csak azok kapják meg, akik legalább július éta szakadatlanul előfizetői a lapnak.

Hölgy-olvazóinak pedig kedvezmé nyes áron küldi a Divat Szalon cimti, kéthetenkint megjelenő divadujsá got, melyet elismerten igen praktikusan szerkeszt Ssabónó Nogáll Janka a jeles írónő. A Pesti Hírlap előfizetői ezt a kitűnő divtlapot negyedévi 2 koronáért rendelhetik meg, Levelezőlapon kifejezett óhajra mu. tatványszámokat is küld a Pesti Hírlap kiadóhivtala (Budapest, V., Yácl körút 78).

— Julius—Szeptember. —

A julius—szeptemberi negyed alkalmával bizalommal kérjük ama tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése lejár, az előfizetés megújítására és lapunknak ismerőseik körében való terjesztésére. — A kiadóhivatal.

* TANÜGY.

Mely utón haladra juthat el a tanitó oda, hogy növendékei helyes erkölcsi elveket vallva lépjenek ki az iskolából az életbe?

Minden erkölcsi ítélet e legfőbb törvényre vezethető vissza: cselekedő a jót, kerüld a rosszat.

Cselekedni a jót, kerülni a rosszat nem egyébb, mint minden lépésünket az erkölcsi törvény alá rendelni. És boldog az, kinek elég erőt adott a nevelés, hogy e legfőbb szabály lehet minden lépésnek irányitója. Igaz ugyan, hogy az erkölcstelen cselekedetet megtorolja a társadalom, megbünteti a törvény, de senki sincs korlátozva cselekvése szabadságában. Különben is mindenki a saját belső indokai s a ráható külső benyomások összeredménye szerint cselekszik.

Egy czél kitűzése, s e kitűzött cél elérése, megvalósítása képezi az embernek rendeltetését. Mindenki szabadon tűzi ezt ki magának, tehát mindenikünk bir szabad akarattal. Egyedül az állat az, melynek mun- munkálkodását az ösztön vezeti.

Azt mondám, hogy az ember függetlenül, az az külső behatások nélkül határozza el magát cselekvésre, azonban azt nem tagadhatjuk, miszerint a gyermek, s az élet iskolája által nem képzett műveletlen ember sokszor cselekszik külső okok behatása alapján.

Ellenben minél műveltebb, tanultabb az egyén, minél tágabb a társadalmi köre, annál inkább a belső okok azok, melyek cselekvésre késztetik.

A jellem nem egyébb, mint az a mód, mely szerint az ember magát cselekvésre határozza. Az a tapasztalat, hogy jól választottam meg a módot, mely szerint bizonyos helyzetben cselekedtem, azt eredményezi, hogy hasonló körülmények közé jutva könyebben határozom* magam cselekvésre, mórt ha látom, hogy ítéletem helyes volt, az eszközök megválasztásában nem tévedtem, cselekvésemnek szilárdságot, bátorságot kölcsönöz, akaratom erejét edzi. Ha pedig valamelyik cselekedetem balul üt ki, ha elszámitottam magam, akkor hasonló helyzetben hosszasabb lesz a fontolgatás, igy-e vagy hogy is tegyem, sőt sokszor addig-addig halasztgatom, hogy végleg el is marad a cselekvés.

Első esetben határozott, utóbbi esetben határozatlan, ingatag lesz az erkölcsi alapom vagyis jellemem.

Ha figyelemmel kisérjük ez uj század erkölcsiségének állapotát, láthatjuk, miszerint az fent és lent igen meglazult, nagyon boraladazó állapotban van.

Vannak igaz sokan, kik-e tünetet nem tartják betegségnek, s állítják, hogy ez csak az emberi gyengeség természetes folyománya, s állítják, hogy ezen állapotot betegségnek csak az ideális gondolkozók mondhatják. De én épen ebben látom a a veszedelmet, hogy oly kevés már ma az emberek között az ideálisan

gondolkozó fő. Hiszen már oda jutottunk a magán életben is, hogy a szerénységet együgyüségnek, az igénytelenséget neveletlenségnek, az egyszerű életmódot szegénységnek, a szegénységet pedig szégyennek tartják.

Hát az a sok közömbös, mondhatnám szánandó alakja a társadalomnak, melv nem is rossz, de nem is jó : a kik magukon kívül senkivel sem törődnek; akik nem bántanak senkit, csak őket se bántsa senki ; akik nem mernek szembe szállani az uralkodó előítélettel, a magán és közélet hitványságaival; akiknek semmi magasabb ideáljuk nincs az egyéni boldogulásnál; akik közös nagy czélokért lelkesülni, munkálni, azok eléréséért társulni, s egyéni kicsinységüket a köznek alárendelni képtelenek.

Mi lehet e jelenségnek oka? Nem más, bátran állíthatom, mint a szív és jellemképzés elhanyagolása. Méltán mondhatjuk, hogy az iskola ma már csak tanit, de nem nevel; a tanitó csak óra adó, de nem nevelő. Elfelejtjük Kant ezen szavait „A nevelés feladata az ember erkölcsiségének kiképzése, “ Sokáig tart a fontolgatás kellemes-e vagy hasznos valaminek véghez vitele reánk nézve? Mihelyt ak'adályt látunk könnyen vissza rettenünk s a lassan-lassan elvének kezdünk hódolni. Pedig határozott ismeret, határozott világ nézet nélkül nincs határozott jellem.

Mi hát a tanitó feladata a gyermek ébredező lelki erőinek fejlesztésénél, irányításánál? Nem más, mint hogy a mindennapi és családi- élet nyújtotta tapasztalatokat a gyermek közvetlen tapasztalatának körébe nem eső ismeretekkel jól elrendezze, és a kettőt, a külső és belső benyomásokat egy egységes egószszé alakítsa át.

Ezért mondhatjuk, hogy a gyermekre nézve a tanulás nem más, mint tervszerűen vezetett mesterséges tapasztalás és érintkezés.

Mert az iskola azon hely, hol alkalom van a zsenge, fejlődésben levő gyermek szivet s akaratot az iskola vezetőjének, a tanítónak,helyes irányba fejleszteni. Fájdalommal konstatálhatom azonban, hogy nem aknázzuk ki kellőleg azt az erkölcs nemesitő s jellem képző hatékonyságot, mi helyes alapon indulva, kezünkbe van letéve az iskola falai között. Sőt még azontúl is, ha meg van az alkalom, vagy meg tudja a tanitó csinálni magának az alkalmat, az ismétlő iskola ifjúsági egyesület és felnőttek oktatása tervszerű vezetése alkalmával.

A mindennapi iskolában a vallás tanítás helyes alapokra fektetve egyike azon eszközöknek, melynek segélyével elérhetjük azt, hogy oda fejlesztjük a gyermek érzését, hogy ahol a tudás megszűnik, ott kezdődik a hit; hogy ahol az emberek jósága véget ér, kezdődik az istené. Igen, mert a legtöbb ember világ nézlete örökre hiányos marad a hit nélkül, erkölcsi ideálja tökéletlen a jóról az Isten eszméje nélkül.

Nagyot hibázik tehát az a tanitó, ki nem tud felemelkedni a reá bízott gyermek nevelése, tanítása alkalmával azon magaslatra, hogy megértesse a rá bízott gyermekekkel, hogy szivükbe vésse, miszerint er- kölcsisógük alapját az Istentől mint mindnyájunk szerető édes atyjáról való hit képezheti. Szerencsés az a gyermek, kit tanítója oda tud vezetni, hogy megérti, miszerint a vallás egy más hazával is bírhat, hol a legnagyobb boldogság vár arra, ki e földön a legnagyobb nyomorban él; hogy czéltalan itt aranyat, ezüstöt összehalmozni, melyet a más világra úgy sem vihet senki magával, — hanem a jó cselekedet az, ami átkisér bennünket ama jobb hazába. Szerencsés az a gyermek, kit oda nevel tanítója, hogy felfogni képes, miszerint „mindnyájan egy atyának gyermekei vagyunk“, és az “„irgalmas samari- tánus“ példája lesz minden lépésének irányitója.

Kötelességünk nekünk tanítóknak