Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-06-24 / 50. szám

50. szám (2) FELSŐMAGYARORSZAGI HÍRLAP és Barthos József urak is örülnének), — mert ki tudja, hátha hallgatott volna Rákóczi a tanácsára, s elvei fentartásával meghódolt volna a csá­szárnak, s megtartotta volna a va­gyonát, sőt még kapott volna hozzá egy pár uradalmat, pl. azt, amit a hódolni nem akaró Bercsényitől el­koboztak. S igaz, hogy nekünk egy nemzeti szentünkkel kevesebbünk lenne, — de ahelyet lenne Patak­nak egy hatalmas protektora, akinek a pártfogása alatt sokra vitte volna Patak, talán még a szolgabiróságot is megkapná. S utóvégre is ez a fő. Ha Patak a szolgabiróság kedvéért kurucból mamelukká tudott vedleni, Rákóczi is megtehette volna, hogy ilyen nagy érdek előmozdítása cél­jából meghódol. Nagy hiba, hogy olyan nyakas volt ez a kuruc vezér, s nem a mostani patakiak alkalmaz­kodó képessége élt benne, hanerti a Zrínyi Ilona vére. Ha Rákóczi akkor megtér a császár hűségére, úgy az ivadékai bizonyára lelkes mamelukok lennének (mint pl. a Károlyi Sándor utódai,) s most talán egy Rákóczi herceg irt volna német cikket a Neue Freie Pressebe. Milyen szép is ! Hanem szó, ami szó, — ha már akad Patakon olyan okos ember, aki ilyen utólagos jó tanácsot ád a nagy fejedelemnek, — legalább a többi patakiak megtehetnének olyan oko­sat, hogy jól eldugnák ezt a bölcs tanácsot, s nem bocsátanák világgá a sajtó szárnyain. Minek tudja meg a világ, hogy igy gondolkoznak Rá­kóczi városában ? A pataki Rákóczi-ünnep. A sárospataki főiskola vasárnap junius 22 én rótta le önmaga iránt való kötelességét. Megszentelt ha­gyományaihoz méltóan ülte meg a Rákóczy-ünnepet, ennek szentelte az egész vasárnapot. A rendezést a nagy szabadsághős emléke iránti lelkes hódolat sugalta és az ünnep lefolyása, nagyszerű méretei hódolatra lelke­sítették a több ezernyi hazafias kö­zönséget, mely a dicső múltú tAlma Mater hivó szózatára Rákóczi ősi fészkébe összesereglett. A méltán büszke bodrogparti At­hén már szombaton estefelé ünnepi díszt öltött. A város külsőleg igen szépen fejlődött az utóbbi évek so­rán s nagyon kellemesen hatott az idegenekre, kik ritkábban fordulnak meg a sárospatakiak közt. Már előző nap kezdett özönleni a vendégek serege. így szombaton ér­kezett meg az agg debreczeni refor­mátus püspök, Kiss Áron és a ren­dezőség egyházi diszelnöke, Kun Bertalan miskolci református püspök. Ugyancsak szombaton érkezett meg a kuruc idők hervadhatatlan érdemű historikusa, a függetlenségi párt egyik büszkesége, Thaly Kálmán, akit kép­viselő társa, Ballagi Géza látott ven­dégéül. A vasárnap reggeli vonatokkal Szerencs és Ujhely felől ismét szám­talan idegen érkezett. Túlnyomóan a protestáns egyházak híveiből ala­kult a vendégek nagy tömege, de nagy számban voltak ott minden fe- lekezetből való honfiak és honleá­nyok ; híven a dicső jelszóhoz : Con- currunt, ut alant. A reggeli vonattal érkezett oda a sátoraljaújhelyi függetlenségi kör küldöttsége is Matolai Etele diszel- nök és Pekáry Gyula elnök vezetése alatt. A vendégek részben a főiskolai nagytermében, részben a főiskola előtti téren gyülekeztek. A nagyteremben a rendező bizott­ság fogadta és üdvözölte a püspökö­ket, Thaly Kálmánt, az egyházkerü­letek küldöttségeit, majd később Zemplén vármegye törvényhatóságá­nak küldöttségét. A vármegyei küldöttség kocsikon érkezett meg háromnegyed 9 órakor. Ötös fogaton vezetett Dókus Gyula alispán karaarási díszben, vele együtt jöttek Dókus Ernő képviselő és Dókus László tb. főjegyző utána Thuránszky László főjegyző, majd Meczner Béla és veje Bernáth Aladár, továbbá ifj. Mecz?ier Gyula diszmagyarban. A várákozás alatt a református templom megtelt rengeteg közönség­gel, a nagyteremben tartózkodott vendégek számára alig lehetett a helyeket fentartani. A nagyarányú, igen szép refor­mátus Istenháza valóban a Hazasze­retet Temploma volt e gyönyörű ünnepnapon. Áhítattal telten, visszafojtott léleg­zettel várta a már elhelyezkedett óriási közönség a »hivatalosak» be­vonulását. Megilletődve fogadták a két ősz püspököt, főképp a megtört alakú debreczeni patriarchát. kinek igazán csak a honszerelem, a szabadság szeretet adhatott annyi erőt, hogy ezt a zarándokutat megtehesse — talán utoljára. A püspökök és egyébb papi elő­kelőségek padja előtt voltak Thaly Kálmán és a főiskolának az ünnepen szereplő tanárai részére fentartott székek balra a rendes papi székektől és szemben az Ur-asztalával, — mig a szószékkel szemben foglaltak he­lyet a megyei és egyéb küldöttsé­gek, kik közt természetesen ott volt Sárospatak város elöljárósága és kép­viselőtestülete is. Az orgona melletti karzaton volt a főiskola kitűnő énekkarra, szemben és oldalt az ifjúság töltötte meg a karzatokat. A „hivatalos vendégek“ elhelyez­kedése után a rendes vasárnapi is tenitisztelet következett, mely a maga egyszerűségével és bensőségó- vel megragadja és együvé olvasztja a más hiten levők lelkeit is. Két zsoltárima gyülekezeti eléneklése után Novak Lajos főiskolai lel'-ész mondotta a szent beszédet. Alap­ige gyanánt Péter apostol ama intő szózatát véve, hogy ne rettegjenek vissza a szenvedések, tüzek stb. kí­sértéseitől, mert Krisztus is szenve­désekkel kisértetett meg és az igaz hívőnek keresztül kell mennie a tisz­titó tüzeken — a honszerelem ke­resztényi kötelességéről beszélt, me­lyet istenfélelemmel önzetlenséggel egyesítve teljesíthetünk csak igazán. Remekül felépített és pompásan elő­adott beszédében fokról-fokra elénk állította Rákóczyt mint mintahazafit mintaférfiut, aki istenfélőimével és önzetlenségével párosította és tisztí­totta meg nagy honszerelmét. Az I egész beszédben Rákóczi nevét alig i említette, csak tetteit, példáit idézte, de mindannyian éreztük, hogy ilyen ember csak egy volt e hazában : II, Rákóczi Ferencz“, kinek szelleme és jelleme másfélszázaddal később fel­elj ült a'mi Kossuth Lajosunkban. Ezzel végződött az isteni lisztelet és ugyancsak a templomban meg­kezdődött az emlék-ünnep. Minden maradt úgy, amint volt. Csak a papi szószék alatt készítet­tek kis emelvényt a szónokok ré­szére. Átmenetül a párját ritkító orgo­nán mélabus kuruez áriát játszottak és mindjárt rá a Himnuszt intonálták. Az egész közönség, agg és gyer­mek, férfi, nő, ezernyi lelkes ajak rebegte a nemzet imáját. Az öreg debreceni püspök könnyezve dalolt; a boldogság könnyűje volt ez, hogy megérte a szép napot, — a honfibá­nat könnye, hogy az Isten még min­dig nem áldotta úgy meg a magyart, amint azt a költő gondolá, — a re­mény könnyűje, hogy meg fogja ál­dani. Az nem lehet, holy ily fohászt az Ég meghallgatatlanul hagyjon. A Himnuszt Fejes István megnyitó beszéde követte, ki mint a főiskola egyházi algondnoka és a rendező bizottság alelnöke költői szárnyalás sál szólott. Vázolta az ünnep célját a főiskola kötelességét és üdvözölte a vendégeket s az ünneplő közön­séget. Az énekkar erre remekül adta elő „Nemzeti zászló“ czimü dalt, mely­nek és a tapsoknak elhangzása után Zoványi Jenő theologiai tanár olvasta fel az ünnepre készített emlékbe­szédet, mely a történelemirás nívó­ján áll úgy tartalmával, mint kidol­gozásával. A beszédet sűrűn szakí­totta félbe az éljenzés, helyeslés, sőt a nemzeti ellenállási jog Rákóczi és Kossuth dicsőítését tartalmazó rész­letek óriási tapsra ragadták az ün­nepi közönséget. Ezzel az emlékbe­széddel lapunk vezércikke is foglal­kozik. Az ünnep részletes leírását foly­tatni fogjuk. A MEGYE ÉS A VÁROS X A vízvezeték és csatornázás ér­dekében Ujhely város közgyűlése tudvalevőleg felirt a földmivelésügyi miniszterhez, hogy a tavaszra ígért szakértőt mielőbb leküldje. A felirat sikerrel járt. Tegnap reggel ugyanis megjelent körünkben a földmivelés­ügyi minisztérium vizépitószeti osz­tályának kiküldöttje, Hoffmann Ká­roly kir. mérnök és nyomban hozzá­fogott a terep tanulmányozásához. Ha esetleg a hegyekben megfelelő vizforrásra nem talál, a minisztérium gépeivel később, de még ebben az évben próbafúrásokat fog végezni. A fontos munkálat előkészítése és tanulmányozása természetesen időt igényel. X Ex-lex Tállyán. Lapunknak ír­ják a következőket: Zemplénvárme gye, mint az alább közlendő eset is igazolja, minden tekintetben „gut­gesinnt“ szabadelvű megye. Minden kétségen felül áll, hogy nem csak bizalmi nyilatkozatával támogatja a kormányelnököket, hanem a passiva resistentiában is hűen kitart mellette, követvén ilyképen az ex-lex teré­re is. (Mit ért vele ? Szer,k.) Tállya város területén székelő Horváth Béla dr. körorvos felsőbb­hatósági eugedélylyel 2 havi sza­badságra ment, moly időre az egyik fővárosi korház alorvosát nevezte meg helyetteseként. Az illető egyén azonban f. hó 19-én sürgős ügyben végleg elutazott városunkból. Ez még elég rendén volna. Hanem azt már csak ázsiai értelemben lehet rendes egészségi szempontból igazolható el­járásnak minősíteni, hogy ez után egy hónapig, mig Horváth Béla dr. szabadsága lejár, a tállyai köror­vosi kerület orvos nélkül marad. Mily nagy mértékben az igazság­ból leszűrt tapasztalatokból táplál­kozik e következtetés, jelzi az a körülmény is, hogy Tállya orvosta- lanságának már is megvan a maga fanyar gyümölcse. Somogyi István helybeli lakosnak három éves gyer­meke, kinek még csütörtökön este semmi baja sem volt, a pénteki nap folyamán (19-én) meghalt. S hogy e halálesetet főként a gyors orvosi segély hiánya idézte elő, ki vehetné tagadásba. Ez az egy eset is meg­erősíthet ama feltevésünkben, hogy Tállya, mely mintegy állandó fészke a ragályos betegségeknek egy pilla­natig sem lehet el állandó orvos nélkül. Az okok után ezúttal, melyeknek ezen csöppet sem kellemes helyzet előidézésében főrészük • volt nem ku­tatunk ma, csak arra kérjük az ille­tékes tényezőket, hassanak oda, hogy ez a rendellenes állapot Tállyán mi­előbb megszűnjön. Ellenesetben nem tudom kit fog terhelni a felelősség, ha — mitől Isten ments — az elő­fordulható súlyos balesetek, válsá­gos megbetegedések katastróphával fognak végződni?! Tállya 1903 ju­nius hó 21. Spectator. HÍREK. — Áthelyezések. A m. kir. pénz­ügyminiszter Nagy Elemér helybeli kir. dohánygyári tisztet, hasonminő- ségben a szolnoki, m. kir. dohány­gyárhoz helyezte át. A in. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter Petrovay Béla helybeli ál­lami elemi iskolai tanítót hason mi­nőségben az újpesti állami elemi is­kolához helyezte át. Szerda, junius 24. — Thaly Kálmán, az országgyűlési függetlenségi párt tb. elnöke, a ma­gyar tudományos és politikai közélet egyik legjelesebb alakja, a Rákóczy ünnep alkalmából Sárospatakon tar­tózkodott. Jelenléte és közreműkö­dése a fényes ünnep nagyszerűségé­nek biztosítéka volt. A rendezőség felkérésére szabad előadást tartott II. Rákóczy Ferencz és Sárospatak viszonyáról. A ki ezt a szabad elő­adást hallotta, melyből a nagy buj­dosó emléke és elvei iránt való ra­jongás prófétai varázszsal hatott a hallgatókra, ezt az órát soha el nem felejtheti. A pataki ünnepről legközelebbi számunkban folytatjuk a részletes tudósítást és ebben a nagy történet­író előadásáról is bővebben fogunk megemlékezni. Thaly Kálmán az Alma Mater fész­kében igen jól érezte magát, az ün­nep után is ott maradt és onnan szólította a fővárosba Kossuth Fe­rencz sürgönye, a békegalambbá vedlett (?) bánnal folytatandó tár­gyalások végett. — A függetlenségi párt szervezke­dése Lőcsén. Mint értesülünk, Lőcsén a függetlenségi érzelmű polgárok a napokban népes értekezletet tartot­tak, melyen, elhatározták, hogy a tagok gyűjtését megkezdik s függet­lenségi kört alakítanak. — Gróf Lónyay Elememé Sátoralja­újhelyben. A junius hó 27-iki jóté­konyáéin előadás védnökének a ren­dező bizottság megnyerte Stefánia kir. herczegnőt. Tekintettel tehát az estélyen való megjelenésére, a ren­dezőség ez utón is értesíti a közön­séget, hogy helyeiket 7 óráig elfog­lalni szíveskedjenek, mert az előadás kezdetekor a külső ajtók, elzáratnak és csakis az egyes szünetek alatt nyittatnak meg. — A műkedvelői előadás iránt olyan rendkívüli az ér­deklődés, amelyhez hasonlóra visz- szaemlékezni nem tudunk. Ajegyek egy délután elkeltek és igy számos újhelyi családnak nem jutott hely. Ez ókból az előadást közkívánatra va­sárnap junius 28-án újból megismétlik mérsékelt helyárak mellett, pontban 7 órakor, hogy a függetlenségi ma­jálisra készülőknek is alkalmuk le­gyen e nem mindennapi előadásban gyönyörködni. Ezen második előadás helyárai: Alsó proscenium és erkély páholy 10 kor., földszinti és I. eme­leti páholy 3 kor., támlásszék a 6 első sorban 2 kor. 40 fillér, a töb­biben 2 korona. Jegyek előjegyez- hetők Szentgyörgyi Vilmos úr ke­reskedésében. — Miniszteri adomány. A m. kir. földmivelésügyi miniszter néhai Né­meth István volt gazdasági cseléd családjának Zemplénmegye főispánja utján 100 korona jutalmat adomá­nyozott. — A városi casinó választmánya f, hó 22-én hétfőn d. u. ülést tartott Dókus Gyula casinói elnök elnöklete allatt. A számadást vizsgáló bizott­ság jelentését mutatta be Novák Gyula h. jegyző, mely szerint a ca­sinó 1902. évi számadása megvizs­gáltatott és az teljesen rendben ta­láltatott. Schweiger Aron pénztárnok bemutatta az 1903. évi költségvetést A casinó ügyésze Isépy István állá­sáról lemondott, helyette az ügyészi teendők ellátására a közgyűlésig dr. Lichtenstein Jenőt kérte fel a választ­mány, és ő bízatott meg a hátrálé- lékos tagsági dijak behajtásával. r opcsó József a casinói tagok sorába felvétetett. A casinó f. évi reudes közgyűlését e hó 29-én hétfőn dél­után 2 és fél órakor tartja meg, a közgyűlés tárgya: A választmány évi jelentése. Az 1902. évi számadás bemutatása és a felmentvény meg­adása. Az 1903. évi költségvetés el­fogadása. Casinói ügyész és jegyző választása. — Felülfizetés az érettségit tett ifjak majálisán : N. N. 10 K. Wein­berger Dávid 5 K. Kovács Endre, Boros Antal, 4—4 K. Iványi Károly, Gulacsy Sándor 3—3 K. Keresztessy Lajos, ifj. Meczner Gyula, Juhász

Next

/
Oldalképek
Tartalom