Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-06-20 / 49. szám
Hatodik év 49. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szombat, junius 20. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vi33za nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős Szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér Kiadóhivatal Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-iér 502. Hirdetéseket a legjutányoaabb árban közlünk. Előfizetési felhívás. „Hazánkat csak a közszellem ereje tarthatja fenn“ — mondá pártunknak kiváló országos vezére, Kossuth Ferencz, midőn a zemp- lénmegyei tiltakozó küldöttséget a képviselőház elnökének bemutatta. A közszellem fejlődésének és nyilvánulásának legfő tényezője; a sajtó. Egészséges közszellem és egészséges sajtó ok és okozati összefüggésben állanak. Közszellem sajtó nélkül nem élhet, nem létezhetik. Ott, ahol nincs, ily egészséges sajtót teremteni és ahol van, a meglévőt minden erővel támogatni, nagygyá fejleszteni: ez hazafias kötelesség és okos cselekedet mindazoktól, kik egyedül hazánk és népünk közjavát munkáló közszellem ébrentartását helyesnek és szükségesnek vallják. S ki ne vallaná helyesnek és szükségesnek főképp itt Zemplén- megyében, hol a »Felsőmagyarországi Hírlap« rövid pályafutása alatt is oly fényes bizonyítékát és sikereit szolgáltatta az egészséges sajtó erejének?! és a hol másfelől még nagy feladat vár oly újságra, minő a »Felsőmagyarországi Hírlap«, mely a nemzeti ébresztés, a közéleti tisztesség szócsöve a közügyek egész vonalán. Országgyűlési pártunk óriási küzdelme, az egész magyar nép nagyszerű fellángolása, a korszakalko- tóan érdekes politikai helyzet által pedig minden egyes sajtóorgánum, mely ezt a hazafias közszellemet ápolja, érték- és jelentőségben emelkedik. S különösen fontos szerep jut a vidéki sajtónak nemcsak azért, mert a fővárosi sajtó a tapasztalatok szerint túlnyomóan a hatalom szekerét tolja, hanem főképp azért, mert kétségtelen, hogy az országházban folyó epochális küzdelem sohasem fejlődhetett volna oly nagygyá és nagyszerűvé, ha a vidék közszelleme nem segíti; a vidéki közszellem ily gyönyörű ébredése pedig az utóbbi években hatalmasan fejlődött vidéki független sajtónak a műve. Pártunk érdeke megkívánja tehát, hogy a párt sajtója erős legyen, vagyis azt, hogy a Kossuth eszméit hirdető egyetlen megyei lapot mindenki támogassa, ki a párt hű emberének vallja magát. Amit Zemplénvármegye függetlenségi elemei szellemi és anyagi támogatásban lapunknak nyújtanak: önmaguknak, pártunknak a magyar nemzetnek nyújtják azt. Minket a fokozott támogatás csak nagyobb odaadásra buzdít, és könnyebbé, kellemesebbé teszi a nehéz feladatot, melyet vál- lainkon viselünk és'melyet hiven, lelkesen törekszünk teljesíteni. fi felsőmagyarországi Jíirlap szerkesztősége. •xJulius hó elsejével lapunkra uj előfizetést nyitunk. Felkérjük azokat, kiknek félévi vagy negyedévi előfizetése junius végén lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fenaka- dás legyen. Kérjük továbbá lapunk barátait, hogy azt terjeszteni méltóztassanak. A Felsömagyarországi Hírlap kiadóhivatala. BÚCSÚSZÓ. Czéko, 1903. junius 18. Egynéhány nap még és egy óceán mérhetetlen messzesége választ el honomtól, melyen lángoló lélekkel csüngtem, s melyet legjobb erőmmel szolgálni igyekeztem. A költő azt mondja, hogy szivet cseréljen az, aki hazát cserél. Én nem cserélek szivet( midőn hazám határain megállók és egy utolsó pillantást vetek szép hegyeire és völgyeire, mert én hazát nem akarok cserélni sohasem. En ott az idegenben is csak egy hazát szeretni, egy hazáé akarok lenni, és ez az én magyar hazám. Azt a földet, amelyen ezentúl lakni fogok, tisztelni fogom, de azt érzem, hogy lelkem hő lángja, szivem dobbanása sohasem lehet az övé, mert az csak a tiéd lehet, ki szültél és neveltél, édes Magyar hazám! Es a lélek ezt a hő lángját talán még mély síromba is viszem, hogy öröklámpaként égjen álmom felett. Es ugyanazon mérhetetlen tenger messzesége, mely hazámtól el fog választani, el fog választani Önöktől is, kikkel oly szívesen találkoztam e lap hasábjain. Es amidőn Önöktől most búcsút veszek — megvallom legjobban fáj Önöktől búcsút venni — ekkor semmit sem kérek magamnak, hanem mindent hazám számára kérek. Nem bánom, feledjék el hogy volt Czékén egy pap, kinek semmije sem volt e világon, csupán egy melegen dobogó szive, mely szerette az embereket és mely lángolt a hazájáért s nemzetéért. Es ha emlékemet már elfujja az idő, miként a romokban elfujja a szél a maradt nyomot és körükben nem esik többé szó rólam, ez nem fog fájni; de fájna az, ha Önök közt csak egy is akadna, aki elfordulna attól a zászlótól, melyért harcoltam, a menyire gyenge erőmtől telt, és melyet a függetlenség ébredése óta Zemplénvármegyében Önök megszerettek. Nincs kizárva, hogy • a haza most nagy megpróbáltatások előestéjén áll és szüksége van, hogy a nagy megváltó eszmének hivei ne megfogyjanak, hanem megsokasodjanak, mint az ég csillagai. Es él lelkemben az a szent hit, hogy ami milliók lelkében lánggal ég, az győzni fog, annak győznie kell. De bizonyos az is, hogy e dicső győzelem csak •abban a jelben lehetséges, melyet Kossuth apánk irt azokban a dicsőséges n-agy időkben: bogy a nemzetnek jobb jövőjébe vetett hite csak úgy valósulhat meg, ha mindnyájan azon zászló alá sorakozunk, melyet Kossuth Lajos bontott ki 48-ban. Es noha ezt a zászlót letörte akkor a sors viharja/ azt a nemzet legjobbjai fölvették és fölvitték a magasba, ahol leng a dicsőség ormai fölött. Fel a zászló alá! En Önöktől ezentúl messze leszek, de mégsem olyan messze, TÁRCA. Rákóczi Ferencz emlékére. Irta és elszavalta Zemplénvármegye Rá- káezi-ünnopélyén: id. Bajusz József. Porhüvelyed távol , Születéshelyétől . . . Dicső fejedelem ! Nézed-é az égből Ezt a jelenetet ? ! Az öreg honvédek Jöttek tisztelegni A kuruez vezérnek . . . Meghajtjuk zászlónkat, Tisztelgünk te érted, A hozzád ma is hű Szülővármegyének . . . Káprázatos e kép . . . A múltakba ragad! Unokák üdvözlik A hős kurucokat . . . Rákóczi Ferenczet A magyar honvédek. Akik a kuruezok Örökébe léptek . . . Mert Kossuth mi volt más, Mint a Te szellemed ? Az ő lángszivébe Beoltva lelkedet . . ! Zászlód felragadta, — Mit karod elejtett — Az alá hitt össze Minket honvédeket . . . Aztán mi harczoltunk . . . Es a magyar névre Dicsőséget hozott Hazánk honvédsége . . . Nagy'részben ma már rom, Összetört test, lélek. De még bizalommal Tekintünk felétek. Óh! mondd! — hisz’ te ott fenn A jövendőt látod, — Eléri-e hazánk Azt a szabadságot, Amelyért a kuruez És a honvéd vérzett? Vagy vége örökre Már minden reménynek ? ! Ugy-e, hogy: nincs vége?! — A magyar még remél, Mikor e -hazában Ilyen nemzedék él, Amelyet lángra gyújt Neved említése . . . Az ilyen nemzetnek Soh’sem lehet vége! . . Ezzel nyugtatunk meg Rákóczi szelleme, Ne félj! a szabadság Nincs örökre veszve . . . Megérté a magyar Rákóczit, a vezért, Nem vérzett a kuruez Hiába a Honért! V. rész a „Kuruez idők“ czimii versemből. Amikor Rákóczi — Most már kétszáz éve. — A magyar sziveknek Sebeit feltépte, Zászlóján a „Haza“ „Szabadság“ volt írva . . . Jöttek a kuruezok, Örömükben — sírva, Hogy van már vezérük! . . , A Zrínyi Ilona, A Rákóczi Ferencz Nagy reményű fija ! Csak úgy hódolt a vár . . . És pusztult a német! . *. . Ti tőüetek függött Jó kuruez vezérek, Hogy a magyar akkor Végső diadalát Kivivja örökre : Hazánk szabadságát! / . De„hát haszonlesők Ö köztük is voltak! . . A merre a szél fújt Azok úgy fordultak ! Bezerédy, Botka, Ocskay és többen, Labanezokká lettek A kuruez seregben! Igaz! az életük, A fejük leesett; Mit ért ? e csapással A nemzet is vesztett! . Mert.lankadt a szívben Meggyűlt honfi lángja; Me'gunta a kuruez, Hogy a szabadsága 01y,as hosszas harezban Áldozatba kerül . . . A helyett, hogy tűrne, Kitartna emberül ! Lapunk 6 oldal.
