Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-06-20 / 49. szám
49. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, junius 20. hogy köztem és a szent ügy közt, melyet eddig hűségesen szolgáltam, minden kötelék elszakadozzon. Személyesen távol leszek ugyan, de a nagy messzeség nem fogja kezemből kiütni a tollat és ezentúl talán többször fogok Önökkel találkozni e hasábokon, mint eddig, hogy lelkesedjek és lelkesítsek egy szent ügyért, hogy harcoljak és harcra buzdítsak egy szent eszméért: a szabad hazáért, a független Magyarországért. Isten Önökkel! Várlaky Sándor. y$ halva született Tisza-kormány. Hát mégse lesznek a zempléni jegyzők és tiszttartók abban a kellemes helyzetben, hogy Tisza Istvánnak bizalmat szavazzanak. Pedig megtették volna, mint ahogy szolgai alázkodással sietett elsőnek megtenni a fogarasi kormánypárt (No az ugyan felsűlt Tiszával együtt!) Igaz, hogy az Andrássyaknál a sértett önérzet, másoknál meg az okos számitás dolgozott abban, hogy nem vállaltak tárcát a Ti- sza-kabinetben. Tudták jól, hogy ez a kabinet nem lehet hosszú életű, s akik részt vesznek benne, azok örökre lejáratják magukat. De mégis örvendetes a Tisza gyalázatos bukása, mert kétségtelenül mutatja, hogy némi erkölcsi erő és érzék kezd már ébredezni a mi végletekig korrumpált közéletünkben is. Mégis csak lesz talán már jobb, igazabb, önzetlenebb kor, mint eddig volt. Az ország vezérembereinél már láthatjuk itt-ott annek a jobb kornak a jelenségeit, csak itt a vidéken, a megyei életben nem érezzük még. Itt ma is a Tisza- korszak uralkodik minden tekintetben: a nepotizmus, protekció, közgazdasági tevékenység, presszió korrupció és egyéb gonosz gyümölcse a Tisza virágos kertjének terem bőségesen. De talán ide is elér majd á jobb, nemesebb levegő. Hogy mire határozza el magát a korona: ki tudná azt? — Most már valószínű, hogy engedményekre S ha lesz engedmény, ha kapunk magyar vezényszót, Oszszel már haza ment Mind téli szálásra . . . Ott hagyták Rákóczit Kevés gárdájára! Csak te tartottál ki, Te nagy fejedelem ! Akit dicsőítünk A mai ünnepen! Te hű, igaz voltál A te jelszavadhoz . . . A miért a magyar Még téged haza hoz . . . Mert holt porod felett Ott lebeg szellemed; Ha poraid' hozzuk, Az is be jön veled! Nagy szükség van itt rád! Lelkesítsd a népet, Hogy — a mai naptól — Minden küzdelmének Csak egy. czélja legyen, Az. amit mondtál te : „Cum Deo, patria Et pro libertate!“ A melly latin jelszót Itt mindenki megért : „Istenért, Hazánkért És a szabadságért!“ magyar zászlót a hadseregbe : ki ] tagadhatja, hogy azt egyedül az j obstrukciónak köszönhetjük? Ennek a gyűlölt, leszidott, megrótt; obstrukciónak. amelyet olyan ke ményen ítélt el még pár héttel1 ezelőtt a magyar vármegyék nem zetietlen szolgalelklisége. Akkor tán elismerik majd a hű mamelukok is, hogy a »Zoltánok« becsületes, szívós kitartása hasz-, nosabb volt a nemzetre, mint a Vésziek szolgai alázatossága, tán belátják majd, hogy nem helyes dolog vad elkeseredéssel üldözni s támadni azokat, akik önzetlenül küzdenek a nemzet jogaiért. A vívmányoknak bizonyára a mamelukok fognak legjobban meg örülni. De fogják-é vájjon szé- gyelni magukat, ha eszükbe jut, hogy ők ezek ellen a vívmányok ellen küzdöttek, s kígyót, békát kiáltottak a vívmányok követelőire i1 S belátják-é vaiaiiára, hogy nincs csúfosabb dolog, mint üldözni azokat, akik becsületes jóakarattal a haza javáért küzdenek. Várlaky Sándor Várlaky Sándor Amerikába megy, hogy odaszakadt magyaroknak legyen lelkipásztora. Nehéz szívvel búcsúzunk tőle. Annál nehezebb szivvel, mert érezzük, hogy el kellett mennie, s nincs lelkünk itthon maradásra bírni őt. Mit keressen az ő tiszta szivével, nemes ideálizmusával, önzetlen hazaszeretetével ebben a züllött, hazafiatlan, haszonleső közéletben? Ahol csak az a gondja mindenkinek, hogy mások rovására, a közérdek rovására hogyan icapasz- kodhassék feljebb, egyre feljebb. Ahol haza, szabadság üres frázisok, amikkel a léha kegyhajhá- szást, a piszkos haszonlesést takargatják. Vágyott egy szabad ország szabad levegője után, — a szolganemzedékből, amely most a magyar földön tengődik, vágyott önálló szabad férfiak közé, akik nem hazudnak folyton, nem titkolják el a szivük legszebb érzelmeit, nem hirdetik az ellenkezőjét ezek* nek, s nem csúsznak porban az idegen hatalom előtt. Vágyott oda, ahol a magyarnak is szabad a hazáját igazán szeretni, szabad Kossuth Lajost tisztelni, s nem üldözik, nem bántják ezért, mint itthon. Elment Amerikába. Hogy mit vesztettünk benne mi, elvtársai, barátai, — hogy mit vesztett benne fiatal pártunk, — azt mélyen fájdalmasan érezzük. De felpanaszolni nem akarjuk most. Hiszen a szellemi kapocs nem lazul közöttünk, s hiszen vissza fog ő jönni, — Amerika szabad levegőjében megedződve, megerősödve a függetlenségünk szent ügyéért való további küzdelemre. Mi meg együtt fogunk küzdeni, együtt f«,gunk győzni vele. A magyarok istene vezérelj en- oltalmazzon, Várlaky Sándor! Visz- szavárunk ! A MEGYE ÉS A VÁROS X Sátoraljaújhely város gyámpénz- tárára vonatkozó 1902. évi számadások és a pénzügyi szakbizottságnak a számadásokra vonatkozó jelentése junius 17-étől kezdve 15 napon át a város tanács termében közszemlére kivétettek. Van és nincs. Ellátva a zemplénvármegyei hatóságok igazolványaival és az azokra vezetett záradékokkal, fölmentem f. hó lö-án Budapestre a belügyminisztériumba, hogy személyesen vegyem ki az útlevelemet. Ott azonban nem csekély meglepetésemre azt a kellemes hirt nyertem, hogy útlevelemre vodatkozó iratok oda még meg nem j érkeztek, ott még sohasem voltak. I Ezt nagyon különös dolognak tartottam. miután az alispáni hivatal- : ban arról biztosítottak, hogy a felterjesztés már régen fenn van a minisztériumban. fia már az én útlevelemet nem tudtam kivinni, utána jártam, vájjon | néhány idevaló ember útlevél ügyén nem tudnék valamit lendíteni, ki azt hónapok óta hiába várja. De hát a dolog úgy állt, hogy az útlevél osztály igazgatója egyetlenegy zemp- lénmegyei útlevéllel sem tudott beszámolni, mely elintézetlenül hevert volna az asztal tetején. (De hogy j mi hevert a fiókban elintézetlenül? arról nem adott szám ot) És azt állította, hogy minden' zemplénmenyei útlevél, mely egytől egyig munkások útlevele volt. néhány nap előtt el lett küldve Zemplénbe a vármegyé- ! hez. Most már haza jőve meglepetésemre itt találom útlevelemet junius 6. kelettel. És erről az útlevélről a .magas beliig)' minisztériumban 7 nappal később sejtelemmel sem bírtak; sőt egyenesen azt állították, hogy egy papi ember számára utlevéliránti fölterjesztés nem is történt Zemplén- vármegye részéről. Pártfogoltjaim, -kik biztosra vették, hogy végre valahára útlevélhez jutnak, a vonatnál várták rám, ahol azt az utasítást adtam nekik, hogy menjenek az alispáni hivatalba, ott megkapják útlevelüket, mert biztosra vettem, «hogy állnia kell annak, amit a minisztériumban mondtak nekem. Ok el is mentek s az az egyik hivatalban azt mondták nekik, hogy útlevelük itt van. a másikban is azt mondták, hogy már leérkezett, a harmadikban pedig azzal kecsegtették meg, hogy útlevelük felől még sokáig nyugodtan alhatnak, amíg az leérkezik. En csak azt szeretném tudni, vaj - jón Zemplénvármegye tanul ren- ! det a minisztériumból, vagy pedig I a minisztérium nemes Zemplénvár- megyétől. De bármelyik legyen is a tanitómester a kettő közül, a egyik mindenesetre méltó tanítványa a másik. V.S. HÍREK. A csendes ur. Érdekes jelenet játszódott le az újhelyi, Rákóczi-ünnep bankettjén. Az egyik asztalnál egy őszes úri ember ült, vele szemben pedig a nagyváradi függetlenségi párt elnöke, Szakoly Tamás. — Be voltak ugyan mutatkozva egymásnak, de bemutatkozáskor nem igen szokták az emberek egymás nevét j megjegyezni, úgy, hogy itt se tudta egyi- j kük se, hogy voltakép ki a másik. Hanem azért persze beszélgettek. Búza Barna beszéde nagyon tetszett Szokolynak■ Mert csak ez volt egy kicsit erősebb hangú és ellenzéki szellemű beszéd. Ki is fejezte a tetszését, s a beszéd alatt sokszor helyeselt, tapsolt, s többször odaszólt az őszes, úrhoz :- Ez már jól beszél! — Ejnye de igaza van ! — Lám, ez az igaz ! — Nagyon okosan beszél! Mikor pedig befejezte Búza a beszédét, még avval is megtol dta Szakoly a dicséreteit : — Ezt az embert kellett volna felküldeni Zemplénből a képviselő- házba! Miért nem küldték fel? Az őszes ur azonban nem felelt, sőt kínos némasággal és kellemetlen feszességgel hallgatta végig Szokoly dicsérő megjegyzéseit. Az az úr ugyanis véletlenül épen — Dókus Ernő volt. — Junius—augusztus. — A junius—augusztusi negyed alkalmával bizalommal kérjük ama tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése lejár, az előfizetés megújítására és lapunknak ismerőseik körében való terjesztésére. — A kiadóhivatal. — Áthelyezés. A m. kir. földmive- lésügyi minisztérium Neugebauer Sándor szolnoki kir. főmérnököt hason minőségben a helybeli kir. folyammérnöki hivatalhoz, — Pap Sándor helybeli kir. állatorvost pedig hason minőségben Budapestre helyezte át. Kinevezés. A m. kir. földművelésügyi minisztérium Csermák Károly komáromi lakos ok'e\»elos mérnököt a helybeli' kir. kuitúrmérnökséghez napidijas mérnökké nevezte ki. A füg ;etlenségi kör tagjai felkéretnek, hogy a sárospataki főiskola vasárnap il. e. 9 órakor megtartandó Rákóczi ünnepére minél számosabban megjelenni és e szándékukat a kör háznagyánál bejelenteni szíveskedjenek. A kör ugyanis a ho/.zá érkezett meghívás folytán elhatározta, hogy a hazafias és méltónak ígérkező ünnepélyen testületileg vesz részt. Tehát menjünk mindnyájan. — A sátoraljaújhelyi városi kaszinó választmánya f. hó 17-én ülést tartott Kossuth János alelnök elnöklete alatt. --- Kaszinói tagokul felvették : Kiss Jenő, Mizsák József. Gecsey ■ Jenő és Rakmányi Jenő. urakat. Jurcsó Ágoston jegyzőnek állásáról való leköszönését tudomásul vették és a jegyzői ügyek vezetésére Kovák Gyula könyvtárnokot kérték fel. A felszaporodott hátrálékos tagsági dijaknak törvényes utón leendő behajt tásá elhatároztatott és ezzel hsépy István ügyvéd, kaszinói -ügyész bízatott meg. Még e hóban megtartja a kaszinó) rendes közgyűlését, melyre a meghívók e napokban széjjel küldetnek. Ezek után a kisebb folyó ügyeket intézte el a választmány. — Az eperjesi függetlenségi párt nagygyűlése. Az eperjesi függetlenségi és 48-as párt alakuló nagygyűlését. mint jeleztük, í. hó 14-én tartotta az ottani vigadó nagytermében. A közönség száma másfél ezer volt és zsúfolásig megtöltötte a nagy- termzt. A gyűlés érdekességét növelte azon körülmény, hogy az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt Benedek János és Ssalay László képviselőkkel képviseltette magát a gyűlésen. — Az érkező vendégeket hosszú kocsisor kisérte be a vasútról a gyűlésre, amely délután 3 órakor kezdődőit. Csatáry Ágost dr. elnök üdvözlő szavai után Sztehló János dr. ügyvéd tartott szép tartalmas beszédet, amelyben a függetlenségi párt céljáról és jogosultságáról beszélt Sárosvárínegyében. Ezután az országgyűlési függetlenségi párt két kiküldötte beszélt. Szalay László képviselő örömének adott kifejezést, látván azt a nagy lelkesedést, amely a megalakult párt tagjait munkára serkenti. Benedek János képviselő is szivesen üdvözli a megalakult pártot és beszél azokról a nagy károkról, amelyek nemzetünket érik a mai kormányrendszer mellett. Nem elég a szivek mélyén táplálni a nemzeti törekvéseket, ki kell azokat vivni. A jogainkat gyaknroJni kötelesség. A megalakult párt munkájához sikert és áldást kíván. Líptay Lajos ág. ev. lelkész a vármegyéből ösz- szegyűlt nagyszámú tótajku lakosságnak tót nyelven tartott hazafias beszédben magyarázta meg a függetlenségi' párt törekvéseit. Ezután a tisztviselő-választást ejtették meg. Elnök lett: Csatáry Ágost dr. órvos egyetemi magántanár, alelnökök;
