Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-05-27 / 42. szám
Hatodik év 42. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, május 27. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat viasza nem adunk. Szerkesztőség: Vakerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési sr: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-tér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk.--- -................................— r fi haldokló vármegye. Bizony csak vége a régi vár megyének, — mostani élele már csak lassú haldoklás. S ebben a haldoklásban már csak egyetlen igyekezete vehető észre: Jóakaratukig törekszik, hogy minél könnyebbé tegye számunkra a válást, — úgy viseli magát, hogy minél kevesebb okunk legyen utána bánkódni. Lehet, hogy irántunk való figyelemből s jóindulatból ered ez a törekvése. Nem akarja, hogy fájdalmas legyen nekünk, ha majd egészen eltávoz'k innen. No ezt el is éri. Nincs az ön- kormányzatnak az a lelkes hive, akinek valami nagy kedve lehetne ezt a vármegyét, a mai vármegyét tovább fenntartani. Az alkotmány egykori erős oszlopa silány vesszővé sorvadt, a tnelylyel kénye-kedve szerint verheti a leláncolt alkotmányt az osztrák hatalom. Azt mondják: a megyei önkormányzat a felsőbb hatalom előtt meg nem hajló független tisztviselőket, önálló férfiakat nevel. Látjuk: az állami tisztviselők férfiak, önállóak és önérzetesek, — a megye tisztviselőinek önérzete rabigába hajtva vonaglik a főispán s a megyei klikk hatalmának ostorcsapásai alatt. Emlékezzünk a választásra: az állam tisztviselői szavaztak mind meggyőződésük szerint, egyik a kormánypárttal, a másik az ellen zékkel. S a megye tisztviselői ? Hányán voltak, akik nyíltan vallották ellenzéki érzelmeiket, korteskedtek az ellenzék mellett, és aztán felső parancsra, piruló arccal, lehajtott fővel mentek szavazni meggyőződésük ellenére a kormánypártra. Nem igaz? Nem igy volt ?Szolgáljunk példákkal? Az állami tisztviselőknél van férfias önállóság, — a megyénél — egy-két ritka kivételtől eltekintve — csak alázatos, feltétlen engedelmességet látunk. így lesz a mi szerencsétlen viszonyaink közt igazsággá az a logikai képtelenség, hogy nagyobb önállóságot szerez a tisztviselőknek a kinevezés, mint a választás. A megyei önkormányzatból önző, gonosz klikkuralom lett. S a klikkuralomnak összetartó támasza a korrupció. Ez is csak a megyénél fejlődött csudálatos, undorító nagyságra. Az állami hivatalokban hasonlíthatatlanul kisebb. Itt nincs rend, nincs ellenőrzés, nincs törvény. A törvényre semmit se adnak. Az dolgozik, aki akar, s az lop, aki akar. Az árvakassza Csáky szalmája, amelyet húsz esztendeig lehet lopni nyu godtan, észrevétlenül. Ki törődik itt ellenőrzéssel ? A fő, hogy a párt összetartson, a klikk erősödjék. Kocsmát csinál nak a vármegyeházából. Pártértekezletet tartanak a nagytermében. Kormánypárti értekezlet, hát azt szabad. Ez nem politizálás. Március 15-ére nem engedik át, mert az politikai tüntetéssé fajulhat De kormánypárti gyűlésre átengedik. Ez az a bizonyos pártatlan igazságosság, amit esküvel fogadott beavatásakor az uj alispán. Kétszáz ember eszik virslit a Rákóczi és Kossuth arcképével díszített nagyteremben, s issza rá a főispán borát. S másnap hiven együtt van mind a kétszáz ember, s ahol tegnap a virslit ették, ott most bizalmat szavaznak a nemzeti hadsereg ellen küzdő kormánynak. A teremben még látszanak a tegnapi kocsmázás nyomai, még érzik a virsli szaga, s összevegyül a korrupció bűzével, amely szintén mindenfelől nagyon »érzik t. íme, mi lett a hajdani híres kortes-argumentumból, a fokosból ? Virsli. Most virslivel korteskedünk. S mi lett a régi hires megye- gyűlésekből ? A római birodalom teljes szolgaságba siilyedése, elzüllése idején a zsarnokságukban őrjöngő cézárok a szolgáikat választották be a szenátusba, hogy ne sok bajuk legyen vele, A mi főispánjaink pedig beválasztatják a megye- gytilésbe a szolgabirákat, a jegyzőket és a mágfiások tiszttartóit. Ezek is azt teszik mindig, amit a cézár akar. S ezt a szolgalelkü gyülekezetei merik a régi megyegyülések- kel összehasonlítani, erre akarják ráfogni, hogy a vármegye közönségének a közvéleményét fejezi ki. j Nem fejez az ki semmit. Egyszerű fonográf: amit belediktál a főispán (virsli-kisérettel), azt adja vissza szolgai hűséggel. Amilyen a tisztikar, olyan a megyegyülés: együtt a kettő szomorúan szóló bizonyítéka annak, hogy a régi vármegyéének csak az árnyéka, a torzképe. karrikaturája van már meg, s az is bomlik, rothad, pusztul folytonosan. Hát jobb is igy; — ha nem tud önálló, uj életre kelni, inkább múljon el. Inkább semmi, mint ilyen vármegye. Igaz történet a törvénytisztelő főispánról s a törvény magyarázó tiszti ügyészről. Szirmay István doktor, a Zemplén felelős szerkesztője cikket irt az ő lapjába, amelyben alaposan megmagyarázza a megyegyülésen a felszólalások kérdésében elfoglalt álláspontját. A cikkben ugyan úgy beszél, mint a megye tiszti alügyósze, de egészen világos, hogy ezt a cikket nem az alügyész, hanem a kormánypárti újságíró irta, Mert olyan szárnyaló fantázia, amivel ebben a cikkben is tovább csavarja a törvényt, csak egy zsurnalisztában lakhatik. Matematikai tanárok- szoktak bril-1 lirozni avval a tanítványaik előtt, hogy korrekt számtani műveletekkel bebizonyítják , nekik, hogy kétszer kettő öt. Ilyenféle műveleteket visz végbe Szirmay újságíró ur is, mikor bebizonyítja, hogy a szabályrendeletnek az a rendelkezése, hogy minden tárgyhoz minden bizottsági tag kétszer szólhat, azt jelent, hogy minden tagnak csak egyszer van joga felszólalni. Ennek a bebizonyítása végett hivatkozik a polgári perrendtartásra, a bűnvádi eljárásra s Mózes öt könyvére, s valóban ritka zseniálitást fejt ki az elmének ebben a virtuóz játékában, Engedje meg azonban Szirmay szerkesztő ur, hogy mindezek után is abban a meggyőződésben marad- junkj hogy ha a szabály azt mondja, hogy kétszer, hát az nem azt jelenti, hogy egyszer, hanem azt, hogy kétszer. Lehet ugyan, hogy Hadik gróf ismert törvénytisztelete legközelebb már úgy fogja ezt a kétszeri magyarázni. hogy egyszer se, s egyáltalában nem fog engedni felszólalni, s Szirmay szerkesztő ur a polgári és büntető perrendtartások segélyével napnál világosabban be fogja bizonyi- tani, hogy pz a magyarázat teljesen megfelel a törvény szellemének : de mi mindezek után is meg fogunk maradni abban a tulfinomult logikával el nem hallgattatható paraszt meggyőződésünkben, bogy ha a törvény azt mondja, hogy kétszer, hát az csak azt jelenti, hogy kétszer. De hogy a főispán törvénytisztelete még inkább kivilágosodjék, kérjük Szirmay doktort, legyen szives evvel a'fényes logikájával bebizonyítani még a' következőket: 1. hogy szokás, ősi gyakorlat s a közgyűlés tagjai iránti köteles figyelem és tisztelet nem kötelezi a főispánt arra, hogy a vita berekesztése előtt megkérdezze, hogykiván-e még valaki a tárgyhoz szólani. 2. hogy a főispán helyesen • járt el, mikor nem engedett, hozzászólni ahhoz az indítványhoz, hogy soron- kivül vegyék elő a bizalmi javaslato t. 3. hogy helyes és. törvényes eljárás volt, mikor a főispán a közgyűléshez kérdést intézett, hogy engedik-e Búzát tovább beszélni, vagy ne m. 4. hogy az alispán helyesen s törvényesen járt el, mikor a megyeháza nagytermét átengedte egy pártértekezlet céljára. Kíváncsian várjuk ezeknek a tételeknek a bebizonyítását. Mert biztos, hogy Szirmay ép olyan világosan be tudja ezt is bizonyítani, mint amilyen világosan kimutatta, hogy kétszer alatt azt kell érteni, hogy egy széf. Más ügyekben is ilyen alapos jogi véleményt szokott adni a vármegyének ? A Zemplénnek némi megjegyzései vannak Várlaky Sándor nép- gyülési beszédének a kapitalizmusról szóló részére. Kérjük a Zemplént, máskor ne Biró Pállal írassa meg- a mondani valóját, mert akkor mi nem reflektálhatunk rá. Egyúttal csak azt kérdezzük a Zemplén szerkesztőitől: megegye- zik-é az ő úri ízlésükkel, hogy olyan ur vádoljon nagy fennen a lapjukban a függetlenségi zászlóval való kóklereskedéssel e mellett a zászló mellett kezdettől fogva kitartó férfiakat, amely úrnak újhelyi szereplése ép a függetlenségi zászlóval való ügyes kóklereskedéssel kezdődött, és a mely ur olyan gyakran változtatja a zászlóit, mint a nyakkendőit. Mi ezt nagyon ízléstelen dolognak tartjuk, s ha a Zemplén szerkesztőinek lennénk, nem kultivál- nók. Mert ha már ők politikai kóklerkedéssel akarnak valakit vádolni, ne mondassák el ezt a vádat ép a politikai kóklerség egyik tipusával. Leleplezett kivándorlási ügy-« nökség. A „Budapesti Napló“ 141-ik számában e hó 24-én megjetentegy cikk, mely a megyénkben annyira lábraka- pott tömeges kivándorlással foglalkozik és úgy tünteti fel megyénket, mint a kivándorlási ügynökségek fő- fészkét. Ebben a czikkirónak igaza is van. De ezt mi régen tudtuk. Meg is irtuk számtalanszor. De szavunk a pusztában elhangzó szó maradt. Tessék bárkit nálunk megkérdezni, tudja jól, aki a kivándorlás és okaival foglalkozik, hogy Bleier Gyula, Schwarcz Mendel, Steinlauf és sok társai itt laknak Zemplénvármegyében Cékén, Hoinonnán, Nagymihályban stb. és hogy vígan élnek abból, amit a kenyérkereset miatt kiutazni kénytelen honfitársainkon Amerikába liferálásórt nyúznak. Végre a véletlen vezette reá a budapesti rendőrséget, pedig ha ez a detektiv-osztály akivándorlással kellőkép foglalkozott volna, már csak az újhelyi, királyhelmeczi szolgaidról hivatalok indekszeiben is reájött volna a kivándorlás hyénáinak nevére. De hát én Istenem, ki töltődik ily apró cseprő dolgokkal. Most is: Kre- csányi Kálmán még el se indúlt de- tektivtársaidal, hogy ezen a népéletbe nagyon is mélyen belenyúló és a nép érdekében üdvös felfedező útjára menjen, már is telekiirtölték a világot s megírtak mindent, olyat, is ami talán nem igaz. Es mit értek vele ? Azt, bogy a bűnösök vagy elmeneküljenek, vagy pedig legyen Lapunk -4- olclívl.
