Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-01-10 / 3. szám
Hatodik ér 3. szám. Sátoraljaújhely, 1903 Szombat, jan. 10 Wf / POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este Kéziratokat vissza nem adunk Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár : egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal : Lindes nann Miksa és Társánál, Wekerie-tér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Köd. London, 1903. január 9. Azaz, hogy bocsánatot kérek, szó sincs róla, hogy Londonban írnám ezt a szerény cikket. Itt irom Sátoraljaújhelyben, mint a többit. De mikor kitekintve az ablakomon a Wekerle tér mindig mozgalmas tarka képe helyett nem látok mást, mint egyforma, bús, szürke ködöt, amelyben csak úgy tűnnek fel a házak elmosódott körvonalai, mint valami halvány sejtelem, — önkéntelenül is a nagy ködök hires városának a neve jött a toliamra. Bizony csúf egy idő! Mintha Korber és Széli feszült viszonyának fagyával az idei tél fagya is egyszerre olvadt volna meg, — az óta a Vészi József szerint történelmi fordulópontot képező Szilveszter-este óta folyton olvad minden, s talán már az ég is egy örökkétartó, átláthatatlan ködtömeggé olvadt fel. Pedig hogy örültünk már a jól megindúlt kemény télnek. Mert azt mondják; jó tél, jó nyár. Fagyos télre meleg nyár, meleg nyárra jó szüret következik. A jó szüret, pedig hej de nagyon ránk férne már! Hát félbemaradt a jó tél is, mint minden más reménye a ma gyárnak (bezzeg nem marad félbe az új katonai teher!) s a tiszta, száraz hideg helyett jött a pisz kos, nedves járványtermő köd, amilyen csak Londonban szokott lenni. Vagyis hát nem csak Londonban van az. Fölösleges olyan ; messze mennünk, ha a nagy ködnek párját akarjuk keresni. Bátran I itthon maradhatunk. Hisz itt van minálunk a ködök köde, az átláthatatlan, megismerhetetlen, kifürkészhetetlen szürke felhő. Vagy kell-é nagyobb, sötétebb, nyomasztóbb köd, mint ami a magyar politikai életet boritja? Hogy ma mi van, azt tudjuk, de hogy holnap mi lesz, azt nem sejti senki. A holnap felett már ott ül az a nehéz köd, amely még a tárgyak körvonalait se árulja el. És a holnapután és minden további dátumok, minél messzebb esnek tőlünk a jövőben, annál sötétebb ködbe vannak burkolva. Milyen az uj kiegyezés? Mit hoz a fejünkre? Javit-é egy hajszálnyit a mi helyzetünkön, vagy az eddigi koldus állapotot hosz- szabitja meg további tiz esztendőre ? Elfogadja-é az osztrák parlament? S mi lesz, ha nem fogadja el? Meglesz-é az uj vámtarifa? S ha nem lesz meg, hogy kötünk a külfölddel szerződéseket ? Felelet nélkül hangzanak el ezrek és ezrek ajkáról ezek és még annyi más kérdések. Mindé- nik olyan életbevágó, minden egyes embert olyän közvetlenül érint, mintha azt kérdenők: lesz-e mit ennünk holnap? Ezektől függ, hogy el tudjuk-é adni a búzánkat, borunkat. Ezektől függ, hogy lesz-é munkája, s munkája után keresete a magyar iparosnak, vagy teljesen megöli J az idegen verseny. Ezektől függ, hogy kivergődünk-é valahogy a gazdasági romlásból, vagy még jobban belesűlyedünk. És az ország nem tudja, hogy mi lesz ezekkel a kérdésekkel. Hát nem szégyenletes látvány-é az, mikor egy egész ország lakossága, mint a zivatar előtt remegő bárányok, ijedezve, sze- pegve lesi várja egy-két ember szájából, idegen hatalom parancsából a saját sorsát, hogy jóllét jut-é neki holnap, vagy koldusbot? Önbizalma, férfias elhatározása nincs, amelylyel kezébe ragadná, s bátran maga intézné a sorsát, akarni nem tud már, csak remegni tud. Milyen lealázó ránk nézve a külömbség, ha csak a csehekkel is összehasonlítjuk a magyart. Pedig a cseh nem önnálló nemzet, amilyennek mi csúfoljuk magunkat. És lám Ausztriában Kör- ber remeg attól, hogy mit fognak határozni a csehek, ott a cseh nemzet akarata parancsol. Magyarországon pedig az egész ma gyár nemzet reszketve várja, hogy mit határozott, hogy alkudott meg Széli. Ott Körber fél, mert tudja, hogy csak akkor lesz az alkujából kiegyezés, ha a csehek elfogadják, itt a magyar'nép fél, mert tudja, hogy az országgyűlése elfogad mindent, amit Széli megalkudott Ez a külömbség egy önérzetes és egy rabszolga nemzet között Volna csak jó népképviseletünk, mint a cseheknek van, nem félnénk, mert tudnók, hogy ha nem jó kiegyezést csinált Széli, el fogják vetni. De ép az a tudat okozza a félénk nyugtalanságot, hogy a sorsunkat Bécsben pecsételték meg, mert a parlamentünk mindent elfogad, amit Bécsből hoznak Hiába, minden nemzetnek olyan a sorsa, amilyet megérdemel. S a magyar szolgalelküség érdemelhet-e más sorsot, mint szolgaságot? Búza .Barna Komédia III. Ssirmay István .többszörös kartársam a Zemplénben szellemesen komédiázik az én múltkori vezércikkem felett. Mert a cikk cime Komédia volt, hát ráfogja, hogy én mindent, amiről a cikkben szó van komédiának tartok (pl. Zemp- lénmegye határozatát a külön vámterületről), s egész komolyan kijelenti, hogy ez bizony nem komédia. Igaz, de tessék jobban megolvasni, hogy nem is mondom komédiának. Hát mellőzve a komédiát, ennek a cikknek az ötletéből most egész komolyan kérdek valamit. Sz. I.-tól. Bár rendesen úgy járok vele, hogy a cikkeire válaszul egy két szelíd kérdést intézek hozzá, s hiába várom a választ. De lehet, hogy ez az eset kivétel lesz. Tehát; 1. Igaz-e, hogy 1898-ban Bánffy Badenivel már végkép megkötötte a kiegyezést? 2. Ha igaz, minek kellett egészen újra kezdeni a tárgyalásokat, s uj kiegyezést csinálni ? 3. Ha azért egyezkedtek újra, mert Badeni megbukott, s az utódjának nem kellett az ő kiegyezése, nem imminens é a veszély, hogy most Körber is megbukik, s az utódjával megint előlrül kell a tárgyalást kezdeni ? T A R C A. Allah városa. A relsőmagyarországi Hirlap eredet' tárcája. Szép, őszi nap délelőttjén Konstantinápoly uj hidjáról, mely Stambult Ualatával köti egybe, a legkáprázatosabb lát rányosságok sokasága vetekedve kínálkozik. Előttünk, mögöttünk az Aranyszarvnak csak ecsettel jellemezhető, felséges kék tükre ; rajta hajók és csónakok, valóságos árbáczerdő, benne a mecsetek, szultánkioszkok, paloták és a dombos partok ritka szép panorámának beillő egész háztengerének ringó tükröződése. Távolabb egyfelől a Bosz- porus, másfelől a márványtenger bejárása. Itt meg európai, amott már ázsiai par.ton csüng szemünk. Mindenütt az ónban lebilincsel a kelet pompája és varázsa. Mindezaz első pillanatban annyira megkap és elbűvöl, hogy közvetlen közelségünkről teljesen megfeledkezünk. Ügy érezzük, mintha nem is állnánk szilárd alapon, hanem lebegnénk ezen valóságos természeti csoda fölött, a mit, hogy Allah nem rossz kedvében teremtett meg, bizonyos. i A hídon állunk. Löknek jobbra balra. Nem gondolunk vele. De szemünk a természet szépségeiben végre is elkáprázik és utunkat folytatni ki- j vánjuk. Csakhogy ekkor szemben találjuk a legkülönösebb áradatot, I mely tarkaságában talán egyedül j álló. Férfiak, asszonyok, gyermekek, európaiak és ázsiaiak, fehérek, feketék, mindenféle nemzetségbeliek a legkülönfélébb viseletben tolongnak itt ide s tova. Közbe-közbe egy- egy állat súrlódik el mellettünk. Itt egy kutya szimatol, ott egy ló, amott egy teve viszi hátán a terhét. Majd egy vágtató bérkocsi hasit magának utat. Lépten nyomon egy- egy koldus rántja meg kabátunk és idegrázó hangon baksisért könyörög. Megesik, hogy illatos szántál fa- gyöngyfűzéreket árusító araáus hatalmába kerülünk, a ki éles hangon rikácselja, hogy áruját egyenesen Mekkábul hozta. Helyéből azonban csakhamar kiszorítja egy másik árus ki esetleg ékes franczia nyelven cigaretta-papirosát dicséri. Ha pedig ezen káoszból szerencsésen kikerültünk, szemben egy óriás mecsetben, miután saruinkat megoldottuk, mindjárt hálát is adhatunk a mindenható Allahnak. Mert Allah hatalma e városban ! igen nagy. A mohamed ánns roppant vallásos és a végsőkig fanatikus. Az egész város ennek mutatja a képét. Kezdve a mecsetek nagy számán (a város 227 nagyobb és 664 kisebb mecsettel van tele) és végezve az utcákon tanyázó kutyákon, melyeknek szükségletéről a török szinte kö- telességszerííen gondoskodik : itt minden Allah akaratára vezetendő vissza. A mecsetek toronyszerű minaréi- ról ötször hallhatni naponta, a mint a muezzin (mecsetszolga) melancho- likus hangon imára szólítja a hívőket. A mecsetek udvarán a nap minden szakában találkozunk is a jámbor hívőkkel, kik az oszlopcsarnokszerű udvar köezpén álló művészi kivitelű kőkútnál, vagy a mecset oldalfalán végighúzódó, rendszerint egyszerűbb kivitelű mosdóhelyeken lábaikat kezüket és arczukat a leg- pedánsabb gondossággal mossák, és csak úgy teljesen megtisztulva, saruikkal a kezükben lépnek a mindenható Allah elé, ott letérdelnek, földig hajlongnak, miközben a lete- ritett szalmagyékényj csókolgatva ájtatós lélekkel morzsolják le imádságaikat. Ha a mohamedanus a mecsetbe nem mehet, elvégzi az imádságát a boltjában, sőt elvégzi azt az utczán is. így elég gyakran látni a mint az utcai árus leteriti szőnyegét, rátérdel, vagy keresztbefont lábakkal rátelepszik és a környezetével mit sem törődve Mekka felé fordított arccal ájtatósan imádkozik. Es ez ott oly természetes, hogy szinte fel se tűnik. Nálunk azt hiszem, rendőri beavatkozással végződnék. A mecsetekben padok, székek nincsenek. minek következtében hatalmas és gyönyörűen egybehangzó építési formáik pompásan áttekinthetők. Falaik remek, inicziálókba szedett koránversekkel díszesek. A padozat teljes területét szalmagyá- kények, szőny gek borítják. A me- nyezet kupoláiból óriási méretű, de egyszerű kivitelű olajmécsestartók lógnak le. Az oltárt a Mekka felé irányított Mihráb képezi, mely egy márványból faragott gazdag ornamentikával díszített, felül csúcsban végződő fülke a falban. A mihráb- tól jobbra egy emelvényről (minber) tzrtatnak a prédikácziók, a mihráb- tól balra minden nagyobb mecset egy szultánpáholylyal rendelkezik. A mecset közepe táján a főkupolát tartó oszlopok tövében két-három, kisebb oszlopokon nyugvó tribünt látunk a koránfelolvasók számára. Lapunk 8 oldal.
