Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-04-29 / 34. szám

34. szám (2)

FELSOMAGYARÖRSZAGI HÍRLAP

Szerda, ápr. 29.

telődés, hanem a bosszú érzetét ápolta azok ellen, kik elegendő anyagi és szellemi függetlenség birtokában nyakukat a caudiumi igába meghajtani nem voltak haj landók. így azután nem is lehet csodálni, hogy ez az anyagilag egyre gyengülő nemzet jórészben áldozatává lett a politikai Opportunismus kárhozatos rendszerének

(Vége következik.)

Egy röpiratról.

Irta : Matolai Etele.

E napokban a levélhordó egy rop iratot hoza hozzám, — szerzője vagy kiadója kivánt-é vele megtisztelni? nem tudom és nem tudom, ki a szerzője? Cime: „A Konvent hősök, irta: XYZ.“ Tajtékzik a függetlenségi képviselők elleni dühétől, (azonban Kossuth Ferencet kivételbe te szij. Érdemes-ó vele foglalkozni, — nem tudom, de ő azt hiszi, hogy megmentette vele a parlamentarizmust, — sőt a hazát, ha rá hallgat- . nak ; ha nem, nem tehet róla. Pedig tulajdonképeni javaslat nincsen benne, tehát az nem lehet egyéb, mint hogy a függetlenségi párt egyszerűen megsemmisüljön, vagy hogy Széli Kálmán absolut hatalommal dictátor legyen. — És ő?? . . .

ügy látszik, nagyon érzi azon érvünk igazságát, hogy a kormánynak és az őt támogató többségnek azért nincs joga az úgynevezett katonai javaslatokat át erőszakolni és az ob- strukciót jogtalan erőszakoskodásnak bélyegezni, mert a kérdés a választásokon nem volt felvetve, az iránt tehát a választók nem nyilatkoztak. Érzi ennek igazságát és súlyát, és ezért legelőbb is ezt veszi ostrom alá. De miként érvel ellene ? — Ezt mondja: „Ámde azok az ellenzéki pártok és frakciók, melyek ma a kon- vent hősök vezérlete alatt össze-fog- nak, megmondták-é a választó nemzetnek előre azt . . . “ Hát ugyan .hogy mondhatták volna, ha nem tudhatták, miről lesz szól? Vagy az ellenzéki képviselőnek előre kell megmondania szándékát: a kormány- pártinak nem ? Erre az érvelésre csakugyan rá lehetne mondani, hogy „mondj bolondabbat!“

„Nem mondták meg előre, mondja tovább, hogy akármilyen törvényes lesz is a kormányzat szelleme, akármilyen kifogástalan lesz is a hatalom kezelése, akármilyen becsületes lesz is a kormányzás rendszere, és akármilyen legitim lesz is a kormányt támogató többség: ők (az ellenzéki képviselők) mégis lábbal fogják tapodni az alkotmányos parlamentarizmus alapelveit“ stb. Hát ezt j. mint vádat egyszerűen visszautasít-' hatjuk. Itt a kormányzat szelleméről,1 a hatalom kezeléséről nincsen szó, j de van törvényhozásról, s a kormány és többség eljárása ebben nem légi-! tim, nem helyes; és az ellenzéki képviselő azért ellenzéki, hogy ellenezze ami nem helyes. Ezt csak nem szükséges a választáskor külön megmondani ?!

Megmondták-é a választó nemzetnek előre, — kérdi tovább XYZ ur — hogy minden igaz ok nélkül az obstrukció rémuralma által fogják megfojtani az alkotmány életerejét . . . stb. Itt már a szerzőnek nem j csak higgadtságát, de őszinteségét is kétségbe kell vonnom, mert lehetet- j: lennek tartom, hogy az okot, mely i i miatt az ellenzék az utolsó fegyver-1; hez folyamodott, oly csekélységnek : tartaná, hogy azt mondhassa: „min j i den igaz ok nélkül!“ Hát 34000 ein* i bért és annyi milliókat áldozni — j; csekélység, vagy épen semmi?! Haj] megtámad az ellenség, akkor nem 11 34000, de minden ember menjen, aki í csak képes menni, és akkor, ha kell < utolsó fillérünket is feláldozzuk, hay szinte azt sem tudjuk, holnap lesz-é|< mit a szánkba tennünk. De nem er- s ről van szó: csak a békelétszámot akarják emelni, és erre és a béke- I felszerelésre milliókat költeni! Az a t 34000 kétszeresen számítandó, mert 1

nem csak ők vonatnak el polgári produktiv foglalkozásuktól, de a honmaradottaknak nemcsak helyettük is, de rájok is kell dolgozniok. Tehát a nemzet anyagilag is ennyivel szegényebbé tétetik. Es ennyi millióval!, amikor úgy is olyan szegények vagyunk, hogy mostani adónkat is csak a'ig vagyunk képesek fizetni.

Nem tudhatom XYZ ur kilétét, mert a névtelenség köpenyegével ta- karódzik pedig a ki ily erősen támad, annak nyilt sisakkal illenék a küzdtéren megjelennie ; tehát helyzetét sem tudhatom, de úgy sejtem, hogy ama felsőbb tizezer közé tartozik — (ha ugyan vannak ennyien ez országban) akiknek 10 vagy 20— 25°/0 adóemelés — semmi: a nemzet zömének helyzetét pedig nem ismeri, a szegénységről fogalma sincs. Vegyen tehát magának fáradságot ezt j is tanulmányozni és azután mondja, í hogy akik a nemzetet ettől meg akarják menteni, „minden igaz ok nélkül“ cselekszenek!

Szép. igen szép XYZ. úrtól, hogy elösmeri, hogy a múltban „merev többség-uralmi rendszer uralkodott, mely évtizedeken át a parlamenti absolutizmusra építette hatalmát, és országszerte üldözte a független politikai meggyőződéseket és cinikusan törte össze az ellenzéket“. . . stb.— Ilyen erősen talán én sem mondottam volna ezt, mint ő. De hát mivel bizonyítja azo. axióma gyanánt oda vetett állítását, hogy most már nem úgy van? Semmivel! még csak nem is magyarázza, nem hogy bizonyítaná. Pedig mi a valóságban lényeges külömbséget nem tapasztalunk. Epen itt, saját választókerüle-1 tünkben is úgy történt, amint XYZ urirja hogy a kormány cinikusan törte össze az ellenzéket, még olyan kerületekben is, melyekben az ellenzéké volt a tényleges többség —'(ahol nem volt, ott nem kellett megtörni!).

Abban nincs igazsága, midőn azt mondja: »Sőt a régi rendszer virágjában soha sem láttuk bent a parlamentben sem a honmentő obstruk- ciót! Pedig hát lett volna erre elég ok és elég alkalom!“ — Dehogy nem láttuk. Alig, hogy első miniszterelnökünk (a kiegyezés után értve első) néhai Andrássy Gyula gróf elment külügyminiszternek, az akkori kormány uj választási törvényjavaslatot mutatott be és azt, mely az addig 3 évenkint tartott választásokat 5 évre kívánta határoztatni.

Hát ezek ellen csakugyan obstruk- eióval élt az -akkori ellenzék, csakhogy akkor nem obstrukciónak, de „agyonbeszélésnek“ nevezték Az országgyűlés 3-ik évéből már csak 4 hónap lévén hátra, sikerült is e két javaslat törvénynyé váltát meghiúsítani. Igaz, hogy a következő országgyűlés megszavazta azokat, mert már akkor azok a választók előtt is ös- meretesek voltak és a választók ismét olyan többséget küldöttek a képviselőházba, amely a kormányt támogatta, s az ellenzék többé nem obstruált. Tehát ez most is igy lenne.

Ha visszataszítóan csúnyák voltak is — irjaX. Y. Z.ur — a „nagy tömegnek“ azok a tulajdonságai, melyekkel a régi corruptió biztosan dolgozhatott (vegyük tudomásul ez érdekes vallomást) — nem épen ily visszataszitók a tömegeknek ama másnemű rossz tulajdonságai, melyekre az ellenzéki sovinizmus vagy terrorizmus (!) is mindenkor biztosan számíthatott, s melyekre cynicusan számit ma is ? Mert mivel rosszabbak, s mivel visszataszitóbbak a nagy tömegnek ama tulajdonságai, melyeknél fogva meglehet vesztegetni pénzzel, és le lehet részegíteni borral vagy pálinkával,— mint azok, melyeknél fogva meg lehet vesztegetni ámításokkal, rágalmakkal, gyanúsításokkal ss lelehet részegíteni . . . izgató szavakkal ? Semmivel sem rosszabbak ss semmivel sem viszataszitóbbak sőt (!! !)

Ez már a valódi telivér cynizraus!. , Hát ha mi felvilágosítjuk a válasz- i ókat arról, mit értünk mi „fiigget- í enség“ alatt, mik a mi czéljaink és i

eszközeink: ez X. Y. Z. ur szerint „ámitás, rágalom, gyanúsítás“, — és szerinte jobb a választókat pénzzel megvesztegetni, itallal lerészegiteni, mintsem szóval felvilágosítani, mondjuk megnyerni! Vagy ez csak ellenfeleinknek szabad: nekünk nem? Ugyan mily alapon ?

Érős színezéssel festi és kárhoztatja X., Y. Z, ur az obstrukciót. Hát ugyan van-é a ki azt elméletileg helyesli? Yan-é, a ki nem fájdalommal veszi, hogy e szerencsétlen fegyverhez kellett folyamodnunk ?

»Ha a kissebbség dictálni akar — mondja e helyütt— ez alkotmányos jog és a szabadság corollariuma. Ha a többség a maga jogát követeli — ez terrorizmus!« Nem úgy van : a kissebbség „diétáink‘ nem akar, csak megakadályozni hogy a többség ne „diétái jón“ olyant, a mi a kissebbség meggyőződése szerbit káros a hazára. — Ha a többség helyesen, méltányosan él jogával, azt senki se mondja terrorizmusnak ; de ha olyan dolgot, melyre a választók nem nyilatkozhattak, ex insidiis meglepetéssel akar keresztül vinni, holott az a nemzet egy nagy részének, sőt talán többségének ellenére van és meggyőződése szerint veszélyes, káros a hazára — és keresztül akarja vinni csak azért, mert a többség jogának érvényesülni kell — ez erőszakosság.

Hogy komor aggodalmak közt kérdezzük, meg „mi lesz ennek a vége?“ ebben igaza van. De a helyett, hogy utat módot mutatna a kibontakozásba: épen elzárja azt, — kizárja még a lehetőségét is — mondván, hogy „ezen a ponton sem a kormány, sem a többség nem engedhetnek, a :iarc folytatása és a helyükön való negállás rájok nézve becsületbeli kötelességgé vált.“ — Hát az ellenzékre lézve nem ?! — Az ellenzék leg íjabb ösmert határozata módot nyújtott a kibontakozásra, kinyilatkoztatván, hogy az ugynev. indemni- tit átbocsájtja, de úgy, hogy azalatt :ie a katonai javasalatok tárgyaltassanak, de a költségvetés. El nem fogadták. . . Hát kit illet meg a csö- íönösség vádja? Ki az intransigens ?

Egy ellenzéki lap vezérczikkében fivasám e napokban, hogy az elleniek becsülettel le nem szerelhet, ha egalább némi ugynev. nemzeti viv- nányokat nem nyerhet a hadsereg törül. Hát én, természetesen, örömnél fogadnám azokat, habár távol- •ól sem tartom kielégítőknek ; de fiiéin és meggyőződésem szerint képviselőink nem azért obstruálnak, hogy gy közvetve valamely, a kérdéses .örvényjavaslat keretén kívül eső mgedményeket csikarjanak ki; de ízért, mert a javaslat törvénynyé rálta szinte elviselhetetlen terheket óna a nemzetre. Ejtse el ezeket a cormány, vagy legalább is szállítsa e, de lényegesen Szállítsa le az iga- áu nélkülözhetetlenre és csak csak s arra, mi egy esetleges háború ese- 1 éré múlhatatlanul szükséges (ha van : lyen) és törülje mind, a mi a béke- étszám emeltetésével jár; hiszen a 'ékelétszámmal nem verekedünk, az- al nem védekezünk ellenséggel ' zeniben. Az tehát nem is szükséges. 1 gy az után lehet szent a béke, < A kormány és a többség ebben a | harcban“ — irja tovább XYZ. ur ] . . „Az ő védelmök tehát tisztán a , 'efenzivára szorítkozik — (risum ten - atis amici) s nem akaruak átlépni i bba a végzetes offenzivába, mely- : ek eredménye a kissebb3égi erő- ] zakkal szemben a többség erőszaka 3nne.“ — Mit akarnak tehát? hát kissebbség harca offenziva ? Hogy 3het igy megfordítani — vagy in- ] ább kifordítani a kérdést? Hát te- 1 yük fel, hogy az ő defenzivájokban - k lesznek a győztesek : mi lesz ak- j or ? nemde csak az, hogy javasla- jkat keresztül viszik. Tehát ez az 1 ffenziva — nem megfordítva! Ez a 1 Ibbség erőszaka! 1

Azt mondani, hogy az ellenzék t azt sem bánja már, ha az egész or- ( íág lángba borul“ oly könnyű vád, melyet talán higgadtabb megfon- ' >lás után maga a szerző is szívesen ! i

kitörülne könyvéből. . . Hazafiatlan a kormány és pártja sem szokott ránk fogni. De valljon nem méltán mondhatjuk-é vissza, hogy ott nem bánják, ha az egész ország koldusbotra jut is, csak teljesíthessék a katonai követeléseket. Sőt talán az egész javaslat a Kollonics tanból fakadt : „faciam Hungáriám pauperem.“

»Ha a kormány és a többség engednek : vége a parlamenti kormányzás lehetőségének Magyarországon. A kissebbség minden évben megismételheti az »obstructiót . . .«

O! ó! van abban a kisebbségben anynyi ész is, anynyi hazafiság is mint XYZ urban hogy ok nélkül bizonyosan nem ismétli meg soha! Hozzanak törvényt, hogy az úgy név. szerves törvények iránti javaslatok, a fontosabb és lényegesebb törvény javaslatok, mint ez is és az olyanok, a melyek a népre uj terhet rónak mint ez is — közöltessenek az Ösz- szes törvényhatóságokkal, hogy ezeknek idejök legyen azokra nyilatkoz- niolc és csak ezután három hónap múlva terjesztethessenek országgyűlési tárgyalás alá. Ekkor tájékozhatja magát a kormány a közvélemény felől, nem lesz szükség agitátióra, népgyülésekre, és ki nem teszi magát a kormány az obstructiónak. Az épen nem baj, hogy több időbe kerül inig egy fontos törvény megho- zatik; az a baj, hogy nyakra főre gyártjuk a törvényeket. „Pessima repubÜca: pjurimaé leges.“

Hog, az ország megmozdult, hogy népgyülések nyilatkoznak, küldöttségek tiltakoznak a javaslat ellen, a röpirat a „Konvent hősök“ parlamenten kívüli tevékenységűknek rója fel: tessék Önöknek is, izgassanak, beszéljenek, szónokoljanak és hoz- zannak fel csak egy ötödrésznyi anynyi küldöttséget a javaslat mellett.

De végre is, ha minden igaz, ^mit XYZ ur ir, ha mi oly bolondok vagyunk, a kormány és többség pedig oly mint ő állítja : mutassák meg

„az okosabb enged.“

Hírlapokról. Fajdalom, még mindig nagyon indolens a magyar ember, Szomorúan mutatja eát a hirlapok dolgában való viselkedése is. így pl. még mindig a legelterjedtebb lap az országban a Budapesti Hírlap. Ez a lap folyton változtatja azprányát. Legtöbbször ellenzéki volt, még pedig nemzeti párti. Gyönyörű czikkeket irt a nemzeti követelések mellett, a Gotterhalte ellen, stb. Most pedig a lehető legkormánypártibb, túltesz a Magyar Nemzeten s a Budapesti Naplón, és tajtékzó dühvei, felháborító cinizmussal sigazságtalansággal támadja az ellenzék becsületes harcát a nemzet iogai mellett, a Gotterhalte ellen.

S ezt a köpönyegforgató, s most olyan undorítóan kormánypárti la- oot még ma is legnagyobbrészt íllenzéki emberek olvassák, akik negrendelték még akkor, mikor a lemzet jogaiért küzdő ellenzéki ap volt, s bármennyire megbot- 'ánkoznak is a mai irányán, lusták irra, hogy visszaküldjék, s más apót rendeljenek.

Pedig nagy hiba ez, mert igy cözvetve támogatják a kormánypártot és ellenzéki emberek házalják a kormány lapjait. A kö- :önségnek ez az indolens visel- cedése teszi lehetővé azt az undorító dolgot, amire más országokban alig van példa, hogy a egnagyobb lapok is úgy változatják a pártállásukat, mint , más nnber a gallérját. Küldené csak ússza ilyenkor minden előfizető a •enegát lapot, majd megtanulnák