Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-04-29 / 34. szám

34. szám (3) FELSŐ MA GYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, ápr. 29. HÍREK. hogy nem lehet a közönség meg­győződéséből játékot űzni. Kérjük a magyar közönséget, hagyjon fel már evvel a közö­nyösségével. Azok a jó ellenzéki emberek, akik a Budapesti Hírla­pot hordatják, küldjék vissza ezt a mamelukká sülyedt újságot, és fizessenek elő az ő meggyőződé­süket hirdető lapokra, a Magyar- országra, az Egyetértésre, Ma­gyar Szóra, Független Magyar- országra, amelyek egyébként is többet érnek most, mint a Buda­pesti Hírlap. Külömbözö újságcikkekről. Szerény lapunkkal és annak szer­kesztőjével többfélekóp is méltóztat- tak foglalkozni a múlt héten a me­gyei lapok. Először is Matolai Etele s id. Bá­nsz József válaszolnak a pataki já­rás ügyében, elmondva, hogy biz az nem nagy igazság, hogy a Közóp- hegyaljának Tokajba kall járni, de ha minden igazságtalanságon segí­teni akarnánk, fel kellene forgatni a vármegyét. Pedig nem, — mert a tokajit ki­véve, mindenik járás beosztása és székhelyének elhelyezése igazságos és legfeljebb a homonnai járás ket­téosztása, Bereczki, Szerdahely, Vaj­dácska községeknek Ujhelyhez való csatolása, s talán még egy pár apró változás lenne óhajtandó. De nagyon helytelen dolog az igazságtalanságok' konstatálasa mellett, ahelyett, hogy azokon segítenénk, még uj igazság­talanságot követni el a pataki járás felállításával. * Azután Kun Dániel ismételgeti, hbgy a mi lapunk Barthes-sal össze­köttetésben van. Fölösleges monda­nunk, hogy szó sincs róla. Barthos ellen a vizsgálatot mi is követeljük, és többször kijelentettük, hogy ha igaznak bizonyul, amit a Zemplón- megye irt róla, — el kell őt mozdí­tani. De addig, mig vizsgálattal nin­csenek megállapítva, nem közölhet­jük a felhozott konkrét vádakat. — Hogy pedig a szerkesztőnk ismerő­seinek használatra átengedi az író­gépét, az már csak egészen privát dolog, s abból semmi titkos össze­köttetésre nem lehet következtetni. * Megszólal a Zemplén is, és nagyon haragosan ir a Bernátk Béláról szóló cikkünk felől. Rósz néven veszi, hogy orrfacsaróan korrupciós szagának mondtuk Szirmaynak azt a fölfogá­sát, hogy a tokajiak nem ejthetik el Bernáth Bélát, mert sok szívességet tett nekik. S kijelenti, hogy nem a magán — szívességekre gondolt, ha­nem arra, hogy Bernáth Béla temér­deket fáradt a Tokaj-Hegyalja életre keltésében, hát megérdemli, hogy a mádi kerület ezután is megválassza. Konstatáljuk, hogy a Zemplénnek oz a felfogása egy hajszállal se ke- vésbbé korrupciós szagu, mint a má­sik. Igenis, tudjuk, hogy mi a kor­rupció. Választási korrupció az, ha valaki bármiféle tekintet és érdek mi­att is megyőzódése ellenére szavas. Hogy ez a tekintet nem közvet­len magánérdek, hanem a kerület érdeke, vagy személyes rokonszenv, az legfeljebb enyhítő körülmény, de nem változtat a korrupció tényén, épen úgy, mint az emberölés tényét nem változtatja meg, ha pl. szere­lemből vagy féltékenységből történik. Sőt valamint az emberölés, ha azért történik, hogy elvegyük az áldozat pénzét, már nem emberölés, hanem rablás, — ép úgy a korrupció-, ha közvetlen anyagi érdekből történik, már nem puszta bűn, hanem gyalá­zatosság. De korrupciónak korrupció marad akkor is, ha nagyobb közön­ség érdeke kedvéért szavaz valaki a meggyőződése ellen, — mint pl. mi­kor a komlóskiak azért szavaztak a kormánypártra, mert a jelölt egy harangot vett nekik,, vagy mikor a patakiak azért szavaztak Ballagira, hogy kicsinálja a szolgabiróságot, s ha a mádiak azért szavaznak Bernáth Bélára, mert a Hegyaljáért sokat tett. Bizony korrupció ez mind, s aki­nek ép érzéke van a politikai erkölcs iránt, az nem minősítheti másnak. Végül Biró Pál is nyilatkozik a Zemplénben, erre azonban rég ismert okokból nem vagyunk hajlandók re­flektálni. Nyilatkozat. Cerberus a „Zemplén“ 48. számában foglalt tudósításában arról is megemlékezett, hogy az ápr. 19-iki tokaji népgyülósen a tokaji dalárda és tűzoltóság is megjelent, s azt írja, hogy nem tudja senki, hogy mit keresett ott a két egylet. A tűzoltósághoz semmi közöm ; ha­nem mint a dalárda, — elfogadott nevén Tokaji Polgári Énekkar — ez időszerinti karnagya, nem Cerberus támadására — mert azt semmibe se veszem, hanem a nagyközönség iránti [ köteles tekintetből próbálom meg­magyarázni, hogy mi végett jelent meg ott az énekkar. Hát, kérem, annak a célja minis- terileg jóváhagyott alapszabályai ér­telmében — megjelenni a templomi a temetési istenitiszteleteken, a haza­fias ünnepélyeken, s énekével a hí­vők lelkét Istenhez emelni, a gyá­szolókat vigasztalni, hazafiui örömet vagy but megszentelni, — felekezeti politikai pártkülömbség nélkül. Az az énekkar ez esetben annál inkább hivatva érezte magát a népgyülés- rendező bizottság felhívására meg­jelenni s közreműködni, mert minden egyes tagja szerény, de hazafiasán érző polgár lóvén, tudta hogy ott azt fogja hallani, azt az érzést fog­ják nyilvánítani, a mi neki is fáj, az ellen a követelés ellen emelheti fel szavát, melyet nemzetietlen célja mellett az ő véréből, az ő keserves veritékko! szerzett filléreiből akarnak érvényesíteni. Ez a testület egy ön­álló szervezettel biró, független ta­gokból álló egyesület, mely sem Cer­berustól, sem senki mástól nem fog illetéktelen s meg nem érdemelt lec­két elfogadni, kivált olyankor, midőn jól felfogott kötelességét teljesítette, mint e népgyülósen is. Cerberus ki­rohanását tehát az énekkar nevében ezennel visszautasítom. Többi oktalan támadásaira — mint a nópgyülósi rendező bizottság egyik tagja — csak annyit jegyzek meg, hogy nagyon szép a beismerés : ha­nem aki nyilvánosan kezeirását ad­ja, hogy pataki jogász létére, — mert értesülésünk szerint C. a kol­légium küszöbét koptatja — talán száznál tovább nem tud számolni, a mit most már egész Tokaj elhis/.en neki, az ne állítson olyat, ami vas­tag — fejezzük ki finomul — téve­dés ; pld , hogy Tárcáiról 2 választó volt jelen, vagy hogy zempléni sza­vazópolgár 50-nél több nem volt látható, holott mind a két numerust 10—-15-tel bátran megszorozhatta volna ; hanem követelje vissza a tan­dijat attól, aki oly sokra tanította az arithmetika nemes tudományából. Tokaj, 1903. ápril. 28. Demjén Kálmán. A tokaji mamelukok. 1903. ápr. hó 26-ára Bernáth Bélának elégtételt adandó értekezletre hívták Tokaj vá­ros választó polgárságát. Meg is je­lent a polgárság szép számmal. Dr. Engl Jakab* szólalt fel először, de nem volt szerencséje, mert ahány­szor csak Bernáth nevét említette, mindannyiszor éktelen abcugolás és lárma tört ki. Persze nem igen tet­szett ez sem Englnek, sem a többi kormánypárti urnák. De van ám ész a t. dr. Engl ur koponyájában. Kap­*) Dr. Engl ur még az 1896-iki válasz­táson, mint Andrássy Gyula főkortese, a leghevesebb ellenfele volt Bernáth Bélának. Kérdjük már most : melyiknek változott azóta a meggyőződése, hogy most ilyen szépen összekerültek ? Mert valamelyiknek változnia kollett, vagy Engl­nek, vagy Bernáthnak! Lám, ilyen az élet! ta magát s felhívta azokat, akik nem választópolgárok, továbbá azokat, a kik nincsenek vele egy nézeten, hogy hagyják el a termet. Persze nem kellett ezt kétszer mondani. Kivonult az összegyűlt polgárság nagy része, úgy hogy alig maradt benn harminc választó. Az ily módon kierőszakolt rendben és csendben aztán nyugod­tan folytathatta dr. Engl ur gyö­nyörű (!) szónoklatát, amelynek ha­tása alatt a harminc tagból álló, de azért dr. KrSczer László elnök által népes-nek nevezett népgyülés egyhan­gúlag elhatározta, hogy Bernáth Bé­lát sürgönyileg iidvözlik, biztosítván őtet törhetetlen bizalmukról. No kedves Bernáth Béla képvise­lőnk, most már igazán boldog s nyu­godt lehetsz. Hogyne, Tokaj város 30 polgára törhetetlen bizalommal viseltetik irántad, — kell-e ennil több neked? Ugye nem? Hiába is kellene! SZÍNHÁZ. Első este: Királyné dragonyosa. Jámbor ócskaságot választott Kom­játhy első előadásul. Tulajdonképen helyesen tette, mert nagyon el len­nénk kényeztetve, ha mindjárt első este valami nagyon jó darabot adott volna. Bevezetésül unatkozhatunk is egy kicsit: majd mulatunk Loute-on meg Lotti ezredesein. Ennek a Királyné dragonyosának igen közepes, az ember lelkében semmi nyomot nem hagyó a muzsi­kája, olyan, amit alig hogy meghall­gat, már elfelejt az ember. Nem hi­ába, hogy cseh neve van a szerző­jének, de nem is sokkal külömb, mintha egy valódi cseh irta volna. A szöveg még a muzsikánál is kö­zepesebb, — a legócskább, a legel- csépeltebb operett-rekvizitumokból van összetákolva. Az benne a leg­jobb vicc, mikor egymás lábára lép­nek az emberek. Azután van benne gróf, aki felszökik a padlásra, másik gróf, aki egy katona ruhájába öltö­zik, s aztán a helyett elfogják, — van két vetélytárs, akik egy szép hölgy kezéért küzdenek, és a vége az, hogy a hölgyet a kettő közül el­nyeri egy harmadik, — szóval ret­tentően uj eszmék és gondolatok. Ezek váltakoznak szörnyen unalmas egymásutánban 3 felvonáson át. — Semmi igaz összefüggés és értelem nincs az egészben, de ez mégse az uj angol operettok imponálóan ked­ves értelmetlensége, hanem inkább bosszantó ostobaság. Ezért alig volt valami hatása az előadásnak, hiába játszottak nagyon jól a szereplők. Nagy Gyula csinált még legtöbb jókedvet az ő zseniális mókázásával meg Palásthy a kupiéival. (Nem ért­jük, minek kuplézik ő nekünk a kas­sai sikkasztásról. Hiszen van nekünk olyan gyönyörű árvakassza-sikkasz- tásunk, hogy amellett elbújhat a kassai. Mert akármit mondanak is de sikkasztás dolgában egy megye se főzi le Zemplént.) Az természetes, hogy a legtöbb tapsot Komlóssy Emma kapta, aki nagyon tetszetős volt, s még ebben a rossz darabban is jól játszott, de mégse volt kellő hangulata. Bárdos Irma is nagyon jól nézett ki, s ked­ves volt. Az uj komikát, Gero Idát is ma láttuk, egy nem neki való sze­repben, úgy, hogy egyelőre nem is mondhatunk róla bírálatot. Székely remekül énekelt, Vágó és Makray is megtették, amit lehetett. A karszemélyzat is megszaporodott tavaly óta, — most már 24-en van­nak. * Nagyon előzékenyen járt el Kom­játhy a bérlőközönséggel szemben. Úgy változtatta ugyanis a műsort, hogy minden új operettnek az első előadása lesz bérletben, s mindéi» második bórletszünetben, és igy a premiért a bérlők élvezhetik. — Május—Julius. — A május—júliusi negyed alkal­mával bizalommal kérjük ama tisz­telt előfizetőinket, kiknek előfizetése lejár, az előfizetés megújítására és lapunknak ismerőseik körében való terjesztésére. — A kiadóhivatal. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Domokos Istvánt a tokaji adóhivatal­hoz adótisztté nevezte ki. — Lelkészi kinevezés. Andrejczó Já­nos márk-csemernyei h. lelkész Hun- kóczra rendes lelkészül neveztett ki. — Halálozás. Özv. nyomárky Nyo­már kay Istvánná, szül Rezegey Mária folyó hó 25-én estéli 10 órakor, éle­tének 78-ik évében, hosszas szenve­dés után elhunyt. A boldogult hült tetemeit f. hó 27-én d. e. 10 órakor szentelték be Sátoraljaújhelyben és f. hó 28-án d. e. 11 órakor Kis-Roz- vágyon helyezték örök nyugalomra. Áldás és béke lengjen porai felett. — A sátoraljaújhelyi függetlenségi kör közgyűlése április 26-án Matolai Etele diszelnöklete és Pekáry Gyula elnök vezetése, valamint a kör tag­jainak élénk érdeklődése mellett folyt le. Pekáry Gyula megnyitója úgy tar­talmában mint előadásában lendüle­tes szónoklat volt, melynek hatását fokozta dr. Búza Barna titkári jelen­tése. Mindkét előadásból meggyőző­dött a lelkes polgárság, hogy a kör eddigi rövid, de jelentőséges múltjára büszkén tekinthet vissza ; mert ez a kör az eddig elért szép eredmények után immár 464 tagjával és erős ösz- szetartásával szilárd tényező lett a megyei és helyi közéletben. A múlt évi számadás és a folyó évi költségvetés jóváhagyása ut án a közgyűlés Fuchs Jenő pénztárnok, ifj. Horváth József háznagynak és Bettelheim Sándor visszalépőt jegyző­nek sikeres buzgalmukért köszönetét szavazott. A kör uj jegyzőül egyhan­gúlag dr. Hunyor Sándort és dr. Bá- 7ióczy Kálmánt választották meg. A választmányban megüresedett helyekre Túrái János és Kulics Já- eddigi póttagok választattak. A napirend kimerítése után a köz­gyűlést Pekáry elnök élénk éljenzés közben berekesztette, de a közönség el nem oszlott, hanem az estét lel­kes hangulatban, családiasán együtt töltötte. — A Carolineum zárda kápolnájában, mint az elmúlt éveken szokásban volt az intézet vezetősége májusi áj- tatosságokat tartat. Ez éven Gruska Lajos pápai kamarás, sárospataki ple‘ bánost sikerült a szent-beszédek tar­tására megnyerni, aki f, hó 30-án, csütörtökön d. u. 5 órakor kezdi meg szent beszédeinek sorozatát. — Hetenként kétszer lesz prédikáció. Minden egyes alkalommal tudtára fogja adni a megjelent hivő közön­ségnek a következő szent-beszéd megtartásának napját és idejét. — Szerdán és Szombaton d. e. 11 óra­kor, Vasárnap d. u. fél 3-kor, Hét­főn, Kedden, Csütörtökön és Pénte­ken d. u. 5 órakor lesz a szokásos májusi letenye. — Az intézet veze­tősége nem mulaszthatja el ez alka­lommal Sátoraljaújhely városának rk. közönségét felhívni, hogy ezen ájta- tosságokon mennél nagyobb szám­mal jelenjenek meg. A Carolineum elöljárósága. NYÍLT-TÉR) Nyilatkozat. A Felsőmagyarországi Hírlap 32-ik számában megjelent Sipos József abarai földész nyílt levelére nincs mit válaszolnom, miután az ügyet ügyvédemnek átadtam, s annak ide­jén a bíróság határozatát nyilváno­ságra fogom hozni. Addig is ehhez az emberhez több szavam nincs. Abara, 1903. ápr. 23. Kendecsy Pál tanitd. Kiadótulajdonos : LANDESMANN MIKSA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom