Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-04-11 / 29. szám
29. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Itt a íeltámadás, a szabadság ünnepe! Támadjon fel, mint egy ember az egész nemzet! Fogjon kezet barát az ellenséggel, ne legyen közöttünk pártkülömbség, törvényes alapon állunk, a törvényre megesküdött a magyar király s a törvény alapján jogunk van követelni magyar hadsereget, magyar nyelvvel és magyar lobogókkal. Akkor nem lesz összeütközés, de ha a nemzet egyetérteni nem fog, akkor őrködjön felettünk a magyar Géniusz, mert ha élünk, ha halunk, de küzdeni fogunk a végletekig. Dr. Székely Albert fi golgota útja. Mint valaha a világ megváltója, úgy járja most a szegény’ magyar nemzet a Golgota keserves útját. Kereszt van hátán: a nyomo ruságnak, a szolgaságnak gyötrel- mes keresztje. Töviskoszoru van a fején: az osztrák szemtelenség szúró töviseinek égető koszorúja. Úgy megy roskadozó léptekkel I a megalkuvásnak, szolgai enge- j delmességnek szégyentől és hulló véresetektől piros utján. Nyelvüket öltögetve, csufolód- va kisérik az osztrák hatalom hitvány ptibékjei, s csattog a kezükben az ostor, és hangzik ajkukon a gunydal, a hóhérnóta. Ó, milyen régen járja már ezt a Golgotát, ó mennyit szenvedett már ebben a szörnyű útban ! Emberfeletti volt a megváltó türelme, de tán az is kevés lett volna eny-! nyi szenvedés, ennyi gúny és bán- talom elviseléséhez. Meddig tart még vájjon a mi Kálváriánk r Lész-e vége egyszer, valamikor ? Az istenember Golgota-járását a feltámadás mindent elfelejtető: dicsősége követte. Hát a magyarnak csak a Golgotából juttat a sors? Hát itt soha se lesz már Íeltámadás ? Lesz! Az örök igazságba ve o o tett bizó, rajongó hittel hiszem, hogy lesz ! Eljön az idő, mikor a szolgaság keresztjét hordozó magyar nemzet béketürésének szégyenletes fonala is meg fog szakadni. S akkor összerázkodtató öntudatra ébred ez a Golgotára korbácsolt áldozat: öntudatára annak, hogy ő erősebb, mint hóhérai, s hogy a hóhérok ostoránál erősebb fegyver az ő fegyvere : az igazság ! S büszkén kiegyenesedve ledobja magáról a gyötrő keresztet s töviskorona helyett diadalmas fejére teszi a kivívott szabadság babérkoszorúját. A hosszú Golgota, a hosszú nagypéntek után ez lesz a feltá madás: Mátyás Mohácsnál eltemetett szabad Magyarországának dicső feltámadása. Jönni fog, mert jönni kell. Jó, hogy egyre nő a nemzet szenvedése, megpróbáltatása. Jó, hogy egyre súlyosabb a szolgaság keresztje, egyre marcangolóbb az osztrák hatalom, az az égető kin, amit ezek okoznak, az fogja felébreszteni a magyarban a férfit az öntudatot, mint ahogy a tűszurások felébresztik az alvó oroszlánt. Csak hadd csattogjon hát az a testünket vérező ostor! Csak halmozzátok napról napra a gonosznál gonoszabb sértéseket, csak üssétek, korbácsoljátok, gyötörjétek még- jobban a magyart. Csak tomboljon az osztrák zsarnokság egyre vadabbal, egyre szemtele- nebbül, csak vágjátok a szemünkbe mindig bántóbban, elkeserítőbben szolgaságunkat, gyalázatunkat. Szedjétek elő a bécsi arze- nákból mind azt a sértést, erőszakot, ármányt, amivel négyszáz éven át kínoztátok ezt a béketiirő népet. Kínozzátok, rontsátok, szi- polyozzátok még jobban, sokkal jobban. Erre van most szükség, ez kell most nekünk ! Csak szurkáljátok a tűket az alvó oroszlánba: minden tűszurás egy lépéssel közelebb visz az oroszlán felébredéséhez. Hadd vérezzen, hadd piruljon a magyar tolytonosan! Zengjen az a Gotterhalte a Kárpátoktól le az Aldunáig, — lobogjon a feketesárga zászló, harsogjon a német vezényszó, ragyogjon a katonák csákóján a kétfejű madár. És vigyenek katonának több em bért, mindig több embert, és ve gyenek el a nemzettől több pénzt, mindig több pénzt, hogy ne legyen utóljára, aki megszántsa a földet, s ne legyen mit enni az itthon maradottaknak, 'Hiszen mi akarjuk igy, hiszen a magyar nemzett többsége kívánja ezt igy minden öt esztendőben ! így van ez jól, igy fog végre saját szégyenétől megundorodni, saját nyomorúságától megborzadni igy fog végre megmozdulni, talpra állni a magyar A hosszú kínos Golgota után igy fog elkövetkezni a fényes dicsőséges Feltámadás, a szabad Magyarország feltámadása. Az lesz a magyar nép igazi Husvétja. b. b. A választók névjegyzékének összeállítása. Mád, 1903 április 8. Most, hogy küszöbén állunk a kép viselőválasztók összeírásának, nem lesz talán időszerűtlen rámutatni azon számos viszásságra és az ebből eredő jogsérelemre, mely az összeírásnál — habár legtöbb esetben valószínűleg minden szándékosság nélkül — kö- vettetik el. A választók listájába, hol az egyes nevek elferdítve, hol pedig a választópolgárok foglalkozása, avagy kora hibásan jegyeztetik be. Az ilyen hibás bejegyzésekből néha a legkomikusabb dolgok is sülnek ki Tudok rá esetet, mikor egy istenfélő, igen jámbor, vallásos, orthodox zsidó ember r. k. plébánosnak és valószínűleg csak azért, hogy ezen „el- keresztelés“ valamikép paralisáltas- sék, más esetben egy református egyház hithű, buzgó curátora sakter- nak volt feltüntetve. Sőt ezenfelül még egy szintén elég mulatságos esetet ösmerek, mikor a méregkeverés misztikus titkaiba egyáltalán be nem avatott, de még talán a bajuszpedrő készítésének módját sem ismerő, azonban a politikában lehet jártassággal biró csizmadia gyógyszerésznek volt bejegyezve. Ezek ugyan igy felsorolva elég mulatságos színben tűnnek fel, de a dolog komolyabb oldalát tekintve igen sajnálatos esi tek, amennyiben arra lehetnék alkalmasak, hogy sok polgárt legszebb jogától, választói jogától fosszanak meg. Már pedig, hogy az olyan fentös- mertett téves bejegyzés mily tág teret nyújt esetleges önkényeskedéseknek, azt leginkább azok tudhatják, kik az ilyenféle választásoknak tanúi voltak és azok volnának megmondhatói annak, hogy ily látszólagos csekélységek miatt a szavazástól hány és hány polgár utasitta- tik vissza és akadályoztatik jogainak gyakorlásában. De nem is csoda, ha a sok esetben csak hevenyében, néha sietséggel összeállított jegyzékekben a hibák, a tévedések csak úgy hemzsegnek Tudok rá esetet, mikor aránylag igen rövid idő, egynéhány óra alatt 3—4 község tisztája lett összeállítva. Pedig a választói jog, mint a polgárok legszentebb joga mindenképpen megél demli az‘t, hogy a választói névjegyzék legpedánsabb pontossággal vált gondos összeállítására több idő és fáradság szenteltessék. Igaz ugyan, hogy mindenkinek módjában áll esetleges sérelmét fe- lebbezés utján orvosolni, mert a választói lajstromok mindenkor közszemlére tétetnek ki. De közismert tény, hogy a magyar ember a saját ügyével, a saját érdekével legkevesebbet törődik — indolens elannyira, hogy nem is vesz magának időt és fáradságot a jegyzékek átnézésére. Ez azonban semmiképpen sem lehet ok arra, hogy a listák felületesen készüljenek és hogy a polgárok tői vény ben biztosított jogai csorbát szenvedjenek. Sót egyéni felfogásom szerint ez csak egy gyei több ok lehet arra, hogy a választói névjegyzékek annál nagyobb precizitással, annál gondosabb körültekintéssel állitassanak össze. Wetterschneider Miksi. Április 11-ike. (Ó.) Habár minden ember gondolkozik és gondolkoznia kell, hiszen Descartes a létezésre is csupán, a gondolkozásból következtetett ezen szavakkal]: (Cogito, ergo sum) „Gondolkozom, tehát vagyok“ mindamellett nyugodt lélekkel állíthatjuk azon rég leszürődött tényt, hogy az embereknek legnagyobb része nem gondolkozik, legalább önfejűvel nem. Valamint a vallásosságot egyedül a papokra, épugy a közt érdeklődő gondolkozást is csupán a nagyokra és vezetőkre bízzák. Vannak azonban idők, midőn a kis ember is nagyot gondol és köznapi alakok is korszakot alkotó eseményekkel foglalkoznak. Foglalkozzunk tehát mi is április Il ikének mondva csinált ünnepével. Próbáljuk megállapítani: 1-ször. Mit nevezhetünk nemzeti ünnepnek? 2-szor. Bir-e ezen nap egyáltalában oly jelentőséggel, hogy a többiek közül kiemelkedjék ? 3-szor. Ha bir jelentőséggel, mily értelemben és mily tekintetben ? 1. Nemzeti ünnepnek a történelem és gyakorlat tanulságai szerint csak oly ünnepeket nevezhetünk, melyek egy nép életében történt váratlan, vagy ha várható is, de kiszámithat- tatlan nagy horderejű, nagy változásokat teremtő, és kitörülhetetlen következményekkel járó események emlékét fentartják és ápolják. Csak oly események képezhetnek nemzeti ünnepet, melyeket nem a természeti törvények alkotta mederben nyugodtan és rendesen, következetes működés hoz létre, hanem csakis azok, melyek a dolgok folyá ának megszokott következetességével dacolva, uj irányt jelölnek és a nemzeti életnek, önfontartását biztositó és fejlődését egyengető célt tűznek. A görögök ünnepeinek nagy része, de főképen a rómaiaké, mint p. o. a Palilia április 21-ikén Róma alapításának emlékére tartott ünnep stb. és a hébereknek összes ünnepei a szombat kivételével, valamint az újabb népek nemzeti ünnepei mind csakis ily eredetűek. A régibb és újabb népek nemzeti ünnepei között csak az a külömb- ség, hogy mig amazok, mindenkinek a saját hite szerint, egy nép óhaját szentesítő kifejezett isteni akarat következtében létesültek : addig az utóbbiakat csupán a népek érzelmeit kifejező gyakorlat rendszeres ismétlődése : azaz a szokás és némelyiket a törvény is szentesítette., Ilyen ünnep nekünk márczius 15., melyet ugyan nem törvény, de az egész magyar nép lelkében erősen élő érzés hozott létre és előreláthatólag még sok századon át szent szokás fog fentartani. Most, hogy nagyjában megállapítottuk a nemzeti ünnepek fogalmát, áttérhetünk a 2-ik kérdésre : Vájjon bir-e április 11-ike oly jelentőséggel, hogy a többi napok közűi kiemelkedjék? Erre, szerény nézetünk szerint azt felelhetjük, hogy igen ! Némi jelentőséggel bir, de távolból sem olyannal, hogy nemzeti ünnepnek tekinthető legyen. Mert ha április ll-ikét néznők ünnepnek, akkor minden oly napot kellene ünnepiesen megülnünk, melyen a király egy-egy fontosabb törvényt szentesit. Tulajdonképen mi is történt április 11-ikén? Az 1848-iki föbruáriusi párisi fo- radalom következtében Európa légköre megtelt gyújtó anyaggal. A szabadság szelleme mint egy futótűz, mint egy erős megrázkódtató tisztitó vihar vonult át egész Európán. A Párisban diadalra vitt szabadságharc után legelőször is több apró német állam sietett zsarnokától szabadulni. Azután Poroszországban tört ki hasonló mozgalom és IV. Frigyes Vilmos kénytelen volt az utczai harcban elesettek holttestjeinek jelenlétében a kiontott vérért népétől bocsánatot kérni. Ezekután a bécsi nép is, amely között Kossuthnak márc. 3-ikán mondott óriási hatással biró beszédet ezrekre menő példányokban hozták forgalomba, márcz. 13-ikán forradalmat csinált, mely elől Metternich gyáván Angliába futott. Ekkor jelent meg az osztrák fővárosban a magyar országgyűlés 80 tagú küldöttsége, élükön a nádorral és feliratban vitték azon kérelmet, hogy a király nyugtassa.meg a népet a rég óhajtott politikai reformok elfogadása által Mi természetesebb mint, hogy á lelkesedés örömmámorában úszó bécsi nép testvéri szeretettel fogadta a magyar küldöttséget és hogy a király is, ki a küldöttség mögött az egész egységes magyar nemzetet látta, azt a nemzetet, amely az alkotmányos küzdelmekben szabadságsze- retét és a reformokra való érettségét impozánsan kifejezésre juttatta, ezen küldöttség minden kívánságát nyomban teljesítette. Megbízta Battyányi Lajos grófot az első felelős magyar minisztérium megalakításával és ezen ministerium nak, mely márc. 13-ikán megalakult, a jobbágyak felszabadítására a teljes jogegyenlőség, a közteherviselés, a népképviselet, a vallásfelekezetek egyenjogúsága, a sajtószabadság stb. fontos és nagyhorderejű törvényekre a szentesítést április 11-ikén megadta. Látható tehát, hogy ezen szentesítés nem képez önnálló eseményt, hanem ezt csupán az előzményeknek vasszigorral k'óvetelt következménye. Igaz ugyan, erre azt mondhatják, hogy minekünk csak tényekkel kell számolnunk, mert ha mindennél az előzményeket néznők, akkor a történelem kezdetéig megállapodnunk sem szabad, miután nem létezik oly fontos esemény, mely az előzményekben megfejtését ne találná. Ezért csak azt a tényt kell néznünk, hogy V. Ferdinand oly nagy Szombat, ápr. 11.
