Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-04-11 / 29. szám
FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, ápr. 11. horderejű törvényeket szentesített és ez már magában az ünneplést megérdemli. Eien vélekedés ugyan már magában hordja a cáfolatot, mert hiszen előzmények és előzmények között igen nagy külömbség van, mindamellett uózzük kissé az érem másik oldalát. Mi lett volna, ha Y. Ferdinand 1848. április 11-ikén ezen törvények szentesítését megtagadja? Ami, mellesleg mondva, az akkori viszonyok között teljesen kizártnak tekinthető. Akkor Kossuth , lángszava és az izzó közhangulat, mindjárt nyomban ugyanazt eredményezte volna, amit egynéhány hónappal később eredményezett. Talpra állt volna a jogaiban sértett egész magyar nemzet és megvédte volna alkotmányát, mint védte később. És ennek kiszámíthatatlanul nagy lett volna az előnye, mert a titkosan működő bécsi kéznek nem lett volna ideje üszköt szórni a nemzetiségek közé. S valamint márcz. 15-ikét lelkesedéssel megünnepelte a magyar haza minden fia faji és nemzetiségi külömbség nélkül; ép oly lelkesedéssel vettek volna mindnyájan részt a haza védelmében is. Nem léteztek volna ama testvérháború szomorú emlékei, melyek válaszfalakként ékelték be magukat a magyarság és nemzetiségek közé, és a horvátok, kik 1111-től 1848-ig a magyarokkal testvéri békességben éltek, továbbra is jó viszonyban maradtak volna s nem képeznék a magyar állami életet folyton megakasztó mindenkor kitörésre kész tüzokádót. Hogy ez mily óriási előnyét képezné a magyar egységes állam kiépítésének és a magyar kultúra.emelése és terjedésének, az oly világos, hogy bővebb fejtegetése teljesen felesleges. Ezt bizonyára azon, a nemzeti szellem előtt most vezeklő ál- lamférfiu is beismerné, aki április 11-ikét ünneppé avatta. Ezekután a soraink elején fölvetett harmadik kérdésre is megadhatjuk a feleletet. Április ll-ike csak akkor lehetett volna ünnep, ha a visszavonás nem követi és ha a nemzetnek legelemibb jogaiért folyton-folyvást nehéz küzdelmei folytatnia nem kellene. Most azonban be kell ugyan is mernünk, hogy ezen nap jelentőséggel bir, de sajna szomorú jelentőséggel. Április n-ike nem ünnepet, hanem inkább gyásznapot képez, mert visszavonást szült és még folyton tartó testvérharcot okozott. 29. szám (3) A pataki dolgok. Sárospatak városa belekóstolt a szenzációkba, hát most már nem tud ellenni szenzáció nélkül. A múlt héten a „nagy kán“-ról, id. Meczner Gyuláról irt a pataki helyi lap igen haragos hangon, — most meg neki esik a kán öccsének s B&rthos József főszolgabírót támadja szörnyű dühösen, a már megszokott, feltűnést kereső, rapszodi- kus, de sokszor tagadhatatlanul szellemes modorral. Súlyos vádakat hoz fel Barthos köztisztviselői működése ellen. Mint értesülünk, Barthos azonnal kérte maga ellen a fegyelmi vizsgálatot, s engedélyt a sajtóper meginditására a Zemplénmegye ellen. így hát bíróság és esküdtszék fogja megálla- | pitani, hogy igazak-é a felhozott vádak, vagy nem. Addig nem foglalkozunk velük. Ha igazak, akkor jól tette a Zemplénmegye, hogy megírta, ha nem igazak, viseli a követ- j kezményeket. De semmikép se tudjuk helyeselni, hogy a cikk letéved a közérdek teréről, s nagyobb része Barthos magánéletével foglalkozik nem épen hízelgőén. Ez már visszaélés a sajtóval. Az emberek magánélet) nem nyilvánosság elé való, azt bolygatni, j avval foglalkozni senkinek sincs joga, j inig közbotrányt nem okoz. A tisztviselő magánéletét is csak ebben az esetben teszi fegyelmi eljárás tárgyává a törvény. Veszedelmes dolog lenne, ha nyilvánosság előtt kez- denők tárgyalni, hogy ki hogy mulat, vagy kinek mennyi az adóssága. A Zemplénmegye emberei se vennék ezt jó néven. Külömben nem tagadhatjuk, hogy bizonyos szempontból némi elégtétellel olvassuk most a pataki lapnak ezeket a sok helyeset mondó, de aztán mindig személyeskedésbe fajuló támadásait. Mert eszünkbe jut ilyenkor, hogy hányszor vádoltak minket a zempléni urak személyeskedéssel, mikor egyesek közéleti működését nyíltan kritizáltuk. Hát most megtanólhatjuk, hogy mi az igazi személyeskedés, s az összehasonlítás után talán rá jönnek arra is, hogy mégse olyan elvetemülten személyeskedő anarchista újság volt ez a mi lapunk. Mondani se kell, hogy ez a cikk is nagy szenzációt keltett, akár a múltkori, kapkodták s olvasták a lapot erősen, s igy nem csak Molnár János részesül erős védelemben, de a kiadó is örül. Borsi és a Rákóczi ünnep! Nagy Albert, az ujhelyvidéki kör- let jegyzője a kassai Rákóczi kiállítás titkárához irta az alant közölt levelet, melynek alapján a tárgyalások már előrehaladott stádiumban vannak arra nézve, hogy Borsi községe illő módon ünnepelje meg leg- nag, óbb fiának dicső emlékét. Dicséretes Rákóczi szülőhelyén lakó magyar népnek hazafiasága és dicséretes a jegyző úr hazafias kezdése aki megértette a nép szivét és kötelességét. A levél a következő : Tekintetes Hoffmann Arnold theol, tanár úrnak Kassa. Igen tisztelt Uram ! Mint Borsi község jegyzője, szükségesnek tartom, hogy táraságoddal a Rákóczy-kiállitás dolgában érintkezésbe lépjek. Czélom ugyanis, hogy a dicső Rákóczy szülőhelye eme kiállításon kellőleg képviselve legyen, sőt, hogy maga a Borsi község egy meghatározandó napon országos jellegű ünnepet üljön, a mely ünnepély az orsz. bizottság programmjába felvétessék. Úgy hazafias, mint a hős Rákóczy emlékéhez méltó ünnepély fényének emelése szempontjából, Borsi községnek az üuneplésbe való belevonását már azért is szükségesnek tartom, mert, ennek mellőzése a kegyelet megsértése velna. Borsi községnek jutott a szerencse, hogy ott látta meg történelmünk e kimagasló alakja a napvilágot; még ma is áll a ház, melyben ő született, melynek homlokzatán lévő emléktábla hivatva van még századokon kérésziül hirdetni az ott született nagy magyar szabadsághős halhatatlan nevét, — nem volna tehát helyén való, hogy ezt a községet, mely büszkén vallja magáénak a nagy Rákóczyt, ez ünnepből teljesen kihagynák, — arról tudomást nem vennének. Szószólója vagyok tehát Borsi község lakosságának, amidőn bejelentem, hogy ő is ki akarja venni a maga részét eme kegyeletes emlékünnepből s szerény tehetségéhez képest az ott rendezendő ünnepély létesítésében közreműködni akar. A község geogrofiai fekvése — egynegyed órányira Saujhelytől e tervünkben csak támogat s e dologban Zemplén vármegye és Saujhely város közönségének hazafias érzelmei csak garantiát nyújtanak az ünnepély sikeréhez és fényéhez. Égyóbként azt is kijelentem, hogy miután Borsi község lakossága — apraja-nagyja, a kassai Rákóczy kiállítást testületileg akarja megtekinteni — a borsiak rendelkezésére bocsátandó kedvezményes áru különvonat érdekében a lépéseket megteszem. Kérem tehát szíveskedjék jelentkezésemet tudomásul venni s engem — hogy a további intézkedéseket megtehessem — idején értesíteni, hogy a szóban forgó dolog kivitele akadályokba ne ütközzék. Nagyb. tudósítását várva vagyok Saujhely, 1903. márc. 22-én Nagy Albert, ujhelyvidéki körjegyző. A MEGYE ÉS A VÁROS. X A pataki járásról megint czik- kezik a Zemplénmegye, de ebben a cikkébben sincs semmi argumentuma a pataki szolgabiróság mellett, sémi lecáfolása Ujhely érvelésének, hanem csak a szokott, félig érthetetlen, rap- szodikus modorú támadások és kifa- kadások. Szörnyen magasztalja a Zemplénmegye a Zemplén múltkori cikkét a pataki járás mellett, elmondja azt szinigazságnak és szinbölcsességnek, s elv- és bajtársaként üdvözli a cikkírót. No, Szirmay kollegám, mit szólnál hozzá, ha mint a múltkor te nekem, most én vetném a szemedre neked, hogy Molnár Jánossal árulsz egy gyékényen? Pedig hát több joggal tehetném, mint te tetted a múltkor ! A Zemplénmegye azonfelül haragosan fakad ki, hogy annyi okos ember van Patakon, s még se akad egy se, aki kiállana a piacra, s erős argumentumokkal megvédené a pataki járás ügyét. Hát ezt az okos embert mi is igazán nagyon várjuk. Mert még eddig csak frázisokat hallottunk a pataki járás mellett, de argumentumokat nem. S a mi többször előadott érveléseinkre, pozitív számadatainkra még eddig nem felelt senki. Vártuk a választ, érveink megcáfolását a Zemplén zseniális czikkirójától is, de bizony ő se villogtatta azóta Ujhely ellen küzdő fegyverét. Meg vagyunk azonban győződve, hogy nem az okosságon múlik a cáfolat elmaradása, hanem tisztán azon, hogy a pataki járás ügye nem igazságos ügy, nem igazságos ügy mellett pedig még a legokosabb embereknek is igen nehéz argumentumot felhozni. Egy argumentumot hangoztattak folyton : a történelmi jogot, — hogy t. i. Patakon már volt szolgabiróság, hát állítsák most vissza. Csakhogy ilyen argumentumokkal Kőszeg község is követelhetné, hogy oda állítsanak egy királyi táblát, mert azelőtt ott volt királyi tábla. S aztán ez a történeti jog se olyan biztos alap. Mert azelőtt voltak a megyében főszolgabiróságok s al- szolgabiróságok, amelyek egy szál emberből állottak. Ilyen alszolgabi- róság volt 22, s ezek egyike volt Patakon. Furcsa lenne, ha már most ebből mind a 22 község, ahol jlalszolgabi- róság volt, azt a jogot deriválná, hogy neki állítsanak külön főszolgabírói hivatalt. Ilyen erős a történe Imi argumentum. A többi még ilyen sincs. — Tisztujitás 0. Liszkán folyó hó 6-án ment végbe 0.-Liszkán Füzes- séry Ödön járási főszolgabíró elnöklése alatt a városi tisztujitás. Az előijárósági tagok majdnem mind a a régiek maradtak. Főbíró lett: Nagy Kálmán, pénztáritok : Muraközy István első tanácsos: Kubacsek Tamás, másod tanácsos: Prinez Lajos, továbbá: Margitay István és Balsai Ferencz 3-ad és 3-ed tanácsosok. A kisorsolt 6 városi atya helyett megválasztották : Abaházy József, Kvaszinget Ödön, Pornárfi Gyula, Evva Lajos, Klein Márton és Nagy Kálmán. Tudósítónk kiemeli a főszolga'birónak pártatlan és tapintatos intézkedését, miáltal a választás a legszebb rendben és közmegelégedésre folyt le. SZÍNHÁZ. Szerdán: Constantin abbé. Hatalmas élvezettel fejeződött be a téli 20 előadásos szezon. Óserejű nagy művészetben gyönyörködhettünk, s ha lehetett is kifogásunk a szezon ellen, evvel ,a bevégzéssel mindent kiengesztelt Komjáthy. No, de kifogás is igen kérés volt, hála istennek. Ujházy Ede művészetének varázsa töltötte be szerdán este is az újhelyi kis színházat, s bilincselte le ennek a színháznak a nagyon szép közönségét. Az a ritka nagy művészet, amely nem csinál iskolát, akár a drámairásban Shakspere, amelyben nincs iskola, nincs irány, tendencia. — csaa élet, csak természet és valóság. Minden mozdulata, minden szava igaz. Nem is lehet más az az egyszerű jó öreg abbé. nem is tehet, nem is szólhat ‘máskép, mint igy, ahogy ő ábrázolja. Nincs egy valószínűtlen mozdulat, nincs egy disz- szonáns hang, ami kizökkentene a valóság illúziójából. Ez az igazi művészet. A darab magában véve nem valami különös remek. Mintha csak ennek az egy szerepnek a kedvéért íródott volna, — s nálunk tényleg csak ez az egy szerep tartja még műsoron. Külömben pedig meséje semmi sincs, helyzet, bonyodalom, összeütközés nincs benne, egy ötlet az egész, s egy pár igen szépen jellemzett alak, — de amellett sok ba- nálitás és naivság, pl. hogy mindenki mindig ép akkor hallgatédzik, a mikor kell, s ép annyit hall meg, amennyit a szerzők szempontjából szükséges hallania. Szóval a modern franczia vígjátékok raffináltságának semmi nyoma sincs még ebben a darabban, A többi szereplők se rontották az Ujházy hatását, — szavaltak ugyan sokat, s alkalmazták sokszor az obiigát színpadi nevetést és gesztusokat, amikről az a nevezetes, hogy csak a színpadon látjuk őket, az életben soha. De hát ez igy megy a Nemzeti színházban is, s azért nem lehet ott se zavartalanul élvezni az Ujházy kivételes nagy művészetét. Talán egyetlen dicséretes kivétel ez alól az iskolás szavalás és modorosság alól Vágó, s némileg Takács Mariska, a kikönnyedebb szerepekben egészen szakítani tud az ilyen hagyományokkal, de itt bizony sokszor beleesett a szavalásba s a színésze* hangsúlyozásba. De ettől eltekintve jól játszott valamennyi: Komjáthy, Komjáthyné, Serjőzy, Odry, Breznay Anna. S a zenékar ábécés székeit is teljesen elfoglaló n gyizámu közönség élvezett és tapsolt rengeteget. * Április 24-én jön 6 hétre a társulat. Bizony ránk fér ! HÍREK. Az öngyilkos kétfejű sas. Szerdán éjjel rejtélyes eset történt Kassán. — A hadtestparancsnokság épületéről hogy, hogyan nem. eltűnt a kétfejű sas. Az őrt álló katona, a ki lassú merev léptekkel sétált föl és alá a silbak előtt, nem látott semmi gyanúsat és a fekete éjszakának a csendjét mi sem zavarta. Reggelre aztán, mikor az utcza népesedni kezdett és mikor a fölkelő napnak kellett vetni vorschriftmássig az ő aranyos sugarait a csodamadárra, oh rémület! kimondani is szörnyű : a kétfejű sas eltűnt. A föld nyelte el, vagy a fellegekbe repült, ki tudná azt megmondani?! Nosza, nagy titokban talpra állítottak minden épszemü embert, hogy az eltűnt madár után kutas»on, ha a föld alattvan, ^ki kell ásni, ha a fellegekbe repült, le kell onnan hozni,
