Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-04-08 / 28. szám
28. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, ápr. 8. fi választók összeírása. Tudom, hogy megint megkapom ezért az írásomért az anarchista titulust, de nem tehetek róla, nem hallgathatom el, a mi megbotránkoztatott. Szörnyű könnyelműen bánnak IJjhelyben a polgárok legszentebb jogával, a választói joggal. Mintha nem is jognak néznék, csak játékszernek. Most van a választói névlajstrom kiigazítása, az uj összeírás. Rendkívül fontos dolog, mert ha felületesen csinálják, száz meg száz polgár lehet megfosztva a szavazati jogából. Ahol eddig láttam ezt az aktust, mindenütt a leglelkiismeretesebben, a legpontosabban csinálták. Összeült a bizottság reggel, s együtt volt, mig el nem készült a munkálat. Végigmentek az adófőkönyvön, az előző évi lisztán, s úgy készítették el az új lajstromot. így rendeli ezt a törvény.. igy követeli az ügy fontossága Csak Ujhelyben nem törődnek a törvénynyel s a fontos ügygyei csak itt ment máskép a dolog Április 2., 3. és 4. napjaira volt hirdetve a választói névjegyzék kiigazítása. A törvény szerint ezeken a napokon együtt kellett ülni az egész bizottságnak. S mi történt ? Április 4-én délelőtt felmentem a városházára Némethy Bertalannal. Találtunk a nagyterem asztalán egy pár jelentést az egyes hivataloktól s intézetektől, ott volt a tavalyi liszta s Borsiból és Ru- dabányácskáról stb. kihagyandók s újra felveendők lajstroma, egy pár törvénykönyv — de egyéb semmh Megkezdett munkának, az előző két napi munkálkodás eredményének semmi nyoma. S a bizottság tagjainak se volt semmi Vártunk majdnem 11 óráig Akkor bejött a bizottság elnöke s azt mondta, hogy csak délután dolpfozhatunk, mert délelőtt az adófőkönyvekre szükség van a városi adóhivatalban Délután megint ott voltam a tanácsteremben fél 4-től fél 5-ig. j Színét se láttam semmiféle össze j iró bizottságnak, se semmiféle uj lajstromnak. Ebből azt látom, hogy Ujhelyben nincs olyan választói Össze-; irás, a milyet a törvény rendel Hol, ki, mikor, hogyan csinálja meg aztán a választói lisztát, azt a jóságos isten tudja ! Így történhetik aztán, hogy' pl. a tavalyi névsorban is . Idám Antal k'ónyvkötösegéd lel van véve értelmiség cimén választónak, ellenben Kovalcsik János, a csizmadia tátsulat elnöke, s még vagy 70 iparos ki van hagyva. Hát ez nem maradhat így. Követeljük, hogy tartsák be a törvény rendelkezését. Nem enged jük, hogy játékszernek tekintsék a polgárok legfontosabb jogát. Előre is törvényellenesen ösz- szeállitottnak jelentjük ki a választói lisztát, s e miatt appellálni fogunk ellene S majd meglátjuk, hogy van-é Zemplénben erej ; a törvénynek, vagy nincs ! Ném akarok bántani és sérteni! senkit, de bűn volna ezt elhallgatnom. Ám mondja meg a tisz telt kormánypárt is: Nincs-e igazam, ha törvényes eljárást kívánok? Búza Barna. A Bodrogköz szervezkedése. AÁsárnap, ápr, 5-én délután szervezkedett Királyhelmeczen afügget- | lenségi párt, a legszebb eredménnyel. Mintegy 400 vá'asztópolgár gyűlt ; össze a kerület minden részéből a Rigó vendéglő nagytermében,s nagy (lelkesedéssel alakították meg a füg- j getlenségi pártot. Ujhelyből Pekáry, j Fiied, Búza és Fuchs Jenő volt ott. Pekáry Gyula központi elnök nyitotta meg a gyűlést, s lelkes szavakban ismertetve pártunk célját s törekvéseit, kitartást és sikert kívánt a bodrogközi pártnak. Azután Ölbey János az ő hatalmasan szép hangján s nagy ékesszólásával ismertette a bodrogközi füg- ; getlenségi párt eddigi történetét, s különösen a 1 ’gutóbbi választást, amely a jövő diadal biztos záloga. ! Búza jBarna az ország általános ; helyzetét, az elszegényedést, s az osztrák szemtelenség evvel lépést tartó növekedését, a katonai követelések jogtalanságát ismertetve fejtette ki, hogy sürgős szükség a függetlenségi párt általános szervezkedése, mert az osztrák erőszak nem tűrhető tovább. A Bodrogközön volt a honfoglaló magyarok első tanyája, itt kell legtisztábban élni Árpád vérének, s ez a tiszta magyar nép nem lehet a magyar függetlenség ellen- s égé. Tapssal fogadott beszéde után Dr. Tárczy Pál fejtegette nagy hatással a szomorú gazdasági helyzetet, az osztrák fosztogatást, a közös vámterület nemzetrontó hatását. Azután előterjesztette határozati javaslatát, amelyet egyhangúlag fogadtak el. E szerint megválasztotta a párt diszel- nökének Mezó'ssy Bélát, elnököknek Miklós Bélát és Páricsy Józsefet, Elek Jánost és Aczél Izidort, jegyzőknek Dr. Tárczy Pált s ifj. Miklós Bélát. Azután választottak mintegy 200 tagú választmányt. Pekáry Gyula üdvözölte az uj elnököt, Miklós Bélát, s átadta neki az elnöki széket, amit ő lelkes ól jenzés közt foglalt el. A többi választás már a Miklós Béla elnöklete alatt történt. Végül közkívánatra Fried Lajos szólt röviden, de óriási hatással, ol- tári áldozathoz hasonlítva a képviselőválasztási szavazást, amelynek füstje csak akkor jut el a magyarok istenéig, ha tiszta meggyőződésből s nem érdekből származik A gyűlés szép lefolyás a a legszebb sikerrel biztat a Bodrogközön. A katonai javaslat ellen \Tasárnap Szerencsen is volt tiltakozónépgyülés. Az orsz. függetlenségi párt Pap Zoltán orsz. képviselőt küldte ki, kit a vasúti állomásnál százakból álló zászlós néptömeg ólén, dr. Kovács Gábor szerencsi ügyvéd üdvözölt. A nép- gvülést, melynek elnökéül dr. Kovács Gábort, jegyzőjéül dr. Szilva Bélát választották, a nagytéren tartották meg 4000 főnyi hallgatóság részvétele mellett. Dr. Kovács Gábor elnök mélyen átgondolt beszéd kíséretében határozati javaslatot terjesztett a nép- gyülés elé, amely szerint felírnak az országgyűléshez a katonai javaslatok visszavonása tárgyában és a mennyiben ez lehetséges bármi okból nem volna, azzal a kérelemmel járul a népgyülés elé, hogy a kato nai javaslatok elfogadása feltételéül valósittassanak meg azok az óhajtások, melyekért a volt nemzetipárt évtizedeken át küzdött, eddig minden eredmény nélkül, s bár — úgy mond a határozati javaslat — a volt nemzeti párt támogatni látszik ezt a minden ok nélkül előrántott javaslatot. Továbbá kéressék I föl a kerületnek volt nemzeti párti, jelenleg kormánypárti képviselője, dr. Bernáth Béla, hogy foglaljon állást és ■szavazzon a katonai javaslatok ellen. jti. népgyülés a határozatot egyhangú lelkesedéssel magáévá tette, a képviselőházhoz intézendő kérvény beadására Pap Zoltán képviselőt kérik fel. Pap Zoltán orsz. képviselő beszélt ezután a néphez, dícsérőleg emlékezve meg a határozat politika helyességéről. Teljes erővel követelni kell jogainkat, el nem alkudni ezekből egv szemernyit sem ; de megragadni minden alkalmat a fokozatos fejlődés felé: azt tartja Magyarország követendő politikai irányának. Közel állnánk — úgymond, a teljes függetlenség megvalósításához, ha 1867 óta ilyen politikát folytatott volna az ország. íme most ott állunk, hogy a függetlenségi párt kénytelen Deák Ferencz alkotását védelmezni Deák Ferencz politikai örökösei ellen. Azt a 37 esztendőt, amely a kiegyezés megkötése óta elmúlt, teljesen elfecséreltük, sőt eltékozoltuk, mert minden közjogi kérdésben ijesztő a visszaesés. Beszéde további részében az aktuális politikai kérdésekkel, a függetlenségi párt legutóbbi határozatával foglalkozott és a nép bajainak orvoslásául a határozat megalkuvást nem ismerő nemzeti politikát jelölte meg. A hévvel elmondott, egy óráig tartó szép beszéd óriási hatást tett. Sokan vettek részt a szerencsi nép gyűlésen Tokajból is, és pedig a tokaji intelligenciának számot tevő tagjai közűi. Délben bankett volt, melyen számos felköszöntőt mondtak. Rákóczi hamvai. Évszázados nemzeti bűnt akar helyreütni a magyar fiatalság: újra megmozgatja Rákóczi hamvai hazaszállításának az ügyét. Zempléíime- gve közönségének kötelessége első sorban, hogy erre a szent célra áldozatot hozzon. Az ifjúság felhivá- , sát itt közöljük. : Magyar főiskolai ifjúság! Magyar hazafias társadalom! Most kétszáz éve jött az üzenet messze Lengyelországból a nagy Rákóczitól; „A régi sebek fölszákadoz- : nak újra!“ Most kétszáz éve küldte a szent (zászlókat: „A hazáért és szabadság- | őrt!“ Most kétszáz éve lépték át a má- ramarosi bérceket a csapatai, me- I lyek a hazájuk szomorú sorsa fölött bánkódó magyarok ezreinek, száz- (ezreinek csatlakozásával félelmetes nagy sereggé nőttek .„. . Most kétszáz éve az O nevét zengte minden ajk, az 0 dicsőségét harsogta minden tárogató, az O indulójának hangja mellett rohantak ezrek meg ezrek vakon, halálmegvetéssel a csata tüzébe. A két századon elfelejtett tárogató megszólalt újra. Szivek mélyébe markoló hangja oly időkről regél, harsog, sir nékünk egyszer vad, máskor bánatos dalokat, melyek szomorúak, gyászosak de mégis — nagyok voltak ! S mi megértjük, ajkunkra vesszük azokat s hangjuk mellett fájó szívvel vesszük észre, hogy egy régi törvényünket, mely Rákóczi emlékezetét dicstelenné tette, még mindig nem törülték el! . Szivünkbe nyilaiik a hálátlanság égető vádja : a nagy Rákóczi mindent feláldozott, hogy hazát adjon nékünk s mi semmitsem hogy hazát adjunk az ő hontalanul nyugovó hamvainak . . . A budapesti egyetem és főiskolai ifjúság leikéből már előtört a nemesebb érzés. Márczius 20-án, a véres emlékezetű szent napon ünnepélyes fogadalmat tettünk a nemzet szent sírjánál, hogy haza hozzuk Kossuth apánk nagy elődjének, a szintén hazátlanná vált nagy Rákóczinak a hamvait: hadd pihenje a szabadságnak két lánglelkü, a magyarok Istenétől küldött vezére egymás mellett örök nyugodalmát . . . A szent hamvak hazahozatala fényes diadalmenete lesz a magyar szabadságnak. Fényesebb, mint az, melyet a fegyverek vívnának ki számára. A nemzet szive egy szent érzésbe fog összetörni, midőn a magyar ifjúság nagy küldöttsége a haza jobbjaival elmegy a Márvány-tenger partjára. A nennet várni fogja, mint Lengyelországból egykoron, s itt az ország szivében nagy ünnepségekkel el visszük a szent porokat Kossuth apánké mellé. Van-e szentségtelen ajk, mely föl merné emelni szavát az ellen, hogy a két porhüvely, melynek egyikéből a másikba költözőt a szabadság lelke, egymás mellett nyugodjon?! Nem tudjuk elképzelni ! Nem le- hot magyar szív, meg ne dobbanna s édes érzéssel nem telnék el erre a nagy gondolatra ! Testvéreink ! Ti nektek is ki kell venni a részeteket ebből a nagy nemzeti mozgalomból. Mi már a napokban megkezdjük a gyűjtést nyilvánosan Rákóczi hamvainak hazahozatala alapja javára. Indítsatok ti is gyűjtést a magatok körében. Még e hó végén, avagjmnájus elején nagy Rákóczi-ünnepélyt tartunk a magyar főúri világ vélünk érző tagjainak, a nagy nemzeti eszmékért küzdő törvényhozó pártoknak s a magyar művészvilágnak a támogatásával. Tartsatok ti is m-ndenféle Rákócziin) nepélyeket, kuruc-estóket a szent, hamvak hazahozatala alapja javára. Ezt elvárjuk tőletek s elvárja mindnyájunktól Rákóczi bujdosó nagy lelke! SZINHAZ. Kedves és szép meglepetést szerzett Komjáthy János a téli szezon befejezéséül az újhelyi közönségnek: lehozta vendégszerepelni a legnagyobb élő magyar művészt, Ujházy Edét. Természetes, hogy zsúfolásig megtelt a színház kedden estére, amikor (az eredeti programúi megfordításával) Vakot Imre régi régi vígjátékát, az Országgyűlési szállást adták. Több mint fólszázados vén darab ez már, nagyanyáink mulattak rajta s bizony nem illik a Mici hercegnők társaságába. Rettentő naiv, rettentő becsületes. Most már nem divat az ilyen, más a világ, más az ízlés. És aztán milyen eszmék vaunak benne: demokratizmus, egyenlőség, idege- genek magyarosodása. Ezek sincsenek inár divatban. Ki beszél még demokratizmusról a kamarásságok, udvari tanácsosságok korában, mikor nemesi ranggal jutalmazzák a polgári érdemeket? S ki beszél magyarosodásról a horvát nyelvű útlevelek s német vezényszavu _ hadsereg korszakában? Úgy hangzik ez nekünk, olyan szokatlanul, mintha ma megszólalna valaki a halotti beszéd nyelvén : Latiatuc feleim. De azért van sok jó vicc is a darabban, sok elmésség, a mi ma is tetszett. S különösen van benne Ujházynak egy klasszikus szerepe, aminek egyedül köszönheti az ócska darab, hogy még ma is adják. Isten mentsen, hogy bírálatot mondjunk Ujházy játékáról. Ép olyan céltalan merészség volna az, mint Jókait kritizálni. Az ilyet élvezni kell, nem bírálni. S élveztük is nagy gyönyörűséggel az ő igazi nagy, hasonlít,hatatlan művészetét. Milyen finom, milyen túlzás és durvaság nélküli igazság volt minden szava, miden mozdulata ! A leghamisitatlanabb, a legiga- zabb élet. a minek a látásán elfe-í lejti az ember, hogy színházban van s komédiát néz, annnyira rabul ejti a valóság illúziója. Áhítattal szíttá magába a fényes közönség az igaz művészet nemes
