Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-04-08 / 28. szám

28. szá n (5) FELSAGYARORSZA^GI HÍRLAP gyönyörűségét, pompásan mulatott Ujházy remek alakításán, s temérde­ket tapsolt. A többiek igyekeztek leküzdeni a nagy művész jelenléte által oko­zott elfogultságot s nem rontani a hatást, s ez sikerűit is nekik. Takács Mariska, Komjáthyné, Odry, Vágó, Komjáthy, Czobor a tőlük megszo­kott modorban jól játszottak, s hisz szűk, hogy a mesternek se volt el­lenük panasza. Annyi volt a közönség, hogy még a zenekarból is nézőteret csináltak, felemelték s odatettek betűkkel je­lölt székeket. Épen kijött az egész ABC. — és ez értékes ABC volt, mert minden betűje 2 kor. 60 fillér bevételt jelentett a direktornak, — ennyi lévén egy jegy ára. * Szerdán Constantin Abbét, Ujkázy legjobb szereplését adják. Ez iránt az előadás iránt még nagyobb az érdeklődés. HÍREK. — Ij fütohází főnök. Hegedűs Győ­ző zólyomi m. kir. államvasuti mér­nök — a sátoraljaújhelyi fütőház főnökévé neveztetett ki. — Egyházi látogatás. Kaminszky Géza ungvári tanitóképezdei igazga­tó, mint püspöki megbízott f. hó 4-én Sárospatakra érkezett a zempléni fő- esperesi hivatal és a sárospataki lel­készet szabályszerű megvizsgálására. — Egyházi kinevezés. Brinssky An­tal rudlyói gör. kath. lelkész a va- rannói egyházkerület esperesévé, s Tóth Miklós stefurói gör. kath. lel­kész vivadai lélkészszé neveztettek ki. — Halálozás. Szepessy Mariska ápr. hó 5-én életének 22-ik évében hosz- szas szenvedés után elhunyt. Teme­tése 6-án nagy részvét mellett ment végbe. — „Zemplénvármegyei Kazinczy-Kör • április hó 13-án, husvét másodnap­ján a vármegyeháza nagytermében délután 6 órakor házi estélyt tart több budapesti művész közreműkö­désével. Az estély zene-estély lesz. Ezzel kívánja pótolni a kör az elma­radt kamara-estét. A zeneszáraokat egy bájos melodráma újdonság fogja két sorozatra bontani, a melyben Ambrózy Teréz urhölgy (Miskolcz) fogja szavaló művészetét bemutatni. Melczcr Tibor (hegedű). Zerkovits Ru­dolf (tárogató és zongora,) Várkonyi Béla (zongora) és Várkonyi Flórián (ének) művészeket sikerült ez estélyre a körnek megnyerni, a kik a művé­szetükkel emlékezetes és kedves hns- véti ünnepeket fognak szerezni a tagoknak és a tagok ünnepelni jött idegen vendégeinek, a kiket a kör szívesen lát. Klasszikus és magyar zenét fogunk ezen a müvészestén váltakozva élvezni. Hallani fogjuk a Kóczé és Rácz Laci genreében ma gyár nótáinkat, palotásainkat, kuruc dalainkat hegedűn, zongorán és tá­rogatón. — A kör értesíti a tagokat hogy husvéttól az alispán ur szíves­ségéből a megyeháza nagyterme fesz a kör olvasó terme és hogy a kör hirdetési táblái a megyeháza és a Hornyai-ház falán lesznek kifüg­gesztve. Tagnak beiratkozni lehet az igazgatósági tagoknál és a tiszt­viselőknél. — A Sátoraljaújhelyi Kereskedelmi- Társulat folyó hó 5-én tartotta meg évi közgyűlését. Grünbaum Simon társ. elnök üdvözölvén a szép számban összegyűlt tagokat, Szabó Jakab tit­kár felolvasta évi jelentését, mely­ben nem csak a múlt évről, de a társulatnak 6 évi működéséről ad számot és statisztikai kimutatást, a mennyiben a múlt évvel véget ért a társulatnak első 6 évi ciklusa és a jelen évvel aláírási ivén biztosított 68 taggal uj 6 éves ciklus vette kez­detét. A jelentés beszámol a nyert segé­lyekről, a társulat által fentartott ke­reskedelmi tanonciskoláról és ennek kapcsán kéri a kereskedőket az is­kolalátogatás szigorú ellenőrzésére : végre beterjeszti a számvizsgáló bi­zottság által megvizsgált számadásó­kat, vagyonmérleget és a folyó évi költségvetést. A közgyűlés az évi jelentést he­lyeslő tudomásul veszi, köszönetét szavaz a közokt. kormánynak, a kas­sai keresk. és iparkamarának, Sátor­aljaújhely r. t. városnak, a helybeli pénzintézeteknek az iskola javára nyújtott segélyekért; a számadáso­kat helybenhagyva, a vezetőségnek készséggel adja meg a felmentvényt, a jelen évi költségvetést helyesíő- leg elfogadja. A tisztikar és választmány az alap­szabály értelmében megbízatásukról leköszönnek. Lővy Adolf korelnök alatt megej- tetett az uj választás, mélynek ered­ménye : Grűnbaum Simon elnökké, s Behyna Miklós alelnökké egyhangú­lag újból megválasztattak. Választ­mányi tagokká: Alexander Vilmos, Fleiszner Frigyes, Gyarmathy Béla, Klein Andor, Klein Géza, Lővy Adolf | Hagy Ferencz, Reichard Armin, Roth j Vilmos, Schon Sándor, Widder Gyula, \Zinner Adolf. Számvizsgálókká : Neu- \feld József. Róth Mór és Waller Ala- dár lettek megválasztva. Elnök a maga és az összes meg­választottak nevében köszönetét mond a közgyűlésnek és azon kére- I lemmel fordul Sátoraljaújhely város j kereskedőihez és különösen a társu­lati tagokhoz, tömörüljenek a társu­lat zászlaja alá, ápolják a társulati eszméket, a közös érdekek megóvása és előmozdítása céljából, mert csak úgy lehetünk képesek a kereskedel­met előmozdítani, a kereskedőket minden oldalról fenyegető veszélye­ket elhárítani, békés együttműkö­déssel kitűzött céljainkat városunk és hazánk javára elérni. A tagok és különösen a választmány támogatá­sát kérve, Ígéri, hogy minden te­hetségét a társulat szolgálatába fogja helyezni. Salamon Béla társulati tag indít­ványára a társulat újból fog foglal­kozni ama régi és a jelentésben is érintett tervvel, mely szerint létesit- tessék oly helyiség, melyben a tár­sulati tagok szórakozás, eszmecsere, a társulati szellem ápolására közős és állandó otthont találjanak. Schön Sándor indítványára a köz­gyűlés előforduló jogi esetek elbí­rálására tiszteletbeli társulati ügyészi állást szervez, mely állásra egyhan­gúlag dr. Grosz Dezső ügyvéd vá­lasztatott meg. Lővy Adolf indítványára a köz­gyűlés Székely Elek polgármesternek a tanácsterem szives átengedéséért és a társulat iránt amúgy is tanúsí­tott jóakaratáért jegyzőkönyvi kö­szönetét szavazott. — Igazságügyben. Egyre jönnek a kérvények a községekből a katonai terhek ellen. Jövő számunkban majd újra hozunk róla kimutatást. — A napokban is jött az egyik községből. Bélyeg nem volt rajta, hanem ráír­ták a borítékra : Igazságügyben, por­tómentes. — Nagyon helyesen gon­dolkozik a derék község. Mert mi egyebet keresünk mi, mint a nem­zet igazságát. Hát csakugyan igaz ságügyben vannak azok a kérvények. — Äz eladott üdvösség. Érdekes okirat fekszik előttünk. Arról, szól, hogy 'S. L. fiatalember eladta az összes lelki üdvösségét két darab hölgy cigarettáért G. I.-nek. Sza­bályszerűen van megírva, aláírva s két tanú által előttemezve. No, alighanem értéktelen tárgyat vásárolt G. 1. úr, ha ilyen olcsón adták el! — Pofozkodás a pályaudvaron. Csi­nos botrány történt e napokban a helybeli vasúti állomáson. Burger Gellért kassai szabó az indulásra ké- szenálló vonattal hazafelé igyekezett. Röviddel az indulás előtt a vasúti állomás főnöke kisietett a perronra és harsány hangon kiáltotta az in­dulni készülő utazóközönség felé: „ Várjanak még. Ne tolongjanak úgy, mint a tehenek/“ — Mire az állomás főnök szeretetreméltó szavait befe­jezte, ép Burger Gellért elé került, Burger, ki feleségével utazott, abban a Íriszemben volt, hogy az állomás­főnök szavai neki szólanak. Illedel­mes hangon tehát arra kérte az ál­lomásfőnököt. hogy ne használjon ilyen sértő kifejezéseket ; különösen akkor, amikor ifjú feleségével uta­zik. Az önérzetében sértett utas ki- fakadására az állomásfőnök még job­ban dühbe jött. — „Nem bánom én, — kiáltotta, —- akár felesége, akár cselédje Önnek ez a hölgy. Ön akkor 'fog utazni, amikor nekem tetszik.“ — A megrémült utas önérzetére hivat­kozott s erélyes hangon kikérte ma­gának, hogy az állomásfőnök kénye kedve szerint sértegesse őt. A ma­gából kikelt állomásfőnök erre azzal válaszolt, hogy Burger Geliertet k é t- szer pofonütötte. Majd sarkon fordult s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el . . . Az ál'lomásfőnök botrányos viselkedése természetesen nagy feltűnést keltett az utazókö­zönség körében. Burger, kit üzleti dolgai sürgősen hazaszólitottak és igy nem volt abban a helyzetben, i hogy még a helyszínén szerezzen magának elégtételt, a renitens állo- másfónök ellen a bűnvádi feljelen­tést megtette. F.—N.-- Felhívás. A sátoraljaújhelyista- tusquo izraelita nyahitközség elöl­járósága, mint S.-a.-ujhelyben elhalt Kellner Mózesnc szül. Schwarcz Betti hagyatékának kezelője, ezennel fel­hívja mindazokat, kik a nevezett örökhagyó által férjhezmenő leány- 1 rokonai részére rendelt segélyalap­nak az utóbbi években felgyűlt és most felosztás alá kerülő kamataiból részesedni kívánnak, hogy ebbeli kérvényüket folyó 1903. évi május hó 15-éig Zinner Henrik hitk. elnök- : hoz nyújtsák he. A segély elnyeré- | séhez megállapított feltételekre és a Kérvény kellő felszerelésére nézve a hitközség titkári hivatalánál lehet és kell tudakozódni. Elkésett kérvények figyelembe vehetők nem lesznek. — Ossikón nincs férfi. Hogy mily nagy mérveket öltött Sárosmegyé­ben a kivándorlás, legfényesebben ! bizonyítja Ossikó községe, ahol úgyszólván már alig maradt férfi. A ; 700 lelket megszámláló községben a férfiak száma 30-ra csappant le. oda- számitva már a község intelligens férfiait is. A támasz és vigasz nélkül maradt ossikói nők obstruálni ké­szülnek s feliratot akarnak intézni, hogy az útleveleket ne állítsák ki a község összes férfi-lakosai részére í egyszerre, de részletekben. — Április—Junius. — Az április—júniusi negyed alkal­mával bizalommal kérjük ama tisz­telt előfizetőinket, kiknek előfizetése lejár, az előfizetés megújítására és j lapunknak ismerőseik körében valói terjesztésére. — A kiadóhivatal. A közönség köréből. — Válasz , Barátság a XX. század­ban“ czimü közleményre. Az előkelő vidéki város elöljárója egészen úgy járt el, amiként arra papbarátja ál­tal felkérve lön. S éppen azért, mert | nemcsak pezsgőt, de sok más egyebet is volt szives fölkeres folytán ki­hozni; nagyon természetes, hogy a számla kiegyenlítése a háziúr — és nem a vendégek — kötelessége vala. Annak, hogy a pezsgőből nem minden vendégnek egyenlően jutott, oka, hogy az ebédlőterem nem lé­vén akkor még készen : a háziúr a hely szűke miatt támadt megközelit- hetlenségnél fogva nem osztathatta azt kinek-kinek egyenlően töltve. — így történt, hogy az élelmesebb több pezsgőhöz jutott, — beteljesedvén a mondás: „Szemesé a világ!“ —Kü­lönben senki sem maradt éhen, an­nál kevésbbé szomjan. S ha talán va­lamely volt vendégnek tetszett házi- belügyet liirlapilag szellőztetni: nem helyesen tette ; mert azonkívül, hogy kenyéririgység bűnébe esett —- in­kább a háziurat kompromittálta. Az illető plébános. Szerda, ápr. 8. KÖZGAZDASÁG. Védekezzünk! A tavasz beálltával, amint a hegy­aljai gazda bejárja gyümölcsösét: örömmel szemléli a duzzadó rügye­ket s felsóhajt: »Oh, bár megáldaná az Isten gyümölcsfáinkat a gyümölcs sokaságával!« Ezután sorra járja a gyümölcsfákat s fejszével vagy kis­babájával leesonkázza, lekinozza a száraz galyakat. S mint aki jól vé­gezte dolgát, kötelességét elvégezte gyümölcsfái iránt, haza ballag. Hogy fáit tovább is gondozza, okszerű ke­zelésben részesítse, arra, még ha ideje volna is, — nem gondol mert azt feleslegesnek tartja. Pedig a rügyfakasztó napsugár életre kelti a gyümölcsfák ezer és ezer ellensé­gét is s ezek meg is kezdik rom­boló munkáikat. Á gazda, midőn vasárnaponkint megtekinti gyümölcsösét, látja, hogy a rügyek gyönyörűen duzzadnak: de gondos vizsgálás után azt is észre veheti, hogy a duzzadt rügyek ol­dalain megcsillan valami a tavaszi napfényben. De tán nem is ügyel rá. Lényegtelen dolognak tartja. Pe­dig az a veszedelem előjele, mert ahol a mézga szinü anyag csillan meg a bimbó oldalán, itt a bimbó ki van likasztva. Majd a bimbók las­sanként szét nyílnak; de az egyes virágzatok mintha össze volnának enyvezve. A virágzat tökéletlen lesz. Végre fehérbe öltöznek a fák; de egy szép napon a virágokat mi itha leforrázta volna valaki, tx virág el­fonnyad, elszárad, anélkül, hogy be­lőle gyümölcs válnék. A temérdek virágból csak itt-ott akad meg egynéhány termés. Ha egy elszáradt virágot felbontunk, benne egy kukaczot találunk, mely a termésen élősködik. gazda napirendre tér a látottak és tapasztaltak felett s egy sóhajjal lemond a gyümölcsszüretről. Nem igy, édes atyámfiai 1 Nem elég e felett egy fájó sóhajjal napi­rendre térni. Ismerkedjünk a baj okával s ha azt ismerjük, védekez­zünk ellene. Az alma- és körte-félék- íuk rengeteg ellensége van. De leg­nagyobb ellensége a gondatlan gaz­da. A kártevő rovarok, a milyenek az ormányosok, részint az enyhe téli időjárás, részint a gondozás illetve a pusztítás hiányából szaporodtak el. Alma és körte-féléknek ezek a leg­nagyobb ellenségei. Az ormányosok közé tartoznak a bimbólikasztó bogár (Authonomus pomorum L.), a rügylikasztó bogár (Authonomus cinctus Redt. vagy Authonomus piri Boh.) s a hajtástö­rő eszelény (Rhynohi tes cseruleus Reg.) A bimbólikasztó bogár márczius végén,, április elején jelenik meg az almafákon. Hosszú ormányával ki- likasztja a bimbót, ebbe tojást tojik A tojásból rövid időn egy sárgás szinü lábatlan kukacz fejlődik, mely a virág belső szerveit elrágja s a virág elszárad. A kukaczból május­ban már báb lesz s ebből pedig a bogár, mely kifejlődése után meghú­zódik a kéreg alatt, vagy a talajban. A rügylikasztó bogár egészen ha­sonló a bimbólikasztó bogárhoz, de sokkal kártékonyabb. Kora tavasz- szal jön elő ez is s különösen a kör­tefákra veti magát. A rügyekbe tojt tojásból májusban már kész bogár jön elő. Nyáron át a fák kéreg re­pedéseiben alszik. Szeptemb., október­ben ismét megelevenedik, s azokba a vegyes rügyekbe, melyek jövőre a termést hoznák, tojást rak. A ko­rai tojásokból már az év folyamán bogár lesz, a későbbiekből pedig csak a jövő év tavaszán búvik elő a bogár. A hajtás törő eszelény szintén áp­rilisban mutatkozik. Mig az előbbiek kendermagszinüek, a potrolia végén világos sávval, addig ez kékes szinü fémfényü apró bogár. Ezeknek a rü­gyekhez semmi közük, de mikor a hajtások arasznyi hosszúságot értek

Next

/
Oldalképek
Tartalom