Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-04-04 / 27. szám

FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP

27. szám (2)

gyelmi vizsgálatot indítottak, Barthos főszolgabíró hetek óta mindennap kint ran Patakon s vizsgálja a pénztárt s az egész ügykezelést.

A patakiak szerint ez az egész vizsgálat csak azért van, mert id. Meczner Gyula, aki most Zemplén- vármegyét kormányozza, „ki akarja tekerni a nyakát“ Molnár Jánosnak ezért az ellenkezésért

Egészen érthető tehát, ha a dolgot igy felfogó patakiak most a bírójuk körül csoportosulnak s elkeseredetten védik a vizsgálat ellen, a mit ők személyes hajszának tekintenek.

így a »Zemplénmegye« legutóbbi száma is szörnyű mérges vezércikket hoz id. Meczner Gyula ellen, tmsz- szan és nem épen hízelgőén bírálva közéleti tevékenységét.

Felsorolja a cikk, hogy jelenleg 24-féle állást tölt be a vármegyében id. Meczner Gyulai) (A felsorolás nem is teljes, mert hol vannak még a városi szakbizottságok, a villamos társulati elnökség, az árvakassza vizsgálati elnökség, a fegyelmi vizsgalati bizottság, stb.?) Aztán foglalkozik pataki szereplésével, a közbirtokosság, a vashid ügyével, s igy fejti ki, hogy miért félnek az ő befolyásától.

*

A személyes támadások mellett van sok igazság is ebben a cikkben. Pl. szent igaz, hogy Zemplénvárme- gyének korlátlan hatalmú kormányzója ez idő szerint id. Meczner Gyula. Régen érzik és beszélik ezt nagyon sokan, s a Zemplénmegyének dicséretére válik, hogy valahára nyíltan is ki merte mondani. — Igaz, hogy id. Meczner Gyula vezetése sokszor helytelen, veszedelmes irányba tereli a vármegyét, — nemsokára be fogja majd látni mindenki ennek az igazságát, — a főispán is, aki annyira befolyása alá jutott id. Meczner Gyulának, hogy már csaknem teljesen kisiklott a kezéből a megye kormányzása.

A cikk helyi vonatkozású részével nem akarunk foglalkozni, csak a Zemplénmegyének egy szintén a

*) Érdekesnek tartjuk idejegyezni eze- [ két a hivatalokat és állásokat: Zemplén-1 megyében vagy tagja vagy elnöke: 1. az J állandó választmánynak. 2. a közigazga- | tási bizottságnak, 3. a számonkérő szék- j aek. 4. a mezőgazdasági, 5. borollenőrző.

3. az esküdtek névsorát kiigazító, V. az xdó-felszólamlási, 8. az italmérésí, 9. az gazoló, 10. a központi, 11. a fegyelmi, 12. i gyámügyi. 13. az erdőügyi, 14. a megyei rót- és útadó. 15. a kórházi, 16, a Sennyei- ilapitványi, 17, a mezei munkások és mun- caadók, 18. a tanítói nyugdij-alap, 19. fog- íázfeliigyelő, 20. a börtönvizsgáló, választmányok, bizottságok, küldöttségek, 21. a íazinczy-kör, 22. a gazdasági egyesület gazgatóságának. 23. a népbanknak, 24. a litelszövetkezetnek.

pataki fegyelmi vizsgálat ötletéből irt másik cikkére van egy-két iheg• jegyzésünk.

Ebben a cikkben a már megszo- : kott modorban támadja Búza Barna

• személyét a lapunkban a múltkor a ' pataki biró ügyéről megjelent tudó- ■ sitás miatt.

A támadás személyes részére nem válaszolunk csak egy-két ténybeli tévedést igazítunk helyre.

A Zen.plénmegye szerint a mi cikkünk bűnösséggel gyanúsítja a I pataki képviselőtestületet.

Tévedés. Mi csak azt irtuk, hogy ha van bűn, derüljön ki. Ezért pedig nem haragudhatik senki, ez nem gyanúsítás.

Yan-é bűn. nincs-é? azt mi nem j tudhatjuk. Hogy a főbírónál egykét visszaélés itt ott előfordulhatott,

! annak a feltevésére feljogosít maga ja pataki képviselőtestület, a mely j Ballagi Gézával élén, nemrégen még a visszaélések egész özönével vádolta Molnár Jánost.

(A Zemplénmegye meg tudja érteni, hogy Ballagi gyűlölő ellenségéből hogy lehetett szerető barátja Molnár Jánosnak s Ígéri, hogy ha kívánjuk nekünk is megmagyarázza ezt. Tegye meg. nagyon kérjük te gye meg. Mert ha minden erkölcstani ismereteinket összeszedjük is, mégse tudjuk ezt a csodás változást meg érteni. Egy magyarázat volna csak, hogy Ballaginak a választáshoz szüksége volt Molnár Jánosra, azért bé- kült ki vele. De ilyen alacsony motívumokat nem tudunk elhinni olyan magas erkölcsi piedesztálon álló úrról, mint Ballagi Géza.)

A vizsgálatról kiilömben a tudósítás végén elmondtuk röviden a véleményünket, s ez teljesen egyezik a Zemplénmegye felfogásával. Nekünk is az a nézetünk, hogy nem azért jbántják most Molnár Jánost, mintha eddig jó ember lett volna, s csak most romlott volna meg, — hanem azért tartották eddig a képviselőtestület ellenére, mert a hatalomnak hű szolgája volt, s azért akarják kivégezni most a képviselőtestület tiltakozása dacára, mert egy kérdésben szembe mert szállni a megyei hatalommal.

S bármennyire helyeseljük s követeljük is a közigazgatás minden terén a visszaélések legszigorúbb vizsgálatát s megtorlását, — evvel a vizsgálattal azért nem tudunk teljesen rokonszenvezni, mert szerintünk is nem az igazság s a jó közigazgatás érdeke, hanem hatalmi okok játszottak közre a megindításánál.

Alikor ezt a gondolkozásunkat a múltkor is világosan kifejeztük, nagyon csodáljuk, hogy a Zemlénmegye a tudósítást félremagyarázva úgy támad minket, mintha mi igazán „Barthos szócsőve“ s id. Meczner Gyula szövetségese lennénk ebben az ügyben.

Higyje el, hogy amint megróttuk, mikor Ballagi s a patakiak »politikai ótokból“ megbocsátották Molnár Jánosnak addig hirdetett bűneit, s kibékültek vele, — - ép úgy nem rajongunk azért, ha a vármegye most szigorú fegyelmi alá veszi Molnár Jánost, mert egy kérdésben megtagadta az engedelmességet.

Magában az, hogy vizsgálatot tartanak, helyes, de nem helyes, hogy csak most tartják, s hiba, ha ilyen indokból tartják.

Amit pedig arról irtunk, hogy igy jár mindenki, aki a kormánypárt eszközéül felhasználtatja magát, — azt fenntartjuk most is. Es emlékezzenek rá a kormánypárti klikk többi hívei s vak eszközei is, hogy aki még nem tapasztalta, biztosan tapasztalni fogja ezentúl a kifacsart citrom sorsát.

A bodrogközi választókerület Királyhelmeczen vasárnap d. u. tartandó szervező gyűlése nagyon népesnek Ígérkezik. Ujhelyből is többen mennek át, Matolai Etele és Pekáry Gyula pártelnökök vezetésével.

A Zemplén felhasználja ezt az alkalmat, hogy csufolódva emlegesse «Rigóország hazafiak »

Érdekes ez. Mikor arról van szó, hogy Karádra vasutat épít senek, vagy szolgabiróságót, telekkönyvet adjanak, akkor a Bodrogköz a világ legfontosabb gazdasági vidéke a Zemplén szerint,. — ellenben ha ez a Bodrogköz a függetlenségi zászló alá akar cso- ootosülni, akkor már csak Rigó- ország. Ilyen változékony a Zenitjén hangulata.

Külömben csak hadd nevessen és gúnyolódjék még most egyébre tisztelt laptársunk. Majd megmutatja a Bodrogköz, hogy ki nézet utoljára!

fi Zemplén öröme.

Rettentő nagy öröme van a Zemplén-nek. Csuda, hogy nem rózsaszín papiroson vagy nemze- tiszin (t. i. hivatalos nemzetiszin, vagyis feketesárga) keretben jelent meg ennek a nagy eseménynek alkalmából.

Ez a dicső dolog pedig a nagynevű Tokaj községnek a katonai javaslatok ügyében való határozata.

Rákóczi ősi városának a képviselőtestülete kimondta, hogy nem ád be kérvényt a katonai javaslat ellen, mert ehhez nincs joga. Evvel az önérzetes felfogással csatlakozott a szintén hires Mád községhez, úgy, hogy most már Varaiméval együtt hárman vannak a nem kérvényezők Zemplénmegyében. Szép kis társaság !

De nem mondta ám ki Tokaj se, hogy ő akarja a katonai teheremelési, vagy a német vezényszót, — ennyire mameluk mégse mert lenni a képviselőtestület. Hanem határoztak úgy, hogy a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon: Engl doktor bölcsesége számos paragrafusokból kisütötte, hogy nincs joga a képviselőtestületnek ehhez a kérdéshez hozzászólni.

A Zemplén ígéri, hogy legközelebb mejd ő is megtámogatja a tudós Engl doktor praktikus felfogását egy pár erős argumentummá . Kíváncsian várjuk, de addig már csak fentartjuk azt a meggyőződésünket, hogy igenis joga, sőt hazafias kötelessége a községeknek ilyen alkalomkor állást foglalni, nyilatkozni, kérvényezni.

De ha Tokaj mégse akar állást foglalni: ki tehet róla? Utóvégre mindenki legjobban tudja megbírálni, hogy mihez tud s mihez nem tud hozzászólni. Hát ha Tokaj nem érez magában értelmi képességet arra, hogy hozzászóljon eh hez az ügyhöz, akkor persze helyesen teszi, ha nem szól hozzá.

Mert csak ilyen indokból mellőzheti a hozzászólást. Csak azért nem lehet joga nyilatkozni, mert nem tud nyilatkozni. Mert különben hogy joga van minden községnek bármily ügyben kérvényezni kormányhoz, országgyűléshez vagy. akárhová, az olyan elemi tétele a mi közjogunknak, a mit Mádot, Tokajt és dr, Engelt kivéve mindenki tud, a ki valaha közjogról hallott.

Ugyanis a mi közjogunk szerint

hogy lássa Iluska, hogy én hű maradtam hozzá bűnömmel is, nem érintkeztem más lánynyal. Ez az állapot egy átkozott teljes évig tartott, Most a diákbál olőtt irtain Puskának, hogy beleüljön ki, legyen a diákbál az a szent hely, ahol a mi szerelmüuk megéled poraiból, mint a phőnix madár. Ha ki akar békiilni, azt az által fejezze ki, hogy holnap mikor találkozik velem az utcán, ne legeltessen rajtam olyan mérges szemeket, mint máskor, hanem vegye elő legbájosabb mosolyát és avval üdvözöljön.

, . . És másnap a béke galamb- mosolya ott repdesett az Iluska gömbölyű arcán.

Ezek után ne csudálkozzanak, ha a diákhált jobban vártam, mint a fűzfapoéták a tavaszt.

A bál előtti napon felülvizsgálatot tartottam öltözékem felett. Mert hiába, ruha teszi az embert. Madarat tolláról, az embert — ruhájáról ismerni meg. (Es csakugyan, a Brust ur segédje megismert engem — az ő frakkjában.) Egy kis malőröm volt a Danyi barátom nadrágjával Kassáról.

Danyi meglepő készséggel elküldte nekem nadrágját és én átadtam a szabónak, hogy fordítsa ki. — A

szabó természetesen a legutolsó perc ben fogott a munkához és akkor jött jelenteni, hogy a nadrágot nem lehet kifordítani, mert a fonákja is, el van már használva. Káromkodtam egyet. Mit csináljak már most? No nem baj, vigasztaltam magamat, a pompás frakk fog egy kis fényt vetni a nadrágra is.

A nagy nap végre elérkezett. Fújj mily snasz kifejezés. Phőbusz Apolló ragyogó szekerén, melyen még ott reszketett a leáldozó nap aranyos szegélyű álmatag bibor-csókja, hat meteor kancától vonatva szökkent le a táncteremmé átalakított nagyvendéglőbe. Kassáról direkt a mi bálunkra lejött Fürtös fodrász, aki igazán remekelt rajtunk. Az ón hajamat is oly szépen szedte csomóba homlokomra lefósűlve, hogy úgy pislogtam ki alóla, mint egy pincsi kutya. A tükör pedig a vágytól vo- nagló ajakkal remegte felém: „Te ellenállhatatlan !“

De nem izgatom tovább a nyájas olvasót. Tény az, hogy én megesküdtem, tanúim az ég és minden szentéi, hogy ha lluskát ma n»m kötöm magamhoz örök időre, — akkor pereát igazság.

Még egy utolsót súroltam keztyü- mön a benzinnel és az érzelmek fel-1

j korbácsolta kebellel útnak indultam ja bálba. De mivel a vendéglőt ak- I kor még szellőztették, a szomszéd szobába mentem, hol a nagyobb diákok nagy lendülettel magasztalták már Nóó apánkat, hogy a szőlővesz- szőt is felvette a bárkába. Izgatottságomban én is megittam két pohár bort, pedig gyűlölöm, de legalább elütöttem vele az időt. Mikor visz- szamentem a táncterembe, már igen sokan voltak. Iluska már Palinak, a legelkeseredettebb ellenségemnek a karjára kapaszkodva „sétált.“ Semmi, gondolám, az elsőt elmulasztottam, de később résen leszek. Köszöntem Illuskának és ő a legbiztatóbb szeretetreméltósággal viszonozta. Aztán tüntetőleg kivonultam a teremből, nehogy mással kelljen táncolnom. Es satisfactió volt nekem, mikon a cigány arra a csárdásra zenditett rá, hogy aszondja:

Magasan száll a fecske madár Minden szőke lány erssipodár Mert igazán ciak a barna szeret Hü szerelő csak n barna lehet.

Iluska ugyanis barna volt. Alig, hogy visszamentem a terembe, hogy Iluskát felkérjem, mint a vércse, rám csapott Kiesné :

— Ah. Géz csak hogy meglelem már, és minden bevezetés nélkül odavitt egy piruló lányhoz. Csak mikor magamhoz tértem, a meglepetéstől, emlékeztem vissza, hogy Kiss néni, a mi szomszédunk emlegette nekem valami rokonát Zólyomból, a ki eljön a diákbálba. Mondhatom, éppen jókor kapott meg. Mazurkához fogott a czigány. Iluska után néztem és most tánczoljak ezzel az ismeretlen lánynyal. Én ugyan meghajlok a turóscsusza szentsége előtt, de azt hiszem, a pokolba kívántam ezt a zólyomi lánykát. Barátságos, nyájas voltam hozzá, mint egy idegorvos, — s bensőmben dult-fult a méreg. S hozzá oly 'görcsösen kapaszkodót belém, hogy csak akkor mertem letenni, mikor a czigány is is letette a vonót.

Rohantam ez után Iluska felé. Belebotlottam a Weiszné pillantásába és beleestem lánya petrezselymet áruló kosarába. Weíszéknál instruk- toroskodtam és ez kötelességet ró egy — tánezosra. Ha nem tánczolok Iza kisasszonnyal, hát lehet, hogy elvesztem kondicziómat, miből fogok hát venni ezukrot — Iluskának. Pro- metheusnak nem sajgott úgy a keble a. fájdalmaktól, mint az enyém.

Ezt a Golgotát is letánczoltarh, hogy Puskához jussak, mikor hozzám jött a legrettegettebbtanárunk, Szil-