Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-03-28 / 25. szám
Hatodik ér 25. «zám. Sátoraljaujhaly, 1903. Szombat, márcz. 28. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este Felelős szerkesztő: Kéziratokat viasza nem aűnnk Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Dr. Búza Barna Előfizetési ár : egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 Allé Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál, Wekerle-tér 502. Hirdetéseket a legjutányosakb árban közlünk. Meghívó. Az o. liszkai képviselőválasztó kerület függetlenségi és 48-as pártelveket valló polgárait ezennel meghívjuk a Sárospatakon a Nagyvendéglő helyiségeiben 1903. már- czius 29-én délután 2 órakor pont ban megnyitandó pártszervező nagygyűlésre Hazánk borult egére újabb vészterhes íelhók tornyosulnak! A nemzet ébred és küzdelméből nekünk is ki kell venni részünket! Sorakoznunk kell, hogy a közel jövő alkotmányos harczában szervezett erővel vonuljunk fel. Ne maradjon el senki, aki elveink diadalra jutását szivén hordja. Sárospatakon 1903. márc. 24. Dr. Búza Barna. £áczay László, jegyző. párt-elnök. A magyar néphez. Te jó magyar nép, ti terheket viselő, adót fizető, katonáskodó emberek: hát mondjátok meg, kívánjátok-é ti, hogy még több adót fizessetek a katonaságra, hogy még több magyar legényt sorozzanak be közületek katonának ? Van-é csak egy, egyetlenegy szál ember is köztetek, aki ezt akarja ? Bizony nincs. Nem is lehet, mert nincs ezen a földön, aki nem érezné, hogy itt már el van pusztulva, a végsőkig ki van merülve mindenki És látjátok, mégis elég vakmerő ek a ti képviselőitek azt állítani, hogy a magyar nemzet tö' b sége kívánja a katonai terheknek a felemelését Azok a képviselők, akiket azért küldtetek fel magatok helyett, hogy a sorsotokon javítsanak, könnyítsenek, — úgy teljesitik ezt a feladatot, hogy felemelik még jobban az adótOKat. S mire adják azt a temérdek uj milliót, a mit a ti verejtékes munkátoknak kell majd keservesen kiteremteni? Talán olyan dologra, amiből haszna lesz az országnak, hasznotok lesz nektek is? Iskolákra, vasútra utakra, csatornákra, iparosok, földművelők segítésére Detiogy ! Ilyenekre nincs pénze a magyar államnak, Erre nem adnak ők. Hanem igenis adnak — cifra komédiákra, haszontalan katonai parádékra. Ha a szegény gyerekek kérik, hogy tanítsák őket állítsanak nekik magyar iskolát, akkor nincs pénz. De ha egy cifra generális átüzen, hogy ka- tonapitykére kell neki százmillió, akkor rögtön neki esnek a jó képviselők a magyar népnek, és addig préselik, mig ki nem izzadja azt a százmilliót, így tesznek most veletek. Mikor alig jut már a betevő falatra, akkor arra akarnak kényszeríteni, hogy katonai hiábavalóságokra, haszontalanságokra fizessetek még temérdek milliókat. És ahelyett) hogy ezért a silány szolgalelküségért legalább szégyelnék magukat, legalább pirulnának és hallgatnának, még nekik áll feljebb, s még ők hencegnek,- ők merik szidni a függetlenségi pártot, azért, mert nem engedi megrontani, koldussá tenni a népet, mert mindenképen ellene szegül ezeknek az uj adóknak. A függetlenségi párt kimondta, hogy akármi lesz is, nem engedi, hogy az uj adót behozzák. És zug az uj adó ellen az egész ország és minden nap mennek Pestre a deputációk, kérni a képviselőket, hogy ne szavazzák meg az uj adót. De bánják is azt a kormány- párti képviselők ! Ok avval nem törődnek, hogy mit akar a nép, nekik csak az a fő, hogy mit parancsol a német. Azt szavazzák, ha belepusztul is az ország. A nép csak akkor kedves nekik, mikor választás van. Akkor szób» állnak vele, hízelegnek, Ígérgetnek neki. De a választás után rá se néznek többet a iiépre, hanem engedelmeskednek a németnek. S mikor a magyar fiatalság is összegyűl Pesten, hogy az adók ellen felszólaljon, akkor neki uszitja a kormány a rendőröket, s azok éles karddal, lóhátrul ütnek, vágnak mindenkit, mint az őrültek, hogy csak úgy folyik a vér az utcán. S hogy másnap az országgyűlésen a függetlenségi párt felszólal e miatt, a ti kormánypárti képviselőitek az elsők, akik helyeslik, hogy a kormány összevagdaltatja a fiatal embereket. Es mind ezt a ti nevetekben, a nemzet többségének a nevében teszik. Hát mondjátok meg mindenkinek, aki közületek a kormánypártra szavazott, hogy ez lett a szavazatából , adó emelés, embergyilkolás. És kérdezzétek meg, hogy tet- szik-é ez neki, ezt akarta-é ő ? S kérdezzétek meg, hogy lesz-é kedve többet erre a kormánypártra szavazni, amelyik egyebet se csinál, mint emeli az adót és összevagdaltatja a magyar fiukat. Drágán fizet meg most a magyar azért a kis pénzért, pálinkáért, amiért a lelkét eladta a választáson ! De legalább okulna rajta, — legalább felfogadná ezek láttára, hogy többet semmi pénzért se lesz kormánypárti ! Még akkor megjavulhatna valahogy lassan a nép sorsa ! Polgártársak! A bodrogközi függetlenségi és 48-as párt április 3-én délután fél 5 órakor alakuló közgyűlését tartja Kir.-helmeczen a Rigó vendéglő nagytermében. Pártunk célja köztudomású. Erőnkhöz méiten, részesek akarunk lenni abban a nagy munkában, hogy a magyar nemzet visz- szatérjen arra az útra, amelyet számára 1848 kijelölt. Bebizonyitotta-e azt valaki, hogy a magyar nemzet ezt az utat: teljes állami függetlenségének útját el nem érheti? Soha senki. Megvan-e a magyar nemzetben T A R C A. Kossuth íajos halálára. — 1903. március 20. — Irta: SÁR ADY EMIL. Diadalutjában a hová csak lépett, Lépte nyoma alatt minden rög szentté lett; S e szentelt rögökből nyílott ki a virág : A magyar nemzettől elrabolt szabadság. Nevét se’ tudták már, régen elfeledték, Mióta az igét bilincsekbe verték ! De megszólal ajka jó Kossuth Lajosnak : A súlyos vasbékók mind porba hullanak ; Csörg' a hulló bilincs, mintha átkát szórná A zsarnok fejére, ki azt összefonta. Egy kohóba viszik a vas bilincseket S fegyvert kovácsolnak, fegyvert kap a nemzet. Csillogó fegyverrel, karddal az oldalán Háborg a nagy tömeg, mint sebzett oroszlán : Kossuth Lajos hol vagy? Kossuth Lajos kiáll: Varázsigójóre egy nemzet talpra áll, S zúg, zúg az eskü föl a magas égre, A csillagos egek örök Istenére: Esküszünk, esküszünk, lemossuk a szennyet, Szabadnak született, szabad lesz a nemzet! Gyászos felleg borúit szegény szép Hazánkra — Az volt tán a végzet könyvébe beírva, Hogy győzzön az ármány s bérenc rabszolgahad, Jó hogy bánatában az ég ránk nem szakadt. Fekete fátyollal burkolta be arczát, Fekete fátyolba rejté szógyenpirját, Mikor a magyarok szabadság-virágát Osztrák hymnus mellett vérpadra hurcolták. Kossuth Lajos pedig egy maroknyi földdel Szerelmes hazáját zokogva hagyta el. Szivében egy nemzet gyötrő fájdalmával, A legnagyobb honfi igaz bánatával Bolyong hontalanul, vándorbotra dőlve, Bolyong a szabadság száműzött Eszméje. Sötét éjjel borult mostan a magyarra, Néni ragyogott már csak egy bolygó csillaga. A bús hazafiak kesergő panasza Túl az Oczeánon elhatott hozzája. O pedig bolyongott szüntelenül, egyre, Kétkedő leikökbe reménjTsugárt hintve, Hogy: „Megvirrad egykor, lesz ünnep valaha, Szebb napok sütnek még egykor a magyarra !“ Biztató szózata elhat a távolból, Mint izzó tűzoszlop égő szikrát lángol, Ego szikrája ez a honfi kebelnek És gyújtó tüzlángja az édes reménynek . . . Egyszer csak derengeni kezd a ködös határ, Végre áttör rajta egy biztató sugár És a sokat gyötrött, elkínzott nemzet, Örömmámorában sietve nyújt kezet. De a béke ellen Ő csak tiltakozik, Hej, mert Kossuth Lajos „törhet, de nem hajlik.“ Az örök tavasznak mosolygó honába’ Egy megtört aggastyán kesereg magába’. Mit ér ha oly’ lágy is ott a szól fuvalma, Sebzett szive hangját annál jobban hallja, Keserű fájdalom nappala s éjjele; Sorsát siratja a turini remete. Messze Olaszhonból érkezik egy levél: Kossuth Lajos drága apánk többé nem él! Zugnak a harangok, gyászzsolozsmát zengnek, Fekete koporsót kisór a nagy tömeg. Mint hullámzó tenger, reng a népek árja, Kossuthot kisérik utolsó útjára. Megnyílik a sirhant, hullanak a rögök, S egy ország kesereg nagy halottja fölött. Vele tűnt leégünk ragyogó csillaga, Mely az üdvözülés útját megmutatta; Mint az a tündöklő betlehemi csillag, Mely a pásztoroknak mutatta az utat. Visszaszállt Urához, akitől küldetett, De a küldetése ezzel nem ért véget. Felszállott az Isten csillagos trónjáig És ott a megváltás műve tovább folyik. Nézz le Kossuth apánk, tekints nemzetedre, Hozzád fohászkodik Magyarország népe! Imába foglaljuk áldásos nevedet, Várunk erőssége legyen a szellemed. Szemed csillogása őrködjék felettünk. Ne sirj Kossuth Lajos! mi el nem felejtünk; Ha majd ismét szólna az a régi nóta, Az lesz a magyarok harczi riadója ! Lapunk 6 oldal.
