Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-01-14 / 4. szám
Hatodik év 4. szám. Sátoraljaajhely, 1903. Szerda, jan. 14. // / POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este Kéziratokat vissza ;nem adunk Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal: Lindes-nann Miksa és Társánál, Wekerle-tér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Az okos német és a bolond magyar. Egy német tudósról írtak a múlt héten a lapok, aki könyvet irt Magyarországról, s ebben a könyvben azt tanácsolja a honfitársainak, hogy ne menjenek ők Chi- nába meg Afrikába gyarmatosítani, hanem menjenek letelepedni Magyarországba, — ott még óriási területek vannak a kultúra számára kihasználatlanul, ott még aranyat terem a szakavatott, komoly munka, s könnyebben jutnak hozzá, mint idegen világrészekben gyarmatokban. Ennek ez okos németnek igaza van, és a német okos beszéde mutatja meg legjobban a kiegyező magyarok bolondságát. Ellentmondásnak látszik, s még is szent igaz : ezen a földön, amelyről ezrivel vándorol ki a nép, mert nem tud megélni, nem tudja a betevő falatját megkeresni, — ezen a földön megmérheted j len kincs hever kihasználatlanul, ezen a földön rengeteg vagyont, óriási gazdagságot lehetne teremteni, amely jóllétet biztositana az; eyfész lakosságnak, ha szabadok j lennénk, ha egy szabad nép egész- ; séges tettereje s nem egy szolganemzet koldus tespedése uralkodnék rajta. Ha gyárak, ipartelepek népesítenék a hegyvidékeket, ha intenzív mezőgazdaság folyna a termő rónákon, ha elkészitenők idehaza mindazt, amit most Ausztriából veszünk: micsoda boldog, gazdag, virágzó ország lenne ez a mi földünk ! Régi elcsépelt igazságok, — de nem érezzük-é naprúl napra ezeknek az igazságoknak keserves sú lyát? Nem látjuk-é, hogy Amerikába megy a magyar paraszt I ipari munkásnak, mert itthon nem lehet az, mert nincs ipar? A lel-! kiismeretünk megnyugtatására azt hazudtuk itthon, hogy azért nem iehet ipart csinálni, mert a magyar ember nem alkalmas ipari munkára. Nem igaz, mert lám, kimegy Amerikába, s ott mingyárt alkalmas, sőt keresett ipari munkaerő. Nem azért nincs ipar, hanem azért, mert vámvédelem nélkül nem fejlődhetik. A magyar paraszt kimegy Amerikába ipari munkásnak, mi pedig azokért az iparcikkekért, amiket megveszünk, az osztrák műn- teásokat fizetjük. Ilyen őrült viszonyok közt nem el kell é pusztulni ennek az országnak feltétlenül? A logika vas kényszerűségével vezet a pusztuláshoz a közös vámterület S nincs az a jó kiegyezés, j amely a pusztulástól megmentsen. Ha az égig emelik is a mező- gazdasági vámokat, s akármilyen j kicsire szabják is az ipar vámját: .akkor se fog iparunk fejlődni, ipar nélkül pedig Európa közepén egy ország csak koldus és szolga lehet. Hát üres frázis az, hogy lehet kiegyezés, amely előnyösebb, mint a gazdasági önállóság. Nem lehet, mert ha egy iparos és egy föld- rnűvelő állam áll össze külön vámterületbe, akármilyen szerződést kötnek is, a dolog természeténél fogva mindig az iparos ország lesz előnyben. Már fogalmilag is ki van zárva, hogy lehessen kiegyezés, mely ránk nézve jobb, mint a kü lön vámterület. De hát kiegyeztünk újra, — a tengődés folytatása következik. Az okos német pedig lesi azt az istenáldott földet, amely dúsgazdaggá tenné a lakóit, ha kihasználnák, s amelyen most egy szegény nemzet tengődik, pusztúl, lesi, hogy majd ha alkalom nyílik, rátegye a tenyerét, s elkezdjen itt »gyarmatosítani t. S a német bizony megmutatná akkor, hogy milyen hatalmas gazdagságot lehet kicsalni ebből a jó magyar földből. Csakhogy nem közös vámterülettel, nem gazdasági szolgasággal ám! Búza Barna Utazás 11 kérdés körül. Szirmay István tisztelt kartársam igen röviden bánik a hozzá intézett tizenegy szerény kérdésemmel. Az első hétre azt feleli, hogy ő bizony nem felel rá semmit, csak újra kijelenti, hogy nem lehet még tudni, milyen az uj kiegy zés, egyébként pedig, hogy mit csinált Bánffy, Ba- deni és Körber, az kulisza titok, a miből ő nem tud semmit. No no! Hát azt se tudja, hogy Bánffy már teljesen elkészítette Ba- denivel a kiegyezést, s be is terjesztette az országgyűléshez? Az is kuliszatitok, hogy ezt a kiegyezést egyszerűen stornirozták, s újat csináltak helyette? Az istitok, hogy Széli soha egy szóval se ígérte, hogy a Bánffyénál jobb kiegyezést fog elérni, sőt mindig azt erősítette, hogy a Bánffy kiegyezéséhez ragaszkodik ? Az is titok, hogy Körber mindig kiabálta, hogy a Badeni kiegyezésével nincs megelégedve, s jobbat akar csinálni? Hisz ez mind a nyilvánosság előtt folyt le, minden újság irt róla folyton ! Avagy tán kulisszatitok a logikának az a törvénye, amelylyel levezettem, hogy ha az uj kiegyezés nem jobb, mint a Bánffyé (mert Széli nem is kért jobbat), s nem is olyan, mint a Bánffyé, — hát akkor csak rosszabb lehet? Tudna bizony ezekre felelni Sz. I., de úgy látszik, nem akar tudni. [Azért mondja, hogy ezt csak Sturm | Albert tudhatja. De ha a Kazinczy ; kör kíváncsiságát ki tudta is elégi- J teni Kozma Andorral, az enyémet nem elégíti ki Sturm Alberttel. Én nem Kozma Andort és Sturm Albertet szeretném hallani, hanem Szirmay Istvánt. Azt is hiszi Sz I., hogy az országgyűlés többsége csak akkor fogja megszavazni a kiegyezést, ha j azt előnyösebbnek fogja tartani, mint a vámsorompók felállítását. No ezt talán maga a kormánypárt se hiszi. Mert olyan jó kiegyezést lehetetlen kötni — még ha tetszése szerint csinálhatná is Széli Kálmán — amely az önállóságnál jobb volna. Erről a mai vezércikkben szólok. De a kormánypárt múltja se igen késztet arra a nagy bizalomra, amit Sz. I. táplál iránta. Csak egy példát mondok: 1889-ben még egyhangúlag leszavazta a kormánypárt az Irányi Dániel indítványát a polgári házasság behozatala iránt. — 1893-ban pedig egetverő lelkesedéssel mondták ki a polgári házasság behozatalát. Gondolja tán Sz. I., hogy 1889-től 1893-ig az egész párt meggyőződése megváltozott? Dehogy! Csak 1889- ben még nem volt szabad megszavazni, 1893-ban pedig szabad volt. Vagy a kúriai bíráskodásról Bánffy alatt tudni se akart az egész kormánypárt. egyhangúlag többször elutasította, — úgyszintén az inkom patibilitás uj rendezését is, — Széli alatt pedig mind a kettőt ép olyan egyhangúlag elfogadta. Miért? Változott a meggyőződése ? Dehogy! Hanem Bá?iffe ellensége volt ezeknek, Széli alatt pedig muszáj volt elfogadniok.*) Hát ilyen pártról, amely már annyiszor akceptálta s követte a Zemplén hires axiómáját: csak az ökör következetes, -- azt hiszem, nem lehet olyan feltétlen bizalommal táplálni azt a jó véleményt, a mit Sz, I. táplál. Bizony megszavaznák ők a honvédtüzérséget is, a külön hadsereget is, a külön vámterületet is, csak szabad volna. És ha ezt mondom, még mindig jobb véleménynyel vagyok felőlük, mint Sz. I., aki azt mondja, hogy igenis, mindezeket szabad megszavazni, az alkotmányos király is szentesítené, ha megszavaznák, de nem szavazzák meg, mert nem akar- ják. Ha kényszerűségből hivei a kö- í zössóguek, akkor csak bátorság nélkül való emberek, akik nem merik a király akaratával szembeszállva esetleg forradalomba vinni a nemzetet, de ha szabad volna a teljes függetlenséget megszavazniok, s a király se ellenezné ezt, és mégsem teszik, akkor ellenségei és megron*) Vagy hogy a mi megyei életünkből vegyek példát, — mert a kormánypárti többség lélektana megyén és országgyűlésen egyforma — 1901. májusban a zempléni megyegyülós egyhangúlag leszavazta a külön vámterületet, 1901. de* (•emberben pedig ép olyan egyhangúlag megszavazta. Gondolja tán Sz. 1., hogy májustól decemberig változott a meggyőződése? Nem, Hanem májusban még nem volt szabad megszavazni, decemberben pedig szabad volt, Vagy 1902. májusban a Kossuth ünnepet leszavazta, 1902. decemberben a Rákóczi-ünnepet megszavazta. Többre becsüli tán Rákóczit, mint Kossuthot? Nem. Hanem a Kossuth-ünnepet nem volt szabad megszavazni, a Rákóczi-ünnepet pedig szabad volt. Nem igy van ? tói a nemzetnek, mert mikor egy i szavukkal megteremthetnék azt, ami : miatt 48-ban annyi vér folyt, akkor a helyett útjába állanak, s megakadályozzák a függetlenség kivívását. Hát ezt — amit Sz. I. feltételez — én már nem tudom magyar emberekről feltételezni. Nem tudom elhinni, hogy az a kormánypárt csupa Pálffy Móricokból áll, akik megvalósithathatnák még ma a gazdasági önállóságot, a külön magyar hadsereget, de nem teszik, mert nem akarják Úgy hiszem, hogy ez a feltevés még iealázóbb, még kétségbeejtőbb. Bizony csak úgy kell annak lenni,- hogy azért nincs külön vámterület, mert a király nem engedi. Az a »hiába éltem!« felkiáltás, az áll útjába a magyar nemzet gazdasági j szabadságának. Igaz, hogy még egy törvénytől se tagadta meg a király a szentesítést. Persze, mert mindéi törvényt előre bemutatnak neki, s csak akkor terjesztik az országgyűlés elé, ha már előre beleegyezett. Hát az ilyen törvényt világos, hogy szentesíti azután. Az utasítási jogról pedig elferdíti egy kicsit Sz. I., amit irtani. Azt mondtam: Zemplénvármegye közönsége ugyan 8 választó kerületben választ, de a közönség közvéleménye együttesen a megye gyűléster- móben nyilatkozik meg. Ha a megye közönsége együttesen a gyü- lésteremben a külön vámterületet akarja, lehetetlen, hogy külön-kü- lön mind a 8 kerületben ép ellenkezőt akarjon. Tehát a kerületekben is sziiksógkép ezt akarja. És akkor világos, hogy a képviselőink nem képviselik jól a kerületeiket, mikor a parlamentben ellene fognak szavazni. Ezért mondtam, hogy bizony, ha ilyen meghamisítását látja az ember a népképviselet eszméjének, visz- szakivánja az utasítási jogot. Sz. I. mingyárt azt kérdezgeti, hogy hogyan képzelem én ennek a jognak a visszaállítását? Hát se- hogyse. Abból, hogy felsóhajtottam, hog}^ ilyen képviselők mellett jobb volna az utasítási jog, csak az a nézetem következik, hogy ezek nem jó képviselők, mert nem a nép igaz akaratát képviselik, de nem az, hogy tényleg visszakivánom az utasítási jogot. _ Ép úgy, mintha mindenféle visz- szaéléseket gonoszságokat látva, azt mondom, hogy de kár volt eltörölni a botbüntetést! — abbul még nem következik az, hogy én a botbüntetést vissza akarom állítani, hanem csak az, hogy vannak, akiket még ma is méltóknak találnék egy kis botbüntetésre. b. b. A jubileumok Van egy tanító Magyarországon, a kit Szalay Istvánnak hívnak. Bizonyára nem sokan ismerik és ez idő szerint mégis ő a legboldogabb ember széles e hazában. Az öreg mesterrel ugyanis furcsa dolog esett meg. A községe: Fertő-Szt-Miklós megjubilálta. Negyven évet töltött az iskola padjai közt, a negyven éves sorvasztó szolgálat után főtaniLnpunk 4- oldal.
