Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-01-14 / 4. szám
3. szám. (2) F E L S O M A G Y A R O R S Z A G I HÍRLAP Szerda jan. 14, tó lett 800 forint fizetései — és agg korral a vállain megérte ezt az elismerést tanítványai és polgártársai részéről. Igaz, hogy másokkal tiz. sőt öt év után is megesik ez a furcsaság, ha igen kivánják, de mert csak egy öreg iskolamesterről van szó, feljeg) zendő, hogy negyven éves szolgálati idő után — megjubilálták. Mert elvégre is Magyarországon vagyunk és csak egy tanítóról van szó, a ki az általános felfogás szerint jubileum nélkül is meghallhat. Tudvalevőleg egy tanító kis pont a honoratiorok fényes falanxában és a tapasztalat szerint mindig háiásabb dolog megjubilálni a befolyásos nagyságokat, a kik megkövetelik az elismerés e hangos nemét — az előre haladásért, az észrevételért és a legfelsőbb kitüntetésért, mint egy szürke tanítót, a kinek végtére is legfőbb kívánsága, hogy az űr adja meg neki mindennapi kenyerét. Jól van-e ez igy, avagy nem. arra feleljen mindenki a lelke szerint. Az az egy azonban bizonyos, hogy »hirös Magyarország«-on még a je len időkben is tengődnek »a nemzet j napszámosai«, egy nehány ezren. Egy j osztály az, a mely a kultur nemzeteknél megbecsülésben részesült, ná- j lünk nemzeti specialitásnak maradt meg. Egy fogalom, mely a nemzeti mű-1 velődós és a honszerelein élesítése körül égő lélekkel apostolkodót, s a szegénységet egyaránt és együttesen jelöli. A külföld, de különösen a német »eigentümliches Yolk«-nak nevez minket. Hát bizony különös és érthetetlen nép is vagyunk ! Minden gondolatunk tevékenységünk, a mivel a haza ügyét szolgálni véljük : a politizálás. Ha kell, ha nem, mi politizálunk ! Elkezdjük reggel, folytatjuk a munka mellett és bevégezzük este. A 18 millió országlakosból azonban KE millió még álmában is politikai rémképek látományaival küzd. A zöld, fehér- és a csapszék baklábu asztalai mellett is egv nótánk van, a politika. És ha valamennyi magyar, a mint egy Bach-korbeli főhivatalnok állította,” a pokolba jutna, még ott is politizálnánk és Szidnék a kormányt a nélkíll, hogy igazán ártani tudnánk, vagy. akarnánk neki. Ez a túltengett képességünk ,a legnagyobb rákfenéje közéletünknek. Elvesztettük érzékünket a közélet más vitális témái iránt. A kultur és társadalmi kérdésekkel szemben közönyösek és legtöbbször értelmetlenek vagyunk. Társadalmunk kisebb alakulatai épen úgy, mint az egész kegyeinek bőségével a politikai élet embereit halmozza el .(Kivéve a primadonnákat!) Nálunk egy ut vezet \ legbiztosabban a nagyság és nép-] szerűség felé: a politikai! Ehhez az állításhoz nem kell mesz- szire menni érvekért, elég ha a tényeket konstatáljuk. Tudósaink névtelenek (nem zsenialitás hiánya miatt) és szegények; szakembereink igyekezetét és munkaerejét megtöri a hideg rószvétlenség, az irodalom és művészet fellendülését nem lehet a faj magyarság érdeméül betudni, és igy tovább a végtelenségig . . . Ha egy várost, vagy társaskört megszáll az ünneplés vágya: a politikával rokonságban álló egyén felé fordul, s ha véletlenül nincsen ily országos nevű szülötte: addig kutat, amig talál egyet, ha mindjárt akkorát is, mint az öklöm. — megjubilálja a főispán 5, a megyei főjegyző 10, a szolgabiró 15 éves jubileumát, akiknek legtöbbször az az érdemük, hogy az alkotmányos jogok gyakorlásánál szavazatok elkobzásával, a választó polgárok erkölcseinek korrumpálásával foglalkoztak és az ellenőrző • felsőbb közegek jóvoltából és kényelemszeretetéből. rövidlátásából felfüggesztés nélkül érték meg a jubileumi 5, 15 esztendőt. kodás nem igen ül jubileumot Magyarországon. mert elkorhadt felfogásunkkal, nevetségig elavult nézeteinkkel ellenkezik, hogy e hazában a kérges tenyerű iparos, a kereskedő, a kopottas tanító egyszer az asztal főnél üljön, s a főispán úr 0 méltósága, vagy a fő honoratior úr 0 nagysága poharát e jámbor lelkek érdemeire emelje. Ilyen viszonyok közt nyomaték- kai kell hirdetni, hogy egy magyar község (hogy jutott erre a gondolatra!) a tanítója érdemeit ünnepli jubileummal. Az igaz, hogy a jó Szala,y István főtanitó e nevezetes ünnep alkalmából még csak egy akkora keresztet sem kapott a magas kormány közvetítése folytán, mint, amilyen a baka őrmesternek 12 évi emberkinzás után kidukál, de ez nem von le az ünnepség fényéből semmit! E helyett bőséges jutalmat kapott Szál a v uram a tengerentúlról:! Amerikából, ahonnét volt tanítva- j nvai lánczos arany órával, arany j tollal és egy diszes albummal ked-j veskedtek a mesterüknek. Az albumban négyszáz kivándorolt magyar esküdik hűséget a hazának és tesz j fogadalmat arra, hogy a honszerelem, melyet ünnepelt tanítójuk nevelt bennük nagygyá. ki nem vész | szivükből soha és betöltik vele gyermekeik szivét is. A hála és szeretetnek e példátlan megnyilvánulása alkalmából meg- rezdüí az ember l«lke és ereznünk kell, hogy ez a főtanitó, aki egész életén keresztül talán alkotmányos jogát sem gyakorolhatta a hivatalos nyomás miatt, tett annyit a haza üdvéért, mint az a főispán, fő- és szolgabiró és egyéb kreatúrái a kormánynak, akik 5, 10, 15 éves basáskodás után szokták jubilálni az emberek szolgaleküsége folytán „bokros érdemeiket" Magyarországon. A basáskodásról jut eszembe egy amerikai ösmerősöm elbeszélése, mely jellemző világot vet a külföldnek a mi közigazgatásunkról alkotott felfogására. — Az amerikai képzelet — úgymond — olyan rémesen furcsa figuráknak gondolja a magyar megyei közigazgatás embereit, mint pl. a magyar a pálinkás szagu orosz ko zák tizedest. Egy kis különbség a két tipus között azonban mégis van, mert a jenki a kancsuka helyett a a hírhedt hajdú nádpálcákat képze a hivatalos asztalra. Ez a képzelet ugyan egy kevéskét talán túlzott, de el kellett ismernem, hogy általánosságban megközelíti a valót. Ha elképzeljük, hogy e fogalomhoz a kivándorolt honfitársak adatai után jutott az amerikai közönség — kalapot emelhetünk az öreg Sxalay István iskolamester előtt — aki honszerelemtől áthatott leikével annyira megihleti az idegenbe szakadt mostoha gyermekeket -- hogy azok egy -művelt állam humánus törvényeinek oltalma alatt jómódban élve — hűséget esküsznek e nádpálcás hazának. Torna István. az ilyen ipari vállalkozást, nálunk igy támogatják; A kőfejtési engedélyt még nem tudta megszerezni. De elkezdte a Zsólyomka-patak partján fekvő területén a kőfejtést megelőző földmunkák végzését. Ehhez nem kell engedély épugy mint a kapáláshoz. Hanem azért a rendőrkapitány beszüntette a munkát, a munkásokat hazaküldte, ami magában is elég kár volt a szegény vállalkozónak. No az alispán aztán intézkedett, hogy meg kell engedni a földmunkát, mert az nem tiltható meg. Csakhogy a városnál már előbb megindították az eljárást, hogy engedély nélkül hozzáfogott az iparűzéshez. As alispán határozata után már nem büntethették meg ezen a címen. Hát folytatták ellene az eljárást azért, mert a patak partja a város tulajdona s ő azt elfoglalta. Kimentek mérnökkel helyszíni szemlét tartani. A mérnök konstatálta, hogy téli}'leg felkapálta a patak partján a földet, s a földből nagyon csekély mennyiség (egy pár lapátnyi) becsúszott a patakba. A városi ügyész azt a véleményt adta, hogy a patak partja a tulajdonosé, tehát joga volt azt felka- pálni, s ezért fel kell menteni. Csakhogy nem akarták ám felmen teni. Hát ha nem ítélhették ei engedély nélküli iparűzésért, nem itél- hett ;k el a part elfoglalásáért, fogták magukat s elitélték azért, mert a vízbe annak folyását akadályozó tárgyakat dobott. Elitélték pedig ezért rögtön a törvényszerűit kiszabható legnagyobb büntetésre, 6oo korona pénzbüntetésre. Pedig még csak arra sem volt elég bizonyíték, hogy ő dobta volna azt a pár lapátnyi földet a patakba. Sőt azután utána járt s kisütötte, hogy két ellensége csinálta az egészei, elmentek a földjére, s szándékosan bedobták azt a földet a patakba. Feljelentette őket a városnál, be is bizonyult rájuk, s elitélték őket 20—20 korona pénzbüntetésre. Tehát azt, aki még ha tette is, csak véletlenségből tette, óoo koronára büntetik, azt pedig, aki rossz akaratból, szándékosan, a más területén teszi ugyanezt, , 20 koronára ítélik. így mérik az igazságot a városházán. Most a belügyminiszter előtt van az ügy. 10, vagy A polgári munka, a kultur igásSi duo faciunt idem . . . Tulajdonképen nem szokás egyes ! hivatalos ügyeket a nyilvánosság j elé hozni. De az újhelyi elöljáróságnál annyira elfajultak már’a viszonyok, hogy közérdekből nyilvánosan ; kell tárgyalni egyes feltűnőbb igazságtalansága eseteket. Hátha va!a- hára megelégeli az elnéző felettes í hatóság is ezeket az állapotokat s rendet csinál. A múltkor megírtuk, hogy hogy i ítélték el egy kihágási ügyben a tanút. Most is elmondunk egy érdekes ! esetet. Egy fiatal törekvő építő iparos Ujhely határában kőbányát akar nyitni. Máshol támogatni szokták Megyebál. Régmúlt idők porlepte újságait lapozgatva egy-egy báli referádára akadtam, melyet valószínűleg nem frakkos és klakkos skribler báli tudósitó irt meg, hanem «gy kardos mentés levente mondott tollba a bál utáni reggelen iródiákjának. . . . Csak írja amice ! „A csöndes étzakában lágyan, nyájasan rezgő hármóniákat a szellő messze, messze elhordta.“ . . . Önkéntelenül a régi nagyság, régi fény és pompa jut eszünkbe, ha a régi kor egy megmaradt szokását látjuk modern mezbe öltöztetve. — Milyen más minden ! Ahol hajdanta „tsudaszép grófkisasszonyok“ tűzzel járták a körmagyart, ott most a szépséges Loló és Nusi comtessek elegáns hanyagsággal járják a sze- cessiós lassút, s a bostoni. De hagyjuk a múltat! A megye aristokratiájának s számottevő családjainak volt ez a bálja, mi már maga is feleslegessé teszi annak kiemelését, hogy a bál magas színvonalon állt. Itt adott egymásnak találkozót megyénk mágnás világa a középosztály kiválóságaival. Szép asszonyok, lányok voltak bőven, s hogy mindegyik sokat táncolt s kitünően mulatott, azt nem csak a tapintatos és ügyes rendezőségnek, mint inkább bájos és szép mivoltuknak köszönhették. A négyest 4 colonneban táncol ták s a souppé csárdás jó két óráig tartott. A jelenlevők egy kellemesen eltöltött est emlékével távoztak el a — másnapi viszontlátásig. A vármegye és város kitűnőségei közül ott láttuk az Andrássy grófokat. u, m. Gyulát, Tivadart, és Sándort, Lónyay Menyhért, Hadik Bar- kóczy Endre, Mailáth József és Hadik Béla grófokat, báró Sennyey Istvánt, gróf Batthyányi Lajost, Ma- tolai Etelét, Molnár Bélát, Wicz- mándy Ödönt, Nagy Barnát, Csi- csery honvédhuszár ezredest, Székely Elek polgármestert, stb., de ott láttuk Ujhely város, Zemplén Abauj, Gömör, Ung, Bereg és Szabolcs úri családainak is jelentékeny részét. A hölgyek névsora, ami azonban nem teljes, a következő : Asszonyok : Ambrózy Nándonié, gróf Andrássy Sándorné, gróf Andrássy Tivadarné, Barthos Józsefné, Bottka Dezsőné (Kassa), Csorna István né (Rásony), Csorna Józsefné (Debrwczen), Dienes Istvánná (Kis- Azar), Dókus Gyuiáné, Dókus László- né, Füzesséry Boldizsárod (Füzessér), Gortvay Aladárné, gróf Hadik Bar- kóczy Endréné, Haidinger Ottóné (Dubrava), Hornyay Béláné, Juhász Jenőné, Keresztessy Gyuiáné, (Nyíregyháza), Matolay Béláné, Malonyay Tainásné (Sztropkó), Mauks Elemérné, id. Meczner Gyuiáné, Mester Istvánné, dr. Molnár Béláné (Gál- széc•), Molnár Leona, Nagy Barnáim (Tolcsva), Nemes Sándorné (Gálszécs), Nemthy Ödönné (Kis- Ruszka), Nyomárkay Ödönné, Nyo- márkay Aurélné (Kácsánd), Pilissy Lászlóim, Pintér Istvánné (Szerencs), Pólányi Gezáné (N.-Mihály), Putty- né Hoyos Mária Grófné, Reviczky Jenőné, özv, Szakácsy Gyuiáné. Szepessy- Kálmánná, Szepessv Zsigmondiul (Gibárt), Szent-Iványi László- né (Málcza), Szerviczky Ödönné (B.-Szerdahely), Szkicsák Istvánné Kir.-Hemiecz), Thuránszky Zoltánná, Wiczmándy Ödönné (Buttka). Leányok: Ambrózy Margit, Ambrózy Ilona és Teréz (Miskolci), Csorna Mariska (Rásony), Csorna Boróka (Devecser), Dienes Marosa (K.-Azar), Füzesséry Ella (Füzessér), Haidinger Ella (Dubrava), Hönsch Ica, Isépy Sáli (M.-Izsép), Jármy Lila (Szabolcs), Meczner Ica, Miklós Margit (Budapest), Nagy Margit Nemthy Maria és Anna (K.-Ruszka), Nyomárkay Zelia és Elvira (Kácsánd), Pólányi Tér^a (N--Mihály), Spillen- berg Sári, Stépán Kata (Kohány), Szent-Iványi Karla (Málcza), Szepessy Ilona (Gibárt), Szerviczky Gabriella (B.-Szerdahely) Szkicsák Dodóka (Kir.-Helmecz), Wiczmándy Mária (Buttka). Sic. A Kazinczy-kör estélye. A megyeház nagytermét teljesen megtöltő fényes közönség előtt folyt le a Kazinczy-kör ünnepi estélye vasárnap, ján. 11-én este. Első szám a műsor szerint dr. Szir- may István felolvasása volt. Feszült érdeklődéssel várták a szellemességéről messze hires szerkesztő felolvasását, de bizony hiába várták. Szirmay egy pár szónyi bevezetés után elővette Kozma Andornak egy ismert novelláját, s azt olvasta fel. Kétségtelen, hogy szépen tud olvasni, de mi nem az olvasási tehetségére voltunk kiváncsiak, hanem az irói művészetére. Sokkal szívesebben vettük volna, ha Kozma Andor olvasta volna fel a Szirmay István novelláját. Mert Kozma Andort úgy, ahogy ismerjük már mindnyájan, de arra igazán kiváncsiak voltunk, hogy mit tud a Szirmay érdekes és kiváló tehetsége ebben a ránézve új zsánerűén produkálni. Szirmay után dr. Isépy Tihamér t zongorázott szépen és ügyesen, azu- I tán Ambrózy Ágoston olvasott fel I Artézi viz címen érdekes és szellemes dolgokat. Most a színdarab következett vol-
