Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1941

19

Dobó, Dobsa (ez különben a Dobsina eredeti alakja!), Dabas Dabzó; mind közös tőből. Sőt összefügg e tővel a Tompa, Tompos és talán a Tömör név is. Egyértelműek: Szód, Szöny, a Szönyike és Szőke (e két utóbbi női név, s az utolsó fényt vett értelmükre). — Szép hagyományos nevünk a Torda, a mondák ősz táltosának neve. Török eredetű: turdu: „aki megállt, az állhatatos“. Ugyaninnen való Turdos, Tardos, és Dormán személy nevünk. Berény „adakozó“ (változatai: Berend, Berencs becézések), Bizond és női Bizonka „bízó“, Bölcs, Elemér-„e\e- ven“, Erőd és női Erőké, Eszény „eszecske“, Finta, női Gyönyörű, Hived (női Hivedke v. Hivedi)-,,hű“, Ináncs „hívő“, Kál, Kalánd, Ko- locsa, Káld mind: „maradó“, Koppány „megragadó“, Koreány „szét* tépő“, Kücsid (női Kücsike) és Kicsind, Fagyod, Lél „lélek“, Levéd és Levente „lévő“, Melegd, Onga és Ung „szerencsés“, Ötemér vagy Öté „lökő“, Szökcsö „szökdöső“, Tab, Tabos, Tabaj „eleven“, a női Réka: hűn Arika; „tiszta“, Vénes „kis öreg“.

VIII. Különös megbecsülést érdemelhetnek történelmi tanúságot rejtő neveink, a népnevekből lett keresztnevek; Hunor legismertebbjük: hun-eri v. i. „hun embere“. Felújítandó szép nevünk a Magyard s női mása a Magyarka. (Védőszentjük lenne Magyarok Nagyasszonya, okt. 8.) Egy magyarságunkba beolvadt törzs őrződött meg a „Zuárd“, helyesebben: Zovárd névben; a szavir-szabir törökség. Egykor félelmes, hatalmas hódító, aztán elfogyva, szétoszolva, töredékeiben népünkbe szívódott föl. Emlékét őrzi ma is a róla elnevezett Szibéria! — Népünk régi neve, az onogur vagy ongur is él nevekben: jóval a honfoglalás előtt, évszázadokkal korábban uralkodott Ogurd királyunk (mai alakkal: Agord) ; ugyané név, szlávos változattal ugyan, mégis fönntartandó értékképen él az Ugrón névben és becézőioen: Ugocsa, Ugod-ban. — Kálóz (és becézői: Kálózd meg a női Kálozka) szintén ősi néptörzsről beszél: a túrán puszták híres k a 1 i z a i r ó 1, akik már régebben is a mohamedán (v. i. böszörmény) vallásu törökséget kép- selték. A Káspi-tenger pl. róluk kapta régi orosz nevét: Chvaliszkoje- more. Az egykor jelentős nép töredékei szintén népünkben őrződnek. — Az Ózd, Uzor és Úzon név az uz (oghuz) népről, erről a kúnfajta testvértörzsről regél. — Az ismeretes magyar törzsnevek szintén keresztnévvé lettek vagy lehetnek: Megy er, Tarján, Jenő részben máris használatosak (</enó'-„alkirály“), a többije: Nyék „védsövény ?“, Kürt „hóvihar“, Gyarmat vagy névnek a régiesebb Gyormat alakban: „fáradhatatlan“, Kér „óriás“, Keszi és Keszö „töredék“ — szintén íölelevenít- hetők. Idevaló a Tatárd, Kuna, Besnyöd is.

IX. Sok megfejtetlen vagy bonyolultabb magyarázatu ősmagyar nevet találunk még ezeken kívül: a monda Aladár-ja a középkorban magyar közembereket is takart, Arad (talán: „nagybátya“, női mása: Aracsa), Adony, Adács, Badacsony, Batiz, Becse, Becsend, Botár, Béla, Béld, Bendegúz, Bibó, Bodor, Bodrog, Bodony (női Bodorka, Bodonka), Bottyán, Buda, Cakó, Cenkes, Cegő, Cege, Csató, Csatád, Csete, Csele, Csongor, Csapó, Csere, Csőit, Csege, Csia, Csegzö, Csen- ger, Csebe, Csanád, Csekend, Cséka, Csák, Csát, Csekez, Ders, Der- sény, Durság, Érd, Enyed, Enyes, (női Enyeske), Enyég, Fügéd, Fán- csa, Gyapoly, Gyolma, Hártyán, Hóba és Hobaj (női Hobajka, régiesen: Huba), Kadocsa, Kádár, Kölese, Katapán, Kapolcs, Kölpény, Lelez (női Lelezke), Macsó, Mávogy, Nánás, Nemcsény, Nemesd, Nőm-