Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1940
19 d) Az 532-ből kiválik még egy másik csoport. Felénk jön a láthatatlan végtelenből, ahova a világ siet. Tanárok, kik a zempléni kulturföldön addig-addig világítottak, míg szavuk tüze, szemük fénye kialudt itt. De ott, ahol sokan vannak, ahova mindnyájan megyünk, és ahol soká leszünk, mert vég nélkül leszünk: megnyiltak újra szemeik, rájöttek önmaguknak és értéküknek világfölényes tudatára. Lelkűk az istenin lett naggyá anélkül, hogy megdicsőült volna. Célt nem értek, de a végtelenbe belenőttek. Mindegyik biztosít, hogy én is odavaló vagyok és bíztat, hogy éljek az élet esti árnyaiban is a hit világosságából és győzzem le a világ törpeségét saját öntudatom fölényével. 43-n vannak, az 532 igazán Zemplénbe porladt halott regimentje. Kiss József 1758. V. 30.* Ruzsinszky Rudolf 1775. III. 20.* Homo- lay Tádé 1783. II. 21* Csankay Jakab 1784. IV. 22* Jaros László 1797. IX. 15., Hyrop László 1797., Szörny Lajos 1802. IV. 5., Nagy József 1805. X. 8., Csánky Gábor 1806. IV. 17., Tindary László 1811. VI. 19., Laczkó Ambrus 1812. VII. 11., Sivulszky József 1813. I. 20., Lelkes Ágoston 1816. XII. 4., Nagy Vince 1821., Gara Andor 1824. I. 23., Law- ringer József 1835. XI. 28., Nagy Vince 1837. X. 14-, Szabó Ignác 1849. I. 5., Podolay Menyhért 1854. VIII. 10., Enczinger János 1856. IV. 28., Katona Dénes 1874. VI. 9., Ruff József 1877. III. 5., Augustini Antal 1878. VII. 14., Gyalókay Ferenc 1880. XI. 10., Rigó István 1883. X. 11., Tremmer Gyula 1887.1.13., Grossmann Alajos 1887. XII. 26., Illésházy János 1897. VII. 15., Bauer Lénárd 1899. VII. 27., Hám Sándor 1904. V. 1., Sebes János 1910. X. 21., Hadady Géza 1910. VII. 9., Halmi László 1911. IX. 23., Járvás Mihály 1913. V. 27., Karsay János 1917. II. 11., Füredy János 1919. V. 21., Nyilassy Károly 1932. VIII. 15., Di- vényi Gyula 1933. VII. 30., Sáfrány Károly 1934. XII. 3., Ispánky Géza 1935. VIII. 26., Kovács Endre 1936. X. 31., Kontraszti Dezső 1937. VI. 8., Ravadics Ferenc 1940. X. 16. * Tokajban. ' IV. Kiket tanítottak? 1. Nem emberpalántákat, nem kis embereket, nem embereket, nem gyerekeket, hanem diákokat. A diák nem gyerek, a diák nem ember. A középkor tudta ezt, azért volt neki a papi, nemesi, jobbágy, iparos rendje mellett diákrendje is. Megvan ennek a rendnek a maga lappangó ereje, lappangó gyengesége, megvan az irama, lépcsőzete, a rendes mértékben, a rendes mértéken felül és alul, a közösségen belöl és a közösségen kívül. Egyik élénk, másik félénk; egyik vad, másik szelíd; vannak nagycsontú parasztlovak, vannak vékonylábú versenyparipák. Baj, ha versenylovat fognak iga alá; baj, ha parasztlovat futtatnak versenypályán. Baj, ha törékeny ifjú durva társaságba kerül; robusztus fiút finomidegzetű társa ronthat meg. Lassan épül a korall a tenger mélyén, lassan érik a szén a geológiai rétegek között; csendben fejlődik a tölgy az erdő közepén. Csak akkor veszünk róla tudomást, mikor a hullámszintre emelkedik, mikor bányászkéz a földre hozza, mikor a vihar tövestől kicsavarja, de akkor már építőerejük a múlté, hasznuk a jövőé. így vagyunk azzal a diákkal is, melyik beilleszkedett Isten taposómalmába s ott szeretett, szenvedett, dolgozott és meghalt.
