Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1938
14 bíborosoknál a trónralépés miatt fordultak elő. 1484-ben Cesare Borgíá a biborosi méltóságot letette, hogy Urbino hercege lehessen. Ferdinando Medici szintén letette a bíbort, s így 1587-ben Ferenc testvérének a Toscanai nagyhercegségben utódja lett. Ez a bíbort huszonöt éven át viselte. Azután Catherine de Lorraine-t nőül vette. Az utolsó Medici M. Ferenc bíboros, miután huszonhárom évig volt bíboros, méltóságát 1709- ben XI. Kelemen pápa kezébe letette. Albert osztrák főherceg 1600-ban mondott le a bíborról, hogy király lehessen. Gonzaga Ferdinand 1615- ben, fivére, Vince pedig 1626-ban cserélték fel a biborosi méltóságot Mantua hercegségével. Ezeken kívül lemondott még, Miklós de Lorraine hercege 1684-ben, Camillo Pamfili 1647-ben (nősülés miatt), Casimir János III. Zsigmond fia, mert 1648-ban Lengyelország királlyá választotta, és Rinaldo d’ Este, Modena hercege 1695-ben. (L. Lector, Le Conclave 588.) Korunkban egy jezsuitabiboros resignált méltóságáról. A pápaválasztás történeti fejlődésében érdekes a conclave előírásának törvényerőre emelkedése. S mert a pápaválasztás rendelkezései csaknem mind alkalomszerűek, ilyen intézkedés az is, amely a conclave-t előírja. Rendszerint Róma a pápaválasztás helye. Az első századokban, amikor a pápaválasztásokban még a római nép is részt vett, alig eshetett szó a választásnak egy másik helyéről. Csak akkor ejthették meg másutt a pápaválasztást, ha annak szabadságát valami veszedelem fenyegette. II. Miklós rendelete ebben a tekintetben intézkedést is foglal magában, míg IX. Pius ebben szintén hasonlóan határozott. II. Miklós koráig — Hl. Henrik kinevezéseitől eltekintve — minden választás Rómában folyt le. Az invesztituraharc zavarai miatt azonban 111. Viktort, II. Orbánt és II. Callixtust Rómán kívül választották meg. A 11. Ince korától (Xll. század) V. Kelemenig (1305.) lefolyt harmincegy pápaválasztás közül tizennyolcat Olaszország különböző helyein ejtettek meg, míg az azután következő hat pápaválasztás Franciaországban folyt le. VI. Orbán (1378.) kora óta a pápaválasztások ismét Rómában mennek végbe. Csak V. Sándor, XX111. János, V. Márton és Vll. Pius választása történt meg Rómán kívül. 1878-ban a bíborosok többsége szintén Rómán kívül akarta a választást megtartani. — Rómában a Lateran és a Sz. Péter templom szolgált a választás szokásos helyéül, amint Cencius kardinális az ő Ordo-jában mondja (Mabillon, Musei Italici (Paris 1724.) 210,213), bár III. Coelestinust, akinek uralkodása alatt irta művét, az András kolostorban (a Septizoniumon) választották meg. Ugyanitt választották meg 111. Incét és IX. Gergelyt is. Vll. Gergelyt a San Pietro in vincolí templomban választották meg. X. Gergely conclavetörvénye szerint a választás helyéül templom már nem szolgálhatott. 111. Callíxtustól (1455.) VI. Pius (1775.) megválasztásáig a conclave helye a Vatikán volt. Különben XI. Benedek (1303—1304.) az első pápa, akit a Vatikánban választottak meg. X. Gergely decretuma szabja meg, hogy a kardinálisoknak abba a palotába kell bevonulniok, ahol a pápa lakott, a pápaválasztás meg- ejtésére. Itt mindannyian egy szobában laktak (conclave), amelyet sem közbeeső fal, sem szőnyeg nem különített el cellákra. Ettől a rendelettől kezdve beszélünk conclaveról s azt a helyet értjük alatta, ahol
