Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1938
iS a kardinálisok különös egyházi fegyelem alatt a pápaválasztást végzik. A conclave kezdete az 1216. évbe nyúlik vissza. Ekkor történt ugyanis, hogy Perugiában 111. Ince halála után a város lakosai egy helyiségbe zárták be a tizenkilenc kardinálist, hogy a pápaválasztást siettessék. IX. Gergely megválasztásánál (1227.1 azt írja egy korbeli krónikás, hogy a pápa halála után egyik római szenátor a tiz kardinálist bezárta egy helyiségbe — mint a szokás tartotta — hogy így választásra kényszerítse őket. 1316-ban Lyonban Fülöp király záratta be a kardinálisokat a dömések kolostorába, hogy őket a választásra kényszerítse. X. Gergely azon rendelkezését, hogy a kardinálisok egy közös teremben lakjanak, VI. Kelemen már úgy módosította, hogy a termet cellákra osztotta be. V. Orbán Avignon ban a conclave helyéül a pápai palota öt nagy termét jelölte ki, amelyek egy közös folyosóra torkollottak, úgy, hogy a conclave elzárása ezen folyosónak elzárása következtében történt. Ezt az épületrészt a conclave helyiségéül XI. Gergely és Luna Péter (Xlll. Benedek ellenpápa) megválasztásánál használták. A Vatikánban a cellákat a kápolnákba, a termekbe és a folyosókba osztották be. Egy-egy cellának a nagysága négy-öt négyszögméternyi volt. A falak lécállványokból voltak, amelyeket majd zöld, majd pedig violaszinű (az elhunyt pápa kreatúráinak a celláinál) posztóval vontak be. (A színek különféleségét már 1532-ben Paris de Grassis említi. Gatticus, Acta caerimonialia Romae 1753. 312.) Ezek a cellák voltak a kardinálisoknak lakó-, háló- és fogadószobái. A későbbi korban a pápák a conclave kérdését, illetőleg annak berendezését különféleképpen akarták megoldani. Xll. Ince a Lateránpalotában vagy pedig a Szent Péter templom oszlopsora fölött levő helyiségekben akart állandó conclavet berendezni, s Xlll. Benedek Bernini műépítészt meg is bízta az utóbbi szándék terveinek elkészítésével. VI. Pius a tőle épített Canonicát (a Szent Péter templom mellett) a nagy sekrestyével kapcsolatban akarta állandó conclavehelyül tenni. (Cancellieri, Notizie 66. L. Lector, L' élection papale 155.) Ezek a tervek azonban csak tervek maradtak és kivitelre nem kerültek A XIX. század négy conclave-ját (1823. 1829. 1830. 1846.) a Quíri- nálban tartották meg, mert ezt a palotát szabályos építkezési módja miatt könnyen át lehetett alakítani. Jelenleg azonban csak a Vatikánt lehet a conclave céljaira felhasználni. A conclave céljára a Vatikán különböző részeiben és emeletein levő helyiségek szolgálnak. (L. Lector, Le conclave c. munkájában VII. Sándor (1655.) XI. Leó (1665.) és VI. Pius (1775.) conclave-inek terveit közli, míg de Cesare Xlll. Leó (1878.) conclave-jának tervét teszi közzé 11 conclave dí Leone Xlll. (Citta di Castello 1888.) c. művében. Miután a cellákat, illetőleg a lakásokat a bíborosok között kisorsolták, — s ez régente a kamarás által történt, amint azt már a Narbonnei püspök Caeremoniale-ja (Gatticus, u. o. 256.) is mondja — a bíborosok címereit azok ajtói fölé kifüggesztették. A címereket már 1512-ben (Gatticus, 312.) megtaláljuk. A XV. században a cellákat az a-b-c betűivel jelölték. (Pastor, ц. о. И. 266, Gatticus, и. о. 282., Wurm, u. о. 101—103.)
