Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1938
is magasabb méltóság színe volt már az ó-korban. Ősi időktől a pápai méltóság színe, azért a pápai követek biborruhát viseltek. Az új pápa a koronázás alkalmával ősrégi időtől fogva öföor-szinű palliumot (im- mantatio) vett fel. Az Eminentissimus-főmagasságú cimet VIII. Orbán (1623—1644.) pápa adta a kardinálisoknak (Hanuy). Violaszinü öltönyt hordanak a bíborosok adventben, septuagesima vasárnaptól husvétig, pénteken, a vigíliákon és a kántorbőjti napokon (Lunadoro, Relazione della corte di Roma [Padova 1650. J 178.). Máskülönben biborszinű ruhát hordanak. A szerzetesrendekből kreált bíborosok azonban megtartják saját szerzetesi öltönyüket. XIV. Gergely (1591.) megengedte ezeknek is a biborbiretum viselését. (Sägmüller, Kardinäle etc. 164. Bangen, Die römische Kurie [Münster 1854.] 31.) 1878-ban megszűnt az a különbség, amely addig az elhunyt pápa kreatúráinak s az előbbi pápa által kreált bíborosoknak viselete között votl. (Wurm, Die Papstwahl 95.) III. Sándor Licet de vitanda decretalisával egyidejűleg fejlődött ki az a szokás hogy az új pápát a kardinálisok testületéből választották. II. Miklós (XI. század.) kora óta IV. Orbán pápáig (1261.) három kivételével (II. Sándor, II. Callixtus, és III. Jenő); VI. Orbán óta (aki nem volt kardinális) pedig a mai napig mindig a kardinális testület tagjai közül választották az uj pápát. A bíborost a pápa méltóságától meg is foszthatja. A történelem a biborosi méltóságtól való megfosztásra több példát hoz fel (Phillips, u. о VI. 284). IV. Jenő d’ Aleman Lajost tette le; de ezt V. Miklós restituálta (Eubel, Hierarchia catholica Medii Aevi [Münster, 1898.] II. 6. 11. 27.). Petrucci és Sauli bíborosokat X. Leó fosztotta meg méltóságuktól (Rohrbacher-Knöpfler, 484. s köv.). Odet de Coligny — aki a bíbort VII. Kelementől, (1533.) nyerte — I. Ferenc király közbenjárására eretnek érzelmei miatt IV. Pius tette le (1563.) biborosi méltóságáról. — VI. Pius 1788-ban Loménie de Brienne sens-i érseket bíborossá kreálta, de megfosztotta méltóságától az 1791. évi szept. 26-iki Consistorium alkalmával, mert az a papság polgári alkotmányára az esküt letette. Ő ennek ellenére 1799-ben Velencében a pápaválasztásra megjelent, de a conclave-ba nem bocsátották be. (Artand, I. 101.) A pápa valamely kardinálistól a választói jogot is elvonhatja (suspensio temporalis), amint VI. Pius Rohan bíborossal tette. II. Gyula a pizai zsinaton megjelent bíborosokkal hasonlóképpen járt el. X. Leó Sauli bíborost büntette így, míg XII. Kelemen Coscia ellen járt el hasonlóan. V. Sixtus rendelkezése szerint (Magnum Bullarium II. 610.) az a bíboros, aki kinevezésétől számítva egy éven belül a diaconatus rendjét fel nem vette, aktiv és passzív választói jogát elvesztette. IV. Pál 1559. február 15-én keltezett bullájában (Magnum Bullarium I. 836 - 838.) az eretnekség és szakadárság miatt elitélteket úgy az aktiv, mint passzív választói jogtól megfosztotta. Egy másik decretu ma pedig (március 6.-ikáról) a passzív választói jogtól mindazokat megfosztotta, akiket eretnekséggel vádoltak. A bíboros állásáról, illetőleg méltóságáról lemondhat. Ezek a resignatio-k legtöbbször a fejedelmi házakból származó
